Génszimfónia (Elízium 3.) 76% 29 csillagozás

A könyv eredeti címe Children's Star, azaz Gyermekek csillaga. Nekem mégis jobban tetszik a magyar cím, a Génszimfónia, mert maga a történet is olyan, mint egy szépen felépített lassan hömpölygő sci-fi műalkotás. Hard sci-fi-ről lévén szó, az írónő (aki egyébként főállásban biológia professzor, biofizika és a biokémia a szakterülete) természettudományos szemszögből közelíti meg a történetet, és a logikát szem előtt tartva vezeti le következtetéseit.
Gyönyörűek az idegen bolygó tájleírásai, és szívesen adtam alá magam az Slonczewski fantáziájának és képzeletem el a 3 szálból sodort spirál alakú kromoszómájú sejtekből kialakult kerek, „fánk” formájú állatokat és növényeket. (zooidok és fikoidok)
A fordítás hibáitól eltekintve (egyszer konkrétan fordítva írták le két gyerek életkorát, mint előzőleg) majdnem tökéletes. :) Na meg az, hogy a Elízium-univerzum harmadik kötetével sikerült kezdenem, de szerencsére a történet nem függ össze szorosan az előző kettővel.

Az eleje kicsit döcögősen indult… nehéz volt a beilleszkedés az új világba (ez valószínűleg rajtam múlt), nem értettem a szereplők motivációját… miután azonban felfedezték a bolygó „rejtett urait”, felgyorsultak az események és onnantól kezdve nehéz volt letenni a könyvet. Egyre jobban megszerettem ezt a vad világot, amit leírt a szerző. A kedvencem azért még mindig Shora marad és az Ivadékok, utána jön Elízium, majd a Prokarion és végül a Valedon. A legjobban az tetszett az Elízium-univerzumban, hogy kerek volt: megvoltak a politikai, gazdasági, lakhatósági problémák, a mindennapi élet gondjai. Nem csak a történethez szükséges információkat tudtuk meg. Úgy éreztem, kicsit el van kapkodva a vége, talán jobban is kifejthették volna a bolygó és a szereplők további sorsát, de a lényege így is benne van. Egy fél csillagot azonban le kell, hogy vonjak, egy picit az eleje miatt, egy picit pedig azért, mert jobban is kifejthették volna a számos rendszert, amivel a mikrozooidok kommunikálnak, engem kifejezetten érdekelt volna.

Az Elízium-ciklus legjobb kötete.

Tetszett.

Tetszett :)

Kellemes olvasmány lett belőle, de az Elizium nélkül csak egy (jó) SF regény.
Bővebben: http://moszat.eu/elizium

Az írónő eddig megjelent kötetei közül a legkevésbé fogyasztható (bár ez lehet, hogy a fordításon is múlt), a többi viszont olyan jó, hogy nagyon.

Nagyon régóta az egyik legjobb sci-fi, amit olvastam. Nem szájbarágós, nincs benne (na, jó, egy van, és világuralomra tör, de nem az ő legyőzése a fő mondanivaló, és nem ördögi figura, csak egy pénées multigazdász) főgonosz, és a megoldás sem old fel teljesen mindent, mégis van katarzis, izgalmas is a történet, amíg eljut a befejezésig. S még az alakok is hihetőek, hitelesek. Szóval jó kis regény! Lesz ez még a kezemben! S még gondolkodnom is kell rajta!

Egyedi. Nagyon szeretem az olyan könyveket, amelyekben ennyi fantázia van és hoz valami újat más, esetleges civilizációk mibenlétéről.

Érdekes történet, jó ötletek, de számomra kicsit vontatott kifejtés