Nyakigláb Apó (Nyakigláb Apó 1.) 93% 253 csillagozás

Annak idején annyiszor kivettem a könyvtárból, hogy a könyvtáros nekem adta.:)

Vitathatatlanul n+1 csillagos. Nem mellesleg olyan, de olyan jól esett a kis lelkemnek, hogy nem tudtam úgy olvasni, hogy közben letöröljem az orcámról a mosolyt, mert hát tudni illik, azt képtelenség lenne. Eszembe ötlöttek azon gyerkőc éveim is, mikor a szomszéd gyerekek a mesefilm alapján Judy Abott-nak csúfoltak… Akkor elképesztően utáltam, ma már le nem tagadom, hogy ő az egyik kedvenc karakter a pöttyös-csíkos könyvek forgatagában, még ha Hosszúlábú Apuként mászott bele a szívembe. És… félve bár, de bevallom; hasonlónak érzem a jellemem Judyhoz, nemcsak a neve miatt – de szerintem ezzel sokan vagyunk így. ;-)
Röviden; vitathatatlanul ajánlható minden pöttyös könyv az igazi kedvelőnek.

Első Webster olvasmányom. Mely egy igazi romantikus, „romlatlan” szerelmi történet :) Naplóként megírva, nagyon érdekesen.
Nagyon tetszett Jerusha stílusa, de jobban illett rá a Judy név :D
Igazán vicces lány volt és nagyon jól látta a dolgokat. Tetszett a szókimondása :)
Nagy igazságokat fogalmazott meg – az élet dolgaival kapcsolatosan:
„Nem az élet nagy bajai azok, melyek próbára teszik a jellemet! A nagy tragédiákkal bátran szembenézni és vállalni a szenvedést, az könnyebb feladat, de a mindennapi élet kicsinyes kellemetlenségeit elviselni és mosolyogni rajtuk, az már sokkal nehezebb, ahhoz már erős jellem kell.”
„A világ tele van gyönyörűséggel, csak rajtad múlik, hogy ráakadjál ezekre az örömökre, melyek lépten-nyomon eléd kerülnek. Egész egyszerű rájuk akadni: alkalmazkodónak kell lenni.”

Éleslátása lenyűgöző :)
„De hát a férfiakkal nem lehet vitatkozni. Ön, Mr. Smith, ahhoz a nemhez tartozik, amely nélkülözi a logikát. A férfiakat kétféle módon lehet meggyőzni. Vagy hízelgéssel, vagy erőszakkal. És mert megvetendő dolognak találom, hogy hízelgéssel jussak célomhoz, akarva-akaratlan erőszakosnak kell lennem.”

Ismét egy életbölcsesség, milyen igaz:
„Nem a nagy örömök azok, amelyek az ember hangulatát irányítják, sokkal inkább a kicsi örömök. Hidd el, azok. Rájöttem az igazi boldogság titkára, Apókám, és ez az: hogy az ember a jelenben éljen. Ne bánkódjék a múlton, ne építsen túlságosan a jövőre, de élvezze és használja ki a jelent a legfokozottabb mértékben.”
„Ismerek egy sereg leányt, aki sohase tudja, hogy boldog. Annyira hozzászokott a boldogsághoz, hogy érzései teljesen eltompultak. Én ellenben életem minden percében tudom, hogy milyen boldog vagyok. És az is akarok maradni, bármilyen kellemetlenségek érjenek is.”

Nagyon vicces – egyben kicsit morbid is :
„Senki sem foghatja rám, hogy pesszimista vagyok! Azt hiszem, ha férjem volna és tizenkét gyerekem, és valamennyit egyszerre veszíteném el egy földrengés alkalmával, másnap már mosolyogva ébrednék, és új család után néznék.”

Két mondat, csak úgy, mert tetszett:
„Az alázatosság és lemondás egyszerű tehetetlenség.”
„A fiatalság nincs összefüggésben az évek számával, csak a lélek frissségével.”

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Annyira imádom ezt a könyvet, hogy nagyon nehezen tudok róla írni. Próbálom összedni, mi a fontos belőle számomra.
Először is a főszereplő lány – elnyomott, elhanyagolt, boldogtalan, akivel törődni kezdenek, aki szeretet kap, és végre önmaga lehet. Másodszor a regényben van egy hatalmas, izgalmas titok – ez nagyon jó. Harmadrészt szól egy csomó előítéletről. Negyedszer nagyon gonosz: becsap azzal, hogy Daddyről, szóval Apóról van benne szó, pedig a végén… Ötödször igazi, angol regény: ilyen a világa, ilyen a humora, és imádom Mrs. Lippett-től az új iskoláig minden részét. Hatodszor van benn álruhás hős. Hetedszer van benne teázás és latintanulás, és kalapok. Nyolcadszor – ez nagyon fontos – remek rajzok vannak benne! (De nekem ezzel az idióta, új kiadásos kids-betűtípussal nem kellenek, úgy tetszettek, ahogy a Pöttyös kiadásba kézzel belemázolták őket.) Kilencedszer nagyon humoros. Tizedszer: szerelmes regény is!
Kell ennél több? Imádom!

Csupa csipke, csupa báj. Igazi kabátkönyv.
(Bővebben a blogon.)

Nagyon tündéri egy történet. Megszerettem Judy-t a maga hozzáállásával a világhoz és Nyakigláb Apóhoz, és a szerelemhez. Amúgy elég hamar rájöttem ki is Mr. Smiths, valószínű hogy fiatalabb koromba nem lett volna ennyire átlátszó a dolog, és ábrándoztam volna, mint Judy, hogy találkozzon majd a „pártfogójával”, meg hogy boldog legyen. Végülis találkozott vele, és boldog is :) Azt hiszem tiniként is nagyon szerettem volna ezt a könyvet, akkor kimaradt a sorból :)

Nem tudom, ki volt az, aki eldöntötte, hogy az 5. osztály végén ezt a jutalomkönyvet kapom, de örök hálával tartozom az illetőnek. Fogalmam sincs, az elmúlt 10+ évben hányszor olvastam el a Nyakigláb Apót és a Kedves Ellenségemet, de egyszerűen nem tudom megunni. Ha valami szívderítő (és motiváló) olvasmányra vágyom, mindig ezt veszem el. Kedvenckedvenc.

Már legalább százszor olvastam mindkettőt, de lehetetlen megunni.

Első Jean Webster könyvem és IMÁDTAM! Letehetetlen, de néha muszáj volt.
Judyt nagyon megszerettem. Nagyon szépen és kitartóan írt Nyakigláb Apónak. A hozzáállása az élethez meg nagyon tetszett! Az egész történet alatt mosolyogtam, annyira jóóóóóóó…..
És a vége? Lelkem mélyén sejtettem, de mégis meglepetés. Ezt a könyvet minden csajnak el kell olvasni, olyan… olyan… no, nekünk való, a lelkünknek. Kell az ilyen is néha

Ez a nyár a milyen régen el akarom olvasni könyvekről kezd el szólni. Gondolom akkor sikerül kitalálni, hogy már gyerekként szemet vetettem rá, de valahogy soha nem jött össze a kinyitása.
De kár, hogy akkor nem olvastam, mert most össze tudnám hasonlítani észrevételeimet, látásmódomat, gyereki elmémet a mai agyammal. Lehet nem is változott volna semmi :)
Mai fejemmel annyira helyes, szórakoztató, kikapcsolódó könyvnek találtam. Örülök, hogy vannak kihívások, amik emlékeztetnek arra, hogy vegyünk le olyan könyvet is a polcról, amit már régen (több 10-20 éve) szeretnénk, ami nem ma jelent meg.