Ezt az elragadó gyűjteményt olvasni olyan, akár a legfinomabb bonbonosdobozban válogatni a krémes, keserű, kávés vagy nugátos édességek között. Nem is csoda, hiszen a Csokoládé világhírű írónője ismét meglepetést és örömet akart szerezni rajongóinak. Történetei hol torokszorítóan érzelmesek, hol mesésen varázslatosak, hol pedig hátborzongatóak; farkasemberek, delfinnők, dacos, öreg hölgyek és erotikus bőrholmik – a Bársony és keserű mandulában a csoda szinte mindennapi, a savanyú sokszor édes, szép a rút és rút a szép, még a csábító és a meghökkentő sincs egy lépésnél távolabb egymástól. Az „édes élet” legnagyobb szakértője ismét bebizonyítja, hogy akár a szépség mítoszát, akár a hűtlenség fájdalmát, akár az időskori szerelem csodáját járja körbe, mestere a történetmesélésnek.
Bársony és keserű mandula 136 csillagozás
Eredeti mű: Joanne Harris: Jigs & Reels
Eredeti megjelenés éve: 2004
Kedvencnek jelölte 12
Most olvassa 4
Várólistán 49
Kívánságlistán 24
Kölcsönkérné 1
Elcserélné vagy eladná
Népszerű értékelések
Minden novella olvasásakor újabb és újabb Joanne Harris-t ismerhetünk meg. Ez a kötet döbbentett rá, hogy mennyire szeretem a novellákat :)
Egy percig sem volt kétségem afelől, hogy Joanne Harrisnek ez a műfaj is fekszik. Persze, hogy nem, hiszen ő a hangulatteremtések nagy asszonya. Úgy kapja el az érzelmeket, hogy észre sem veszed, s közben már téged is elkapott. Hopp, a „kelepce” zárva, s te már nem is vágyódsz ki belőle. Itt azonban többször volt, hogy bizony kivágyódtam…
Meglepő volt, néhol mulatságos, sokszor sokkoló, amire nem igazán voltam felkészülve. De semmiképp nem bánom, hogy elolvastam!
Bővebben: http://miamonakonyveldeje.blogspot.com/2012/02/barsony-es-keseru.html
Eddig azt hittem, szeretem a novellát mint műfajt. Elolvastam itt az első darabot, a tüneményes „Faith és Hope vásárolni indulnak” címűt, és még mindig élt a hitem. Aztán kezdtem elbizonytalanodni, majd négy vagy öt cím után feladtam.
Igaz, a fülszöveg is említi, hogy van a bonbonos dobozban krémes, keserű, kávés vagy nugátos édesség is. De én nem akarom végigkóstolgatni a rossz, ragacsos vagy éppen fűrészporos ízűre sikeredett/vagy inkább sikeredetlen novellákat, hogy megleljem a köztük rejtőző egy-két finomságot. A nugátos olcsóságot pedig egyenesen ki nem állhatom!
Témaválasztása széles skálán mozog, és igen sokszínű. Vannak benne gyöngyszemek, de megesett, hogy a fejemet ingattam egy-egy novella után. Ahhoz, hogy megtudjuk, melyik a legfinomabb, bizony az összes fajta bonbont meg kell kóstolni.
Érdekes volt a novellákat olvasni. Az első novella a szívembe talált, a két idős hölgy vásárlásával.:))) Ezt a részt megkönnyeztem.
Kellemes meglepetés volt ez a novellagyűjtemény. Lehet, hogy titokban Harris is egy Bram Stoker díjra hajt? Ha mondjuk én osztogatnám, most már mindenképpen esélye lenne rá.:) (Ha muszáj valamihez hasonlítani a novellákat: szerintem nem igazán bonbonok, inkább egy csipetnyi Aludj kislány, mindenféle mesés fűszerek a Kínkamrából, ráadásul az egészet átjárja valami jól felismerhetően Kinges zamat. Ha jobban meggondolom, egyes falatok kizárólag ínyenc/klasszikus horrorrajongók tányérjára ajánlva.) (Kedvenc? Talán a Gandalfra várva, vagy a nápolyi sztori, vagy a strandos? Áh, nem tudom, talán túl sok is van, mindenki válasszon magának.:)
Jaj, jaj, jaj! Novellagyűjtemény, még oké, mert nincs velük semmi bajom, de itt, ebben a könyvben voltak olyanok, amelyek ÉRTELMETLENEK voltak, nincsenek befejezve, szinte semmiről sem szólnak, például, Gandalfra várva novella. Szenvedés volt azon végigmenni! Volt viszont benne jó rész, amikor az idős nénikék elmentek Londonba „körülnézni”. Összességében egy 2-st adok ennek, bár fogalmam sincs miért is ez a címe?
Azt hittem, a Kékszeműfiú lesz a mélypont a Joanne Harris-szel való kapcsolatomban, de sajnos a novellái még annál is rosszabbak. Nem tudom eldönteni, kettőnk közül melyikünk változott többet az utóbbi 8-10 évben, de az egyre tisztább, hogy már nem vagyunk egy hullámhosszon. Kíváncsi vagyok, kíváncsi leszek-e a következő könyvére.
Népszerű idézetek
A tea pontosan olyan, amilyennek szeretem. Gyermekkor- és otthon íze van, teába mártott kekszé és megbocsátásé.
218. oldal (Álom Tesco-kivitelben)
Eleinte rettenetesen tudatlan volt. Két éve még nem látott egyetlen fekete-fehér filmet sem. Hepburnt egy zenekarnak hitte. Sosem hallott Luis Buñuelről vagy Jean Cocteau-tól vagy akár Blake Edwardsról. Kedvenc filmje a Micsoda nő! volt.
199. oldal (Álom Tesco-kivitelben)
Amikor az első regényemet, A gonosz magot írtam, belém hasított, hogy a vámpírbirodalom kifejezetten elitista. Romantikus környezet, a vérszívók arisztokratikus, vonzó, elegáns lények. Szinte magától adódik a kérdés: hol a többi vámpír? Az egyszerűek, a munkásosztálybeliek, azok, akik rossz píárt kapnak?
307. oldal (Soha ne adj egy balfék vérszívónak...)
Van, aki élete során sosem emeli fel a tekintetét a földrő. Mások repülésről álmodnak.
185. oldal
Mr. Fisher még emlékezett egy – egészen biztosan nem olyan régvolt – időre, amikor a könyvek értékesek voltak, a képzelet szárnyalt, a világ tele volt történetekkel, amelyek úgy futottak, mint a gazellák, úgy csaptak le, mint a tigrisek, úgy robbantak, mint a rakéták. Szívet és elmét borítottak fénybe. Tanúja volt: látta, ahogy a könyvek egész osztályokat hoznak izgalomba. Akkoriban még voltak hősök, sárkányok és dinoszauruszok, űrbéli kalandok, szerencselovagok és óriásmajmok.
Bolondok aranya, 54. oldal
