Obsession (Lux) 91% 147 csillagozás

Hunter már az Origin-ban felkeltette az érdeklődésem, később az Opposition-ban pedig csak fokozta azt, viszont itt… basszus!!! Egyszerűen ellenállhatatlan a srác. Dögös és megkapó, és az a parancsolgatása :D Imádtam. Jó volt általa kicsit mélyebben megismerni az Arumokat, és nem csak a gonoszságot látni bennük.
Serena egy igazi Armentrout kreálmány, nagyon bírtam a csajt. Helyén van az esze, nem rinyál, tényleg egy erős személyiség, és szerintem kellőképpen kezelte a helyzetet, amibe belecsöppent.
Ő és Hunter együt, hát, az biztos, hogy egy különleges robbanóelegyet alkotnak. Működik az a kémia, de rendesen :D
Luc megjelenésének külön örültem, egyszerűen imádom, amikor felbukkan. Ez a könyv tényleg egy kincs. Imádom, imádom, imádom ♥♥♥

Őszinte legyek? Ez a könyv nem pengetett meg húrokat bennem.

– Fantasy-nak nagyon fantáziátlan (semmi sem történt az egész könyvben – a végső „nagy leszámolást” kivéve, ami pár oldal volt. Semmi rejtély vagy részletes világ, amiben elmerülhetnék).

– Romantikusnak gyenge, nem éreztem realitást abban, hogy a két főhősünk hogyan és miért is szeretett egymásba. Miért volt ez a nő más a pasinak, mint a többi? Azért mert butácska és naív, esetlen? Utána meg kijelenti, hogy milyen bátor, mert fejbe akarta vágni egy vázával? (A nő végig akkora ökörségeket csinált, szembe szállva minden emberi logikával, amiért a szőke nős viccek születni szoktak.) Áhhh… És ő miért is szeretett a pasiba??? Mert megszólalni is alig hagyta, úgy irányította és utasítgatta, mint egy kis pincsit? Vagy az izmaiba, gyönyörű kék szemébe? Mert hogy semmi olyan nem történt köztük, ami indokolttá, hihetővé tette volna számomra, hogy szerelmesek, az biztos. Már az eleve nem túl jó jel, hogy felmerült bennem ez a kérdés. Egy jól megírt romantikusnál eszembe se jut, hogy a szereplőim hogy juthattak arra következtetésre, hogy szerelmesek.

– Erotikusnak jó volt.

Összességében egy egyszer olvasós, nem túl idegesítő, öt lap szex, két oldal tépelődés, egy bekezdés cselekmény könyv. Könnyen felejthető, amit nem olvastam visszafojtott lélegzettel.

Valamiért nekem ezek a Luxenek és Arumok nem jönnek be. :/ Nem is próbálkozok velük többet.

Én és az arumok:
– Obszidián: Kik azok az arumok?
– Ónix: Ki nem állhatom az arumokat!
– Opál: Halál az arumokra!
– Origin: Létezik ilyen arum is?
– Opposition – Ellenállás: Kedvelem az arumokat!
– Obsession: Akarok egy arumot!

Az Ellenállás után félve vettem kezembe a könyvet, de ez annyira jó volt, hogy arra nincsenek szavak! Izgalmas, szenvedélyes, letehetetlen, igazi JLA-s!
Hunter karaktere… ó, anyám! Eddig, ha valaki megkérdezte tőlem, hogy mit szeretek a Luxen sorozatban, az első, amit rávágtam, az Daemon Black volt. Ezek után viszont kétszer is meg kell gondolnom, hogy mit válaszolok! Hunter ugyanis olyan szinten levett a lábamról, hogy miatta átállnék még a sötét oldalra is. Ez az arum dögös, nagy a szája, arrogáns és szeret parancsolgatni. De a fenébe is, egy igazi álompasi!
Hunter mellett Serena is nagyon kedvelhető volt. Nem egy gyenge virágszál, hanem egy talpraesett, határozott és bátor nő, aki éppúgy nem fél egy gyilkoló luxentől, mint egy feldühödött arumtól.
Luc számomra még mindig a „nem tudom eldönteni, hogy kedvelem-e” kategória, Lore és Sin viszont nagyon felkeltette az érdeklődésem, szívesen megismerném az ő történetüket is.
Összességében nagy kedvenc lett a könyv, úgyhogy nem is kérdéses az 5 csillag!

Ez csúcs volt. Daemon elbújhat Hunter hátsó fele mögött!, és bármelyik Luxen könyvet lepipálja.
Már olvastam tavaly, és kedvenc is lett, de akkor még nem olvastam el az Opál – t a Luxen – ből, így nem állt össze a kép. Most jobban össze tudtam kapcsolni azoknál a bizonyos jeleneteknél a történetet és azért így jobb volt.
Mindenesetre sokat elmond, hogy csak ezt jelöltem kedvencnek, semmi többet!
Ajánlom mindenkinek, remek könyv!

Ohhh, nagyon szuper volt! Ezt sem gondoltam volna, a végén megszerettem az arumokat is! Na jó, igazán csak egyet. :-P A másik két tesóról is szívesen olvasnék egy-egy történetet.
Újabb álompasit avattam Hunter személyében! ♥

Kíváncsi vagyok arra, hogy miért Daemon a legnépszerűbb szereplő ebben a könyvben, mikor csak egyszer bukkant fel.
Más részt – így utólag – már nem bánom, hogy csak Daemon szereplése miatt kezdtem bele, mert nélküle is nagyon élvezhető, magát olvastató, lendületes történet volt. Sajnáltam, hogy csak egy luxen-sorozat van, de ennek a regénynek az olvasása közben felötlött bennem, hogy milyen jó lenne egy arum-sorozat is. Most már nem tudom eldönteni, hogy a luxenek, vagy az arumok oldalán állok-e, mert már nem fekete és fehér a harcuk egymással.
Nagyon szeretem a fantasy könyveket, és egy kicsit bánkódtam is amiatt, hogy itt inkább Hunter és Serena közötti kapcsolaton, és az erotikán volt a hangsúly.
Hunter azért volt annyira különleges a sok eszméletlen férfi karakter között, mert vele lenni, olyan mintha a szakadék szélén egyensúlyozgatnánk. Egyik pillanatról a másikra eluralkodhat rajta az arum része, és ha nem tudja irányítás alatt tartani, megölhet. Na persze Serena nem öngyilkos hajlamú, hogy emiatt akarna vele lenni, inkább a köztük lévő kémia miatt, ami felülírta a józan érveket, és túlélési ösztönét.
Nem mintha Serena-t félteni kellene a nagy gonosz sötétségtől. Neki is megvan a maga csípőssége, ellenkező-, és visszavágó-képessége, amitől meg ő különbözik Hunter eddigi nőitől.
spoiler

Ó te jó ég. Ez eszméletlen jó volt!!:D Az az igazság hogy amikor Serena és Hunter feltűntek mellékszereplőként az Origin-ben, nos annyira lefoglalt Daemon és a körülötte történő dolgok, hogy még csak fel sem merült bennem hogy mik történhetnek a háttérbe:D Nem is sejtettem hogy azalatt az idő alatt míg Daemon megpróbálja kiszabadítani Katyt, Hunterék is ilyen kalandokat élnek meg. Az biztos hogy ez sokkal szenvedélyesebb, érzékibb, és erotikusabb volt mint a Luxen sorozat bármelyike:D És én nagyon de nagyon imádtam♥ Serena okos, kedves, megértő, és szerintem bátor karakter volt:) Hunter pedig veszélyes, arrogáns, egoista, szarkasztikus, vicces és ő a „sötétség” pedig valami elképesztő milyen védelmező, birtokló, gondoskodó és aranyos. Szóval igen, sajnálom Daemon, elképzelhető hogy megszerettem az ellenséget, egy Arumot *-*♥ Nagyon izgalmas, és tüzes volt minden jelenet. Meg kell szereznem könyvbe is *-*♥ Ajánlom másoknak is:-)

Minden kívánságom így váljon valóra.
Annyira szerettem volna olvasni Hunter-ről, akit a Lux sorozatban megismertem.
És akkor ráleltem erre a kis gyöngyszemre :-)

Pontosan ezt vártam ettől az arrogáns, beképzelt Arum-tól…olyan lehengerlő volt, mint egy Maus tank! Olyan régen olvastam már ilyen izgalmas, fordulatos és perzselő könyvet.
Minden volt benne, amit szeretek egy fantasy-ban, és nem is igazán tudtam letenni.

Serena szimpatikus volt, és egyre jobban kedveltem, ahogy haladtam a fejezetekkel.
Érdekes, de mikor a legelső Lux könyvet vettem a kezembe, annyira gyűlöltem az Arum-okat, de aztán az utolsó regényben másképp néztem rájuk.
Ezután a történet után meg egyenesen imádom őket, annyira szívesen olvasnék még róluk.

Hunter hozta a formáját. Még veszélyesebb, mint Daemon, pedig őt sem kell lebecsülni, ha Katy-ról van szó. Jaj, ezek az idegen csodabogarak!
Imádnivalóak ❤ ❤ ❤

Egy újabb gyöngyszem az Írónő műveiből! Az Arumokat most egy kicsit megszerettem. :)
Igazán tetszett, hogy az Arumokat nem dicsérte és nem is tagadta, hogy gonoszak. Neeem! Még úgy is viselkedtek, mint a kisördögök, mégis úgy meg lehetett kedvelni Huntert. A Luxeneket most egy másik fényben láttuk… Fura volt. Mert elgondolkodom, hogy akkor most kik a jó fiúk?
És olyan események is bele voltak foglalva amik a 4. részben történnek…. Ha olvasni akarod, ajánlatosabb a 4. rész után, mert úgy sokkal érthetőbb. :)
A történet kiköpött JLA stílusú volt, talán azért is adtam neki ennyi csillagot. Külön örülök, hogy váltott szemszögből volt, Huntert imádtam! *-*

Az elején féltem, hogy milyen könyvet vettem a kezembe, de ahogy elkezdtem magával ragadott! Már a Luxen sorozatban feltünt páros felkeltette az érdeklődésemet, és kíváncsi voltam, hogy mit hoz ki belőle az írónő. Végül remek történet kerekedett belőle. A vége kicsit kurtán furcsán lett vége, persze érthető is, meg nem is, de jó lett volna, ha jobban ki van dolgozva a befejezés. De tetszett és ajánlom.