Elízium lánya (Elízium 2.) 78% 25 csillagozás

Érdekes a gondolatkísérlet, hogy hogyan viszonyul egy (kb.) halhatatlan lényekből álló civilizáció a világegyetem többi részéhez. A mikrobiológiából néha nekem túl sok volt, de nyilván szakmai ártalom :)
A végét kicsit összecsapottnak éreztem, a történet lassú kifejtéséhez és felépítéséhez képest igen hamar fejeződött be az egész, azért kár volt.

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Többféle kultúra életébe pillanthatunk be, sőt egy új születésének is tanúi lehetünk. Valahogy nem igazán valóságosak, a történet pedig sok helyen ellaposodik, unalmas.

Olyan volt, mint egy futurisztikus szappanopera: 520 oldalon követhetjük egy család életét, amint megpróbálnak belleszkedni egy idegen (bár emberi) bolygó kultúrájába. A tényleges cselekmény ennek az ötödrészén is összefoglalható lenne. Nem állítom, hogy rossz regény, de nem igazán nekem való

Szerintem hasonlóan remek könyv, mint az írónő többi ebben a világban játszódó műve! Legjobb sorban elolvasni őket, de önmagukban is teljes, élvezhető művek!

Folytatódik a minél különlegesebb kultúrák gyártása és egymással attackoltatása immár futószalagon.
Bővebben: http://moszat.eu/elizium

"Jóllehet Slonczewski alapvetően biológus, társadalomtudósként, pszichológusként és drámaíróként is megállná a helyét; nagyszerűen összetett és kidolgozott világot hozott létre valódi személyiséggel rendelkező karakterekkel, melyek egyike sem sablonos, mindegyiknek megvan a maga sajátos nézőpontja és hozzáállása a környezetéhez, legyen szó akár főszereplőről, akár egy csak pár mondat erejéig felbukkanó alakról; ráadásul úgy tud mindig valami újat és szokatlant nyújtani, hogy az nem válik fárasztóvá és követhetetlenné, de még töredezetté sem teszi a regény egységét.
" – megint nem tudom jobban megfogalmazni, mint anno :)
http://kultnaplo.blogspot.com/2009/01/joan-slonczewski-elizium-lanya.html

hát, az ajtó az óceánba után nagy várakozással kezdtem bele ebbe a könyvbe, de csalódnom kellett.
a cselekmény valami hihetetlenűl tagolt, és gyakorlatilag a könyv kilencven százaléka unalmas bénázás. homályos életlen helyzetek, kidolgozatlan karakterek, akikkel egy csomó időt eltöltünk, nem tudom miért. a sztorit rém unalmassá teszik az apró utalások, amikből már száz oldalra előre ki lehet találni, hogy mi fog történni. értem én, hogy fel akarta vezetni az írónő a végkifejletet, (nem akarok spoilerezni, többet nem mondok) de az, hogy nem történik az ég világon semmi háromszáz oldalon keresztül, azon kívűl, hogy napraforgó (alias napocska, aki egy gyerek, és nagyjából egyszer kap szerepet a történetben) pofára esik, az már azért egy high scifinek kikiáltott könyvben luxus.
bemutat egy kitalált kultúrát, na bumm. de ollan felületesen érint dolgokat, és az egész idegesítően hemzseg a logikai hibáktól, hogy az ember azt kívánja, a cserék maradtak volna inkább az üres tengeren magukban.
egyedül a végén van egy kis mozgás, amire azt mondom, hogy jó, és igen, van értéke, és mondanivalója is a történetnek, de ezt a könyvet az „ajtó az óceánba” színvonalával össze sem lehet hasonlítani.

Huh…már rég nem léptem be,azóta volt pár könyvélményem,de eeeeeez…:) Aztaaaaaaaa! A kisasszony megint kitett magáért! Nehezen indult be,de aztán – amikor túltettem magam azon,hogy botladoznom kell a politikai csavarokban gazdag fejtegetésekben – kibontakozott a cselekmény egésze a szemem előtt…beindultam,mint egy motor és többé le sem tudtam tenni,vagy épp,ha mást csináltam is – azon agyaltam,mi fog történni a műben..:D Remek volt – utólag! :)

Cselekményszövésből közepes, ugyanakkor érdekes a „biológia sci-fi” ötlete. Lelkes környezetvédőknek, akik szeretik a sci-fit, kötelező.