Szívtől szívig 84% 134 csillagozás

Lényegében minden gondolatomat megfogalmazta valaki. A könyvborító valóban tévedés, bár a könyv címe is elég nőcis, így azt hiszem a cím önmagában visszatartja a férfi olvasókat. Pedig jó a történet, egészen filmre való. Engem nem zavart a Halálsoronos hasonlóság, a vallástörténeti részeket pedig kifejezetten élveztem. Tényleg elképesztő az írónő felkészültsége, jogászként a jogi részeket is nagyon érdekesnek találtam. A szerelmi szál talán tényleg felesleges, ellenben szívmelengető. A csavar már sejthető viszonylag az elejétől fogva, de ez nem baj, nekem így is letehetetlen volt. Nem ez életem nagy könyve, de egy igazi bestseller.

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Írták elöttem hogy hasonlít a könyv erre és arra,lerágott csont, stb.Minden könyv emlékeztet egy másik könyvre,történetre.De pont a befejezéstől,és a szereplőktől más. nekem személy szerint nagyon tetszett.Az sem zavart hogy Messiásként mutatták be a főszereplőt.Miért ne? Ettől eredeti .Miért ne lehetne ártatlan a halálra ítélt? – Vagy mégsem gyilkos mert megölt egy férfit aki molesztált egy kislányt?- Előfordult ilyen is,olyan is a az évek során.Az ítéletet is emberek hozzák meg,és ők is tévedhetnek pozitív,és negatív irányba is. A börtönigazgató sok fontos dolgot mondott el:Kik vagyunk mi hogy elítéljünk embereket? Van-e jogunk halálra ítélni bárkit is? Az ügyvédnő szavai is fontosak: Jobb lett-e a világ? Nagyobb biztonságban érezzük-e magunkat attól hogy meghalt egy „gyilkos” ? A pap szerepe is fontos: A Isten bennünk lakik,vagy a templomban? A papok hite nem ingadozhat?
A legfontosabb viszont az,hogy valóban a kitaposott ösvény-e a helyes,vagy csak nem vagyunk elég bátrak hogy letérjünk róla és megkeressük a helyes irányt? Számomra ezeket a kérdéseket feszegette a könyv.Választ nem kaptam mindenre, a válaszokon még gondolkodom egy jó ideig.
Az írónő valóban sok munkát fektetett a kutatásba,és nagyon jól összerakta a történetet. Egyik téma sem kapott több szerepet a másiknál.(nem értem miért húzták le olyan sokan.csak nyitottnak kellene lenni.szerintem:)

Minden elismerésem az írónőé, aki biztosan nem sajnálta az időt és fáradtságot utánanézni annak a sok-sok mindennek, mind vallási, mind halálbüntetési, mind kivégzés, mind pedig szervátültetés témában. Tényleg nagyon részletes, valósághű, és hiteles. (A köszönetnyilvánításban olvasható, hogy valóban felvette a kapcsolatot még a halálsor lakóival is, és személyesen is beszélgetett velük.)

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Jodie Picoult könyvei nagy népszerűségnek örvendenek hazánkban is, ezért meglepve tapasztaltam, hogy legutóbb megjelent könyve, a Szívtől szívig milyen vegyes visszhangot keltett. Rég hallottam-olvastam ennyi csalódott, negatív véleményt. Vajon miért?
Aki olvasta az amerikai írónő eddigi regényeit, tudja, hogy előszeretettel nyúl kényes témákhoz. Most is ezt tette, azzal a különbséggel, hogy nem egy, hanem sok kényes témát dolgoz fel egyetlen regényben, ráadásul igyekszik több oldalról körbejárni őket, minek eredményekppen egy hihetetlenül komplex könyv született. Talán a csalódottaknak túl sok egyszerre…
A sztori röviden: egy halálraítélt a kivégzésére várva megtudja, hogy áldozatának testvére, a 11 éves Claire szívátültetésre vár, de nincs donor, s így esélye sincs a túlélésre, ezért elhatározza, hogy saját szívét ajánlja fel neki. De elfogadja-e anya és lánya egy gyilkos szívét? És hogyan valósítható meg méreginjekció általi halál esetén? Sehogy. Jogi úton más halálnemet kell választani, s ebben segít neki a zsidó emberjogi ügyvéd, és a mellé lelki támasznak kirendelt katolikus pap. Míg folyik a harc, a börtönben csodás dolgok történnek, melyeknek mind köze van a halálraítélt gyilkoshoz, s ő hiába hajtogatja, hohy „én nem csináltam semmit”, lassan elterjed, hogy a Megváltó az ő személyében tért vissza a földre…
Látható, hogy mitől ilyen bonyolult a könyv: a szervadományozás jogi és etikai kérdései (sőt megjelenik a sejszintű memória kérdése is: emlékeznek-e a sejtek az előző testre az átültetés után, s ez megnyilvánul-e a személyiségben valamilyen formában?), a halálbüntetés jogi és etikai kérdései, a katolikus, a zsidó és az agnosztikus vélemények Krisztusról (visszatérhet-e a Földre egy gyilkos vagy gyilkosnak látszó ember alakjában?), és végül: létezik-e végső megnyugvás a halál előtt, s hogyan érhetjük el? Ezekre a kérdésekre keresi a választ az irónő, de alapjában véve ez a könyv a hitről szól. Nem a katolikus, a zsidó, az agnosztikus vagy az ateista hitről, hanem mindenféle hitről: hitről az igazságban, a megbocsájtásban, a kegyelemben, a megnynugvásban, a jóságban, az önfeláldozásban, a szerelemben… Minden ember hite más és más, de alapjaiban ugyanaz. Az a nehéz, hogy megtaláljuk a sajátunkat, és elfogadjuk a másokét…

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Egy remek könyv a bűnről, a bűnbánatról, a megbocsájtásról, a büntetésről, a hitről, a vallásról… az életről. Egy anyáról, aki küzd egyetlen életben maradt gyerekért.
A félcsillagot Shay messiásként való bemutatása miatt vontam le.

Az első Picoult regény amit olvastam…de azt hiszem, hogy az utolsó is. Totális mellényúlás. Egy nulla! Semmi eredetit nem találtam benne.

A regény elítélt főszereplője teljesen megegyezik Stephen King Halálsoron című regényének csodatévő főszereplőjével. Elképesztő a hasonlóság…ez már plágium vádat érdemelne.
Miért nem szólt valaki az írónőnek, hogy ezt már King eljátszotta…

A vallási szál egy az egyben Dan Brown Da Vinchi-kódjának a másolata. Semmi újat nem mond a gnosztikusokról, amit már Brown ne mondott volna el a botrányt kavaró művében. Teljesen ugyanazok az elképzeléseket említi a Bibliáról, az Evangéliumokról mint az előbb idézett író.

Elméletileg a regény egy igen komoly témát dolgoz fel. Akkor nem értem, hogy miért kellettek bele Maggie szerencsétlen megnyilvánulásai a súlyával, az anyjával és a férfiakkal kapcsolatban. Szerintem ezek egyenesen nevetségesek voltak ebben a komoly környezetben. Egyszerűen nem illetek bele ebbe a feszült és depresszív hangulatba, amit az írónő megteremtett. Összezúzta a hangulatot, színesre festette a fekete vászon egy darabkáját. Nem értem…komolyan mondom, hogy nem értem…

Igen, olvastam a végén hogy mennyi kutatómunkával járt…stb. Ezért tisztelem is az írónőt, de
ez nekem iszonyatosan kevés volt…ennyi nálam nem elég a boldoguláshoz.

Mivel nem olvastam Stephen King Halálsoron című művét, nekem még eredetinek tűnt a történet. Ezelőtt csak egy könyvet olvastam az írónőtől (A nővérem húga), amit ugyan felülmúlni nem tudott, de lekötött, és nagyon érdekesnek találtam. Tényleg hihetetlen, milyen pontossággal utánajárt Picoult a sok jogi és vallási kérdésnek, lenyűgöző volt. Lehet, hogy a „Halálsoron – koppintás” miatt nem győzte meg az olvasóinak többségét, de engem igen.

A téma érdekes és nem mindennapi, az írás módja lebilincselő, magával ragadó. Az a fajta könyv, amely hat az érzelmekre és elgondolkodtat, időnként elborzaszt. A szereplők közül a legszimpatikusabb számomra a pap volt, aki szerintem hosszú utat jár be a történet során. Második olvasásom volt az írónőtől, de ez nem tetszett annyira, mint az első (Tizenkilenc perc), különösen, hogy úgy éreztem néhány klisé egyezik a két könyvben.

Ez a könyv ledöbbentő. Nem ad mindenre választ, ez a mi dolgunk, de nagyon jó kérdéseket feszeget.

A legmeghatóbb könyv amit egy ideje a kezembe fogtam!Amikor a kezembe vettem teljes egészében a Halálsoron című regény ugrott be!Ugyanolyan szívfacsaró és számomra kissé igazságtalan volt!Nehezen tudtam elfogadni azt, hogy halálra ítéli magát mások érdekében!Az a lényeg hogy az utolsó 100 oldalt végig bőgtem!