Boszorkányszög (Harry Hole 5.) 88% 111 csillagozás

Európa nagy részén tilos a halálbüntetés, de ha népszavazást tartanának, biztosan a kivégzések visszaállítását követelők lennének többségben. Nem csak az elrettentés miatt. A gonosz javíthatatlan, ezért meg kell semmisíteni. Ha lehetséges, akkor szenvedjen fájdalmas kínhalált, hogy kapja vissza azt a fájdalmat, amit okozott. De ezt a „felvilágosult elit” nem engedi. A humanista jogászok és politikusok. Mi marad a nép egyszerű gyermekének? Az akciófilmek és a bűnügyi regények. Valahol ki kell hogy éljük gyilkos ösztöneinket.
Persze, vannak olyan finomkodó krimik, ahol a bravúros nyomozáson van a hangsúly, de Nesbo nem ilyeneket ír. Nála minden olyan, mint az életben, véres és mocskos. Aztán a végére jön a hepiend. Mert a jónak győznie kell, ezt várjuk tőle, és ő tudja ezt. Ismer bennünket, a frusztrációinkat, a félelmeinket, azt hogy mitől szorongunk és mitől undorodunk, és azt is, hogy mivel lehet ezeket a feloldani. Játszik a sablonokkal és a karakterekkel, mi pedig izgatottan követjük a mutatványt, és úgy mozgunk, mint a marionett figurák.

Hogy milyen ez a regénye? Az eleje kicsit lassú, van benne egy csomó elvarratlan szál is, de mind ez lényegtelen, mert a közepétől szinte letehetetlen.

Erősen gondolkodtam egy napig, mit is írhatnék egy krimiről…
Egy krimiről, amiben még gyilkolnak is.
Egy krimiről, amiben nem is egyszer gyilkolnak, de mit lehetne még írni róla, hogy ne legyen spoiler!

Oslo, hőség (mondhatnám, hogy a Drei Wetter Taft bírja a hajon), de nem ez a lényeg.
……
…
..
.
– A végét másképp írtam volna meg: szeretnék egy alternatív véget kedves Író úr, ahol …………………… és ……………………………! Köszönöm!

folyt: http://andielmenyei.blogspot.com/2011/03/jo-nesbo-boszorkanyszog.html
Olvassátok, értékeljétek és valljátok be nekem, ti rájöttetek-e?

Gyilok, talány, csipetnyi misztikum, józsaru-rosszzsaru, piászsaru-jóember, ármány és szeretem, szerelemféltés és bizonytalanság, cselszövés, bravúros nyomozás. Szóval jó krimi. Bár vannak benne kitapintható buckák, de nem zavaróak az élmény szempontjából.
Ha lenne kedvenc írói polcom, Jo könyvei oda kerülnének.

Ha stílusos akarnék lenni, azt mondanám boszorkányos elmével oldotta meg Harry Hole az osloi sorozatgyilkosság rejtélyét. És valóban van valami ebben a nyomozóban, ami még akkor is viszi előre, amikor más már kikattan, belehal, amikor más már háromszor feladja.
Minden újabb Nesbo megerősít abban a hitemben, hogy az író zseniálisan tudja mozgatni a szálakat, nem engedi, hogy elkalandozzunk -így rántott karfiol sütés közben is Harry Hole után loholtam- vagy ötször tudni véltem ki a gyilkos, és persze a hatodik személy volt valójában.No és persze végig drukkoltam ennek a kívül morc, nagydarab szőke pasasnak, hogy visszataláljon az ő Rakeléhez, mert minden kisfiúnak szüksége van a szeretetre.

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Nesbø minden alkalommal így vagy úgy, de képes lenyűgözni. Hol azt bizonyítja, nála nincs jobb író a krimi műfajában, hol pedig ennek az ellenkezőjét – a közös mindössze annyi, hogy még ha nem is mindig hozza a várt szintet, akkor is képes lebilincselni az olvasót, jelen esetben engem. Egyesek az új Stieg Larssonnak hívják, de véleményem szerint a két nevet nem emlegethetjük egy lapon. Közös céljuk volt ugyan – eredeti bűntények felvonultatása, agyafúrt gyilkosok elméjének feltárása, mindez megspékelve jó adag bírálattal a társadalmuk irányába –, mégis másért szeretem a munkásságukat.
A Boszorkányszög egy kisebb mélyrepülés után jött, ugyanis a Nemeszisszel nem kimondottan vett le a lábamról az író. Maga a cselekmény ezúttal is bővelkedik meglepő helyzetekben és fordulatokban, amelyek gyakran arra sarkalltak, hogy az egész eddig olvasottakat átgondoljam – egyfajta sajátos rejtvény ez, ahol vagy a nagy egészet szemléled, vagy elveszel a részletekben, az eltévedéshez pedig sokszor maga Nesbø is hozzásegít. Aztán elkezdődik egy igazán egyedi utazás, amelynek különböző célállomásain nem csak az emberi természet sokszínűségét és esendőségét ismerheti meg az olvasó, hanem egy bonyolult, jól megrendezett gyilkosságba is bepillantást nyerhet, amelynek a végén kap egy happy endinget. Vagy nem. Amelynek a végén a rossz elnyeri méltó jutalmát, a jó pedig a megérdemelt boldogságát. Vagy nem? Ezt mindenkinek magának kell eldöntenie.

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

TÉNYLEG TARTALMAZ Spoilert !!!!

Hát véget ért a trilógia. (de akkor a megváltó miért folytatja a történetet?)
Miért CSAK négy csillag?
– A legvége tényleg, mintha kicsit össze lett volna csapva.
– Volt benne az az undorító „ujj alatt talált” vonulat…
– Kicsit sok volt benne a „sorozatgyilkos lélekelemzős”
– Tényleg előbb is jöhetett volna a térkép ötlet, ha már Hole olyan okos.
– A Vibeke Knutsen vonal értelmetlen, csak zavaró
– A szerző erőszakkal tereli a gyanút Anders Knutsenre (vagy csak nekem tűnt így?) hogy utána jót röhögjön rajtunk (furcsán barnult kéz, sok furcsa utazás, vallásos szülői háttér, stb…)
– Hole alkoholizmusa túl volt kicsit lihegve.

Miért tetszett?
– A szerző erőszakkal tereli a gyanút Anders Knutsenre (vagy csak nekem tűnt így?) hogy utána jót röhögjön rajtunk (furcsán barnult kéz, sok furcsa utazás, vallásos szülői háttér, stb…)
– Hole alkoholizmusa – bár túl volt kicsit lihegve –
– A hercegnek annyi – de volt egy pillanat, amikor egészen megkedvetlem (majdnem)
– Oleget csípem nagyon
– Jó story,
– kitűnő jó írásmód, sorod, cselekményszövés.

Bravo Jo !!!

Boszorkányosan jó krimi!Az egyik legjobb Harry Hole sztori…..

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Szerencsére, ezúttal megvezetett, bár szerintem is elég direktre sikerültek a mézesmadzagok. Jók ezek a Nesbo krimik, de valahogy úgy érzem, soha nem a gyilkos a történet erőssége.
Pár (költői) kérdésem lenne, így már a második után is:
– Mindig odabilicseli magát a rosszfiúhoz?
– Rakel-ék mindig életveszélybe kerülnek?
– Elküldi nekem valaki Harry címét vagy telefonszámát végre???

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Kicsit csalódtam ebben a könyvben. Nem, nem volt rossz, csak én valahogy mást vártam. Kezdetben kicsit túlmisztifikáltam a „skandináv krimi” fogalmát. Miuitán ezt sikerült levetkőznöm – kb. akkor amikor felállították a sorozatgyilkos jellemrajzát – elkezdtett érdekelni a dolog. Olvasás közben jöttem rá, hogy ez egy sorozat 3. darabja (legalábbis a főszereplő ua.), de nem volt zavaró, így is érthető volt a cselekmény. Úgy különösebben nem tudok rá sem túl rosszat, sem túl jót mondani. Jól volt megírva, olvastatta magát annak ellenére, hogy voltak benne laposabb részek is. Ötletes volt, de valamennyi sorzatgyilkosos regényre jellemző fordulat (pl áldozatok sorrendjének felcserélése) meg volt benne. Ez volt az első, de korántsem az utolsó Jo Nesbo regény, amit olvastam.

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Apró problémáim voltak csak, a fél csillag azért ment el.
1. a térképet hamarabb is elővehették volna
2. elmaradt kérdések pl. Olaugnál, hogy egyedül él-e? Fura volt, hogy ezt elfelejtették megkérdezni.
3. Harry „ vizespoharas kihallgatása” nem volt hihető számomra.
A vége egy kicsit el van túlozva- kapkodva.
Más bajom nincs!
Harryt imádom továbbra is, bár nekem ő mindig egy magas fekete göndör hajú fickó és nem egy szőke rövid. Tudom a norvégok szőkék, de akkor is…