A ​pofon 6 csillagozás

Milan Kundera, Miroslav Červenka, Karel Šiktanc, Pavel Kohout, Jiří Šotola, Ludvík Aškenazy, Ladislav Fuks… – a cseh irodalom korszakalkotó (1948-68) írói között ott „bújik” Jiří Šotola neve is. Remek műveket írt. Kicsit tovább ment Hašek Svejkjénél. Ez a K.u.k-s csehországi történet is tele van a Monarchia különféle nációinak képviselőivel, de ugyanúgy ott a kisember, aki valamikor a háború elején egy „nagy” vétséget – pofon vágta az őrmesterét – követett el. Fogházba került, a század közben elment a frontra, őt meg a hátországban hagyták, megfeledkeztek róla. Aztán a háború végére megérkezett a parancs: kötél általi halál. Van értelme ennek? A legjobb barátjának, a fegyőrnek kellene ezt a parancsot valahogy végrehajtania…
Node, nem is ez a lényeg, hanem hogyan jutunk el idáig! Mi volt közben, a háború négy éve alatt! Bacsó „disznóvágása” a Tanú-ból visszaköszön – itt Konrádnak hívják a malacot; a foglár „helyezkedő” lánya; az „elítélt”, a flandriai ősökkel rendelkező Flanderka családfája és a család mindennapi küzdelmei a fényből a sötétség felé. Remek kis könyv, gyöngyszem a Modern könyvtár-sorozatból!
@leonidas-szal közben kiderítettük, hogy ez egy lazán egymáshoz kapcsolódó trilógia első része. Csak ezt adták ki magyarul…

Kis könyv, kis emberek, nagy háború. Marcel Flanderka igazi antihős, szinte szórakoztatónak találja, hogy csak sodródik az árral, miközben lezajlik körülötte egy világháború. Buddenbrook-ház egy gyűszűben, ahogy a Flanderka családot, virágzó textilkereskedésével együtt lassan felőröli a történelem. Néhol szinte humoros is volt, elvégre már a helyzet is tragikomikus – az első világháború zajlik éppen, de Liberté papa és kis börtönének rabjai szabadabbak, elégedettebbek és nagyobb biztonságban vannak, mint szinte bárki.
Van valami sajátos keleteurópai sármja az egész történetnek.

„Cudar az idő. Havazik.
– A szívedben? – hitetlenkedett Ruzena Flanderková.
– Az ember magános.
– S ez a megoldás?
– Nem. Ez maga a halál.
– Te élni akartál.
– De az embernek bele kell törődnie a sorsába.”

A kisemberekből ritkán lesznek hősök, üzeni Sotola és teljesen igaza van.
Nem lesznek muszáj Herkulesek, néha még akkor sem, ha muszáj. Néha sodródnak a történelemmel, néha megpróbálnak ellenállni, és akkor… a történelem tovább sodorja őket.

Andalító mese egy felfordult világról. Lehetne tragikus is, de nem az, mert a tragédiához hősök kellenének, nem kisemberek.
Sotola regényében benne van mind az, amit a cseh irodalomban szeretek, egy kis Hasek, egy kis Hrabal, egy kis Paral…
Pont jól jött, így, egy akciókrimi után. Bár lehet, hogy más hangulatban untam volna.