A ​kémnő 37 csillagozás

Jennifer Chiaverini: A kémnő

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Egy ​polgárháború, amely egy nemzetet szakít ketté, és egy nő, aki az életét és a jó hírnevét is kockára teszi egy nemes, a hazája sorsát alakító cél érdekében.

A virginiai Richmondban, a rabszolgatartó Dél fővárosában élő Elizabeth van Lew és családja más, mint a legtöbb helybéli. Meggyőződésük ugyanis, hogy minden ember egyenlőnek teremtetett, és mélyen ellenzik a rabszolgaságot. Amikor szülő államuk, Virginia 1861-ben az elszakadás, egyben a rabszolgaság intézményének megtartása mellett dönt, és kitör a polgárháború, Elizabeth nem várt lépésre szánja el magát: a maga eszközeivel az Unió ügyének meg segítését és a Konföderáció mihamarabbi bukását igyekszik segíteni.

De mit tehet egy törékeny nő az ádáz, véres harcok közepette? Elizabeth úgy dönt, női mivoltát, eszét és befolyását felhasználva megpróbál az ellenség soraiba férkőzni. Attól sem riad vissza, hogy kémkedéssel felbecsülhetetlen értékű információt szerezzen az Uniónak – ha kell, egyenesen a Konföderáció… (tovább)

Eredeti cím: The Spymistress

Eredeti megjelenés éve: 2013

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Regényes történelem General Press

>!
General Press, Budapest, 2015
456 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789636438012 · Fordította: Szigeti Judit
>!
General Press, Budapest, 2015
456 oldal · ISBN: 9789636438302 · Fordította: Szigeti Judit

Enciklopédia 5


Kedvencelte 1

Most olvassa 2

Várólistára tette 49

Kívánságlistára tette 45

Kölcsönkérné 4


Kiemelt értékelések

Bea_Könyvutca P>!
Jennifer Chiaverini: A kémnő

Nagy kedvencem az Elfújta a szél, csakúgy, mint A kémnő is az amerikai polgárháború idején játszódik.
A kémnő sokat segített nekem abban, hogy még jobban belelássak a kor eseményeibe, nagyon sok történelmi adatot tudhattam meg belőle.
Elizabeth szemén keresztül egy teljesen új nézőpontból láthattam a polgárháborút.
Olyan könyvet nem nagyon olvastam még, ami az északiak szemszögéből mutatta be ezt az időszakot, de Elizabeth elbeszélésében egy még „extrémebb” oldalról ismerhettem meg az eseményeket, ő ugyanis egy igazi Déli születésű úrihölgy volt, ám ezzel szemben igazi unionista eszméket vallott.
Eleinte még egy kicsit furcsának találtam Lizzie buzgóságát az északiak ügyének segítésében, a bebörtönzött ellenséges katonák ellátásában, de aztán egyre jobban becsülni kezdtem Elizabethet a tetteiért, az emberségéért és bátorságáért. Egy nagyon erős és elszánt nő volt, aki egész életében kitartott amellett, amiben hitt, és mindent elkövetett azért, hogy eszméi beteljesülését segítse, még ha ez sokszor emberfeletti erőt és ügyességet igényelt. A félelem és megalkuvás szót hírből sem ismerte, nagyon csodáltam és becsültem ezért.
Bár a könyvnek csak egy mellékszereplője volt, azért megemlítenék egy másik szereplőt is, akit szintén nagyon megkedveltem és csodáltam tetteiért, mégpedig Mary Jane Boswert, a van Lew család színesbőrű szolgálólányát, aki szintén nagyon fontos szerepet vállalt az északiak győzelmében, Jefferson Davis elnök szolgálójaként beépülve fontos adatokat szivárogtatott ki az unionistáknak.
A történelmi regények kedvelőinek szívből ajánlom ezt az igaz történeten alapuló, a kort hűen ábrázoló könyvet.

Bővebben: http://konyvutca.blogspot.hu/2015/09/jennifer-chiaverin…

Vackor6 P>!
Jennifer Chiaverini: A kémnő

Egy hosszú, feszültséggel és felesleges veszteségekkel teli háborús időszakon vezet végig Chiaverini könyve. Az igen talpraesett negyvenes, Elizabeth L. van Lew személye eddig számomra ismeretlen volt, de az amerikai polgárháborúban pengeélen táncoló nő története motivált, hogy keresgéljek még a témában.
Az elbeszélés folyama itt-ott kicsit megtöredezett, ahogy az írónő bezsúfolja a történelmi adatokat, de ez nem von le sokat az értékéből. Végig izgalmas volt.

Ez az olvasás nem jött volna létre, ha nincs @Zsófi_és_Bea! Köszönöm szépen a könyvet Nektek! :)

1 hozzászólás
amanda888 P>!
Jennifer Chiaverini: A kémnő

Már többször feltettem magamnak a kérdést, hogy tetszett-e ez a könyv? De nem tudom egyértelmű igent és egyértelmű nemet mondani. Mindenképpen más volt, mint amit vártam. Kicsit romantikusabb történetre számítottam, ahol fontosak a történelmi események, de azért van benne szerelem. Hát ilyen nem volt. És őszintén szólva, nem is baj. Inkább úgy éreztem, hogy egy részletesebb áttekintőt kapunk az amerikai polgárháborúról, egy szokatlanabb szemszögből: föderációs oldalon élő, de az uniót támogató család, barátok szemszögéből. Ez a nézőpont adta a másik érdekességét a könyvnek, mert sokszor hajlamosak vagyunk elfeledni, hogy nem minden fehér vagy fekete. Nem mindenki támogat egy háborút az „indító” oldalon, és valaki támogathatja a háborút a megtámadott fél oldaláról.
Mindenképpen elismerendő, hogy a Van Lew család életét, szabadságát, vagyonát kockáztatta az unionista rabokért. Azonban valahogy az egész történet mégsem tudott teljesen magával ragadni.

sasviki95 P>!
Jennifer Chiaverini: A kémnő

Jó érzéssel csuktam be ezt a könyvet, mindattól függetlenül, hogy ezrek szenvedéseiről van szó a történetben.
Miss Van Lew egy valóban létező személy volt – mint azt megtudhatjuk az író utószavából. Jennifer azt is megemlíti, hogy noha próbálta hűen tükrözni Lizzie személyiségét, kihagyta belőle azt, hogy hivatalosan a nő köztudottan elmeháborodott volt. A könyv olvasása után úgy érzem, egyet értek az írónővel, hogy ez valószínűleg csak egy megjátszott állapot volt, hiszen főhősnőnk biztosan nem tudta volna elérni ugyanezt, ha nem lett volna ki mind a négy kereke…

Hogy milyen a könyv?
Nagyon sok történelmi eseménnyel van tele, rengeteg hasonló névvel, akikbe néha belekavarodik az ember, de aztán szép lassan kitisztul a kép, és a 452. oldalra már mindenkiről tudni fogja, hogy kicsoda és mit tett.
Főhősnőnk, Lizzie egy igazi badass nő. Nem fél a kihívásoktól, és szívvel-lélekkel küzd az elveiért. Nagyon megkedveltem a könyv olvasása közben ezt a vakmerő, bátor és szókimondó hölgyet.
A könyv ugye egy szomorú időszakban játszódik, történetesen az amerikai polgárháború idején. Nos, akinek fogalma sincs róla, hogy 1) hol vannak az amerikai államok és 2) mi is az alapvonala és a kiváltó oka a polgárháborúnak, az a könyv olvasása előtt ugorjon neki az erről szóló Wikipédia oldalnak, és olvassa el az első három bekezdést, mert különben borzasztóan el lesz veszve az első fejezeteknél (is). Egy kis háttérinfóval sokkal tisztább a kép, és a rengeteg esemény-, és névhalmazból egy igazi történelmi kalandregényt kapunk.
Noha rengeteg szörnyűséget ír le a könyv, mégis igyekszik ezt úgy tenni, hogy az olvasót ez ne kavarja fel, és mégis, tudjon azonosulni a helyzettel, miközben a könyv becsukását követően el tudja engedni, amit olvasott.
Ez sajnos nagy hibája a könyvnek. Nem volt ott az a fokozatos érzés, hogy olvasni AKAROM, csupán azért haladtam vele, mert érdekelt, hogyan is látta a polgárháborút egy délen élő, Uniót támogató nő. No meg persze az utolsó 100 oldalon válik letehetetlenné, amikor olyan gyorsan pörögnek az események, hogy az olvasó csak kapkodja a fejét ide-oda.

A mű címe egy kicsit megtévesztő, hiszen Lizzie nem kifejezetten kémkedett, csupán igyekezett segíteni ott, ahol tudott. Kicsit több kémkedést és fű alatti tetteket vártam, ehelyett ha történt is ilyen a könyvben, azt sokszor csak tényként közölte, hogy „ez is megtörtént”, mi, olvasók közvetlenül nem láthattuk vagy hallhattuk az eseményeket, csupán később értesültünk róla, hogy már megvolt.
Mindettől eltekintve ajánlom olvasásra a könyvet mindenkinek, aki szeretne egy belevaló főhősről olvasni és tiszta képet kapni az amerikai polgárháborúról. Vagy legalábbis egy Déli fővárosban lakó szemszögéből információkhoz jutni.
Jót szórakoztam néha a könyvön, máskor megdöbbentett, hogy mik is történtek valójában. Azt a kis trükköt pedig megtanulom, miszerint páratlan oldalakon, a lapok mögött titkosírással levelezni tudomány. Hogy mit is jelent ez? Aki kíváncsi rá, az olvassa el a könyvet. ;)

Babó_Buca P>!
Jennifer Chiaverini: A kémnő

Helyenként kevésbé regényes, mint szeretném, de ettől függetlenül nagyon kíváncsi voltam Elizabeth van Lew tevékenységére. Megmutatta, hogy délen is voltak uniópártiak, akik segítették a polgárháború alakulását. Ugyan nagyrészt fikció, de egyáltalán nem érződött rajta, leginkább a kutatómunka sütött a lapokról.

Bővebben: https://egy-lany-blogja.blogspot.com/2021/11/del-rejtoz…

xeral>!
Jennifer Chiaverini: A kémnő

Sajnos nem fogott meg a történet, kicsit untam is. Elizabeth valahogy nem lett a szememben akkora hős. Kicsit Piroskára hajaz, ahogy járkál a kosarával a sok farkas közt, tehát ostobán bátor, hogy a konföderáció börtönében raboskodó északi katonáknak visz ételt egy olyan korban, helyen, mikor neked is alig jut, másrészt meg elveszik a katonák. Persze senkinek nem tűnik fel semmi, hiszen csak egy nő kosárral, amibe soha nem néz senki. Volt ellenérzésem a karakterrel szemben és ez a könyv végéig nem múlt e!.
Borzasztó a rabszolgatartás, de mennyire elterjedt, hogy a tőlünk különböző népcsoportot úgy kezeljük, mint az állatokat, valami hihetetlen elbizakodottsággal kijelentve, hát mi vagyunk a felsőbbrendűek.

ribizlii>!
Jennifer Chiaverini: A kémnő

A cím és a fülszöveg alapján kalandosabbra számítottam. A hangsúly inkább a történelmi adatok közlésén van, túl sok történelmi szereplő jelenik meg, a csaták megemlítésével, nehézkes volt követni. Zavaró volt a sok újságcikk idézés. A könyv felétől lép kalandosan a színre Elisabeth, példaértékű tette, magatartása.

ladybird>!
Jennifer Chiaverini: A kémnő

Azt kell, hogy mondjam, lenyűgözött Elizabeth L. van Lew élete!

Nagyon ritkán olvasok történelmi regényeket, pedig régebben imádtam őket. Már nagyon hiányzott nekem ez a műfaj, éppen ezért örülök, hogy a kezembe került ez a könyv, mivel kiemelkedik a többi közül. A kémnő egy igazán különleges regény, hiszen bebizonyítja, hogy az ember a környezete nyomása ellenére is küzdhet a meggyőződéséért és a céljaiért.
Nem egy romantikus történet, szóval a romantika szerelmeseinek egyáltalán nem ajánlom. Azonban, aki szereti az erős női karaktereket, annak mindenképpen olvasnia kell A kémnőt.

További részletek: http://konyvextrak.blogspot.hu/2015/11/jennifer-chiaver…

Hadley>!
Jennifer Chiaverini: A kémnő

Felkeltette az érdeklődésemet, hogy egy valóban élt személy történetét meséli el az amerikai polgárháború idején. A regény olvasmányos és izgalmas volt, emellett sok történelmi adalékkal szolgált. Példaértékű, ahogy Elizabeth van Lew életét, családját és vagyonát is kockára téve küzdött azért, amiben hitt.

Aliko>!
Jennifer Chiaverini: A kémnő

Amerika történelméről meglehetősen ritkán olvasok, így mondhatjuk egy igazi unikum került a kezembe A kémnővel, amit bevallom imádtam. Egy igazi történelmi regény ez ami, (végre!) nem romantikus!

Kapunk egy jól megírt történetet, elő és lélegző szereplőkkel, történelmi tényekkel (talán néha egy kicsit túl sokkal is. így a kevésbé edzett olvasók gyomra nem biztos. hogy beveszi) mindezt egy hihetetlenül érdekes nézőpontból tálalva és egy valódi hősnővel (ahogy azt a szerző utószavában ki is fejti).

Igaz kicsit nehezen indulnak be az események, de a lassú kezdéstől függetlenül a könyvet csak ajánlani tudom!


Népszerű idézetek

Babó_Buca P>!

– Ha már mindenáron Miss Austen egyik hősnőjéhez akarod mérni magad, miért nem választasz egy nagyszerűbbet a könnyelmű, minden lében kanál Emmánál? Mit szólnál Elizabeth Bennethhez? Esetleg Jane Fairfaxhez?

25. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Elizabeth Bennet · Emma Woodhouse · Jane Austen · Jane Fairfax
clyme>!

– […] Hová lett az együttérzése?
– Az együttérzésemet az ártatlanoknak és az igazaknak tartogatom. […]

96. oldal, Ötödik fejezet

Kapcsolódó szócikkek: együttérzés
Babó_Buca P>!

A remény sosem lehet csalfa. Előfordulhat, hogy nem teljesül az, amiben az ember reménykedik, de az még nem jelenti azt, hogy fel kellene hagynia vele.

198. oldal

sasviki95 P>!

Bár visszautasították, nem adta fel a harcot, […]

148. oldal

sasviki95 P>!

– Az a gyáva Lincoln! – mondta harciasan. – Az a gyáva pávián! Titokban idelopakodik a James-folyón, hogy vasárnap rátámadjon egy védtelen városra. Vasárnap!
– Biztos vagyok benne, hogy Lincoln elnök nincs a fedélzeten – csattant fel Lizzie. – Nem igazságos lopakodással vádolni őt.
– Ha már a tényekről van szó, azt sem hiszem, hogy pávián volna. […]

59. oldal

clyme>!

– […] Minden férfi szereti bölcsnek hinni magát.

135. oldal, Hetedik fejezet

clyme>!

Ugyan a város az utóbbi időben drámaian átalakult, mégis itt érezték otthon magukat, és nem hagyhatták hátra szeretett szülőföldjüket a háború és az elszakadás őrületében, amíg élt bennük a halovány remény, hogy van lehetőség a megsegítésére.

263. oldal, Tizennegyedik fejezet

clyme>!

– A gyűlölet győzedelmeskedett a józan ész felett.

368. oldal, Tizenkilencedik fejezet

sasviki95 P>!

A tizedes a homlokát ráncolta, és kétkedve hunyorgott Lizzie-re és Elizára.
– A városban biztonságosabb, mint idekinn.
– Én is ezt mondtam nekik – magyarázta Theodore –, de ragaszkodtak hozzá, hogy azonnal visszatérjünk a birtokra, és azt állították, akár nélkülem is útra kelnek. Mit tehet ilyenkor egy odaadó unokafivér?
– Megpróbálhatta volna bezárni őket a szobájukba. […]

226. oldal

clyme>!

– Aki az életét félti, hajlamos másképp értelmezni a törvényt.

14. oldal, Első fejezet


Hasonló könyvek címkék alapján

Margaret Mitchell: Elfújta a szél
Francine Rivers: Hang a szélben
Alex Haley: Gyökerek
Sue Monk Kidd: Szárnyak nélkül szabadon
Noah Gordon: Sámán
Michelle Moran: Madame Tussaud
Christina Baker Kline: Egy darabnyi világ
Charles Frazier: Hideghegy
Toni Morrison: Könyörület
C. W. Gortner: Az első színésznő