Északi fény 31 vélemény
Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
A tizenhat éves Mattie Gokey sok minden szépről álmodozik, ám arra, hogy álmait megvalósítsa, igen csekély a reménye. Nagy szüksége van pénzre, ezért elszegődik kisegítőnek a Glenmore Szállodába. Az egyik szállóvendég, Grace Brown arra kéri, hogy égessen el egy levélköteget. Ám amikor Grace élettelen testét kiemelik a tóból, Mattie rájön, hogy a levelek feltárják egy gyilkosság valóságos és kegyetlen hátterét.
| Kiadás | ISBN | Oldal | Fordította | Illusztrálta | |
|---|---|---|---|---|---|
 Ciceró, 2008 | 9789635396696 | 356 | Kiss Marianne | Ugrás |
Most olvassa
Most nem olvassa senki.
Várólistán 40
Kívánságlistán 26
Elcserélné vagy eladná
Népszerű értékelések
Az Északi fény című történetben megismertem ezt a lányt, megismertem családját, problémáikat. Bepillanthattam a barátaival lévő kapcsolatába, következtetéseket vonhattam le, állhattam mellette, drukkolhattam neki, vagy éppen ellene.
Megismertem gondolatait, amiken én is elgondolkozhattam, és megállapíthattam, hogy mennyire mások a mai világ problémái..- és mégis milyen sok a hasonlóság bennük.
Matt egy szeretni való figura: nagyon szeret olvasni, szereti az irodalmat, érti az irodalmat és még szerelemre is vágyik.
olyan féle könyv ez, aminél az első sorától kezdve érzed, hogy tele lesz szerencsétlen fordulatokkal és balsorsú emberekkel, de azért reménykedsz, hogy a végére majd csak kialakul valami jó, kérdés, hogy az itt éppen mit jelent. a fülszöveg becsapós, én teljesen más történetre számítottam, de tetszett így is, amit kaptam, páfránycsigákkal, kókusztortákkal, szópárbajokkal, mindenestül.
Csodálatos könyv. Egészében látni a száz apró darabkából összeálló történetet, az bizony nagy élmény! Nagyon szerettem.
1 komment
Nem rossz, izgalmas, jól megírt, s nem utolsósorban nem „mond” hülyeséget. Éljen a női önmegvalósítás, nem feltétlen kell rögtön férjhez menni (na most itt azért erősen sarkítottam).
Nagyon szerettem!Végre egy könyv,ami nem felszínes!Attól független,hogy a történet a 17.században játszódik,nagyon is magaménak éreztem Mattie problámáját..
Akár többször is elolvasnám.
Mindhalálig, Mattie Gokey! – de tulajdonképpen ez nem volt soha párbaj. Már akkor nyertél, mikor kinyitottam a könyvet. A szavunk, azt hiszem a gyönyörűszép lenne.
Mattienek van egy szegény farmer családja, van jóképű udvarló-vőlegénye, van igaz barátja, vannak barátnői; aztán persze kiderül, hogy semmije sincs szinte, mert „semmi nem az aminek látszik”, de nem is ez a lényeg, mert Mattie-nek ennél sokkal több mindene van: szíve. Nem is. Inkább lelke. Önzetlen, kis irodalombúvár tehetség, akit nagyon lehet szeretni.
Egy lány története, aki egy másik lány történetén keresztül tanulja meg, hogyan lesz önmaga, s kap megerősítést a saját értékrendjét illetően.
Kedvenc könyv lett, mert gyönyörűen és egyszerűen ír Donnelly. Egyszerűen gyönyörűen. :) Finom kis humorral.
Van benne romantika, izgalom, fordulat, de nem kell a csűrcsavarra várni, trendi fellengzősségekbe menekülni. Csak elkezded olvasni, és nyugodtan rábízhatod magad. Meg azért is, mert tipikusan az a könyv, melyet jó le-levenni a polcról, s beleolvasgatni, ha eltévednénk, vagy elfelejtenénk hol is van a szívünk…
(Egyszer erről biztosan születik majd egy blogbejegyzés, csak most még nagyon a hatása alatt vagyok.)
Aranyos, kedves, olvasmányos, érdekes volt, de a nagy áttörés elmaradt nálam, nem fogott meg annyira, mint számítottam rá.
7 kommentNépszerű idézetek
Amikor mama élt, hetünkre készített reggelit, kikérdezte a leckénket, megfoltozta a papa nadrágját, becsomagolta az ebédünket, odatette altatni a tejet, és nekiállt tésztát gyúrni. Mindezt egyszerre, anélkül, hogy felemelte volna a hangját.
14-15.o. (Ciceró)
Nézz csak ide, Matt!-mondta Weaver.- Próbálkozzunk egy írott problémával. Talán ha gyakorlati szempontból nézzük, jobban megérted.- Kinyitotta Milne Gimnáziumi algebráját , és rámutatott. – Ezt!
Olvasni kezdtem:
– „Egy ember 5 napon át naponta 3-szor annyit keresett, mint amennyit az ellátásért fizetett, miután 4 napig kénytelen volt kimaradni a munkából. Az ellátás kifizetése után megszámlálta a pénzét, és kiderült, hogy 2 tízdollárosa és 4 dollárja maradt. Mennyit fizetett az ellátásért, és mennyi volt a bére?”
– Jó. És most gondolkozz- mondta Weaver.- Hogyan kezdenél hozzá a megoldáshoz? Mi az X ?
Gondolkodtam. Nagyon erősen. Jó sokáig. Az emberről, sovány fizetéséről, a rozoga panzióról, magányos életéről.
– Hol dolgozott?- kérdeztem végül.
– Mi? Ez nem számít, Matt! Csak jelölj ki egy X-et, hogy…
-Fogadni mernék, hogy malomban – vágtam közbe, mert magam előtt láttam az ember szedett-vedett ruháját, viseltes cipőjét. -Vagy gyapjúkártolóban. Miért gondolod, hogy kénytelen volt kimaradni a munkából?
-Nem tudom, miért. Figyelj, csak…
– Szerintem megbetegedett – fogtam meg Weaver karját-, vagy a munkája nem volt jó, és a főnöke nem tudott másik munkát adni neki. Vajon van valahol családja? Mert borzasztó lenne, ha munka nélkül maradna, és nem bírná etetni a gyerekeit, ugye? Talán a felesége is nagyon szegény. És fogadni mernék, hogy…
– A fenébe is, Mattie, ez algebra , nem fogalmazás!- meredt rám Weaver.
-Sajnálom- mondtam. Éreztem, hogy reménytelen eset vagyok.
Weaver az égre pillantott. Sóhajtott, és megcsóválta a fejét.
118-119. o.
Jó úgy kézbe venni egy új könyvet, hogy még senki más nem forgatta a lapjait. Amikor minden oldala tiszta fehér, és a gerince sincs megtépázva. Amikor még csak a szavak illatát lehet érezni, nem pedig Mrs. Higby ibolyavizének vagy Weaver mama sült csirkéjének, vagy Josie nénikém kenőcseinek a szagát.
71. o.
Ott maradtam a létrán, és a porcelánfigurára bámultam. Téved, Josie néni, gondoltam. Amit én érzek, az nem büszkeség, hanem egy másik bűn. Rosszabb az összes többinél, amelyek azonnali, heves és forró bűnök. Ez a bűn mélyen az ember belsejében van, és csendben, észrevétlenül rágja belülről, mint borsóféreg a disznót. Ez a Nyolcadik Főbűn. Az, amit Isten kifelejtett.
A Remény.
111. oldal
…vannak dolgok, amiket soha, soha nem lenne szabad kimondani. Royal azt mondja, hogy a szavak csak szavak. De a szavak mindennél erősebbek.
274.o.
Ezekben a könyvekben élet és halál van. Családok és barátok, szeretők és ellenségek. Öröm és kétségbeesés, irigység, őrület és düh. Minden. Kinyújtottam a kezem és megérintettem az egyiket, amin ez állt: A Föld. Szinte hallottam, amint a szereplők megmoccannak odabent, mormoltak, tolakodtak és türelmetlenkedtek, hogy nyissam már fel a könyvet és engedjem ki őket.
191. oldal
Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
A Peterson Magazin cikke azt állítja, hogy ha egy nő magához akar vonzani egy férfit, „figyeljen minden szavára, saját érdeklődését félretéve csak a férfi szavain csüggjön, és a női test szavak nélkül is ékesen szóló nyelvén adja a férfi tudtára, hogy univerzumának ő a középpontja, létének ő az első számú oka.” Az első két tanácsot világosan értettem. A harmadikkal kissé bajban voltam.
Úgy gondoltam, ez annyit jelent, hogy rezegtessem a szempilláimat, de amikor megpróbáltam, Royal csodálkozva rám nézett, és megkérdezte, tán beleesett-e valami por a szemembe.
213.o.
Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
A hang Miss Wilcox szerint nem csupán a torkunkból kijövő hangot jelenti, hanem a szavakban rejlő érzéseinket is. Először nem értettem a dolgot.
-De Miss Wilcox, amikor leír valamit azt szavakkal írja le, nem a hangjával – mondtam.
-Nem, azt használod, ami benned van – mondta. – A hangodat. Az igazi hangodat. Ez teszi, hogy Austen úgy hangozzék, mint Austen, nem más. Amitől Yeats Yeatsnek hangzik, és Shelley Shelleynek. Csodálatos hangod van, Mattie. Tudom, mert hallom. Használd ki.
334.o.
A favágók mulatságosabbak Jézusnál. Soha nem láttam Jézust dolgozni, még szálfát se tudna pörgetni. Abban a hálóingben, amit hord, végképp nem tudna.
217.o.
Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Emmie Hubbard valószínűleg tényleg megőrült, szinte biztos, hogy egy szép nap elviszik. Két-három alkalommal már majdnem elvitték. Ám ezt mégsem mondhatom meg Tommynak. Még csak tizenkét éves. Miközben megpróbáltam rátalálni a kellő szavakra -olyanokra, amelyek nem hazugságok, ám nem is a teljes igazság-, arra gondoltam, hogy az őrültség nem egészen olyan, ahogyan azt a könyvekben leírják. Nem olyan, mint Miss Havishamé, aki álló napon át ott üldögél a háza romjain, gonoszul és fenségesen. És nem is olyan, mint a Jane Eyre-ben, amiben Rochester felesége a padláson kóvályog, sikoltozik és ijesztő hangon segítségért könyörög. Ha az embernek elmegy a józan esze, akkor nincsenek kastélyok, pókhálók és ezüstkandeláberek. Csak piszkos lepedők vannak, megsavanyodott tej, a padlón meg kutyaszar. Ott Emmie van az ágy alatt, aki hol sír, hol meg énekel, miközben a gyerekei levest próbálnak kotyvasztani a vetni való krumpliból.
22.o.
