E bravúros fordulatokkal tarkított, megindító regény egy gyilkosságért halálra ítélt férfi történetét dolgozza fel, aki azért küzd, hogy felajánlhassa szívét egykori áldozata szívbeteg kislányának. A kisvárosias New Hampshire államban e szándéka, és a személye körül kialakuló legendák alaposan felborzolják a kedélyeket. Egy talpraesett jogásznő és egy fiatal katolikus pap mégis a férfi ügye mellé áll – miközben az események hatására mindkettejük élete gyökeresen megváltozik.
A népszerű írónő, a Nővérem húga és a Tizenkilenc perc szerzője, e kötetében is rendkívüli érzékenységgel foglalkozik olyan kényes témákkal, mint a szervadományozás, a halálbüntetés és a vallásos meggyőződés. A könyv több héten keresztül vezette a New York Times bestseller-listáját.
Címkék
Most olvassa
Várólistán
Kívánságlistán
Elcserélné vagy eladná
Top értékelések
Az első Picoult regény amit olvastam…de azt hiszem, hogy az utolsó is. Totális mellényúlás. Egy nulla! Semmi eredetit nem találtam benne.
A regény elítélt főszereplője teljesen megegyezik Stephen King Halálsoron című regényének csodatévő főszereplőjével. Elképesztő a hasonlóság…ez már plágium vádat érdemelne.
Miért nem szólt valaki az írónőnek, hogy ezt már King eljátszotta…
A vallási szál egy az egyben Dan Brown Da Vinchi-kódjának a másolata. Semmi újat nem mond a gnosztikusokról, amit már Brown ne mondott volna el a botrányt kavaró művében. Teljesen ugyanazok az elképzeléseket említi a Bibliáról, az Evangéliumokról mint az előbb idézett író.
Elméletileg a regény egy igen komoly témát dolgoz fel. Akkor nem értem, hogy miért kellettek bele Maggie szerencsétlen megnyilvánulásai a súlyával, az anyjával és a férfiakkal kapcsolatban. Szerintem ezek egyenesen nevetségesek voltak ebben a komoly környezetben. Egyszerűen nem illetek bele ebbe a feszült és depresszív hangulatba, amit az írónő megteremtett. Összezúzta a hangulatot, színesre festette a fekete vászon egy darabkáját. Nem értem…komolyan mondom, hogy nem értem…
Igen, olvastam a végén hogy mennyi kutatómunkával járt…stb. Ezért tisztelem is az írónőt, de
ez nekem iszonyatosan kevés volt…ennyi nálam nem elég a boldoguláshoz.
Minden elismerésem az írónőé, aki biztosan nem sajnálta az időt és fáradtságot utánanézni annak a sok-sok mindennek, mind vallási, mind halálbüntetési, mind kivégzés, mind pedig szervátültetés témában. Tényleg nagyon részletes, valósághű, és hiteles. (A köszönetnyilvánításban olvasható, hogy valóban felvette a kapcsolatot még a halálsor lakóival is, és személyesen is beszélgetett velük.)
Megríkatott a végén, de nem lepett meg. Egyedül az evangéliumos csavarra nem számítottam. A többit már úgy az ötvenedik oldalnál kitaláltam. Talán ha nem "A nővérem húga" után olvasom, akkor jobban meglep. De ahogy megláttam, hogy itt is több szemszögből ír, már tudtam, hogy a stílus is ugyanaz: a végére hagyja a csattanót. Sajnos sikeresen ki is találtam, hogy mit érzett kellően meglepő csattanónak.
Egyébként a megfogalmazás tetszik, az érzelmeket szépen leírja.
Nagyon nehezen ment…több,mint 2 hétig olvastam. A vége nagyon megrázó, az akasztásnál teljesen kikészültem. Összességében nem rossz.
Nem megy…
Ahogy jött a madár, és magához vette az egyik, jött a Halálsoron érzés, és onnantól csak azt láttam benne, hogy ez annak egy koppintása…
sajnálom, mert eddig amit olvastam tőle az mind nagyon tetszett, de ez így nem megy….
nem írok csillagot, mert nem olvastam végig, és nem érzem pártatlannak sem magam a halálsoronos bajaim miatt….
Most már összeszedtem a gondolataimat, írtam is róla a blogomba.
Összességében tetszett, de nem vagyok vele megelégedve. Izgalmas, de túl szélsőségesek benne bizonyos gondolatok.
Jó pont: nem vagyok vallásos, de a vallási viták nagyon tetszettek benne.
Hétköznapi életünkre is kiható témák, az átlagemberek nyelvére lefordítva.. vegyes érzelmeket kavar az olvasóban..
végig fennáll a "Mi a helyes" kérdés..
és nincs rá biztos válasz…
Elragadó és elgondolkodtató…
és mikor már azt hinnénk vége, mindent tudunk.. rájövünk, hogy végig tévúton jártunk!
végtelen csillag…. a legjobb írónő^^
Nagyon komoly témákat dolgoz fel az írónő: halálbüntetés, szervadományozás, szabad vallásgyakorlás. Ezek közül már egy is nagyon sok kutatómunkát, komoly háttértudást igényel.
Briliánsan megírt történet.
Gondoltam, hogy a történet majd ebbe az irányba fog haladni, mégsem volt unalmas olvasni. Nagyon tetszik, ahogy az írónő ilyen pontosan és alaposan utánajár a legkülönfélébb dolgoknak.
Top idézetek
Azt mondják, az Isten csak annyi terhet rak egy ember vállára, amennyit az elbír. Ez rögtön felvet egy nagyon fontos kérdést: egyáltalán miért akarná az Isten, hogy terheket cipeljünk?
Valaki egyszer azt mondta, hogy amikor megszülöd a lányod, meglátod azt az embert, aki a halálod napján fogja majd a kezed.
354
Mindenkinek könnyebb a kitaposott ösvényt járni, mint elismerni, hogy esetleg már régóta rossz úton halad.
A gyertya megvilágítja a sötétet, de a sötét nem sötétíti el a gyertyát.
Minden papnak hozzá kell szoknia a halál gondolatához, de attól, hogy megtanuljuk elfogadni, még nem lesz könnyebb feldolgozni.
Ez az én egyszerű vallásom.
Nem kellenek templomok;
nem kell bonyolult filozófia.
A saját eszünk, a saját szívünk a mi templomunk;
a kedvesség a filozófiánk.
Őfelsége a 14. dalai láma
283. o.
Ahogy kimondtam, legszívesebben belerúgtam volna magamba. Az ember nem kérdezi meg egy haldoklótól, hogy érzi magát. És azt leszámítva, milyen volt a darab, Mrs. Lincoln?
115. o.
Egy csoda csak addig lehet csoda, míg ki nem derül róla, hogy mégsem az.
127
Amikor egy gyerek meghal, valaki más is meghal vele. Csak az anyjának nem áll meg a szíve.
Külső linkek
Ha tetszett ez a könyv, akkor ezeket is olvasd el
Hasonló könyvek címkék alapján
- Ernest Hemingway: Akiért a harang szól
- Jodi Picoult: Perfect Match
- Jodi Picoult: Tizenkilenc perc
- Jodi Picoult: My Sister's Keeper
- Jodi Picoult: Nineteen minutes
- Jodi Picoult: A nővérem húga
- Jodi Picoult: Elrabolt az apám
- Robert James Waller: Madison megye hídjai
- Irwin Shaw: Gazdag ember, szegény ember
- Jodi Picoult: Songs of the Humpback Whale
Akiknek ez a kedvence, még ezeket szeretik
