!

Lord Mackenzie tébolya (Mackenzie fivérek 1.) 148 csillagozás

Jennifer Ashley: Lord Mackenzie tébolya
Apple iTunes
Könyvtár

A Mackenzie fivérek gazdagok, befolyásosak, veszélyesek és kiszámíthatatlanok. Egy nő sem éli túl, aki a közelükbe kerül. Sok pletyka kering róluk – tragikus erőszak, csillapíthatatlan vágyak, szeretők, botrányok.
London, 1881. Az a hír járja, hogy Ian Mackenzie őrült, és veszélyes a nőkre. Betht mégis elbűvöli a Lord. A lány megérzi, hogy a férfi romlottsága és kivételes tehetsége ellenére segítségre szorul. Az ő segítségére. Beth mindent felad a férfiért. Életének egyetlen értelme, ha mégoly veszélyes is, Ian Mackenzie lesz. Semmi sem szabhat gátat izgatóan viharos és buja erotikus kalandokkal teli kapcsolatuknak…
A Bestseller szerző, Jennifer Ashley romantikus, erotikus regénye több díjat nyert megjelenése évében. A Mackezie-sorozat különleges világa, szenvedélyes szereplői, fordulatos cselekménye és a sodró érzelmek magukkal ragadják az olvasót.

Eredeti mű: Jennifer Ashley: The Madness of Lord Ian Mackenzie

Eredeti megjelenés éve: 2009


Enciklopédia 20

Szereplők népszerűség szerint

Isabella

Helyszínek népszerűség szerint

Párizs


Hirdetés

Kedvencelte 26

Most olvassa 1

Várólistára tette 50

Kívánságlistára tette 28

Kölcsönkérné 1

Elcserélné vagy eladná

>!
1.199 Ft ★★★★★ Eladó Elcserélhető
Lunemorte könyve Jennifer Ashley: Lord Mackenzie tébolya

Kiemelt értékelések

+
>!
Vicky3

Ha valaki megkérdezné tőlem, hogy mi tetszett a legjobban a könyvben, akkor kapásból rávágnám, hogy az egyedisége. Ami azért nagy szó, mert egy történelmi romantikus regényről van szó, vagyis egy olyan műfajról, amiben elég nehéz már valami újat mutatni. Nekem is volt olyan korszakom, úgy 16 éves koromban, amikor csak úgy faltam az ilyen típusú könyveket, de egy idő után megcsömörlöttem, mert hiába volt jó története a könyvnek, sok újat nem tudott nyújtani már egy idő után. Mert hiába alkotott az író új karaktereket egyedi személyiséggel, gondokkal és háttértörténettel, az alapváza a regénynek ugyan az maradt, hisz ezt követelte a műfaj. Persze ennek is megvan az előnye, hisz pontosan tudom mit várjak el ettől a kategóriától, így amikor ehhez van éppen kedvem, tudom mit válasszak. Természetesen a műfaj által megkövetelt elemek itt is megvannak, de mégis képes volt újat nyújtani, méghozzá a férfi főhőssel.

Bátran állíthatom, hogy még nem találkoztam olyan főhőssel a műfajon belül, mint Ian Mackenzie. Ian nem őrült, hanem ha nekem kéne jellemeznem, azt mondanám, hogy enyhén autista (bár nem vagyok orvos, úgyhogy nem biztos), de ebben a korban természetesen ezt még nem ismerték, így őrültnek titulálták és elmegyógyintézetbe zárták, ahol megpróbálták „kigyógyítani” a betegségéből veréssel, elektrosokkos kezelésekkel és hidegvizes fürdőkkel, amik még felnőttkorában is kísértik. Természetes kigyógyítani nem tudták, de azt elérték, hogy Ian megtanulja, hogy az átlagemberek hogyan viselkednek és habár érteni nem értette a cselekedeteiket, de imitálni tudta őket. Nem mellesleg Ian Mackenzie egyike a híres és tekintélyes skót Mackenzie fivéreknek, akik közül a legidősebb, Hart, hercegi címmel rendelkezik. Ian betegsége folytán mindig is furcsa volt az emberek szemében, hisz nem képes szemkontaktust tartani, vagy hosszabban figyelni egy beszélgetésre, de ugyanakkor képes megragadni a teljes figyelmét egy egyszerű tintacsepp, amin megcsillan a fény. És éppen ez tetszett benne annyira, hogy képes volt az élet apró szépségeit teljesen kiélvezni, hisz más szemszögből nézi a világot. Nem mellesleg pedig hihetetlenül szexi, okos, odaadó és nem mellesleg skót:)

Persze később kiderült, hogy még sok már is lapult a háttérben, több titok is felszínre került, ami csak tovább fokozta az olvasóban a kíváncsiságot.

A főhősnő, Beth sem volt átlagos: egyrészt özvegy volt, vagyis nem a műfajra jellemző ártatlan, szűzlányka főhősnőt kaptunk. Tudta mit akar, és azt meg is szerezte. Másrészt – és ez a legfőbb oka, annak, hogy megkedveltem – teljese egészében képes volt elfogadni Iant, a betegségével és a hóbortos családjával együtt, és nem próbálta őt megváltoztatni. Igaz, ha valami nem tetszett neki, akkor azt Ian tudomására is hozta, és nem engedett neki mindenben. Vagyis egy erős, talpraesett és független főhősnőről volt szó.

A mű próbál a realitás talaján maradni, vagyis a szerelem nem gyógyít meg mindent, mint a tündérmesékben, nincs cukormáz és nem történik csodás felépülés sem, ami még hitelesebbé és valóságszerűbbé tette nem csak a történetet, de a szereplőket is minden problémájukkal együtt.

Nem csak a főszereplők, hanem a mellékszereplők is kidolgozottak – és mindez úgy, hogy nem veszik el a történetet a két főhőstől – mindannyian egyediek, akik kisebb – na jó inkább nagyobb, hisz mégis csak a Mackenziekről van szó – problémákkal küzdenek. Remekül megalapozta az írónő a következő kötetek történetét, felébresztve az olvasó kíváncsiságát a többi rész iránt is.

A történet vezetése is élvezhető, sehol sem unatkoztam, a sztori nem ült le, sőt több helyen is izgalmas fordulatok vártak rám, ami szintén nem jellemző a műfajra. Tetszett a Párizsi út, vagy, hogy Beth nem könnyen adta be a derekát a lánykérésre, de miután ez megtörtént, még akkor sem minden fenékig tejfel. Akkor pedig egyenesen imádtam Betht, mikor kiállt Hart elé és kerek perec megmondta neki, hogy nem bánhat így Iannel. Hát igen, Hartnak nem sikerült a szívembe lopni a magát, bár nagyjából értettem a motivációit és azt is láttam, hogy mindennek ellenére nagyon szereti Iant és bármit megtenne érte.

Amit viszont hibaként kénytelen vagyok megemlíteni, az az időnkénti vulgaritás. Ne értsetek félre nem vagyok prűd, sőt sok olyan könyvet olvastam, amihez ez kismiska, de szerintem ez a műfaj nem engedheti meg magának ezt a beszédet, így sikerült is minden egyes alkalommal kizökkennem a történetből.

Összességében ez egy kiemelkedő történelmi romantikus regény és nagyszerű sorozatkezdő, így természetesen vevő vagyok a többi részére is. És mindenkinek ajánlom, aki vágyik egy kis változatosságra a műfajon belül.

Bővebben: http://three-points-of-view.blogspot.hu/2014/02/jennifer-ashley-lord-mackenzie-tebolya.html

2 hozzászólás
+
>!
janka0416

Borító: 5/5 – nekem az eredeti is tetszett, de ez valahogy csábítóbb :D
Cselekmény: 5/5* – egész jó volt :)
Imádom a történelmi romantikus könyveket, és ez alól Mackenzie sorozat sem kivétel. Most már különbséget tudok tenni ebben a kategóriában. Julia Quinn leginkább a romantikára összpontosít, Lisa Kleypas az erotikára, Jennifer Ashley a humorra. Nem tudom,hogy az előttem szóló 200 ember mit gondol/gondolt, de én végig röhögtem. Volt pár szó, rész, mondat, párbeszéd ahol köpni-nyelni nem tudtam.
Az egyik:
„ – Isten hozott a családunkban, Beth! Nyugodtan pofozd fel a fiamat, ha pimaszkodik veled. Nem volt gyerekszobája."
A másik:
„ – Nem vagyok véreb, uraim – tiltakozott a felügyelő.
– Dehogynem – mondta Cameron, és ördögi vigyorra húzta a száját. – Vau – vau! Jó kutya!"
Ez persze csak egy bevezetés volt, ezen kívül még számos ilyen párbeszéd volt a szereplők között. Olvassátok el :) egy misét megér! :D
*Downton Abbey – Love and the Hunter* – https://www.youtube.com/watch?v=aLfxg2WACp4

4 hozzászólás
+
>!
Fufukaaa

Imádom a történelmi romantikusokat! És ez a könyv is nagy kedvenc lett:)
Annyiszor „szembe jött” már velem ez a könyv( itt molyon, könyvesboltban), hogy úgy döntöttem elolvasom. És nem bántam meg;)
Aranyos történet volt, sőt néhol még izgalmas is és szerintem nem mindig volt kiszámítható.
A szereplőket is kedveltem…Alap, hogy Ian-be belezúgtam..:D:D
Szerintem Jennifer Ashley nagyon tehetséges írónő. Szerintem a többi könyvét is elolvasom;)

+
>!
melka123

Véletlen vettem meg korábban egy decemberi akció alkalmával, és félretettem. A decemberi „jó könyv-dömping” után a kezembe akadt, és végre sort kerítettem a Mackenzie fivérek sorozatára.
Az első fejezetek után nem tűnt az átlagtól nagyon kiemelkedőnek, de mivel olvastam itt molyon, hogy milyen kimagasló a sorozat, olvastam rendületlenül. Aztán szépen észrevétlen izgatni kezdett a történet, a rejtély, a nyomozás. Elég érdekes a folytatásként beharangozott Isabella története is! Már nagyon izgultam a végefelé tartva, hogy ki lehet az „elkövető”! (bár abban biztos voltam, hogy nem Ian) De a megoldás és az ahhoz kapcsolódó meglepetés még engem is kellően meglepett. És emiatt mondtam-gondoltam az utolsó oldalak után, hogy ezt az írónőt én szeretni fogom! A sorozat folytatásait is sorra veszem egyszer… remélem hamarosan!

>!
Kossuth, Budapest, 2012
376 oldal · ISBN: 9789630974219 · Fordította: Gálvölgyi Judit
+
>!
BabyAngel

Soha nem gondoltam volna, hogy történelem, romantika és testiség ilyen jól megfér egymás mellett, azt pedig végképp nem gondoltam volna, hogy mindez még tetszeni is fog nekem! Áradozhatnék oldalakat arról, amiket mások már elmondtak előttem, de inkább leírom azt, ami kitörölhetetlenül belém égett, miután befejeztem a könyvet: Szeretni és szeretve lenni minden évszázadban újra és újra meg kell tanulnunk… :)

6 hozzászólás
+
>!
tavida

Igazán jó kis történet :)
Volt benne minden ami egy jó könyvhöz kell,szerelem,szex,izgalom humor és nagyon eredeti az írónő stílusa.
Ian pedig,zseniális!Rá igaz a mondás miszerint az őrültet és a zsenit egy hajszál választja el:)Bár szerintem autista tüneteket mutat,de abban a korban nem volt diagnózisa.
Olvasni fogom a sorozatot.

12 hozzászólás
+
>!
nykyriana 

Ian Mackenzie tényleg tébolyult?!?!? … ó, igen! Amellett egy fantasztikus karakter… naná!!!
Szóval egy történet, humorral, drámával, szerelemmel és erotikával megfűszerezve :) nálam mindenképpen kedvenc lett :)
Jöhet a következő rész :)

+
>!
otaksa

Furcsa és szokatlan volt, de határozottan jó! Ugyan a könyv nyíltan nem mondja ki (korrajz alapján nem is tehetné), de meggyőződésem, hogy Ian Mackenzie aszperger/autista spektrumzavarral küzd. A tüneteket már-már tankönyvszerűen hozza is a törénet során végig az írónő. A tény, hogy egy történelmi ponyva regény foglalkozik egy mai nézeteink szerint sérültnek kikiáltott férfi szerelmi történetével, merőben szokatlan. Ilyen témát csak szépirodalom dolgoz fel. Itt viszont az egészet olyan szempontból nézhetjük, hogy mi történik abban a korban egy ilyen kisfiúval, milyen boldogulási lehetőségei vannak, és milyen buktatókkal kell neki is megküzdenie, de van számára is boldogság. Egy nő, aki ugyan két évvel idősebb a férfinál, de legalább tapasztaltabb, és a saját megpróbáltatásai okán sokkal toleránsabb, mint sok kortársa.
Volt a történetben krimi szál, üldözés, kaland, változatos helyszínek, sok szereplő, előrevetítve a többi Mackenzie fivér történetét is, romantika és szex is. A kategóriája büszkesége, bizton állíthatom.
Helyszín: London, Skócia, Párizs. Idő: 1881.

+
>!
nat

Teljesen más stílusú volt a könyv, mint amit én történelmi romantikustól megszoktam. Egyrészt Ian problémája, betegsége olyan, hogy nem hittem volna, hogy főszereplőként lehetséges őt szerepeltetni egy ilyen jellegű könyvben. Mégis tökéletesen megoldotta az írónő ezt a feladatot. Nem vagyok otthon az ilyen jellegű betegségekben, nem tudom, hogy ez mennyire életszerű egyébként. Ezen többször el is gondolkoztam.
Ami más volt még a könyvben, hogy semmilyen szinten nincs jelen a humor. Ennek oka amit fent írtam.
Mindezek ellenére a könyv nem nyomasztó, és nagyon jól van megírva. Várom a többiek könyvét. Szerintem mindenkinek érdemes elolvasni, aki szereti a történelmi romantikusokat, mert a könyv témája nem mindennapi, mégis hasonlóan romantikus mint a többi ilyen könyv.

7 hozzászólás
+
>!
yeeeyha 

Szeretem a történelmi romantikus regényeket, főleg ha az írónő utána is néz az adott kornak – sok mindent lehet így tanulni az akkori társadalomról, életről, nők helyzetéről stb.
Nem tudom, pontosan hogy is került ez a könyv a várólistámra, de végül így egy kihívás is besegített, hogy nekikezdjek a könyvnek.
És remekül szórakoztam.
Az elején még kicsit kétdimenziós és szörnyen lebutított volt a két szereplő közti viszony, kicsit „azért vonzódnak egymáshoz, mert ők a főszereplők és kész” szaga volt, de aztán csak egyre jöttek az elmés párbeszédek, megismerjük a többi Mackenzie-t, én meg azon kaptam magam, hogy elmúlt éjfél és a világon semmi sem érdekel jobban a boldog befejezésnél.
A rejtély szál közepes volt, főleg az emberi hülyeség miatt, de Beth és Ian remekek együtt, szeretem az inast, a skót tájat, Danielt, Isabellát, azt az érzést, hogy jó olvasni.

Amit külön érdekesnek találtam, az Ian. Valószínűleg enyhébb Asperger-szindrómás, ami 20. századi fogalom, szóval a történet idején azok a borzalmas szanatóriumok jelentették az egyetlen „megoldást”. Rossz szájízzel olvastam ezeket a részeket, de ez is hozzátartozott a könyv egészéhez.

Az elején még nem szándékoztam benevezni a folytatásokra, de engem most már nem lehet megállítani, a következő könyvet biztos elolvasom.

Megjegyzés: sokat nevettem a könyvön, legtöbbször a jó humor miatt, néha meg a nevetséges szóhasználat miatt, ami nem tudom, hogy az írónő, vagy a fordító hibája-e.

2 hozzászólás

Népszerű idézetek

+
>!
szilvamag

-Nos, kiderítette, ki ölte meg Lilyt?
-Ez már csak természetes főnök. A tettes első szóra mindent bevallott nekem, én meg elcipeltem a rendőrbíróhoz. És persze margaréták nőnek a macskakövön, és sose lesz mán köd Londonba'

63. oldal

+
>!
SzAngelika

– (…) viselhet skót kockás ruhát, de attól még nem lesz skót.
– Mi tesz azzá valakit? – akarta tudni Beth.
– A szíve – felelte Kilmorgan hercege. – Az, hogy egy skót klánba születik, és egész életében a tagjának érzi magát.
– Az sem árt, ha szereti a zabkását – jegyezte meg Ian.

212-213. oldal

+
>!
hrabi

Ha teljes szívedből szeretsz valakit, olyan hirtelen kerít hatalmába ez az érzés, hogy nincs időd mérlegelni vagy ellenállni.

153. oldal

Kapcsolódó szócikkek: szerelem
+
>!
BabyAngel

– Abba kellene hagynunk – suttogta az asszony.
– Azt akarja?
– Most, hogy mondja, nem igazán.

++
>!
krisztin21

– Főnök? Odabent van?
– Persze hogy idebent vagyok. Beth bezárta az ajtót. Keress egy kulcsot!
Curry hangja riadtságról árulkodott.
– Jól van, uram?
– Keress már egy rohadt kulcsot!
– Most már tudom, hogy jól van.

+
>!
SzAngelika

– Megnyugtathatom, nem vagyok ájulós fajta. A szolgával kidobathatnám, azt gond nélkül meg tudnám tenni, de hogy elájuljak? Nem!

87. oldal

+
>!
SzAngelika

– Mesélje el, Beth, milyen érzés a szerelem. Meg akarom érteni. (…)
– A szerelem az elképzelhető legistenibb dolog – próbálkozott az asszony.
– A legistenibb? Nem hitoktatásra kérem. Húsról és vérről akarok hallani. A szerelem olyan, mint a vágy?
– Egyesek úgy gondolják.
– De ön nem. (…)
– Része a vágy is – mondta lassan. – Egy másik test szeretete. De a másik szívének és gondolkodásának a szeretete is, s minden csacskaságé, amit ő tesz, bármilyen képtelenség legyen is az éppen. Tündöklőbb lesz számunkra a világ, amikor az a másik belép a szobánkba, és elkomorul, amikor kimegy. Együtt akarunk lenni azzal, akit szeretünk, hogy lássuk, megérinthessük, hallhassuk a hangját, de a boldogságból is részt kérünk magunknak.

137-138. oldal

+
>!
Lunemorte P

Milyen csodás is lenne örökre itt maradni, megőrizni ezt a maradéktalan elégedettséget, és csendes boldogságban lebegni…

Kapcsolódó szócikkek: boldogság
+
>!
Lunemorte P

Csakhogy a féltékenység nem a logika alapján működik.

Kapcsolódó szócikkek: féltékenység · logika

A sorozat következő kötete

Összehasonlítás

Mackenzie fivérek sorozat


Hasonló könyvek címkék alapján


Ha tetszett a könyv, olvasd el ezeket is