Nyakigláb ​Apó (Nyakigláb Apó 1.) 663 csillagozás

Jean Webster: Nyakigláb Apó Jean Webster: Nyakigláb Apó Jean Webster: Nyakigláb Apó Jean Webster: Nyakigláb Apó Jean Webster: Nyakigláb Apó Jean Webster: Nyakigláb Apó Jean Webster: Nyakigláb Apó

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

    A Hosszúlábú apu című sikeres TV-sorozat regényváltozata.
    Ez a szellemesen megírt könyv egy árvaházban felnőtt lány életét és szerelmét mutatja be. Hogyan ismerkedik az árvaházon kívüli világgal, milyen baklövéseket követ el a valódi életben, és hogyan tud beilleszkedni. Egy ismeretlen jótevő segíti sorsa alakulását, akinek Judy csak árnyképét ismeri – azért hívja „nyakigláb apó”-nak. (Sic!) Neki ír beszámolókat az iskolai életről, társairól, szerelméről. Vajon ki ez az ismeretlen?
    A titokzatos és humorral átszőt (sic!) regény biztosan kedvelt olvasmánya lesz a „könyvfalóknak”.

Gólyaláb Apó címmel is megjelent.

Eredeti megjelenés éve: 1912

Kiadói ajánlás: 10 éves kortól · Tagok ajánlása: 11 éves kortól

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Lányszoba Könyvmolyképző · Pöttyös könyvek Móra · Könyvfalók Könyvtára Mágus

>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2020
168 oldal · ISBN: 9789632458540 · Fordította: Borbás Mária
>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2020
168 oldal · ISBN: 9789632458533
>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2007
166 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789639708754 · Fordította: Altay Margit · Illusztrálta: Jean Webster

6 további kiadás


Enciklopédia 60

Szereplők népszerűség szerint

Jerusha Abbott (Judy) · Jervis Pendleton · Sallie McBride · Julia Pendleton · Mrs. Lippet

Helyszínek népszerűség szerint

New York · John Grier Otthon


Kedvencelte 169

Most olvassa 8

Várólistára tette 187

Kívánságlistára tette 80

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

eme>!
Jean Webster: Nyakigláb Apó

Nos, olyan könyv ez, hogy már nem éppen tinédzserként alig vártam azt a szabad percet, mikor végre leülhettem és folytathattam az olvasást. És nem akartam abbahagyni. És nem akartam, hogy vége legyen…
Balzsam volt a lelkemnek ez a kis könyvecske, higgyétek el, nem túlzok. Ki gondolta volna, hogy romantikus lányregényt fogok én még kedvencelni…
Nagyon nagy szükségem volt erre a kedves, bájos történetre és naivan is bölcs, őszinte, szókimondó, humoros és menthetetlenül optimista főhősére. Imádtam Jerusha, pardon, Judy alakját, gondolati-szellemi-érzelmi fejlődésének rajzát, azt a friss lendületet, amellyel hozzáfog önmaga kiteljesítéséhez és a világ meghódításához. Van a történetben jó érzékkel adagolt társadalomkritika is, meg egy kis szembesítés előítéleteinkkel, épp annyi, amennyi egy pöttyös regénybe belefér, és épp úgy, hogy maximálisan hatásos legyen.
Bár magában az alapsztoriban – eléggé könnyen kikövetkeztethető titkával együtt – nem sok rendkívüli van, és a műfajból is adódóan bizony gyakran sablonokra építkezik, hogy ne beszéljek az itt-ott szétszórt, de korántsem zavaró közhelyekről, a stílus, a nézőpont egységbe szervez mindent. Szerves egészként lüktet a regény minden sora. Elevenséget, életet, reményt pumpál a vegetálásra ítélt lelencházi lét adta sorsba. Egy kis nagy szív kell hozzá, csak ennyi. Szeretet. A tudat, hogy van, kihez levelet írni, van kit szeretni. Innentől pedig már bármi lehetséges. A fantázia és a lélek pillanatnyi szüksége egy egész családot épít Judy köré – Nyakigláb Apó egyszerre, pontosabban felváltva tölti be különböző családtagok szerepét főszereplőnk képzeletében, hogy később spoiler.
A biztos háttér tudata adja meg azt a nyugalmat, amely ahhoz szükséges, hogy a gyűlölt lelencház és emléke is szervesen integrálódjon Judy életébe, hogy pozitív folyamatok elindítója legyen, életcélt adjon. Persze kell ehhez egy judys karakter is, egy csak és kizárólag az örömre, boldogságra koncentráló jellem. Megszerettem a kiscsajt, de nagyon. Menthetetlenül. Meg a zseniális rajzait is. (Igen, zseniálisak, még akkor is, ha tényleg nem tud tehenet rajzolni. És persze nagyon judysak.)
Lelkendeznék még sokáig, de inkább abbahagyom. Egy biztos: ez a könyv sokáig tartó mosolyt tud csalni az ember arcára, és óriási adag optimizmusával derűt a lelkébe. Nekem ez most orvosság volt.

Véda P>!
Jean Webster: Nyakigláb Apó

Drága Jerusha (Judy) Abbott,
bár éveim száma már több, mint 30 és ezen felül sajnos csak a testem tömege, az ősz hajszálaim száma, valamint a ráncaim mélysége növekszik; mégis nagy rajongója lettem egy lányregénynek, melynek főszereplője Te vagy.
Valahogy úgy történhetett, hogy először csak a sorsod alakulása foglalkoztatott, utána pedig 'AZ' a csipetnyi titok (úgy tudtam…!), majd szép lassan levett a lábamról a kibontakozóban lévő szerelem. Olyannyira, hogy képzeld édes Judy, meg kellett vennem a könyvet a helyi antikváriumban. Bele is írtam az első oldalára:
„Urbán Tímea Véda tulajdona.
Ha a könyvem elcsavarogna,
húzd meg a fülét, s kergesd vissza!”
Nagyon fontos lenne, hogy vissza találj/találjon hozzám, ugyanis a fentieken kívül megtanítottál még egy dologra: véssem eszembe, „Millió dologgal van tele a világ,
és ezt látva látni maga a boldogság.” Jó, tudom, ezt Stevenson írta, de na…úgyis érted! :) Maradok őszinte híved, hű rajongód örökké,
Véda

Madama_Butterfly>!
Jean Webster: Nyakigláb Apó

Humoros, őszinte, szókimondó, kacagtató, lélekmelengető – pont amilyennek egy lányregénynek lennie kell, és amelyet még felnőtt fejjel is élmény újra elolvasni.
Jólesett, és ezt kevés könyv befejezése után tudom elmondani….

4 hozzászólás
Ibanez P>!
Jean Webster: Nyakigláb Apó

Kedves, szerethető kis történet. Általában nem kedvelem a levélregényeket, de itt egész jól felépült a cselekmény. A legjobban azt szerettem, amikor Lock Willowba kirándultunk, csak Grove… :-( Persze kitalálható volt, ki is bújt Nyakigláb Apó bőrébe (egyébként kár, hogy nem tudjuk meg miért, mármint, hogy miért is választotta őt spoiler. Judy elbeszélése igen, kicsit gyerekes, hiszen 18 évesen indul az egész történet, de ha arról az oldalról nézem, hogy egy világéletben elnyomott árvaként, kevés tanulmánnyal nevelkedő, parancsokat teljesítő lány mennyire lesz „felnőtt” erre a korra, így szerintem elfogadható és érezhetően változik, bár a humora és a nem létező rajztehetsége (mint az enyém hehehee) megmarad :-D Nem unatkoztam rajta, igaz, az iskolai részek meglehetősen egysíkúak, nem sok minden történik és többször attól féltem, hogy Judy majd valami pazarló libává változik, de szerencsére nem így történt, nagy kedvenc volt a családnak kért segítség (meg ahogy leírta a nyámnyila anyát) és az, amikor az első nagyobb összeget elküldte Apónak. Külön tetszett az a rész, ahol azt írta Webster, hogy kár, hogy gyerekként nem tanítják jobban a fantáziálást, mert akkor több együttérzés volna az emberekben, ha bele tudnák jobban képzelni magukat sorstársaik életébe.

Evelena P>!
Jean Webster: Nyakigláb Apó

Ismét egy ajánlás legjobb barátnőmtől, ami megint nagyon tetszett.
Érdekes volt mindössze levelek formájában értesülni minden eseményről, ami főszereplőnk, Judy életében történnek. De valahogy olyan részletes volt, hogy néha el is felejtkeztem erről.
Judy árvaházban nevelkedett, nem volt senkije, míg egy napon az árvaházi gyerekek egyik rejtélyes támogatója úgy dönt őt válassza most, neki biztosít tanulási lehetőséget.
Judy ennek nagyon örül és minden apróbb örömnek, újdonságnak a gyermeki ártatlanság és őszinteség érzésével örül. Ami másoknak megszokott neki az új és lenyűgöző.
Szerintem kell ez a szemlélet az életünkbe, ahol megtaláljuk a szépséget ott, ahol más nem. Emellett olyan kedves humorral társult az elbeszélés.
Titokzatos támogatóját csak egyszer pillantotta meg, mindössze annyit sejt róla, hogy magas, így 'Nyakigláb apó'-nak címzi a leveleket, aki minden alkalmat megragad, hogy ott segítsen, ahol csak tud.
Kicsit az Élet játéka című könyvre emlékeztetett.
Végig az a szívet dobogtató, minden porcikámat boldogsággal, jó érzéssel megtöltő hangulatom volt tőle, ha épp olvastam a könyvet, mindig felvidultam tőle. Igenis szükség van ilyen történetekre, ahol vannak jó szándékú, kedves és önzetlen emberek. Biztos gyerekeknek is jó olvasási élmény, de felnőttebb fejjel is igazán szórakoztató és élvezetes. Még úgy is, hogy sejthető 'Nyakigláb apó' kiléte.
Lélekmelengető volt, egy igazi ajándék. :)

BMKata>!
Jean Webster: Nyakigláb Apó

Nagyjából a felénél rájöttem, hogy ki is az a Nyakigláb apó, és innentől kezdve kicsit sajnáltam Judyt, hiszen akaratlanul elmondta az érzéseit olyan személynek, akinek egyébként nem tette volna. Illetve az is elgondolkodtatott, hogy mi volt az indítéka a taníttatásnak. Vajon már akkor is spoiler?
Gyorsan haladtam vele, olvasmányos volt, és a felmerülő kérdések ellenére is aranyos. Kikapcsolódásnak remek volt.

1 hozzászólás
mezei P>!
Jean Webster: Nyakigláb Apó

Talán 14 évesen olvashattam először, és azóta még számtalanszor. A könyvből áradó derű, humor, életigenlés egyszerűen megunhatatlan számomra.

4 hozzászólás
Porcsinrózsa>!
Jean Webster: Nyakigláb Apó

Régi, gyermekkori mulasztásomat pótolva olvastam el ezt a csodálatos regényt. Egyáltalán nem biztos, hogy kislányként megláttam volna a történet szépségeit. A szókimondó, talpraesett, hálás lelkületű kislány Anne Shirley – re emlékeztetett. Éleslátását, pozitív gondolkodását bizony ma is sok felnőtt figyelmébe lehetne ajánlani. Jó lenne. ha az ifjúság ma is annyit olvasna, s olyan lelkesedéssel, mint a történet főszereplője. Bájos, szívmelengető a cselekménye, a lezárása, csattanója pedig felteszi rá a koronát.

13 hozzászólás
bagie P>!
Jean Webster: Nyakigláb Apó

Először olvastam, és hihetetlenül jól esett most a gyermeki lelkemnek…és nagyon elgondolkodtam, hogy tiniként olvasott sok-sok könyvem között ez miért nem kapott helyet?!

Jerusha/Judy Abbott egy nagyon kedves, cserfes tiniből válik okos, intelligens és boldog nagylánnyá/nővé, amely fejlődés Nyakigláb Apónak írt leveleiből szépen követhető.
Bevallom először Nyakigláb Apót, olyan apókásnak képzeltem el, de kb féltávnál rájöttem, hogy valaki mást rejt a titokzatos jótevő. Nagyon szurkoltam, hogy igazam legyen… és örülök a boldog végnek (kell néha egy kis heppiendes olvasmány is) ! :)

Hamarosan pedig a folytatás is kézbe kerül!

3 hozzászólás
kratas P>!
Jean Webster: Nyakigláb Apó

Tündéri! Imádom azokat a könyveket, amiknek minden sorából süt a boldogság és ez pont ilyen volt. A vége pedig nagy meglepetés, de olyan érzessel, hogy „igen, pontosan ebben reménykedtem” :)))


Népszerű idézetek

Aurore>!

A fiatalság nincs összefüggésben az évek számával, csak a lélek frissességével.

154. oldal (Móra, 1976)

Kapcsolódó szócikkek: fiatalság
10 hozzászólás
Brigi12345>!

A világ tele van gyönyörűséggel, csak rajtad áll, hogy ráakadj ezekre az örömökre, melyek lépten-nyomon eléd kerülnek.

9 hozzászólás
tataijucc>!

Nem az élet nagy bajai azok, melyek próbára teszik a jellemet! A nagy tragédiákkal bátran szembenézni és vállalni a szenvedést, az könnyebb feladat, de a mindennapi élet kicsinyes kellemetlenségeit elviselni és mosolyogni rajtuk, az már sokkal nehezebb, ahhoz már erős jellem kell.

46. oldal

K_Maria P>!

Azon vagyok, hogy minden pillanat örömét kihasználjam, és tudatosan akarom kihasználni. A legtöbb ember nem is él, csak rohan. A messzi láthatáron nyugvó távoli cél felé igyekeznek, és nagy igyekezetükben annyira kifulladnak és elfáradnak, hogy észre sem veszik a szép, csendes vidéket, amely mellett elhaladnak, és aztán az első dolog, aminek a tudatára ébrednek, a saját öregségük, amikor fásultságukban már egészen mindegy nekik az is, hogy elérték-e céljaikat vagy sem.

mazsolafa>!

És milyen jó olvasni! Már napközben is előre örülök az estének, amikor kiakasztom ajtómra az „Elfoglalt” táblát, belebújok csinos pongyolámba és prémes papucsomba, aztán halomra dobom a díványpárnáimat, rájuk heveredem, meggyújtom az állólámpát, aztán olvasok, olvasok és olvasok. Egy könyvvel be sem érem, egyszerre négyet is olvasok.

27. oldal

Kapcsolódó szócikkek: olvasás
Uzsonna>!

Ugyanazokon a dolgokon nevetünk, és milyen jókat tudunk nevetni! Rettenetes lehet, ha két embernek nincs egyforma humorérzéke. Azt hiszem, az ilyen szakadék áthidalhatatlan.

166. oldal (Móra, 1976.)

Kapcsolódó szócikkek: humor · humorérzék · nevetés
1 hozzászólás
K_Maria P>!

Amink nincs, és sose volt, az nem hiányzik -de rettenetesen nehéz lemondani olyasmiről, amit már megszoktunk.

146. oldal (Móra, 1989)

Amrita I>!

Én azt hiszem, Apókám, hogy az ember legnagyobb kincse a képzelőerő. Az teszi az embert képessé arra, hogy beleélje magát mások helyzetébe, együttérzővé és megértővé váljék. Ezért kellene fejleszteni a gyerekekben ezt a tulajdonságot. De a John Grier Otthonban a fantázia legkisebb szikráját is eltapossák. Az egyetlen dolog, amire ott ránevelik az embert: a kötelességteljesítés. Nem hiszem, hogy a gyerekek fel tudnák fogni ennek a szónak az értelmét: utálatos, gyűlöletes szó. Hiszen nem kényszerből, hanem szeretetből kellene cselekednünk.

93. oldal

Kapcsolódó szócikkek: John Grier Otthon · képzelet
1 hozzászólás
K_Maria P>!

Rettenetes lehet, ha két embernek nincs egyforma humorérzéke. Azt hiszem, az ilyen szakadék áthidalhatatlan.

174. oldal (Móra, 1989)

Kapcsolódó szócikkek: humor · humorérzék
7 hozzászólás
tataijucc>!

Drága Nyakigláb Apó! December 19-én

Sohasem felelsz a kérdéseimre, pedig azok egész különösen fontosak.
KOPASZ VAGY?

27. oldal


A sorozat következő kötete

Nyakigláb Apó sorozat · Összehasonlítás

Említett könyvek


Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Erich Kästner: Emil és a detektívek / A két Lotti
Erich Kästner: A repülő osztály
Tutsek Anna: Cilike rövid ruhában
Lázár Ervin: A Négyszögletű Kerek Erdő
Gail Carson Levine: Elátkozott Ella
Rachel Renée Russell: Szülinap
Alan Alexander Milne: Micimackó
Erich Kästner: Emil és a detektívek
Lewis Carroll: Alice Csodaországban
Michael Bond: Paddington folytatja