Idézetek
Mind egyformák a szememben: a fiatalok és az öregek, az egészségesek és a romlottak, a nők és a férfiak. Huszonnégy órát adhatok csak nekik, de ennyi idő alatt mindenemet odaadom. Ki a következő? És hol? Egy tű, egy csók, egy utcán felszedett, elhagyott pénzérme lesz, amit valaki hazavisz? Egy zsúfolt kávézóban egy kockacukor, egy patisserie kirakatában egy vidáman agyonnyomott légy, a metróban egy perverz alak lopott érintése, vagy a széltől egy gyerek nyalókájára fújt por?
Bármi is lesz ott leszek. Talán nem látnak meg egy szót sem szólok. De az enyémek lesznek. Közelebb kerülünk egymáshoz, mint a szeretők, szorosabb lesz kapcsolatunk, mint a DNS spiráljainak. Semmi sem háboríthatja kapcsolatunk fizikai mivoltát: se veszekedések, se csábítás, se hazugságok. Nekem adjátok magatokat és én teljesen nektek adom magam. Egy ideig.
Aztán újra útra kelek. Semmi sajnálkozás. Talán egy zsúfolt, légkondicionált repülőgépen a Amerikába megyek. Vagy a Csalagúton át Angliába. Vagy vissza Afrikába, vagy Ázsiába, vagy Japánba. Tízszer is körbejárom a világot. Több millió emberrel ismerkedem meg.Ezért sem maradok egy helyen sokáig. Lehetetlen lekötni. Csavargó vagyok. Utazó. Partiarc. Szabad szellem, és oda megyek, ahova a szél fúj.
…utána furcsán kiürültnek éreztem magam, mint a gyerek a játékboltban, amikor megtudja, hogy nemcsak a bolt, de a gyár is az övé, és ezzel nevetségessé válik a (múlt karácsony óta gondosan gyűjtögetett heti ötvenpennys) zsebpénze, amiből egy új Hornby játékvagont akart venni.
Jöjjön be, Mr. Lowry, kihúzták a számát!
… az irodalomban nincs új a nap alatt. Időről időre ugyanazokat a cselekményeket ismételték: tragikus sorsú szerelmesek, keresés vagy lovagi szolgálat, csalás, bosszú, a megmentő, felnőtté válás, a jó és a rossz közötti küzdelem. A többséget már addigra elkoptatták, hogy Shapespeare megragadta őket; magában a Bibliában is kevés jelentősen új volt. Más jelmez itt, más helyszín ott: a mesék nem halnak meg, csak minden nemzedékkel újjászületnek egy más korban, más nyelvezettel.
Bolondok aranya, 57. oldal
Mr. Fisher még emlékezett egy – egészen biztosan nem olyan régvolt – időre, amikor a könyvek értékesek voltak, a képzelet szárnyalt, a világ tele volt történetekkel, amelyek úgy futottak, mint a gazellák, úgy csaptak le, mint a tigrisek, úgy robbantak, mint a rakéták. Szívet és elmét borítottak fénybe. Tanúja volt: látta, ahogy a könyvek egész osztályokat hoznak izgalomba. Akkoriban még voltak hősök, sárkányok és dinoszauruszok, űrbéli kalandok, szerencselovagok és óriásmajmok.
Bolondok aranya, 54. oldal
Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Egy pillanatra próbáltam felfogni, hog nem vagyok Csúnya Nővér. A csúnya olyan jelző volt, amit egy életen át vonszoltam magammal. Ez határozta meg a lényemet. E nélkül mi vagyok? Beleborzongtam a gondolatba.
A Csúnya Nővér, 34. oldal
Amikor az első regényemet, A gonosz magot írtam, belém hasított, hogy a vámpírbirodalom kifejezetten elitista. Romantikus környezet, a vérszívók arisztokratikus, vonzó, elegáns lények. Szinte magától adódik a kérdés: hol a többi vámpír? Az egyszerűek, a munkásosztálybeliek, azok, akik rossz píárt kapnak?
307. oldal (Soha ne adj egy balfék vérszívónak...)
