!

Lord Mackenzie tébolya (Mackenzie fivérek 1.) 164 csillagozás

Jennifer Ashley: Lord Mackenzie tébolya
Apple iTunes
Könyvtár

A Mackenzie fivérek gazdagok, befolyásosak, veszélyesek és kiszámíthatatlanok. Egy nő sem éli túl, aki a közelükbe kerül. Sok pletyka kering róluk – tragikus erőszak, csillapíthatatlan vágyak, szeretők, botrányok.
London, 1881. Az a hír járja, hogy Ian Mackenzie őrült, és veszélyes a nőkre. Betht mégis elbűvöli a Lord. A lány megérzi, hogy a férfi romlottsága és kivételes tehetsége ellenére segítségre szorul. Az ő segítségére. Beth mindent felad a férfiért. Életének egyetlen értelme, ha mégoly veszélyes is, Ian Mackenzie lesz. Semmi sem szabhat gátat izgatóan viharos és buja erotikus kalandokkal teli kapcsolatuknak…
A Bestseller szerző, Jennifer Ashley romantikus, erotikus regénye több díjat nyert megjelenése évében. A Mackezie-sorozat különleges világa, szenvedélyes szereplői, fordulatos cselekménye és a sodró érzelmek magukkal ragadják az olvasót.

Eredeti mű: Jennifer Ashley: The Madness of Lord Ian Mackenzie

Eredeti megjelenés éve: 2009


Enciklopédia 22

Szereplők népszerűség szerint

Lord Ian Mackenzie · Beth (Ackerley) Mackenzie · Isabella

Helyszínek népszerűség szerint

Párizs


Hirdetés

Kedvencelte 28

Most olvassa 2

Várólistára tette 50

Kívánságlistára tette 40

Kölcsönkérné 1

Elcserélné vagy eladná


Kiemelt értékelések

+
>!
Orsi041000
Jennifer Ashley: Lord Mackenzie tébolya

A legjobb ebben a történelmi romantikusban az egyedisége. Nem hasonlítható össze semmivel. Nekem nagyon tetszett a történet. Beth igazi makacs, akaratos karakter, Ian pedig olyan különleges. A szokványostól meglehetősen eltérően alakulnak az események, külön örültem a nyomozós szálnak. Jennifer Ashley magasra helyezte a lécet, nagyon várom, hogy olvashassam a többi Mackenzie fivér történetét.

1 hozzászólás
+
>!
Vicky3
Jennifer Ashley: Lord Mackenzie tébolya

Ha valaki megkérdezné tőlem, hogy mi tetszett a legjobban a könyvben, akkor kapásból rávágnám, hogy az egyedisége. Ami azért nagy szó, mert egy történelmi romantikus regényről van szó, vagyis egy olyan műfajról, amiben elég nehéz már valami újat mutatni. Nekem is volt olyan korszakom, úgy 16 éves koromban, amikor csak úgy faltam az ilyen típusú könyveket, de egy idő után megcsömörlöttem, mert hiába volt jó története a könyvnek, sok újat nem tudott nyújtani már egy idő után. Mert hiába alkotott az író új karaktereket egyedi személyiséggel, gondokkal és háttértörténettel, az alapváza a regénynek ugyan az maradt, hisz ezt követelte a műfaj. Persze ennek is megvan az előnye, hisz pontosan tudom mit várjak el ettől a kategóriától, így amikor ehhez van éppen kedvem, tudom mit válasszak. Természetesen a műfaj által megkövetelt elemek itt is megvannak, de mégis képes volt újat nyújtani, méghozzá a férfi főhőssel.

Bátran állíthatom, hogy még nem találkoztam olyan főhőssel a műfajon belül, mint Ian Mackenzie. Ian nem őrült, hanem ha nekem kéne jellemeznem, azt mondanám, hogy enyhén autista (bár nem vagyok orvos, úgyhogy nem biztos), de ebben a korban természetesen ezt még nem ismerték, így őrültnek titulálták és elmegyógyintézetbe zárták, ahol megpróbálták „kigyógyítani” a betegségéből veréssel, elektrosokkos kezelésekkel és hidegvizes fürdőkkel, amik még felnőttkorában is kísértik. Természetes kigyógyítani nem tudták, de azt elérték, hogy Ian megtanulja, hogy az átlagemberek hogyan viselkednek és habár érteni nem értette a cselekedeteiket, de imitálni tudta őket. Nem mellesleg Ian Mackenzie egyike a híres és tekintélyes skót Mackenzie fivéreknek, akik közül a legidősebb, Hart, hercegi címmel rendelkezik. Ian betegsége folytán mindig is furcsa volt az emberek szemében, hisz nem képes szemkontaktust tartani, vagy hosszabban figyelni egy beszélgetésre, de ugyanakkor képes megragadni a teljes figyelmét egy egyszerű tintacsepp, amin megcsillan a fény. És éppen ez tetszett benne annyira, hogy képes volt az élet apró szépségeit teljesen kiélvezni, hisz más szemszögből nézi a világot. Nem mellesleg pedig hihetetlenül szexi, okos, odaadó és nem mellesleg skót:)

Persze később kiderült, hogy még sok már is lapult a háttérben, több titok is felszínre került, ami csak tovább fokozta az olvasóban a kíváncsiságot.

A főhősnő, Beth sem volt átlagos: egyrészt özvegy volt, vagyis nem a műfajra jellemző ártatlan, szűzlányka főhősnőt kaptunk. Tudta mit akar, és azt meg is szerezte. Másrészt – és ez a legfőbb oka, annak, hogy megkedveltem – teljese egészében képes volt elfogadni Iant, a betegségével és a hóbortos családjával együtt, és nem próbálta őt megváltoztatni. Igaz, ha valami nem tetszett neki, akkor azt Ian tudomására is hozta, és nem engedett neki mindenben. Vagyis egy erős, talpraesett és független főhősnőről volt szó.

A mű próbál a realitás talaján maradni, vagyis a szerelem nem gyógyít meg mindent, mint a tündérmesékben, nincs cukormáz és nem történik csodás felépülés sem, ami még hitelesebbé és valóságszerűbbé tette nem csak a történetet, de a szereplőket is minden problémájukkal együtt.

Nem csak a főszereplők, hanem a mellékszereplők is kidolgozottak – és mindez úgy, hogy nem veszik el a történetet a két főhőstől – mindannyian egyediek, akik kisebb – na jó inkább nagyobb, hisz mégis csak a Mackenziekről van szó – problémákkal küzdenek. Remekül megalapozta az írónő a következő kötetek történetét, felébresztve az olvasó kíváncsiságát a többi rész iránt is.

A történet vezetése is élvezhető, sehol sem unatkoztam, a sztori nem ült le, sőt több helyen is izgalmas fordulatok vártak rám, ami szintén nem jellemző a műfajra. Tetszett a Párizsi út, vagy, hogy Beth nem könnyen adta be a derekát a lánykérésre, de miután ez megtörtént, még akkor sem minden fenékig tejfel. Akkor pedig egyenesen imádtam Betht, mikor kiállt Hart elé és kerek perec megmondta neki, hogy nem bánhat így Iannel. Hát igen, Hartnak nem sikerült a szívembe lopni a magát, bár nagyjából értettem a motivációit és azt is láttam, hogy mindennek ellenére nagyon szereti Iant és bármit megtenne érte.

Amit viszont hibaként kénytelen vagyok megemlíteni, az az időnkénti vulgaritás. Ne értsetek félre nem vagyok prűd, sőt sok olyan könyvet olvastam, amihez ez kismiska, de szerintem ez a műfaj nem engedheti meg magának ezt a beszédet, így sikerült is minden egyes alkalommal kizökkennem a történetből.

Összességében ez egy kiemelkedő történelmi romantikus regény és nagyszerű sorozatkezdő, így természetesen vevő vagyok a többi részére is. És mindenkinek ajánlom, aki vágyik egy kis változatosságra a műfajon belül.

Bővebben: http://three-points-of-view.blogspot.hu/2014/02/jennifer-ashley-lord-mackenzie-tebolya.html

2 hozzászólás
+
>!
janka0416

Borító: 5/5 – nekem az eredeti is tetszett, de ez valahogy csábítóbb :D
Cselekmény: 5/5* – egész jó volt :)
Imádom a történelmi romantikus könyveket, és ez alól Mackenzie sorozat sem kivétel. Most már különbséget tudok tenni ebben a kategóriában. Julia Quinn leginkább a romantikára összpontosít, Lisa Kleypas az erotikára, Jennifer Ashley a humorra. Nem tudom,hogy az előttem szóló 200 ember mit gondol/gondolt, de én végig röhögtem. Volt pár szó, rész, mondat, párbeszéd ahol köpni-nyelni nem tudtam.
Az egyik:
„ – Isten hozott a családunkban, Beth! Nyugodtan pofozd fel a fiamat, ha pimaszkodik veled. Nem volt gyerekszobája."
A másik:
„ – Nem vagyok véreb, uraim – tiltakozott a felügyelő.
– Dehogynem – mondta Cameron, és ördögi vigyorra húzta a száját. – Vau – vau! Jó kutya!"
Ez persze csak egy bevezetés volt, ezen kívül még számos ilyen párbeszéd volt a szereplők között. Olvassátok el :) egy misét megér! :D
*Downton Abbey – Love and the Hunter* – https://www.youtube.com/watch?v=aLfxg2WACp4

4 hozzászólás
+
>!
Fufukaaa
Jennifer Ashley: Lord Mackenzie tébolya

Imádom a történelmi romantikusokat! És ez a könyv is nagy kedvenc lett:)
Annyiszor „szembe jött” már velem ez a könyv( itt molyon, könyvesboltban), hogy úgy döntöttem elolvasom. És nem bántam meg;)
Aranyos történet volt, sőt néhol még izgalmas is és szerintem nem mindig volt kiszámítható.
A szereplőket is kedveltem…Alap, hogy Ian-be belezúgtam..:D:D
Szerintem Jennifer Ashley nagyon tehetséges írónő. Szerintem a többi könyvét is elolvasom;)

+
>!
Serafina_Darion
Jennifer Ashley: Lord Mackenzie tébolya

IMÁDTAM!!!
(Végre megint leírhattam ezt a szót. :D)
Olyan ritkán találok, most már jó történelmi romantikust, hogy attól féltem már sosem fogok ebben a műfajban olvasni. :/
De aztán annyiszor futottam szembe ezzel az írónővel, hogy várólistára pakoltam, és végül egy kihívásnak köszönhetően, el is olvastam, röpke egy éjszaka alatt.
IMÁDTAM!!!
Más volt mint az amit eddig olvastam. Sötét volt, fájdalmas, az őrületbe kergetett, valós volt. A leginkább ez fogott meg, hogy valós volt. Nem voltak ideálok, csak hús-vér emberek, tele fájdalommal, problémákkal, kétséggel. Nem voltak tökéletesek, de éppen ettől váltak tökéletes karakterré.
Ez a család bonyolult, ragaszkodó, és őrülten szerető emberekből áll. Az emberek félnek tőlük, csodálják és irigylik őket. Meg sem próbálják megismerni ezeket a férfiakat. Csak a legvakmerőbb, elszánt és őrülten szerelmes nők tudnak a közelükbe férkőzni. És a jutalmuk a tisztelet, bizalom és szerelem. Ezekért megéri annyi szenvedést és poklot megjárni, mindkét félnek.
Ian nem volt őrült, csak más volt. Rossz korba született, de ha belegondolok talán a mostani világban is szenvedett volna annyit mint abban a korban. Amikor a szanatóriumban töltött emlékeiről olvastam, azt láttam, hogy kihasználták. Tényleg olyan volt, mint egy cirkuszi majom, amit a közönségnek mutogatnak. Azok az emberek nem orvosok/tudósok voltak, csakis haszonlesők, és azzal hogy kihasználták a férfit, a saját egójukat táplálták. Borzasztó volt. Így nagyon is csodálkoztam azon, hogy Ian épp ésszel túl tudta élni azokat az éveket.
Kedvenc jeleneteim a testvéreivel voltak. Amikor lefogták és nyugtatgatták. Olyan mély testvéri szeretet volt az, amiről nagyon ritkán olvasok.
Beth egy nagyon erős nő. Tele szenvedéllyel és céltudatossággal. Bármit is tehetett a férje, elmenekülhetett, dühönghetett, esküt tetetett vele, Beth végig vitte az elhatározását, miszerint megvédi a férjét, ha kell akár az élete árán is. Ami nagyon tetszett benne, hogy nem voltak benne kétségek. Nem kellett oldalakon keresztül azt olvasnom, hogy miért engem választott, miért engem szeret, én nem vagyok szép, nem vagyok arisztokrata. Eltudta fogadni azt hogy a férje olyannak „szereti”, amilyen. Azaz, hogy Beth tisztában van a származásával, de nem kesereg miatta, szép nő (egészséges féltékenységgel megáldva, amiről hála megint nem kellett oldalakat olvasnom, hanem pont jókor, a megfelelő helyen szúrta be az írónő), okos, intelligens és szenvedélyes. Szerintem nincs hibája, ő maga azt mondta, hogy a kíváncsisága az ami a legnagyobb hibája, de én úgy érzem, hogy ez egy természetes emberi tulajdonság. Adott egy férfi/egy család, aki elfogadott/akik „befogadtak”, és az ember szeretné megismerni őket, megérteni, mit, miért tesznek, szereti őket, és segíteni akar nekik, a legjobb tudása szerint. Nem megváltoztatni akarja őket, hanem csak megérteni, miért viselkednek úgy ahogy.
A mellékszereplők borzasztó erősek és kidolgozottak, de nem mennek ennek a történet rovására. Épp annyit szerepelnek és épp annyit mutatnak meg magukból, amellyel el húzzák az ember előtt a mézes madzagot, és az meg alig várja, hogy végre a kezébe foghassa a következő könyvet és bele merüljön újra ebbe a sötét, szenvedélyes világba.
Akiről nagyon nem akarok olvasni az Hart, de meg merem kockáztatni, hogy az ő könyvét fogom ezután a rész után a legjobban szeretni. :) Nagyon unszimpatikus nekem az a férfi, csakis azért kedvelem mégis, mert nagyon szereti Iant.
Nagyon várom a többi Mackenzie testvér könyvét, öröm és kikapcsolódás róluk olvasni.

5 hozzászólás
+
>!
melka123 

Véletlen vettem meg korábban egy decemberi akció alkalmával, és félretettem. A decemberi „jó könyv-dömping” után a kezembe akadt, és végre sort kerítettem a Mackenzie fivérek sorozatára.
Az első fejezetek után nem tűnt az átlagtól nagyon kiemelkedőnek, de mivel olvastam itt molyon, hogy milyen kimagasló a sorozat, olvastam rendületlenül. Aztán szépen észrevétlen izgatni kezdett a történet, a rejtély, a nyomozás. Elég érdekes a folytatásként beharangozott Isabella története is! Már nagyon izgultam a végefelé tartva, hogy ki lehet az „elkövető”! (bár abban biztos voltam, hogy nem Ian) De a megoldás és az ahhoz kapcsolódó meglepetés még engem is kellően meglepett. És emiatt mondtam-gondoltam az utolsó oldalak után, hogy ezt az írónőt én szeretni fogom! A sorozat folytatásait is sorra veszem egyszer… remélem hamarosan!

>!
Kossuth, Budapest, 2012
376 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789630974219 · Fordította: Gálvölgyi Judit
+
>!
otaksa 

Furcsa és szokatlan volt, de határozottan jó! Ugyan a könyv nyíltan nem mondja ki (korrajz alapján nem is tehetné), de meggyőződésem, hogy Ian Mackenzie aszperger/autista spektrumzavarral küzd. A tüneteket már-már tankönyvszerűen hozza is a törénet során végig az írónő. A tény, hogy egy történelmi ponyva regény foglalkozik egy mai nézeteink szerint sérültnek kikiáltott férfi szerelmi történetével, merőben szokatlan. Ilyen témát csak szépirodalom dolgoz fel. Itt viszont az egészet olyan szempontból nézhetjük, hogy mi történik abban a korban egy ilyen kisfiúval, milyen boldogulási lehetőségei vannak, és milyen buktatókkal kell neki is megküzdenie, de van számára is boldogság. Egy nő, aki ugyan két évvel idősebb a férfinál, de legalább tapasztaltabb, és a saját megpróbáltatásai okán sokkal toleránsabb, mint sok kortársa.
Volt a történetben krimi szál, üldözés, kaland, változatos helyszínek, sok szereplő, előrevetítve a többi Mackenzie fivér történetét is, romantika és szex is. A kategóriája büszkesége, bizton állíthatom.
Helyszín: London, Skócia, Párizs. Idő: 1881.

+
>!
tavida P
Jennifer Ashley: Lord Mackenzie tébolya

Igazán jó kis történet :)
Volt benne minden ami egy jó könyvhöz kell,szerelem,szex,izgalom humor és nagyon eredeti az írónő stílusa.
Ian pedig,zseniális!Rá igaz a mondás miszerint az őrültet és a zsenit egy hajszál választja el:)Bár szerintem autista tüneteket mutat,de abban a korban nem volt diagnózisa.
Olvasni fogom a sorozatot.

12 hozzászólás
+
>!
Frytu
Jennifer Ashley: Lord Mackenzie tébolya

Nem olvasok túl sok történelmi romantikust, de ez abszolút kedvencem lett. Tetszett Ian őszintesége, és a betegségével együtt egy nem tökéletes, de mégis csodás férfi karakter.
Kedveltem Beth-t, aki nem volt egy kis nebáncsvirág, hanem egy határozott, okos, kíváncsi nő, és nagyon jól működtek Iannel. És a mellékszereplők is érdekesek voltak.
Igazán feldobta a történetet a remek humor, jókat nevettem néhány beszóláson, és egy cseppnyi izgalmat is csempészett a könyvbe az apró krimi szál.
Nagyon várom a többi részt is, mert igazán kíváncsi vagyok a többi MacKenzie testvérre. :)

1 hozzászólás
+
>!
Böngyör6
Jennifer Ashley: Lord Mackenzie tébolya

Kezdeném azzal, hogy nem műfajom az erotikus, sem a romantikus. Ez inkább volt számomra romantikus, mint erotikus, de azért mindkettő jócskán megtalálható volt, viszont olyan szépen adagolta az írónő, hogy abszolút nem volt sem csömör, sem nyálas. Kifejezetten élvezetessé tette a nyomozás, a rejtély megfejtése és így, hogy elég erős volt a krimi szál is, őszintén mondhatom, hogy nagyon kellemes olvasmány volt.
Ian karaktere egyből szimpatikus volt, Beth-t lassabban tudtam megkedvelni, de szívembe zártam a testvéreket is és Lady Isabellát szintén. A folytatásra is szerintem sort fogok keríteni.


Népszerű idézetek

+
>!
szilvamag

-Nos, kiderítette, ki ölte meg Lilyt?
-Ez már csak természetes főnök. A tettes első szóra mindent bevallott nekem, én meg elcipeltem a rendőrbíróhoz. És persze margaréták nőnek a macskakövön, és sose lesz mán köd Londonba'

63. oldal

+
>!
SzAngelika

– (…) viselhet skót kockás ruhát, de attól még nem lesz skót.
– Mi tesz azzá valakit? – akarta tudni Beth.
– A szíve – felelte Kilmorgan hercege. – Az, hogy egy skót klánba születik, és egész életében a tagjának érzi magát.
– Az sem árt, ha szereti a zabkását – jegyezte meg Ian.

212-213. oldal

+
>!
cassiesdream

– Abba kellene hagynunk – suttogta az asszony.
– Azt akarja?
– Most, hogy mondja, nem igazán.

+
>!
hrabi

Ha teljes szívedből szeretsz valakit, olyan hirtelen kerít hatalmába ez az érzés, hogy nincs időd mérlegelni vagy ellenállni.

153. oldal

Kapcsolódó szócikkek: szerelem
++
>!
krisztin21 

– Főnök? Odabent van?
– Persze hogy idebent vagyok. Beth bezárta az ajtót. Keress egy kulcsot!
Curry hangja riadtságról árulkodott.
– Jól van, uram?
– Keress már egy rohadt kulcsot!
– Most már tudom, hogy jól van.

+
>!
SzAngelika

– Megnyugtathatom, nem vagyok ájulós fajta. A szolgával kidobathatnám, azt gond nélkül meg tudnám tenni, de hogy elájuljak? Nem!

87. oldal

+
>!
SzAngelika

– Mesélje el, Beth, milyen érzés a szerelem. Meg akarom érteni. (…)
– A szerelem az elképzelhető legistenibb dolog – próbálkozott az asszony.
– A legistenibb? Nem hitoktatásra kérem. Húsról és vérről akarok hallani. A szerelem olyan, mint a vágy?
– Egyesek úgy gondolják.
– De ön nem. (…)
– Része a vágy is – mondta lassan. – Egy másik test szeretete. De a másik szívének és gondolkodásának a szeretete is, s minden csacskaságé, amit ő tesz, bármilyen képtelenség legyen is az éppen. Tündöklőbb lesz számunkra a világ, amikor az a másik belép a szobánkba, és elkomorul, amikor kimegy. Együtt akarunk lenni azzal, akit szeretünk, hogy lássuk, megérinthessük, hallhassuk a hangját, de a boldogságból is részt kérünk magunknak.

137-138. oldal

+
>!
Lunemorte P

Milyen csodás is lenne örökre itt maradni, megőrizni ezt a maradéktalan elégedettséget, és csendes boldogságban lebegni…

Kapcsolódó szócikkek: boldogság
+
>!
Böngyör6

– És milyen volt? – Ian olyan halkan beszélt, hogy az asszony alig hallotta a szavait. – Mesélje el, Beth, milyen érzés a szerelem. Meg akarom érteni.
Ian aranyszemében tűz izzott, miközben várta, hogy Beth elmagyarázza neki a világ titkait.
– A szerelem az elképzelhető legistenibb dolog – próbálkozott az asszony.
– A legistenibb? Nem hitoktatásra kérem. Húsról és vérről akarok hallani. A szerelem olyan, mint a vágy?
– Egyesek úgy gondolják.
– De ön nem.
Betht izzadság verte ki, noha a nap hevét felhők tompították. Ian Mackenzie megválaszolhatatlan kérdést tett fel neki. Ő mégis úgy érezte, hogy tudnia kellene a választ. Azért, mert ezt egyszerűen mindenki tudja. Kivéve Iant.
– Része a vágy is – mondta lassan. – Egy másik test szeretete. De a másik szívének és gondolkodásának a szeretete is, s minden csacskaságé, amit ő tesz, bármilyen képtelenség legyen is az éppen. Tündöklőbb lesz számunkra a világ, amikor az a másik belép a szobánkba, és elkomorul, amikor kimegy. Együtt akarunk lenni azzal, akit szeretünk, hogy láthassuk, megérinthessük, hallhassuk a hangját, de a boldogságból is részt kérünk magunknak.

Kapcsolódó szócikkek: Beth (Ackerley) Mackenzie · Lord Ian Mackenzie

A sorozat következő kötete

Összehasonlítás

Mackenzie fivérek sorozat


Hasonló könyvek címkék alapján


Ha tetszett a könyv, olvasd el ezeket is