Szederbor 468 csillagozás

Joanne Harris: Szederbor

Jay ​Mackintosh ifjú korában írt egy könyvsikert, azóta írói válságban szenved. Együtt él Londonban barátnőjével, iszogat és álnéven gyenge regényeket ír. A pincéjében viszont ott lapul hat üveg gyümölcsbor, amelyek megváltoztatják az életét. Vesz egy tanyát az isten háta mögötti kis francia faluban, ahol elbűvöli a táj, az emberek, de még inkább titokzatos szomszédnője, a remeteéletet élő Marise Jay. Végre-valahára belekezd új regényébe, rendbe hozza az elhanyagolt tanyát, beilleszkedik a falu életébe, és egyre közelebb kerül a szomszédasszonya titkának megfejtéséhez. Újra átéli gyermekkora végzetes nyarát, amikor megszűnt a hite öreg barátjában, Joe-ban és annak „hétköznapi mágiájában”. De Joe váratlanul visszatér, s vele a csoda is.
Aki ezt a könyvet kézbe veszi, annak különös illat csapja meg az orrát. A cukor és alma és szederzselé és füst rendkívüli, átható illata. Nosztalgiát ébresztő illat, melynek birtokába bátran nézhetünk az ínséges idők elébe…
Joanne Harris… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2000

>!
Ulpius-ház, Budapest, 2010
368 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632543420 · Fordította: Szűr-Szabó Katalin
>!
Ulpius-ház, Budapest, 2006
340 oldal · puhatáblás · ISBN: 9639475599 · Fordította: Szűr-Szabó Katalin
>!
Ulpius-ház, Budapest, 2005
340 oldal · puhatáblás · ISBN: 9639475599 · Fordította: Szűr-Szabó Katalin

3 további kiadás


Enciklopédia 32

Helyszínek népszerűség szerint

Moszkva


Kedvencelte 86

Most olvassa 9

Várólistára tette 141

Kívánságlistára tette 85

Kölcsönkérné 5


Kiemelt értékelések

ZsúésKrisz_Olvas>!
Joanne Harris: Szederbor

„Szeretem Joanne Harris fantáziáját. Szeretem, hogy egy egyszerű kis történet köré milyen varázslatot épít. Mint a fűszereket egy jól begyakorolt receptúrában, úgy adagolja jól bevált kis trükkjeit. Itt egy kicsi varázslat, ott egy csipet mágia. Reménytelenül beleszerettem a műveibe. Pedig valójában ez nem egy eget rengető, különös történet, de mégis, ezzel a körítéssel azzá lett.”
További gondolatokat itt olvashatsz:
http://zsuolvas.blogspot.hu/2017/10/joanne-harris-szede…

bambali>!
Joanne Harris: Szederbor

„Ott az otthon, hun a szív.”

Joanne Harris varázslatosan ért a hangulatteremtéshez, minden regénye egy-egy kis ékszerdoboz, amiket kinyitva csodálatos világok tárulnak elénk.
A Csokoládé óta vagyok rajongója, és minden könyvében érzem a szeretetet, amivel megírta őket.
A történeteit olvasva illatok csapják meg az orrunkat, látjuk, amit láttatni akar és elmerülünk a csodában, amiket megalkot.
Szerettem a Szederbort.

Mariann_ P>!
Joanne Harris: Szederbor

Nagyon nehezen hangolódtam rá erre a történetre.
Az események 2 szálon futottak,
Egy idő után az 1999-es események jobban érdekeltek, mint a gyerekkoriak, bár a kettő kétségkívül szoros összefügésben van egymással.
Jay egy sikeres könyv megírása után írói válságban szenved.
Egy tanyát vesz egy kis francia faluban, ahol senki sem ismeri, fogalmuk sincs ki ő.
A pincéjében 6 üveg gyümölcsbor , amit öreg barátja (gyerekkori példaképe ) készített.
Most pedig misztikummal átitatott körülmények között megjelenik neki.
Újra regényírásba kezd, a kiadónak tetszik, de a befejezés helyett a kert, a ház, a titokzatos , megközelíthetetlen szomszédasszony érdeklik.
A gyümölcsborok különleges alkalmakkor kerülnek kibontásra, különleges őszinteséget nyilatkoztat ki elfogyasztója.
Az utoljára sorra kerülő a szederbor.
Közben sikerült, ráhangolódnom, tetszett.

Kabódi_Ella P>!
Joanne Harris: Szederbor

Lelke titkos rekeszébe csak a könyvein át léphetett be. A könyvén át.

Most egy kicsit úgy érzem magam, mint akit becsaltak a csalitosba, majd magamra hagytak árván, kissé kifosztva. Mert hogy varázslat az volt itt: illatok, ízek, érzések, természeti mágia, útkeresés, izgalom, értelem. Minden élt és beszélt, megszólította nem csak a főszereplőt, de az olvasót is.

Azután, hogy Lansquenet-sous-Tannes-ba ilyen könnyű a visszatérés! Kevésbé bájos, inkább komikus pletykafészek a kis városka, nem úgy, mint Vianne idejében. Talán magában Vianne-ben rejlett mindaz, ami ahhoz kellett, hogy a többi karakter is igazán életre keljen?

Joe – vagyis Joanne – próbálkozott, azt meg kell hagyni. Homályos, huncut kijelentéseket, célzásokat tett. Meg akart mutatni valamit, minden látható és láthatatlan erejével, hogy a hittel magával milyen sokra képes az ember. Joe szélhámos volt vagy mágus? Magam sem tudom, talán mind a kettő egy kicsit.

Jay váratlan párfordulása valóban eszement. A múlton képtelen lévén túltenni magát oda a maga módján visszautazott, eldobva mindent, ami még számíthat az életben. Nem mondom, hogy ragaszkodnia kellet volna a hírnévhez, a pénzhez, vagy akár a barátnőjéhez, de valamihez mégis csak kellett volna, nem? Hogy lehet leélni évtizedeket anélkül, hogy bármi is igazán az emberhez nőjön? Tényleg ilyen üres életet teremt magának az ember felnőtt élete során, amit csak így hátra lehet hagyni, megbánás és felelősségvállalás nélkül? Nem tudom. Sokszor költöztem már életem során, de ritkán fordítottam hátat az egész addigi életemnek. Valami mindig maradt, amihez ragaszkodhattam.

Szóval az van, hogy utazol a sorokkal, élvezed. Érzed az illatokat, a szagokat, az ízeket. Látod a tájat, az embereket és füledbe susognak a Különlegességek. Működik, él a varázslat. Beleéled magad. Szereted. És amikor végre eljön a fordulópont, a mindent vagy semmit feszítő, mostoha pillanata, az egész hirtelen véget ér! Csak úgy. Fura érzéseim vannak, mintha valamit elvettek volna tőlem. A könyvolvasás értelmét: a kiteljesedést, a végkifejletet. Ott vágta el az írónő a fonalat, ahol a leginkább még szőni, csavarni kellett volna rajta. Hegymenetben megtorpant. Ezért álldogálok itt a csalánosban, összemarva, becsapva.

Maga az írás a szokásos harrisi mese, üde és varázslatos. Ám nincs vége. Most mihez kezdjek? Ezt a könyvet Joanne Harris szó szerint nem fejezte be…

ppuummukli>!
Joanne Harris: Szederbor

„Ott az otthon, hun a szív.”

Nagyon, nagyon, nagyon megszerettem ezt a történetet. Hatalmas kedvenc lett. Úgy éreztem mintha nekem íródott volna. Én is éreztem az illatokat, ízeket, zamatokat. Olvasás közben úgy éreztem, hogy én is újra átélem gyerekkorom kerti élményeit. A szereplők is a szívemhez nőttek, értettem a kétségeiket, miértjeiket. Voltak részek, amikor nagyot dobbant az én szívem is nem csak Jayé. Köszönöm szépen @Avilda-nak, hogy felhívta a figyelmet erre a történetre, örkre velem marad.

1 hozzászólás
tamachan>!
Joanne Harris: Szederbor

Illatok, ízek, érzelmek, múlt béli sérelmek, pletykák és eltemetett igazság – pontosan ezt vártam Joanne Harristől, mégsem untam, ezennel pedig a pszicho-thriller, mint kedvenc műfaj, a második helyre csúszik, ugyanis mostantól a mágikus realizmus veszi át a helyét.
Minden megvolt benne, amit szeretek. Növények, kertészkedés, a természet iránti végtelen tisztelet, jó ételek, egy kis titokzatosság és persze varázslat. Nem maradhatott el a csavar sem a végéről, és mit ne mondjak, megérte kitartani, mert álmomban sem jöttem volna rá, hogy mik lapultak meg a háttérben.
Amikor az elején jártam, és azt olvastam valakitől, hogy a Csokoládé helyszínén játszódik, kicsit megijedtem, mert azt anno félbehagytam off, és nem akartam esetleges spoilert vagy utalásokat, amiket nem értek – szerencsére ez nem így lett. Olyan kedvesen említi csak meg a Csokoládéból ismert anya és lánya történetét, hogy őszintén megjött a kedvem hozzá, hogy újra belevágjak.
Az is nagyban hozzájárul a pozitív véleményemhez, hogy az időjárás egyszerűen tökéletes volt, hogy 100%-osan beleéljem magam a könyvbe. Azonban az is tény, hogy szerintem az írónőnek megvan a képessége arra, hogy ha a legnagyobb hóviharban is olvasnám ezt a nyári történetet, akkor is teljesen elvarázsolna és át tudnám érezni.
Mindent összevetve, csodás élmény volt. Remélem, a többi is ilyen lesz.

AfterEight>!
Joanne Harris: Szederbor

„A bor beszél. Kérdezzünk csak meg bárkit. Az utcasarki orákulumot,
az esküvői lakomára betérő hívatlan vendéget, a szent őrültet.
Millió hangon szólal meg.
Megoldja a nyelvet, mélyen eltemetett titkokat hoz napvilágra, olyanokat,
amelyekről talán nem is volt tudomásunk. Kiabál, őrjöng, suttog. Nagy tervekről,
tragikus szerelmekről és iszonyatos árulásról szónokol. Sikoltozva kacag.
Magában kuncog. Önnön tükörképe előtt sír. Tovatűnt nyarakat és
olyan emlékeket kelt életre, amelyeket jobb lenne elfelejteni.
Minden üvegből más idők, más helyek könnyű illata lebben elő, a legközönségesebb Liebfraumilchtől a királyi Veuve Clicquot-ig mind szerény csoda.
Vagy ahogy Joe nevezte: hétköznapi mágia. Az alapanyag átalakítása álmokká.”

Szerettem a varázslatot.

Bur3sz>!
Joanne Harris: Szederbor

Egy történet Lansquenet-ból, miután Vianne elment a lányával.
Igen, ez a történet is a Csokoládé része és mégsem az. A szereplők megjelennek, ám a varázslat máshoz kötődik. De itt is itt a kislányát magányosan nevelő anya és a mágia. Aki megkedvelte a Csokoládéval Joanne Harrist, ezt a könyvét se hagyja ki!

K_A_Hikari I>!
Joanne Harris: Szederbor

„Amit az ember nagyon akar, azt végül mindig eléri.”

Megjött a kedvem, hogy némi ruhával és ellátmánnyal felkerekedjek és magam is ellátogassak a Bordeaux-tól nem messze lévő településre, aztán zöldségeket termesszek, lekvárt főzzek, gyógynövényekből „talizmán”zacskókat kössek, és egyszerűen csak élvezzem egy más, távoli táj minden varázsát.
Azt hiszem tökéletes történetet választottam ahhoz, hogy megismerkedjek Joanne Harris munkásságával, stílusával.
Hangulat kell hozzá, kicsit meg kell állni, le kell lassulni, hogy igazán át tudjuk élni a történetet. Ízlelgetni kell a szavakat, mint egy jó bort. Kiélvezni a zamatát.
Nehéz volt visszatérni a valóságba a francia faluban tett kirándulás után.

Blogbejegyzés: https://irasaimtarhaza.blogspot.com/2019/08/joanne-harr…

4 hozzászólás
theodora P>!
Joanne Harris: Szederbor

Az idei 100. olvasmányom egy régi kedvenc újraolvasása lett. Joanne Harris az egyik olyan író, akivel több mint tíz éve ismerkedtem meg (köszönhetően a Csokoládé filmnek), az elmúlt évek alatt pedig elolvastam minden magyarul megjelent művét.

Jay Mackintosh író Londonban él barátnőjével, az ambíciózus újságíróval, Kerryvel. A férfi még fiatal korában írt egy bestsellert, ami kamaszkori élményeiből táplálkozott. Azóta viszont semmi komoly nem került ki a keze alól…
A váltakozó fejezetekben megismerhetjük Jay kamaszkorát, az 1970-es éveket – a jelenben (1999) pedig Lansquenet lakóit, egymásnak ellentmodó terveiket – és egy remeteéletet élő asszonyt, aki épp Jay új birtoka mellett él.

Néhány esemény, vagy fordulat nem nyert meg teljes mértékben, vagy kidolgozatlannak éreztem, de ettől függetlenül Joanne Harrisnak továbbra is állandó helye van az örök kedvenc szerzőim között!
Azoknak ajánlom ezt a regényt, akiket vonzanak a francia tájak, szeretik a visszaemlékezéseket – vagy pótlékot keresnek JH Csokoládé regénye után.
Bővebben a blogon!


Népszerű idézetek

Sozora>!

A bor beszél. Kérdezzünk csak meg bárkit. Az utcasarki orákulumot, az esküvői lakomára betérő hívatlan vendéget, a szent őrültet. Millió hangon szólal meg. Megoldja a nyelvet, mélyen eltemetett titkokat hoz napvilágra, olyanokat, amelyekről talán nem is volt tudomásunk. Kiabál, őrjöng, suttog. Nagy tervekről, tragikus szerelmekről és iszonyatos árulásról szónokol. Sikoltozva kacag. Magában kuncog. Önnön tükörképe előtt sír. Tovatűnt nyarakat és olyan emlékeket kelt életre, amelyeket jobb lenne elfelejteni. Minden üvegből más idők, más helyek könnyű illata lebben elő, a legközönségesebb Liebfraumilchtől a királyi Veuve Clicquot-ig mind szerény csoda. Vagy ahogy Joe nevezte: hétköznapi mágia. Az alapanyag átalakítása álmokká. Laikus alkímia.

(első mondat)

Kapcsolódó szócikkek: bor
tasiorsi>!

Ha elég messzire utazol, mondogatta mindig Joe, felfüggesztesz majd minden szabályt.

70. oldal, Tizenharmadik fejezet

Avilda IP>!

Az írás folyamata kicsit olyan, mint az őrület, egy mindent összevetve nem jótékony megszállottság.

168. oldal

1 hozzászólás
Avilda IP>!

– Olyan, akár az ihlet – mondta végül. – Az ember olykor a reggelt sem tudja várni. Néha mindent félbe kell hagynia, különben elillan, mielőtt rájönne, mi is az.

64. oldal

Bélabá>!

A szellő erősebben fújt, füst, cirkusz, égetett cukor, alma és Szent Iván-éj illatát hozta.

Niann>!

– Egy regényben vagy novellában még a legszürkébb, leghidegebb szereplőt is humanizálni lehet azzal, ha adunk mellé valakit, akit szeret. Egy gyereket, egy szeretőt, végszükség esetén akár egy kutyát is.

49. oldal

Boglárka_Madar>!

Zöldeskék szeme arannyal pettyezett nyár volt.

Kakukkfű- és esőillata volt. Haja virágvízesés.


Hasonló könyvek címkék alapján

Nicolas Barreau: Cseresznyevirágzás
Anne L. Green: Keserűen édes
Guillaume Musso: Az éjszaka és a lányka
Guillaume Musso: Regényélet
Carlos Ruiz Zafón: A szél árnyéka / Tűzrózsa
Jud Meyrin: Gyilkosság a krimifesztiválon
Elle Kennedy: The Mistake – A baklövés
Olivier Bourdeaut: Merre jársz, Bojangles?
Guillaume Musso: A brooklyni lány
Guillaume Musso: Ott leszel?