Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Génszimfónia (Elízium 3.) 29 csillagozás
A hely- és táplálékszűkébe került emberiség szétrajzott a világűrbe, és kolóniákat hozott létre valamennyi olyan bolygón, ami csak kicsit is lakhatónak tűnt. A Prokarion ebből a szempontból nem volt éppen ideális, hiszen mérgező volt a légköre csakúgy, mint a teljes élővilága. A szükség azonban nagy úr, és a szorongatott helyzetben segítségül hívták a modern genetikát. Csak néhány apróbb módosítás kellett, és az ember alkalmassá vált a prokarioni viszonyok elviselésére. Azóta két külön telep is létesült a bolygón, árvákat gondozó szerzeteseké, valamint a bolygó páratlan ökológiáját vizsgáló tudósoké.
A mesterséges intelligenciák hathatós közreműködésével dolgozó kutatók valami titok nyomára bukkantak, egy mitikus, magasabb rendű értelem keze munkájára a különös helyi élővilág kialakulásában, de elméleteik bizonyítására talán már nem marad idejük. Döntés született a kolonizáció felgyorsításáról, ami a Prokarion földiesítését jelenti.… (tovább)
Eredeti mű: Joan Slonczewski: The Children Star
Eredeti megjelenés éve: 1998

Kedvencnek jelölte 4
Most olvassa 1
Várólistán 16
Kívánságlistán 8
Elcserélné vagy eladná
Népszerű értékelések
A könyv eredeti címe Children's Star, azaz Gyermekek csillaga. Nekem mégis jobban tetszik a magyar cím, a Génszimfónia, mert maga a történet is olyan, mint egy szépen felépített lassan hömpölygő sci-fi műalkotás. Hard sci-fi-ről lévén szó, az írónő (aki egyébként főállásban biológia professzor, biofizika és a biokémia a szakterülete) természettudományos szemszögből közelíti meg a történetet, és a logikát szem előtt tartva vezeti le következtetéseit.
Gyönyörűek az idegen bolygó tájleírásai, és szívesen adtam alá magam az Slonczewski fantáziájának és képzeletem el a 3 szálból sodort spirál alakú kromoszómájú sejtekből kialakult kerek, „fánk” formájú állatokat és növényeket. (zooidok és fikoidok)
A fordítás hibáitól eltekintve (egyszer konkrétan fordítva írták le két gyerek életkorát, mint előzőleg) majdnem tökéletes. :) Na meg az, hogy a Elízium-univerzum harmadik kötetével sikerült kezdenem, de szerencsére a történet nem függ össze szorosan az előző kettővel.
Az eleje kicsit döcögősen indult… nehéz volt a beilleszkedés az új világba (ez valószínűleg rajtam múlt), nem értettem a szereplők motivációját… miután azonban felfedezték a bolygó „rejtett urait”, felgyorsultak az események és onnantól kezdve nehéz volt letenni a könyvet. Egyre jobban megszerettem ezt a vad világot, amit leírt a szerző. A kedvencem azért még mindig Shora marad és az Ivadékok, utána jön Elízium, majd a Prokarion és végül a Valedon. A legjobban az tetszett az Elízium-univerzumban, hogy kerek volt: megvoltak a politikai, gazdasági, lakhatósági problémák, a mindennapi élet gondjai. Nem csak a történethez szükséges információkat tudtuk meg. Úgy éreztem, kicsit el van kapkodva a vége, talán jobban is kifejthették volna a bolygó és a szereplők további sorsát, de a lényege így is benne van. Egy fél csillagot azonban le kell, hogy vonjak, egy picit az eleje miatt, egy picit pedig azért, mert jobban is kifejthették volna a számos rendszert, amivel a mikrozooidok kommunikálnak, engem kifejezetten érdekelt volna.
Kellemes olvasmány lett belőle, de az Elizium nélkül csak egy (jó) SF regény.
Bővebben: http://moszat.eu/elizium
Az írónő eddig megjelent kötetei közül a legkevésbé fogyasztható (bár ez lehet, hogy a fordításon is múlt), a többi viszont olyan jó, hogy nagyon.
Nagyon régóta az egyik legjobb sci-fi, amit olvastam. Nem szájbarágós, nincs benne (na, jó, egy van, és világuralomra tör, de nem az ő legyőzése a fő mondanivaló, és nem ördögi figura, csak egy pénées multigazdász) főgonosz, és a megoldás sem old fel teljesen mindent, mégis van katarzis, izgalmas is a történet, amíg eljut a befejezésig. S még az alakok is hihetőek, hitelesek. Szóval jó kis regény! Lesz ez még a kezemben! S még gondolkodnom is kell rajta!
Egyedi. Nagyon szeretem az olyan könyveket, amelyekben ennyi fantázia van és hoz valami újat más, esetleges civilizációk mibenlétéről.
Népszerű idézetek
Végül is mi az élet? Nem más, mint a leghitványabb szemét egy világ felszínén.
103. oldal
Magasan fenn, az örökké kék égen a Prokarion napja, az Ióta Pavonis keringett büszkén, mint egy albínó páva. A vékony ózonréteg keveset szűrt ki a nap ultraibolya sugaraiból, nem úgy mint más világokon. Ez lehetett egyik oka, hogy itt három szálból sodort kromoszómák fejlődtek ki, így védték a DNS-t a mutációtól. A Prokarion időjárása, akárcsak tájképe, előre megjósolható mintát követett: napsütés minden nap, este enyhe eső.
27. oldal
Az egy mindig előbb jön, mint a kettő, és bármely hárommal osztható szám számjegyeinek összege osztható hárommal. Ahogy a családja egyre fogyatkozott, 'jum összeadott és szorzott, szorzótényezőkből álló családokat teremtett a fejében. A hatszázkilencvenhárom például egy négytagú család volt: egy hetes, egy tizenegyes és egy ikerhármas… 'jum beleharapott a patkányba, és tiszta erőből marcangolni kezdte a döghúst.
8. oldal







































