Idézetek
Felnőttként tudtam meg, hogy az Åndalsnesben élő nagyapám ötven éven keresztül minden áldott nap részeg volt. Tizenöt éves koromig minden nyarat ott töltöttünk, és én semmit sem vettem észre ebből. Sajnos, ezt a tehetségét nem örököltem.
– És magát hol láthattam már, Hole?
– Többnyire halott emberek közelében időzöm – válaszolta Harry.
Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
– És a kollégád mit szeretne? – biccentett Elmer az ajtóban ácsorgó Møller felé.
– Egy kamikaze-pilótát – mondta Harry, és kinyitotta a dobozt.
– Igen?
– De elfelejtette megkérdezni az árat – folytatta Harry, és nem kellett megfordulnia ahhoz, hogy lássa Møller keserédes mosolyát.
Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Mert nem az a legrosszabb dolog, ami megtörténhet az emberrel, hogy elveszti az életét. – Harry már tudta a folytatást. – Hanem amikor azt veszti el, amiért él.
– Nézzé’ má’ körül! – mondta a srác egyre vörösebben izzó pattanásokkal. – Most nincs időm videókat keresgélni.
– Ó – mondta Harry anélkül, hogy megfordult volna. – Akkor esetleg zárás után?
– Éjjel-nappali vagyunk – forgatta a szemét a kölyök.
– Vicc volt – mondta Harry.
– Haha – közölte a srác álmatagon. – Fogol venni is valamit?
Harry megrázta a fejét, mire a fiú levette róla a tekintetét:
– Üres a kassza!
Harry felsóhajtott, és a pult felé tülekedő sorhoz fordult:
– A kassza nem üres. Az oslói rendőrségtől vagyok – emelte fel az igazolványát. – Ez a személy pedig le van tartóztatva, mert nem tud helyesen ragozni.
Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
– Nézzük csak… Ezek a képek meglehetősen komor hangulatúak. De inkább dühösek, mint deprimáltak. Az egyik láthatólag még nem készült el.
– Lehet, hogy ilyennek kell lennie, így képez egészet.
– Ezt meg honnan veszed?
– Nem tudom. Talán mert a három lámpa fénye egy-egy képre esik.
– Hm – Aune az egyik karját a mellkasa fölé fektette, mutatóujját pedig elgondolkozva az ajkai fölé helyezte. – Igazad van. Egészen biztos, hogy igazad van. És tudod mit, Harry?
– Nos, nem.
– Nekem – már megbocsáss a kifejezésért – nem mond szart sem. Készen vagyunk?
Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
– Hát, a termosztát tényleg beadta a kulcsot.
– Beadta a kulcsot?
– Tönkrement.
– Honnan tudja?
Csönd.
– Nem szóltak magának, hogy ne nyúljon semmihez, Jensen?
– De igen, de olyan átkozottul sokára értek ide, én meg olyan ideges voltam, hogy muszáj volt csinálnom valamit.
– Akkor az elhunytnak most van egy működő termosztátja?
– Hát… hehe… igen.
– Repeat gomb – szólalt meg Ali.
– Mi?
– Semmi. Te, mondd csak, nem akarod kiadni a pincetárolódat? Úgysem használod, vagy igen?
– Van pincetárolóm?
Ali a mennyezet felé fordította tekintetét.
– Mióta is laksz itt, Harry?
– Azt mondtam, hogy szeretlek.
Harry Ali kérdő pillantására elhárító mozdulattal jelezte, hogy sikerült újra elérnie Rakelt, és kulcsait szorongatva felkocogott a lépcsőn.
Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
– Szeretlek. Ott vagy még? Szeretlek! Halló!
Amikor Harry csalódott arccal felnézett az elnémult telefon kijelzőjéből, pakisztáni szomszédja sugárzó mosolyával találta szembe magát.
– Igen, Ali, téged is – morogta, miközben nagy vesződségek árán nekilátott újra beütögetni Rakel számát a telefonba.
