Valamikor az emberiség hajnalán egy aprócska kislány és egy kicsiny törzs küzd az életben maradásért. Útjaik összetalálkoznak, sorsuk összefonódik, jóllehet a szőke, sudár termetű, nyúlánk Ayla minden tekintetben elüt a Barlangi Medve népének görbe lábú, kiugró homlokereszű, szőrös testű tagjaitól… Egy távoli elődünk és letűnt Neander-völgyi rokonaink mindennapi élete elevenedik meg ebben a nem mindennapi történetben, mely – csakúgy, mint valamennyi ember története az azóta eltelt 30 ezer évben – a szeretet és a gyűlölet, az egymásrautaltság és a széthúzás a boldogság és a tragédia, a múlt és a jövendő folyamatosságának és összeütközésének hőskölteménye. Mindenekelőtt pedig Ayláé, aki akaratával, kitartásával, ügyességével minden különbözősége ellenére is elfogadtatja magát a törzzsel, miközben érzékeny, okos, önálló,a saját útját járó nővé cseperedik.
A Barlangi Medve népe (A Föld Gyermekei 1.) 74 csillagozás
Eredeti mű: Jean M. Auel: The Clan of the Cave Bear
Eredeti megjelenés éve: 1980
Ulpius-ház, Budapest, 2011 Magyar Könyvklub, Budapest, 1998 
Kedvencnek jelölte 12
Most olvassa 5
Várólistán 59
Kívánságlistán 27
Elcserélné vagy eladná
Népszerű értékelések
Őskorban játszódó történetet még nem olvastam, ezért nagyon kíváncsi voltam erre a sorozatra. Pozitívan csalódtam benne, tényleg jó.
Könyvből jól meglehet ismerni a 30 ezer évvel korábban élt népek életmódját, hitvilágát, a gyógynövényeket, elgondolkodtat, meghat. Mindenkinek érdemes elolvasnia. Izgalmas és magával ragadó. Iskolákban is kötelező olvasmánnyá tenném, szórakoztatva tanít.
Nagyon várom a folytatást, vélemények alapján az még ennél is jobb és abban már lesz szerelmi szál is. :)
Bővebben:
http://elhaym.wordpress.com/2011/03/29/jean-m-auel-a-barlangi-medve-nepe-a-fold-gyermekei-1/
Ha hasonlítani kéne valamihez érzelmeimet ezen mű iránt, akkor a tvájlájt korai szakaszát választanám (aki megverne, kérem folytassa az olvasást).
Adott egy könyv ami állítólag zseniális, többen olvasták, mint ahány ember él a Földön, több nyelvre fordították, mint amennyi létezik, és persze még film is volt belőle, csak hát az írónő nem kedveli. A néni egyébként nem is író, hanem családanya, csak későn kezdett írni, a művein évekig dolgozott, és rengeteg díjat nyert, úgyhogy biztos valami csodabogár. A sztori félig valós, félig nem: valós közeg – valótlan szereplők, akik akár létezhetnének is, de mind tudjuk, hogy nem.
Az, hogy ez az egész most, vagy 15000 éve játszódik, nem igazán számít, a lényeg az, hogy nem lehet valójában elhinni, amiről szól, mert biztos nem így volt.
A főszereplő egy fiatal lány, ami rövid úton beskatulyázza a könyvet lányregénynek, vagy ha nem is annak, de erősen lányosnak. Én elég lányos vagyok, mégis néha túl femininnek éreztem az egész regényt, mintha egy zanzásított huszadik századi ronda feminista nénit passzíroztak volna le a torkán, és utána küldték volna az összes tündérmesét, amit csak ismertek, hogy aztán a gyomrában és az egész testében mindezek harcoljanak.
A sztori maga nem rossz, de nem is érzem kiemelkedőnek, millió jobb létezik, a megfogalmazás sem eredeti, igazi sémaszöveg. Nincsenek benne néha olyan furcsa stílushibák, amik kezdő íróra jellemzőek, de nem is emelkedik ki semmiben, mint egy ponyvaregény, aminek adtak egy jó sztorit. Akármennyire is zseniális (nem az), sehogy sem lesz nagyszerű regény belőle, ha nincs benn egy plusz, ami egyedivé és megfoghatóvá teszi a szerző stílusát. Auel néni (avagy Miss Röfi egy barátom szerint) nem író, csak írogató.
A véleményem egyébként erősen szubjektív, lévén már az első oldalon megbántotta a logikába vetett hitemet a néni azzal, hogy fizikai/földrajzi banális képtelenséget képzelt egy folyó mozgásába, amit egy apró odafigyeléssel kiszűrhetett volna. Hiába hiszem azt, hogy az írók is értenek a világ működéséhez, mindig ilyenkor döbbenek rá, hogy míg egy fizikusnak ciki, ha nem tudja a nemzeti dalt, egy író lesz@rhatja a gravitációt vagy épp a logikát.
Ez a könyv véletlenül került a kezembe és nem sok reményt fűztem hozzá. Szerettem volna ha van egy hosszú könyv a kezembe, és azt olvashatom majd a strandon vagy utazáskor. Ám a könyv nem jutott el a strandig mert négy nap alatt kiolvastam annyira tetszett. Nagyon megszerettem a főszereplő lány karakterét és az írónő stílusát is. Néha volt, hogy már kezdtem aggódni hogy lapossá válik, ám olyankor mindig történt valami amitől szinte lehetetlen volt lerakni. Nagyon szép és részletes leírásokat tartalmaz és örültem, hogy végre nem egy romantikus, vámpíros vagy bűnügyi történetet olvashatok. Kimondhatatlanul várom a következő részeket magyarul!
A Barlangi Medvét olvasva rá kellett döbbennem, ha Jean M. Auel írná a történelem tankönyveket, nem lenne olyan diák, aki ne élvezné, és ne falná be azonnal az egész tananyagot.
Ayla személyében egy szerethető karaktert kap az olvasó, akivel könnyű azonosulni.
http://konyveszug.blogspot.com/2011/03/jean-mauel-barlangi-medve-nepe.html
Életemben nem olvastam még ilyen jó könyvet!
Sajnos, a 6 részből csak 3 jelent meg eddig, úgyhogy nagyon várom már a folytatást!
Voltak fenntartásaim egyrészt az írónővel szemben, másrészt pedig az őskor még történelemből sem tartozott a kedvenceim közé soha, és valahogy nem éreztem különösebb késztetést, hogy többet megtudjak róla. A regény viszont elbűvölő. Elbűvölő, mert kíváncsivá, izgalmassá és szerethetővé teszi az általánosságokban ismert érát és mert nagyon szerethető karakterei vannak. És mikor egy sztori magával ragad, bizony képes vagyok szemet hunyni a hibái felett…Egyszerűen azért, mert valami fontosabb van benne: LÉLEK. Már várom a folytatást!
Igaz, hogy én ezt a történetet már láttam filmben, de nem hagyott mély nyomokat.
A könyv viszont biztos, hogy maradandó élmény lesz, mert annyira érdekfeszítően és részletesen írta le az őskori emberek hitvilágát,mindennapjait, gondolkozásmódját, ahogy egyetlen történelem könyv se.
„Ráadásul” izgalmas lett a vége. Bár nem hiszem, hogy Auel a könyv megírásakor betervezte volna a folytatást, én most mégis örülök, hogy már az is itt van a kezemben.
Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Szeretem ezeket a történeteket, mert egy olyan világot mutatnak be (még ha csak az író képzeletén keresztül is) mely mindig érdekelt, és piszkálta a fantáziámat. Nyomon követhettem Ayla minden lépését, hogy beilleszkedjen egy olyan törzsbe, mely nem az övé vér szerint, de ahova szíve szerint tartozik.
Voltak, akiket szerettem, másokat tiszteltem, na és persze volt olyan is akit utáltam. Kíváncsi vagyok hogyan alakul a sorsuk a továbbiakban, képesek lesznek-e a gyűlölködést, haragot elfelejteni, vagy épp megtalálni azt a helyet, ahová tartoznak.
Különleges könyv, ami különleges helyet fog elfoglalni az olvasmányaim között.
Egy rég letűnt izgalmas világ tárult fel benne. Nagyon szép a fogalmazás, és sok érdekes dolgot megtudtam az őskori emberek életéről.
Tényleg így volt? Vagy írói fantázia? Azt nem tudom, de az élmény szempontjából ez most nekem nem is fontos.
Remek könyv érdekes szereplőkkel. Alig várom, hogy megvehessem a következő részt:)
Nagyon régen olvastam, még az „őskoros” korszakomban, s minden részletre nem is emlékszem, de tudom, hogy nagyon tetszett, s mindig sajnáltam, hogy a sorozatnak csak az első két kötete jelent meg magyarul.
Ayla egy nagyon szerethető karakter, végig együtt sírtam és nevettem vele. Néhány törzsbelit is megkedveltem, vagy éppen nagyon megutáltam. A könyv vége valóban szomorú, de Ayla lelki erejét az őt ért csapások sem tudták soha megtörni. Az őskor és az őskori emberek, szokások bemutatása pedig igencsak remek.
(A könyvből készült film viszont iszonyat rossz szerintem.)
Népszerű idézetek
– Miért parancsolhatnak nekünk a férfiak? – fakadt ki keserűen Ayla. – Mennyiben jobbak az asszonyoknál? Hiszen még gyereket szülni se tudnak!
212. oldal (Ulpius-ház 2011)
Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
– Creb dühös rám? Már nem törődik velem? – tört ki a kislányból a zokogás.
Iza csodálkozva figyelte a könnyáradatot. Megsimogatta Aylát, és mélyen a szemébe nézett.
– Dehogynem törődik veled – nyugtatta a gyereket. – Hiszen tanítani akar téged. De nem csupán a törzs nyelvét kell elsajátítanod, hanem a szokásainkat is.
Amikor a gyerek megnyugodott, a javasasszony puha bőrrel megtörölte a szemét, és újból megvizsgálta, hogy megbizonyosodjék róla, nincs semmi baj.
– Mi van a szemével? – kérdezte Creb. – Beteg?
– Azt hitte, hogy már nem szereted. Úgy gondolta, dühös vagy rá. Valószínűleg emiatt könnyezett. Talán a kék színű szem gyengébb, mint a miénk. Nem láttam, hogy bármi baja lenne, és ő is azt mondta, nem fáj. A szomorúságtól könnyezett a szeme.
– A szomorúságtól? – kérdezte Creb. – Olyan szomorú lett, hogy megbetegedett a szeme?
A férfi megdöbbent. Felkavarta, amit Izától hallott. Agyában egymást követték a gondolatok. Vajon beteg lenne? Egészségesnek látszik, de… még senkit se látott, aki beteg lett volna attól, mert azt hiszi, hogy nem szeretik – hogy ő nem szereti. Húgát kivéve mindeddig senki nem szerette. Féltek tőle. Tisztelték és felnéztek rá. De soha senki nem könnyezett azért, hogy ő, hogy éppen ő szeresse.
103. oldal
Szerencsére egy patak csörgedezett a közelben, noha elég távol esett a szurdoktól.
297. oldal közepe, Ulpius-ház, 2011-s kiadás
Vajon miért akarhat egy asszony változtatni a megszokott renden? – töprengett Brun. – Hiszen ez pont olyan volna, mintha szántszándékkal nem venne többé levegőt!
206. oldal (2011. Ulpius)
A törzsbeli lányoktól elvárták, hogy hét-nyolc éves korukra jártasak legyenek a női tudományokban, Sokan ilyentájt értek nővé, és nemsokára megházasodtak. Két évvel ezelőtt, amikor rátaláltak, Ayla csaknem éhen halt, mert még az ehető növényeket sem ismerte fel. Most már meg tudta különböztetni egymástól az ehető és mérgező növényeket, elsajátította az élelmiszer-termelés valamennyi fortélyát, és meglehetős gyakorlatra tett szert a nőkre kirótt egyéb feladatokban is. Noha nem vehette föl a versenyt az idősebb asszonyokkal, a fiatalok közt megállta a helyét.
Egészen ügyesen nyúzta meg a zsákmányt és készítette ki a bőröket. Bármit megvarrt, a takaróktól a ruhákon át egész a gyógyfüves zacskókig. Azonos hosszúságú és szélességű szíjakat hasított. Szőrből, izomrostokból és szívós fakéregből erős és hajlékony köteleket font. Hálót, kosarat ő készített a legügyesebben. Tehetségesen pattintott durva szakócát és kaparónak való finom kovaszilánkokat.
