Joanna Trollope ma már Anglia egyik legsikeresebb írónője. Az utóbbi években minden könyve szerepel a bestseller listákon, tizenhat regénye páratlan népszerűségnek örvend. Családregényei mellett a Brit Birodalom jelentős nőalakjairól is megjelentetett egy tanulmánysorozatot, továbbá számos történelmi regényt írt. A Gloucestershire-ből származó írónő jelenleg Londonban él. Munkássága elismeréseként 1996-ban átvehette II. Erzsébet királynőtől a Brit Birodalom Érdemrendjét is. A regény elsősorban az anya-gyermek, mostohaanya-mostohagyermek viszonyra koncentrál, a férfiak mindkét családban a gyermekeik és új választottjuk között őrlődnek
Mostohák 33 csillagozás
Eredeti megjelenés éve: 1998
Enciklopédia 1
Most olvassa 2
Várólistára tette 35
Kívánságlistára tette 9
Kiemelt értékelések
A kezdeti káosz (sok név, ki. kinek a kije), letisztult. A szokvány történet helyett (féltem elmegy női nyavajgásba) lett egy egészen életszerű történés sorozat. Aminek a vége sem feltétlen rózsaszín, bár a lehetőség ott van, és ez a lényeg. A gyerekek gonoszak is tudnak lenni, míg rá nem jönnek, hogy a szülőknek is joga van boldognak lenni. És akkor mindenkinek jobb…
Bővebben a blogon.
http://gaboolvas.blogspot.hu/2014/03/mostohak.html
Tetszett ez a könyv. Komoly témával foglalkozik, és sajnos napjainkban nagyon aktuális. Lassan több a mozaikcsalád, mit az um. hagyományos. Talán kicsit eltúlzott volt a könyv ezzel a többes mozaiksággal, bár nyilván létezik ilyen.
A két férfi főszereplőt, Tomot és Matthew-t nem tudtam megkedvelni. Mindkettőre haragudtam, mert szó szerint hagyták a gyermekeiket a fejükre nőni, és nem álltak ki a párjaik mellett. Dale-t egyértelműen betegnek tartottam. Talán a gyermekkorból hozott, nem megfelelő gyászmunka következménye volt az, ahogyan viselkedett. Felnőtt nő létére… Nem is értettem. Ahogy persze Tomot sem, hogy miért nem beszélget el vele.
Nadine szintén lelki sérült egyén volt, mély depresszióba süllyedve. Valahol sajnáltam, de azért dühös is voltam rá. Elizabeth volt az egyetlen felnőtt szereplő, akit kedveltem. Szerintem nagyon pozitív személy volt a történetben. De nyilván mindent ő sem tudott kezelni. Nem csodálom! A gyerekek közül természetesen Rufust kedveltem meg. Szeretni, és egyben sajnálni való kisfiú volt. Nem lehet könnyű egy gyereknek egy ilyen helyzetben, amibe ő került. Csoda, hogy lelkileg bírta, bár egyértelműen voltak megingások.
A legeslegjobban Bazsalikomot, Tom macskáját szerettem.
Soha, de soha többé nem olvasom el. Nem azért, mert nem jó: de, remek írás. Feszes cselekményvezetés, kellően kidomborított szereplők, karakterek, semmi sallang, minden betű, ami írva vagyon benne, helyén van és szükséges.
A téma az, amely miatt soha többé nem veszem a kezembe a könyvet: mostohák, kallódó ifjúság, mozaikcsaládok összecsiszolódása, felnőtt lány szülőterrorizálása, tönkrement kapcsolatok, életrevaló középkorú asszony álmainak csődje és a nincs más hátra, mint előre karakánsága – nem hiányzik nekem. Még ha ez utóbbi, a karakánság, igen tetszett nekem.
Amúgy: tökéletes! tökéletes, tökéletes.
Mozaikcsaládban élni nem könnyű, a család egyik tagjának sem. Ez ebből a könyvből világosan és tárgyszerűen kiderül. A történetben nagyrészt intelligens, hétköznapi emberek kerülnek ebbe a helyzetbe, és bizony van, akinek minden ereje és okossága ellenére sem sikerül beilleszkednie. Tulajdonképpen se eleje, se vége, de úgy gondolom, nem is az volt a célja, hogy egy kerek mese legyen belőle, hanem hogy hitelesen rávilágítson magára a jelenségre, és ez teljes mértékben sikerült is.
Letehetetlen, lebilincselő. Semmi szirupos, romantikus sallang, ízig-vérig életszagú, precíz lélekábrázolásokkal, a patchwork család tagjainak minden nyomorúságával, nehézségével, felcsillanó reménnyel, örömfoszlányokkal. Mélyen megérintett. Ajánlom mindenkinek!
Népszerű idézetek
– Mi volt ebédre?
Rufus elgondolkodott.
– Húsos pite és spagetti.
– Zöldséget nem adtak?
– Répát adtak, de azt nem ettem meg.
– Zöldet nem kaptatok?
Rufus a fejét ingatta. Ő örült ennek. Szerinte a zöldségeket két csoportra lehetett osztani: volt a borsó, ami ehető, és az összes többi, ami ehetetlen.
129. oldal
Ruth azt mondta neki egyszer, valamikor a Neil távozása utáni hetekben, hogy fel kellene fognia végre, hogy a szeretet nem azt jelenti, hogy birtokoljuk a másikat, hogy mindig kéznél legyen, amikor szükségünk van rá, hanem azt, hogy képesek vagyunk szabadságot adni neki, el tudjuk engedni.
70. oldal
Ahogy Josie görnyedt testtartását nézte, hirtelen megsajnálta, őszintén megsajnálta sógornőjét, pont úgy, mint azt a kedves kisfiút is megsajnálta az esküvőn. A napnál is világosabb volt, hogy Josie küzd, minden erejével küzd, hogy a dolgok jól menjenek, hogy minden működjön, de igazából senki sem állt mellette.
226. oldal
Hasonló könyvek címkék alapján
- Lesley Pearse: Titkok 81% ·
Összehasonlítás - Kristin Hannah: Fülemüle 96% ·
Összehasonlítás - Kimberley Freeman: Vadvirágok lányai 95% ·
Összehasonlítás - Jeffrey Archer: Majd az idő eldönti 95% ·
Összehasonlítás - Szabó Magda: Pilátus 95% ·
Összehasonlítás - Mario Puzo: A Keresztapa 94% ·
Összehasonlítás - Lontai Léna: Könnyező liliomok 94% ·
Összehasonlítás - Khaled Hosseini: Papírsárkányok 93% ·
Összehasonlítás - Kristin Hannah: Téli kert 93% ·
Összehasonlítás - Jeffrey Archer: Párbaj 93% ·
Összehasonlítás