Angyalcsinálók 33 csillagozás

Jessica Gregson: Angyalcsinálók

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Egy ​Tisza melléki kis falu határába már az első világháború kitörésének elején olasz hadifoglyokat telepítenek. Az ő egészségügyi ellátásukról és élelmezésükről a falu asszonyai gondoskodnak, és némelyikük, természetesen a férjéről sem megfeledkezve, szerelembe esik a katonákkal.
A korábban tetszhalott életet élő falu ismét zsongani kezd, mint tavasszal az erdő, amely körülöleli. A háború végeztével pedig a férfiak csaknem valamennyien hazatérnek.
Vajon mit hoznak magukkal abból a vad, embertelen világból, amelyet ha lelki és testi sebesülésekkel is, de túléltek? És mit találnak otthon? Asszonyaik mivel szembesítik őket, lehet-e még együtt élni? Kikből lesznek az áldozatok, és vajon kik azok, akik akár gyilkosság árán is megszabadulnának a férjüktől?
Mi történik a méregkeverő, vajákos asszonyokkal? Hat-e a méreg, amikor már nem hat? Boszorkány-e a boszorkány, vagy csak annak képzeli magát? Angyalcsináló történetet olvasunk, amelyből egyszer csak eltűntek az… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2006

>!
Noran Libro, Budapest, 2013
312 oldal · ISBN: 9786155274398 · Fordította: Dudik Annamária Éva

Kedvencelte 3

Várólistára tette 34

Kívánságlistára tette 32


Kiemelt értékelések

Olympia_Chavez>!
Jessica Gregson: Angyalcsinálók

Mindig egyfajta bizarr borzongást váltanak ki belőlem az ilyen történetek, mint az angyalcsinálókról keringő tények és legendák, vagy más hasonlóan hátborzongató sötét titkok melyek a magyar valóság szövetébe ivódtak évtizedekkel ezelőtt, s melyekről sokan mára már megfeledkeztek. Pedig igazán érdekes és egyben hátborzongató képet alkotnak az akkori vidéki, vagy épp városi emberekről, férfiakról és nőkről, egy-egy szűkebb közösségről.
Nem tudom mikor találkoztam ezzel a témával először, de az szinte bizonyos, hogy valamilyen cikk keretében olvastam róla, habár állítólag több jól sikerült filmet is megihletett a nagyrévi asszonyok éveken át tartó gyilkossági hulláma. Így, amikor fölfedeztem magamnak a könyvet, lelkesen nyúltam a polc felé, azonban rögtön meg is remegett a kezem, hiszen az írója egy olyan skót hölgy, akinek ez az első regénye. Biztos, hogy ezt a verziót akarom én elolvasni? No, félreértés ne essék, semmilyen idegenellenesség nem dolgozott bennem, de ez mégis csak egy tiszazugi kis falu lakóinak története a XX. század elejéről, amit nem biztos, hogy ízesre, sőt mi több autentikusra tud megírni egy olyan fiatal hölgy, aki életében nem járt még Magyarországon, nemhogy az Alföldön. Persze magyar író sem jelent rá feltétlenül garanciát, uh. egy vállrándítással és a legminimálisabb elvárásokkal kezdtem bele a regénybe, ami végül kellemes meglepetést okozott.

A regény nem egy az egyben dolgozza fel az eseményeket, bőven adagol hozzá az írói fantáziából is, viszont fellebbenti róla a sötét fátylat és mint egy régész, aprólékosan kiemeli, körbejárja és letisztogatja az olvasónak a történetből azokat a motivációkat, melyek végül a bűntettek mozgatórugóivá váltak. A főszereplő, Arany Sári karakterét érzékletesen bontja ki, szépen lassan, újabb és újabb oldaláról mutatja be tökéletesen használva a homályos és sötét árnyalatokat, melyek Sári egész lényét körüllengik. Lélektani regényt kerekít belőle. Sikerül elkapnia az elzárt kis falvak hangulatát, a mérgezett tövisként sebet ejtő pletykák világát, az asszonyi világ félelmeit, vagy épp azt az állapotot, amikor a fájdalmas döntés az áldozat előtt sem marad sokáig titok. Ennek egyik legszívbemarkolóbb jelenete az Imanciné és férje között lejátszódó mini dráma. Dráma a drámában, sőt mi több, drámák a drámában. Mint egy tömegpszichózis, ami egyetlen aprócska kaviccsal kezdődött, de egyre szélesebb hullámokat vet, amikor már semmi nem mentheti fel a tettek elkövetőit. Erkölcs, hit, ugyan mi maradt még, ami visszafoghatja a hitvesi, vagy anyai kezet? Mi az ami még szent maradhat ebben az őrületben?

Egyetlen olyan negatívuma van a regénynek, amit kiemelnék, de ez annyira szubjektív, hogy talán másnak föl sem fog tűnni. Nem szeretem az öncélú, váratlan és oda nem illő trágárságot, vagy a kötelező kvótaként teljesítendő szexualitást. Nem vagyok prűd, legalábbis azt hiszem, de rendkívül zavaró, amikor kizökkentik az olvasót ezek a fajta, épp aktuálisan oda nem illő bekezdések. Van amikor helye és tere van, sőt, e nélkül a regény helyenként értelmezhetetlen lenne, de nem kell erőltetni. Nem tesz jót a benyomásoknak.
Az írónő nem tartja magát feministának, a könyvre mégis nehéz úgy tekinteni, mintha nem ennek jegyében született volna, mintha nem a női sorsok változatos és sokrétű festővászna lenne, melyben Sári múltja, jelene és bizonytalan jövője, valamint lelkiismerete lesz a központi tétel.

7 hozzászólás
Lulma>!
Jessica Gregson: Angyalcsinálók

Hú, ez nagyon jó volt! Skót szerző, aki Magyarországot választotta könyvének helyszínéül – nos, nem csak a kötet háttere izgalmas, hanem maga a történet is. Bevallom, én még csak hasonlót sem hallottam a történelmünkből, de el tudom képzelni, hogy megestek ilyen dolgok kis falucskákban. Ajánlom a kötetet nőtársaimnak, szerintem nem bánjátok meg. Szórakoztató, olvasmányos könyv, ami egyben fontos témát, a nők elleni erőszakot is körüljárja.
Bővebben: http://lulmakonyv.blog.hu/2017/08/26/jessica_gregson_an…

BakosJuci>!
Jessica Gregson: Angyalcsinálók

Régóta vágyott könyv volt már, amikor megkaptam ajándékozásra @eme510-től. Hát utólag is csak azt tudom mondani, hogy nagyon köszönöm, mert kedvencet avattunk. :)
Alapból különlegesség, hogy bár Magyarországon játszódik, de az írója nem járt itt soha (a kiadás előtt). Ettől az alföldi falucska olyan lebegővé válik: nincs konkrét neve, mintha bármely falu lehetne, egy ideakép. És igen, igazából nem is fontos a neve, és valóban bármely vidéki eldugott falu lehetne, ahol még spoiler.
Attól, hogy az írónő nem élt benne – de abban biztos vagyok, hogy nagyon komoly kutatómunkát végzett – kicsit a magyarság is lebegővé vált. Magyarok, de mégis lehetne bármely kelet-európai kis falu ez. Sári apjának sámánsága talán, ami nekem kicsit furcsa volt, itt picit eltéved pár évszázadot, de a többi elcsúszás inkább csak bájos volt. A neveknél egyszerre adóztam mély tisztelettel, és mosolyogtam: nagyon-nagyon tudatosan választ keresztneveket (és itt jegyezném meg a bába nevét, akit ugyanis Juditnak hívtak… szívembe lopta magát), figyel arra, hogy a vezetéknevek is falusiasak legyenek, de mégis úgy sikerül őket összeválogatni, ami egy faluban nincs :), és a magyar névhasználat nem sikerült túl jól, mert valljuk be, itthon még a legutáltabb szomszédodat se Kissnének hívod, hanem Orsolyának, vagy Orsolya asszonynak, Orsinak… mindegy, ez inkább csak bájos volt, és tökre értem, hogy az angolszász rendszertől a magyar névhasználat kilométerekre van.
A történet szintén nagyon finom szövetű: lélektani regény inkább, nem a méregkeverés itt a lényeg, hanem spoiler.
Amennyit utánaolvastam, ahhoz képest nem tényregény: Judit emptaikusabb talán, mint az a méregkeverő bába… a regényben talán egyszer nem hagzik el a „mit bajlódsz vele?” kérdés, amit az archív cikkek mind említenek. De nem is baj. Judit így sokkal jobb, igazából a női archetípus lesz: a bába és nagyalcsináló, igazából minden női bajok orvoslója.
Sári is különleges személyiség a tartozkodó intelligenciájával, a csendes érzelmeivel, spoiler.
spoiler Nagyon szép lett így a történet.

lizke>!
Jessica Gregson: Angyalcsinálók

Tegnap óta gondolkozom, mit is lehetne mondani, hogyan is lehetne … de arra jutottam, nem is feltétlen szükséges.
Megdöbbentő azért, hogy egy skót írónő, aki azelőtt nem járt Magyarországon, pusztán történelmi dokumentumok alapján ilyen valóságosan tudta felvázolni az akkori helyzetet. Bár azt azért hozzá kell tennem, nekem nem feltétlen egy Alföldi falucskáról keletkeztek a képek olvasás során, bármelyik másik környező ország eldugott kis közösségéről írhatta volna,
Olvastatta magát, nagyon is, azzal nem volt gond, gyakorlatilag nem tettem le.
Komoly kérdéseket is feszeget, vajon adott helyzetben, helyes döntés?
Végezetül, annyit elért a kötet, hogy egy kicsit kutakodjak a témában.

1 hozzászólás
Miestas>!
Jessica Gregson: Angyalcsinálók

Az alaptörténet jó, a korrektúra hagy némi kifogást maga mögött.
Ami engem zavart az leginkább a korhoz nem illő kifejezések tömkelege. 1916-os években szerintem nem használtak olyan kifejezéseket mint a „ dugulj el” pl. Nekem ezek nagyon mai kifejezések a történetet és az elmesélés szövegét jó lett volna szinkronba hozni. Lehet, hogy ez a pontatlan fordításból ered, de a lényegen nem változtat. Első regényként azt gondolom helyén van, de van még mit csiszolni. Olvasni úgy jó, hogy ilyen apróságokra nem figyel fel az ember még akkor is, ha az csak fikció.

Itt pedig a valóság: http://www.kosakaroly.hu/adattar/arzen/zug02.html

Valeria729>!
Jessica Gregson: Angyalcsinálók

Ez egy regény, egy fikció. Játszódhatna a világ bármely elszigetelt részén és akkor is kérdések özönét vetné fel olvasás közben. Az írónő azonban nagyon is valóságos történelmi tényeket választott háttérnek és ezzel számomra sokkal több lett egy történetnél. A tiszazugi arzénes gyilkosságok nagyon is megtörténtek, egy faluban volt a legtöbb haláleset, de több település is érintett volt az ügyben. Nem tudtam úgy olvasni a könyvet, hogy az író által adott Falucska nevet ne helyettesítsem az igazival, mert az ügyben érintett tiszazugi települések egyikében születtem és éltem 20 éven át. Ez a könyv tehát a dédnagyszüleim koráról mesél. A történet egyszerre szembesít a nők kiszolgáltatottságával és hatalmával. Találkozunk a háború testet- és lelket megnyomorító voltával. Érdekes kettősség, hogy bár úgy tűnik, hogy a férfiak nélkül otthon maradott nők mintha „kivirágoznának” a háború alatt, a, de mégis ez vezet a pusztulásba. Kérdéseket vet fel a bűn és bűnrészesség, a bűnös vagy áldozat témákban is. Ezernyi kérdés, és nincs válasz, nincs feloldozás.
„Az ember sosem tudja, milyen erős vagy milyen önző, amíg próbára nem teszik” (186. o)

HoneyBunny>!
Jessica Gregson: Angyalcsinálók

Ez annyira jó sztori, hogy már régebben is gondoltam rá, hogy ezt ugyan miért nem tűzte még senki a tolla hegyére? Most megtették végre, én pedig fanyalgok. Mert mondom, remek a háttér, van benne erő, érzelem, kegyetlenség, de talán ha jobban van megfogalmazva, akkor nagyobbat szólt volna. Jelentem katarzis elmaradt.

halenka I>!
Jessica Gregson: Angyalcsinálók

Elismerésem a drága szerzőnek, hogy mert magyar gyökerekhez nyúlni, és még egy háborús téma is fért bele. Nekem néhol kissé már túlfogalmazott volt a történet, de a könyvnek kimondottan olyan „klasszikus” szaga van, szóval akár még illik is ide :D

XX73>!
Jessica Gregson: Angyalcsinálók

Írj arról, amit ismersz. Lehet, sokkal jobban sikerült volna a szerző könyve, ha saját történelmük egyik morzsájáról írt volna. Nekem ez a történet egyáltalán nem tűnt hitelesnek. Annak ellenére sem, hogy megtörtént eseményeken alapult. Nem jellemző a korra, a helyszínre, a szokásokra. De még a szereplők nevei is viccesnek tűntek olykor. (Honnan is ismerhetné a szerző a korabeli magyar falusi névhasználatot?)

vera313>!
Jessica Gregson: Angyalcsinálók

Jó regény ez, le se tudtam tenni, de én durvább stílust vártam, ami megmutatja, hogy micsoda szellemi meg lelki sötétség volt emögött az egész történet mögött. Nekem túl finomkodó volt, olyan angolkisasszonyos. Egyáltalán nem éreztem magam egy isten háta mögötti alföldi faluban, ahol nyomor meg szenvedés az élet. Az meg extra furi volt, amikor a legtenyeres-talpasabb menyecske is olyan szavakat használt, mint az indíték.


Népszerű idézetek

Valeria729>!

Az ember sosem tudja, milyen erős vagy milyen önző, amíg próbára nem teszik.

186. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Jojo Moyes: Áradó fény
Jojo Moyes: Akit elhagytál
Khaled Hosseini: Egyezer tündöklő nap
Durica Katarina: A rendes lányok csendben sírnak
Khaled Hosseini: Ezeregy tündöklő nap
Anna Stuart: Az auschwitzi bába
Bányai D. Ilona: Boszorkánykör
Ken Follett: A Titánok bukása
Kate Quinn: Alice hálózata
Bauer Barbara: A messziről jött fiú