Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Egyszerű dal 67 csillagozás
1993-at írunk, és az X-generáció Kurt Cobain és a grunge mozgalom zenéjére dübörög. A tizenhat éves Maggie Chicago nagyvárosából az Ír-tenger partjára kerül, egy szélfútta városkába, ahol rockzenész nagybátyja, Kevin által küldött magazinokon és édességeken tengődik, és nem tudja, valaha is megtalálja-e a helyét ebben az új világban. Amikor lecsap rá az első szerelem és egy hirtelen haláleset, Maggie tiltott zarándokútra indul, hogy teljesítsen egy utolsó kívánságot: „élj!”
Eredeti megjelenés éve: 2014
Tagok ajánlása: Hány éves kortól ajánlod?
Enciklopédia 25
Szereplők népszerűség szerint
Maggie Lynch · Eoin Brennan · Kevin Lynch
Helyszínek népszerűség szerint
Kedvencelte 10
Most olvassa 1
Várólistára tette 73
Kívánságlistára tette 46
Kölcsönkérné 3
Kiemelt értékelések
Már az első mondat után beleszerettem a könyvbe! Annyira átjárja az egészet a grunge életérzés, hogy kedvem lenne visszamenni azokba az időkbe és bulizni egyet az őrült lázadókkal! Ebből persze az jön le, mennyire vidám és szórakoztató ez a könyv. Pedig nem! Nem csak a jó dolgok jönnek vissza ebből a korszakból hanem a rosszak is: alkoholizmus, drogok, züllés… Mégis imádtam, mert ezeket az árnyoldalakat is bemutatta. A karakterek annyira jól ki voltak dolgozva, annak ellenére, hogy nem kaptunk róluk 5 oldalas leírósakat. Ott volt az alkoholista anyuka a befuccsolt házassággal, a drogos nagybácsi, akit mindenki megvet, és persze a saját útját kereső 16 éves főszereplő. Szóval minden meg van benne egy nagyszerű regényhez!
Bővebben:
https://dorkaanyaolvas.blogspot.hu/2016/11/jessie-ann-f…
Azóta szemezek ezzel a könyvvel, mióta megvan a könyvtárunkban, de most egy ír kihívás miatt olvastam el, és nagyon tetszett. Maggie, a főszereplő épp annyi idős 1994-ben, mint én voltam. Mondjuk én Kispál koncertekre jártam, nem Nirvanára, de nagyon átjött ez az X-generációs életérzés. Kevin bácsit és Dan Seant én is imádtam volna, Eoinról nem is beszélve…
A könyv magyar címe – Egyszerű dal – és Kurt Cobain párosa akkor persze, hogy a Tankcsapda emlékdalának foszlányai suttogtak végig a tudatomban.
„Valami szomorú dallam hangjai halkan
Kísértenek éjszakákon át.
Velem vannak és együtt
Dúdolgatjuk a halál dalát.”
„Repülőgépek, óceánok,
A füvek, a fák, a mezők, a virágok,
A különös álmok, amiket látok,
Ha egyszer éjjel hiába vártok.”
Meglepett.
Abszolút nem erre számítottam.
És tényleg:
„Ez csak egy egyszerű dal, semmit nem akar,
Néha ilyen is kell.
Ez csak egy egyszerű dal, semmit nem akar,
De ennél többet nem árulhatok el.”
A grunge hangulat miatt olvastam el. Ebből a szempontból egyáltalán nem csalódtam, imádtam ezt a könyvben. Kaptam még hozzá egy Kevin nagybácsit, akit én nagyon imádtam. Hihetetlenül nagy figura spoiler. A könyv remekül bánik az érzésekkel és a filozófiai tartalmát sem úgy adja át, hogy rád erőlteti – legalábbis én így éreztem. Külön piros pont, hogy a helyszínek nagyon jól el voltak találva, és nagyon jól voltak bemutatva. De.
Igaz imádtam olvasni ezt a könyvet, de a főszereplővel nem tudtam zöld ágra vergődni. Nem amiatt, hogy unszimpatikus lett volna. Egyszerűen nem volt! Teljesen olyan érzésem volt, mint a Kedves halottak! olvasásánál, hogy Maggie-nek nincsen személyisége. Csak történnek vele a dolgok, csak megy, de közben semmit nem tudunk meg annyira róla. Nem tudom, lehet ez csak a személyes kattanásom. Olyan volt számomra Maggie mint egy darab fa. Több szereplőnél lehetett ezt érezni, bár nem volt annyira zavaró, talán egyedül Eionnál zavaró kicsit, hogy a felszínes adatokon kívül nem tudunk meg róla semmit. Fáj a szívem a karakterek kidolgozatlanságáért, simán lehetett volna kedvenc.
A hangulata megvan a könyvnek, amiatt érdemes elolvasni. Egyet tudok érteni a hátlapon található szöveggel:
Gyönyörűen megírt történet a felnőtté válásról… pont olyan keserédes, mint az első szerelem, és pont olyan felejthetetlen.
Egészen jó ifjúsági regény. Bár grunge nem áll hozzám annyira közel, az alternatív rock igen, Írország meg pláne. Abszolút rajongó típus vagyok, így aztán vénségemre is jól tudtam azonosulni a főszereplőkkel. Van feelingje, van mondanivalója, szerethető szereplői. Maggie és Eoin karaktere lehetett volna sokkal kidolgozottabb, ez levon az értékéből. Sem az eredeti, sem a magyar cím nem túl találó – pláne nagybetűsen –, a borító viszont tetszik.
Öt éves voltam 1993-ban.
Következtetés? Nem a grunge-éra gyermeke vagyok.
Ez probléma? Szerintem nem.
Probléma e abból a szemszögből, hogy átérzem e a könyvben történteket? Nem.
Miért nem? Mert a gyász és annak módjai szerintem majdnem mindentől függetlenek, kivéve a személyt, akit gyászolunk.
Példák:
nagybátyám – több órás sírás, folyamatos fuvolázás, és beszélgetés Vele
anyai nagypapám – majdnem közönyös tudomásulvevés
apai nagypapám – pár órás sírás és mindenféle közös emlék felidézése
anyai nagymamám – több irányú megkönnyebbülés, enyhe bűntudat, jó helyen van-érzés
Alátámasztás a könyvből: Maggie pont azt és pont úgy teszi, hogy avval azt a képet őrizze meg spoiler, amilyen valóban volt.
Egyébként nagyon érdekes, ahogy az elmúlt években Kurt Cobain mintha visszatérne, valahogy folyamatosan belebotlom. Kezdődött evvel, aztán folytatódott @Banditaa-val és ezzel a videóval: https://www.youtube.com/watch… most meg jött ez a könyv.
Lehet, hogy az univerzum üzenni akar valamit?
U.i.: A fordítás hibátlan. Ezt muszáj volt még leírnom.
Két dolog fogott meg igazán ebben a történetben. Az egyik egyértelműen a helyszín volt, egy írországi kisváros közel a tengerhez a maga ködös, sziklás, hirtelen változó időjárásával és persze a hozzá tartozó helyi írekkel együtt. (Nagyon tetszett, hogy Maggie milyen finoman és könnyedén került egy hullámhosszra Dan Seannal, a 99 éves helyi nagyemberrel.) A másik pedig az a különleges kapcsolat volt, ami a 16 éves Maggie és a nála nem sokkal idősebb nagybátyja között volt. Kevin a zenében, a koncertekben, az undergroundban éli mindennapjait, és mindez (főleg nagybátyja magával ragadó személyisége miatt) erős hatással van Maggie-re és kihat a jövőbeli cselekedeteire is. Ez a szál nagyon erősen hatott rám is, és főleg emiatt esett jól olvasni az egész könyvet, még ha ez az egész római út fura is volt nekem.
Elkezdem olvasni a könyvet, és szembejön a Soungarden. Chris Cornell most halt meg…
A zene, a grunge, a koncertek átitatják a könyvet. És úgy ír róluk… Átadja, hogy milyen megváltó, elkeserítő, mélyre hatoló tud lenni lenni a zene, hogy milyen élmény egy tíz perces koncert, ami közben odakint 3 óra telik el, amikor az ember a zenekarral, a dalokkal, és a többiekkel él.
Aztán jön Róma. Egy hónapja én is azokon az utcákon sétáltam.
És ott van benne az elválás, az elengedés, a döntések súlya, a család ami kereszt és megváltás, hogy milyen találni valakit, aki figyel, aki megért, az első szerelem… Látszólag a felnőtté válás a téma, de felnőttként is ugyanolyan fontosak ezek a kérdések.
Vannak könyvek, amikkel pont jókor találkozik az ember. Ez is közéjük tartozik.
Kurt Cobain es a Nirvana neve meg mai napig remek huzoeronek tunik, ugyanakkor keves az olyan mu, ami hitelesen at tudja adni azt az eleterzest, amely ezt a korszakot jellemezte.
Maggie karakteret kicsit tavol ereztem magam, ez nagyban koszonheto az E/3-as szemszognek, ugyanakkor voltak reszek, ahol ettol teljesen el tudtam vonatkoztatni, es mar-mar kezdtem belelatni a lanyba. Sajnos ezen utobbi reszek szama volt elenyeszo a muben.
Ugyanakkor alapjaraton elveztem a konyvet, elso szerelem, elso csalodasok, csaladi balhek, atlagos felnagyított tiniproblemak, es ismerkedes a felnotte valassal. De ahogy emlitettem az E/3 miatt ezek mind tul sekelyesnek hatottak, tul felsziniek voltak es tul evidensek. Szinte elkonyvelheto volt a konyv vege is emiatt. Aki viszont meg igy is kedvelheto maradt az Kevin nagybacsi, rajta vettem a leginkabb eszre a korszellemet, es O volt az, aki megtoltotte egy kis elettel a sorokat.
Es ha mar ugy is benne van a srac es a pisztolya, akkor stilusosan: https://www.youtube.com/watch…
Nem az a tipikus ifjúsági regény, ahol mindenki happy és az a legnagyobb gond, hogy ki kibe szerelmes. Maggie élete kemény, a problémái (az anyja viselkedése, egy másik országba költözés, hogy sokszor képtelen belülről jövő magabiztosságra és nemet mondásra) sok gyereket érintenek. Nem kell ahhoz mélyszegénységben élni, hogy az ember úgy érezze nagyon egyedül vagy, nagyon kiszolgáltatott. Maggie küzd az alkalmazodással, aztán kirobban. Persze drukkoltam neki és Eionnak spoiler, de azért megráztam volna, hogy szólj anyádnak legalább annyit, hogy élsz.
Tetszett a vége is, a felnőttesedés, a komolyság. Plusz külön élvezetes volt Írországról olvasni.
Népszerű idézetek
Minden, ami történik veled, csak egyszer esik meg, ezért jobb, ha mindig éberen figyelsz.
24. oldal, 2. fejezet
Nem a csókolózás változtatja meg az embert. Hanem az érzés. A térdet elgyengítő, gyomrot összeszorító, kezet remegtető, szívet felgyorsító érzés.
– Hadd tisztázzam – mondta, kifújva a füstöt. – Rám mered bízni Maggie spirituális nevelését… vagyis a katolikus lelkét, de nem bízol abban, hogy képes leszek beadni neki a köhögéscsillapítót és rendes időben ágyba dugni?
– Krisztus a kereszten, Kevin! – Laura dühösen rámeredt. – Ha tudtam volna, hányszor vágod az arcomba ezt, soha nem tettelek volna meg a keresztapjának.
16. oldal
– Ide hallgass, Mags! Hallottál már a Fecal Matterről?
– Úgy, mint fekália? Vagyis kaki?
Kevin nevetett.
– Igen, tényleg kaki. De ami még fontosabb, ez Kurt Cobain első bandájának a neve. Persze te soha nem hallottál róluk… miért is hallottál volna? Valószínűleg egy rakás tizenhat éves volt, akik – már bocs – de béna Sex Pistols-feldolgozásokat játszottak. Arra akarok kilyukadni, hogy minden nagy zenésznek kell, hogy legyen a háta mögött egy nyomi banda egy nyomi névvel… úgy értem, ne már! Selfish Fetus? Mi a franc? …mielőtt olyan művésszé válnának, amilyennek lenniük kell.
59. oldal
Itt vagyok, gondolta Maggie, Rómában, és két Nirvana-tetoválásos norvég modell mellett fésülködöm.
180. oldal
Amerikában minden pótolható volt; a régi holmikat gyorsan mind kidobták, hogy helyet csináljanak az újaknak. Írországban azonban romos kastélyok pettyezték a tájat, omladozó kőfalak szelték keresztül-kasul a családi földeket, és mindez azt az érzést keltette, hogy a múlt tovasuhant ugyan, de sosem tűnt el. Mindig körbevette az embert, akár a köd.
Nehéz lehet anyának lenni. Annyi éven át mindent tud a lányáról, öltözteti, fürdeti és bensőségesen ismeri minden szükségletét és vágyát, aztán egy napon felébredve rádöbben, hogy még azt sem tudja, milyen ruhát vegyen neki a Clery'sben.
215. oldal, 18. fejezet
– Rocksztárdiétát tartok. Láttál már pufók Kurt Cobaint? Hordóhasú Keith Richardst? XXL-es Lou Reedet? Fenn kell tartanom az imázsomat, Mags!
57. oldal
A norvégoknak igazuk volt: Nirvana-láz tört ki egész Rómán. Fiatalok bandái csavarognak, a fiúk haja gubancos volt, lompos flanelinget viseltek, a lányok pedig bakancsot és elkent, lila szemfestéket. Akadtak punktaréjok, pénztárcaláncok és zenekaros pólók; átlőtt orrok, fekete rúzs, hidrogénett haj, baby doll ruha.
Hasonló könyvek címkék alapján
- Alix E. Harrow: Tízezer ajtó 82% ·
Összehasonlítás - Rick Riordan: A villámtolvaj 92% ·
Összehasonlítás - Mészöly Ágnes: Szabadlábon 91% ·
Összehasonlítás - Nemere István: A fantasztikus nagynéni 90% ·
Összehasonlítás - Greg Weisman: Az utazás 90% ·
Összehasonlítás - Ava Dellaira: Hazatérés 89% ·
Összehasonlítás - Stephen Chbosky: Egy különc srác feljegyzései 88% ·
Összehasonlítás - Brunella Gasperini: Mi és ők 87% ·
Összehasonlítás - Axie Oh: XoXo 86% ·
Összehasonlítás - Ransom Riggs: Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekei 85% ·
Összehasonlítás