Közvetlenül az első rész olvasása után kezdtem a folytatást, ami egy részről hiba volt, mert lehet, pihentetnem kellett volna az egész történetet, és jobban megbarátkozni a gondolatokkal, de más részről pedig, nem bírtam kivárni, hogy mi fog történni, utálom a függővégeket.
A második rész lassabb és borúsabb hangulatú, a könyv első harmadában kétségbeestem, hogy az egész ilyen depresszív hangulatú lesz, de aztán jött a feloldozás, és a dolgok a helyükre kerültek, lassan. Nagyon lassan.
A könyv feléig végig abban a hitben voltam, hogy a szálak valami végzetes borzalmat készítenek elő, aztán amikor a vészjóslónál egy fokkal kellemesebbé vált a hangulat, megnyugodtam. Ettől függetlenül egy hatalmas késleltetésnek éltem meg az első nagy részt, elborzasztott az a szintű aljasság és tengernyi fájdalom, ami ezeket az oldalakat övezte. És féltem a végkifejlettől, hogy hogyan fognak megoldódni a dolgok.
Aztán ahogy apránként kibontakozott a történet, már tudtam, hogy nem történhet baj ennyire fantasztikus emberekkel. Seth Callie lelkiismereteként működik, ő és Luke olyan barátok, akikre titkon mindenki vágyik.
Callie és Kayden személyiségének fejlődése annyira szembetűnő és látványos, hogy az valami döbbenet. Egy kezemen össze tudom számolni, hány általam ismert író(nő) képes ennyire szépen láttatni és gondolkodásra sarkallni, úgy, hogy azokban semmiféle erőlködés nincs. Callie nagy meglepetés volt számomra a bátorságával és a példátlan odaadásával, ami természetesen Kayden gyógyulását segítette. Kayden pedig.. szavak nincsenek rá, a gondolataira, az elszenvedett életére, arra a lelkierőre, aminek nagy részét Callienek köszönheti. Imádtam mindkettejük belső monológjait, azt, ahogyan feldolgozták a tragédiákat, és próbálták megtenni az első lépéseket a gyógyulás útja felé, miközben rengeteget tépelődtek, meggondolatlan dolgokat tettek – érző emberként viselkedtek. Csodálatos ez az egész kis történet, amit Sorensen felvázolt, arról nem is beszélve, hogy ismét meghozta a kedvem az angol nyelvű olvasáshoz. Így kell elkezdeni és befejezni egy történetet!