Az első 200 oldalon szenvedtem, mert nagyon sok volt benne számomra a vallási téma. Aztán emiatt a második 200 oldalra már elfáradtam nagyon és vártam, kerestem a végét. Összességében nagyon összeszedett és alapos, de mivel engem a vallási kérdések ilyen mélységig nem foglalkoztatnak, így kicsit unatkoztam. Lehetett volna más kérdéseket is boncolgatni alaposabban, mélyebben.
Izgalmas, érdekfeszítő könyv, nekem a vallási témák sem voltak unalmasak, vagy zavaróak, még a csodákkal is meg tudok békélni, viszont az,…
***spoiler***
hogy az első tárgyaláson az egyetlen szemtanú tisztességes kihallgatása, a történtek részletes felfedése nélkül közvetett bizonyítékokra alapozva hoztak ítéletet, nekem sántít.
Nem egy könnyű olvasmány, bár bestseller lett.
Érdemes elolvasni.
Számomra szokatlan témát dolgozott fel a könyv. Nagyon tetszik a különféle nézőpont szerinti történetmesélés. A vallási kérdés feszegetése érdekessé tette a művet, és az, hogy az embereknek szabad-e Istent játszaniuk?!
Tetszett, voltak olyan részek, amikor majdnem elbőgtem magam. Nem hiányzott a könyvből a Picoult-féle csavar és a leheletnyi humor sem, bár az alaptéma meglehetősen komoly.
Gondoltam, hogy a történet majd ebbe az irányba fog haladni, mégsem volt unalmas olvasni. Nagyon tetszik, ahogy az írónő ilyen pontosan és alaposan utánajár a legkülönfélébb dolgoknak.
Nagyon komoly témákat dolgoz fel az írónő: halálbüntetés, szervadományozás, szabad vallásgyakorlás. Ezek közül már egy is nagyon sok kutatómunkát, komoly háttértudást igényel.
Briliánsan megírt történet.
Hétköznapi életünkre is kiható témák, az átlagemberek nyelvére lefordítva.. vegyes érzelmeket kavar az olvasóban..
végig fennáll a "Mi a helyes" kérdés..
és nincs rá biztos válasz…
Elragadó és elgondolkodtató…
és mikor már azt hinnénk vége, mindent tudunk.. rájövünk, hogy végig tévúton jártunk!
végtelen csillag…. a legjobb írónő^^
Most már összeszedtem a gondolataimat, írtam is róla a blogomba.
Összességében tetszett, de nem vagyok vele megelégedve. Izgalmas, de túl szélsőségesek benne bizonyos gondolatok.
Jó pont: nem vagyok vallásos, de a vallási viták nagyon tetszettek benne.
Nem megy…
Ahogy jött a madár, és magához vette az egyik, jött a Halálsoron érzés, és onnantól csak azt láttam benne, hogy ez annak egy koppintása…
sajnálom, mert eddig amit olvastam tőle az mind nagyon tetszett, de ez így nem megy….
nem írok csillagot, mert nem olvastam végig, és nem érzem pártatlannak sem magam a halálsoronos bajaim miatt….
Nagyon nehezen ment…több,mint 2 hétig olvastam. A vége nagyon megrázó, az akasztásnál teljesen kikészültem. Összességében nem rossz.
Megríkatott a végén, de nem lepett meg. Egyedül az evangéliumos csavarra nem számítottam. A többit már úgy az ötvenedik oldalnál kitaláltam. Talán ha nem "A nővérem húga" után olvasom, akkor jobban meglep. De ahogy megláttam, hogy itt is több szemszögből ír, már tudtam, hogy a stílus is ugyanaz: a végére hagyja a csattanót. Sajnos sikeresen ki is találtam, hogy mit érzett kellően meglepő csattanónak.
Egyébként a megfogalmazás tetszik, az érzelmeket szépen leírja.
Minden elismerésem az írónőé, aki biztosan nem sajnálta az időt és fáradtságot utánanézni annak a sok-sok mindennek, mind vallási, mind halálbüntetési, mind kivégzés, mind pedig szervátültetés témában. Tényleg nagyon részletes, valósághű, és hiteles. (A köszönetnyilvánításban olvasható, hogy valóban felvette a kapcsolatot még a halálsor lakóival is, és személyesen is beszélgetett velük.)
Az első Picoult regény amit olvastam…de azt hiszem, hogy az utolsó is. Totális mellényúlás. Egy nulla! Semmi eredetit nem találtam benne.
A regény elítélt főszereplője teljesen megegyezik Stephen King Halálsoron című regényének csodatévő főszereplőjével. Elképesztő a hasonlóság…ez már plágium vádat érdemelne.
Miért nem szólt valaki az írónőnek, hogy ezt már King eljátszotta…
A vallási szál egy az egyben Dan Brown Da Vinchi-kódjának a másolata. Semmi újat nem mond a gnosztikusokról, amit már Brown ne mondott volna el a botrányt kavaró művében. Teljesen ugyanazok az elképzeléseket említi a Bibliáról, az Evangéliumokról mint az előbb idézett író.
Elméletileg a regény egy igen komoly témát dolgoz fel. Akkor nem értem, hogy miért kellettek bele Maggie szerencsétlen megnyilvánulásai a súlyával, az anyjával és a férfiakkal kapcsolatban. Szerintem ezek egyenesen nevetségesek voltak ebben a komoly környezetben. Egyszerűen nem illetek bele ebbe a feszült és depresszív hangulatba, amit az írónő megteremtett. Összezúzta a hangulatot, színesre festette a fekete vászon egy darabkáját. Nem értem…komolyan mondom, hogy nem értem…
Igen, olvastam a végén hogy mennyi kutatómunkával járt…stb. Ezért tisztelem is az írónőt, de
ez nekem iszonyatosan kevés volt…ennyi nálam nem elég a boldoguláshoz.
