Jean Sasson meghatározó alakja véleményem szerint a tényfeltáró irodalomnak, mindig is vonzottak a megtörtént eseteket feldolgozó szókimondó, de olvasható, nyomdafestéket eltűrő könyvek. Minden könyve felcsigázta a kíváncsiságomat, így a Fátyol mögött című írására se mondhattam nemet.
Megvallom őszintén, engem mindig is vonzott a közel kelet, de az igazságról persze szeretek jómagam is mindig napi szinten értesülni, mély vonzalmam inkább kelet kultúrájának, és varázsának szól, nem annyira a társadalmának, de mindig érdekelt, hogy mi játszódhat a színfalak mögött.
Nekem leginkább Jean Sassonban a vakmerősége, szókimondása nyűgöz le, hogy ez az amerikai írónő vette már hányszor a bátorságot, és a közel-keleti nők életét, elnyomott sorsát le merte írni. És nemcsak leírta, de meg is tapasztalta, hiszen mennyit utazott, hogy ne csak hangot adjon véleményének, de átélt tapasztalatait papírra is vesse, kiállva az elnyomott nők jogaiért. Életét kockáztatva ezzel. Elég nagy visszhangot kaptak írásai, pont szókimondása végett
Nagy kérdés persze, hogy egy nyugati nő mit tehet, mit tud tenni az ügy érdekében ezekért a szerencsétlen emberekért. Az a borzasztó, hogy mindegy, mikor foglalkozunk a témával, ezek az arab népek egy szinten maradnak, felfogásra nem fejlődnek, nem nyitottak a felszabadult civilizált nyugat eszméi iránt, valahogy úgy vettem észre, hogy nincs egyenlőség, inkább alá fölé rendeltség férfi és nő között, pont ezért nem veszik emberszámba sem leány gyermekeiket, sem asszonyaikat.
Jó pár résznél kellett erősen tartanom a könyvet, mert sok meghökkentő dolog tárult elém.
Egy nyugati nő számára felfoghatatlan fekete-fehér világ nyílik meg, ami megannyi szépsége mellett oly sok keserűséget, fájdalmat tartogat a díszes színfalai mögött. Mert minden csak külcsín és púder, a valóság, ami e világ mögött van, elborzasztó.
Egy hely, ahol a nő elrejtve már nővé válásától kezdve sűrű fátyol mögé kényszerül, és a színes világot viseletük miatt már csak színtelenül észlelik, ahol a nők nem fejezhetik ki egyéniségüket, ízlésüket, hiszen tiltott dolog, törvény által beszabályozott szűk árnyékvilágban élhetnek, megtűrtként a férfiak önkényuralmában. Egy nőnek két útja van, vagy egy nálánál általában jóvalta idősebb férfihoz menni feleségül, második, vagy harmadik asszonynak, vagy , ha szerencsés, akkor egy korban hozzá illő férfihoz, rokonhoz adják. Teljes homály, és köd öleli át a női nemet, nemcsak titokzatosság lengi körül őket a fátyluk által, hanem jogilag sincs semmiféle bejegyzés sem születésükről sem halálukról. Így létezésük se sokat nyom a latba.
Nem is tudom, mintha a nő csak arra teremtetett volna, hogy a férfiakat szolgálja, és gyerekeket szüljön, mint egy haszonállat lennénk. És ez igencsak ledegradálja minden önérzetes nő tudatát
spoiler A mesés gazdagságba született, és élő de a könyv kedvéért, illetve a megtörtént eset miatt csak álnéven Szultánaként említett nő története, egy primitív beduin alapokon álló barbár népről, voltaképp az Ő népéről is, egy gazdag királyság családtagjaként, ahol társadalmi rangja ellenére sincs megbecsülve, azt mondanám, hogy pénze lehet bárkinek, akármennyi , azzal nem jár a boldogság, ha beszűkült látásmódjukon, hozzáállásukon, és szokásukon, nőkhöz való társadalmi hozzáállásukon nem tudnak változtatni. Megrázott engem is ez a könyv, mely sűrítve elmeséli, mennyire lenézik, megvetik a nőket. Vendégmunkásokat kihasználják, illetve aki nem iszlám, muzulmán, azt könnyűvérűnek, erkölcstelennek tekintik, brutális erőszakolások, pedofil hajlamok kiélése, sokszor felháborodásomban azt se tudtam, merre nézzek.
Maga a tény, hogy egy nő élete fele annyit ér, mint egy férfié, ezt a korán egyik szúrája is kimondja
„Gyermekeitekre vonatkozóan
Allah ekképpen rendelkezik:
A fiúgyermeket az örökség elosztásakor
annyi illeti meg,
mint amennyi két leánygyermek része.”
spoilerEz a vallásos fanatizmus Szultánát is visszakényszeríti a tegnap lövészárkaiba, hiába küzd a női jogokért. Itt nem lehetséges a női emancipáció, sajnos féltik hatalmukat a férfiak, ha kicsúszna kezükből a nők feletti uralmuk, úgy érzik, kevesebbek lennének a társadalomban.
spoilerAzt gondolná az ember, hogy nincs különbség kuvait, illetve szaud-arábia között, pedig óriási, meglepő előrelépések különbözőségek mutatkoztak már a kilencvenes évek elején, hiszen a kuvaiti nők kivívták maguknak, hogy ők is vezethessenek autót, ne kelljen elfátyolozni magukat, lehessen szavuk a szaúdi nőkkel szemben. Amennyivel előnyösebb helyzetben van Szultána, azaz, hogy királyi családba született, így viszonylag nagyobb előnyöket élvezhet, kevesebb bűnhődéssel többé-kevésbé erős akaratú, ám jóságos férje mellett. Elkeserítő a nők helyzete leigázottságuk, itt is azért elő bukkan egy-két házastársi hűtlenség, mint hiba, amiért persze mindig a nő vezekelhet. A nőkre a férfiak itt úgy tekintenek, mintha csupán a gyönyör tárgyaként léteznének, vagy eszközökként, akik fiúutódokról hivatottak gondoskodni felsőbbrendű férjeik számára.
Valahogy nagyon nincs rendjén ez a társadalom, bírálataival nem erősségét, hanem pont gyengeségét hivatott mutatni a kívülállók számára.
spoilerSzultána személyisége figyelemfelkeltő, és egyszerűen tiszteletre méltó, hogy asszony létére nem törődik bele keserű elnyomott női sorsába, hanem kész fellázadva harcolni nemcsak magáért, hanem nőtársai jogaiért is. Le a kalappal előtte. Sok ilyen nőre lenne szükség a világban.