Nagyon…
Kezdetben zavartak a tőmondatok bizonyos részeknél, de aztán hozzászoktam. Amivel semmiképp sem tudtam megbékélni, az az avval. Nekem az akkoris azzal marad. =D Néha meg a gyomrom tudott volna felfordulni, de hát ez egy ilyen világ… Hihetetlen, milyen módszereik vannak a drogcsempészeknek, az a káposztás trükk! Sosem gondoltam volna. Na, ha legközelebb káposztát veszünk, azért belepillantok. =D Engem a Camilla-ügy sem untatott (ismerős negatív részeként említette meg a könyvnek), bár néha ki tudott volna akasztani JW azzal, hogy nem esik le neki, miről is van szó. Nem kell konkrétan kimondani ahhoz, hogy tudjad, mi a helyzet. A kis naiv… Nem is tudom, melyik szál tetszett a legkevésbé. Hol az egyik volt kevésbé izgalmas, hol a másik. Összességében mindhárom tetszett, főleg, hogy nem voltak benne ismétlések. (Most akaratlanul is DS Démonvilága jutott eszembe, hol némely könyvnek fele arról szólt, amit már tudtunk egy másik szereplő szemszögéből, de ő leírta a másikéből, és semmiben sem különbözött, az illető gondolkodásmódja sem volt érdekes.)
A végén levő fordulat engem nem lepett meg annyira, de mégis bizseregtem és izgultam, hogy na vajon mi lesz. Most inkább az foglalkoztat, mi lesz a második kötetben és hogy magyarul megjelenik-e.
