Szkafander és pillangó 81 vélemény
Locked-in-syndrome (LIS=bezártság-szindróma): így nevezi a modern orvostudomány a teljes bénultság állapotát, amikor a beteg él, de ennek semmi jelét sem képes adni. A szó szoros értelmében önnön testébe zárva, megszakad minden kapcsolata a külvilággal. Ebbe az állapotba kerül Jean-Dominique Bauby, a brilliáns újságíró, a legnépszerűbb francia női magazin főszerkesztője. Életének negyvenharmadik évében, 1995. december 8-án agyvérzés érte, mély kómába zuhant, s mire abból magához tért, testének szinte egyetlen porcikáját sem tudta mozdítani, sem beszélni, sem nyelni, sőt kezdetben segítség nélkül még lélegezni sem tudott. A maradéktalan LIS-szindrómától egyetlen apró, de sorsdöntő dolog különbözteti meg: a bal szeme mozog. Ez a fél szem lesz összekötő kapcsa a külvilággal, embertársaival, az élettel. Ez a szem nem csak nézni tud, hanem pislantani is. Egy pislantás jelenti az igent, kettő a nemet. A látogató felmondja az ábécét, s egy pislantás megállítja a megfelelő betűnél. Így alakulnak ki a szavak, a mondatok, így tud társalogni, levelezni. Így írta ezt a könyvet is. Hosszú heteken át délelőttönként agyába véste a szöveg aznapi adagját, délután a szemével lediktálta, s még ki is javította az elkészült oldalt. Könyvével fölényesen ironikus, sorsával megbékélt, mégis szívszorító intenzitású jelentést küld egy világról, amelyet elképzelni is alig tudunk: a tehetetlen porhüvelybe, mint szkafanderbe zárva egy minden testi valójától függetlenné vált embernek már csak a szelleme él, verdes, mint a pillangó a szkafander üvegbúrája alatt.
| Kiadás | ISBN | Oldal | Fordította | Illusztrálta | |
|---|---|---|---|---|---|
 Park, 1998 | 963530302 | 80 | V. Deák Éva | Ugrás | |
| Park, 2008 | 9789635308132 | 138 | V. Deák Éva | Ugrás |
Most olvassa 1
Várólistán 66
Kívánságlistán 40
Elcserélné vagy eladná
Aktuális kihívások
| Kihívás | Résztvevők | Véget ér | |
|---|---|---|---|
| Sérültek – testi, és/vagy értelmi fogyatékossággal élők | ★ | 21 | 2013. december 31., 23:59 |
Népszerű értékelések
Megrendítő könyv, csupán attól, ahogy „íródott”, attól a kommunikációtól, ahogy a szerző gondolatai végül kézzelfogható valóságukban elénk kerülhetnek. Az író annyi szellemességgel, iróniával és egyfajta távolságtartással beszéli el a vele megesett tragédiát és annak következményeit, hogy bár azt hittem, végig fogom zokogni a sorokat, csupán egyetlenegyszer futotta el könny a szememet. És ez így jó. Mert minden szörnyűség ellenére a könyv nem hatásvadász, nem próbál mindenáron bölcselegni vagy együttérzést kiváltani – viszont akaratlanul is magunkba nézésre késztet. Mindenkinek a kezébe adnám a sztorit, aki könnyen maga alá zuhan a nehézségek következtében – ez a könyv rövidsége ellenére is igazi felkiáltójel: ha úgy jártál, hogy élned kell, tedd értelmessé a magad számára a létezést, és fogadd el, hogy a világ folyása nem állt meg csupán azért, mert veled történt valami rossz.
2 komment
Mindenkinek a saját problémája a legnagyobb. Lehet sajnálni ezt a középkorú férfit, de én nem fogom, mert benne megvan az a dac, h azért se fogom hagyni magam. Én inkább olyan embereket féltek, akik nem bírják elviselni a nyomást, legyen az egy kívülállónak bármely kicsinység, aki az origóban ül, annak a legnagyobb erdő.
Bírtam az öniróniáját, mert hasonló az enyémhez, én is magamat tudom a legnagyobb pofonokkal megcsapkodni, elvégre az fáj a legkevésbé. Tetszik a tisztánlátása is, hogy nem fél kimondani dolgokat, de megint csak, miért félne, az emberi alkalmazkodás nagyon sokat elvisel, és neki hosszú évekig kell még élnie a szkafanderben, ráadásul ha akarna sem menekülhet, még egy vacak öngyilkossághoz is kell a mozgás szabadsága. Szóval sok választása nincs, mint gondolkodni és megtalálni a tevékenységet a börtöne falaiban. Vajon most mi lehet vele?
Mint orvosságot, apró cseppekben adagolom ezt a 80 oldalas kis könyvet. Benne van az élet esszenciája. Hogy minden hívság, mi körülvesz, káprázat csupán. Ha az elme s lélek beszorul egy működésképtelen testbe, vajon van-e értelme még?
Képzelj el egy olyan világot, amiben sikeres voltál, majdnem hedonista, s mindezt a pillanat törtrésze alatt veszíted el. Értékeld át, és élj tovább emberhez méltón. Lehet? Ha elég erős vagy, talán igen. Ezt a könyvet olvasva (és mellé Johnny háborúját, azt se érdemes kihagyni) érzed, hogy kegy, ha épségben-egészségben végigéltél egy napot, és a legnagyobb nyűg is eltörpül…
5 csillag a megírásért.
a küzdelemért.
túlélni akarásért
megalkuvásokért
a hiányokért
a könnyekért az egyetlen szemben
a reményért
az emlékezésért
a pislantásokért
a kalapom megemeléséért
Sokáig figyelmen kívül hagytam ezt a könyvet, az előítéletem dolgozott: biztosan valami romantikus olvasmány.
Nemrég egy munkatársnőm ajánlotta ezt a könyvet, gyorsan elmagyarázva, hogy valójában mit is szimbolizál a cím.
Megdöbbentő, hogy micsoda dolgok történhetnek az emberi testtel. Az írót nagyon megkedveltem: van az a pont, amikor az ember már csak röhöghet magán. Igaz kínjában, de mégiscsak röhög. Önirónia nélkül ezt a két évet sem lehetett volna kibírni – szerintem.
A könyv olvasása közben az járt a fejemben, hogy minden csak viszonyítás kérdése.
A betegség okán nagyon nyomasztóra számítottam, de mást kaptam: életigenlést, lelkierőt, kitartást humorral, derűvel. Jaj, az az egy szem, amikor jelez, könnyezik…
Elolvasni 1-1,5 óráig tartott. Megírni viszont hosszú hónapokat, és rengeteg fáradtságot vett igénybe. Többet, mint egy átlagos könyv. Megdöbbentő az a helyzet, amibe ez az ember került, és csoda, hogy ép lélekkel, ép gondolkodással megúszta, és nem bolondult bele. Azok a részek számomra érdekesebbek voltak, amik az állapotáról szóltak. Néha zavaró volt a csapongása, hogy egyik fejezetben a jelen állapotáról, a másikban a múltjáról mesél, néha összemosódik, néha körvonalazódik. De hát ilyen egy pillangó.
3 komment
Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Hát izé, és kicsit fura. Ez egy roppant kiszolgáltatott élet bemutatása, nem nagy időszaké, de szörnyű még így is. Nem tudom milyen lehet, úgy hogy nem tudsz mozogni, felfogod a külvilágot és csak az egyik szemed segítségével tudsz kommunikálni, és akkor is csak akkor, ha van rá „vevő” fél. És sajnálatos módon, nem mindenki veszi a fáradtságot arra, hogy értelmezze a jeleket…fejlődnünk kéne.
3 komment
Sokat vártam rá, míg végre megtaláltam és megvettem.
Láttam a filmet, de számítottam rá, hogy a könyv még jobb lesz. Tényleg jobb mint a film.
Hihetetlen, hogy az ember ilyen állapotban is meg tudja őrizni a humorát. Jókat mosolyogtam a cinizmuson, ami megmaradt Jean-Dominique-ben.
Mindent összevetve: szomorú, néhol nyomasztó, mégis zseniális. Nagyon tetszett!
Ha Coelho mester bölcsességeivel akarnék élni, ki kellene jelentsem, hogy biztosan lesz még olyan vonatozásom haza, amikor súlyosan beteg emberek, saját életükről írt saját könyvét olvasom. Mert sorozatban ez a második. És a második, ami nem tetszett.
Maga a betegség, ahogy kezeli a helyzetet, ahogy megszületett ez a könyv – az itt is ledöbbent, lenyűgöz. De maga a könyv – nem tetszett.
Népszerű idézetek
Létezik egy művészet: a maradékok felhasználásának művészete. Én most az emlékeim morzsáiból főzőcskézem.
40. oldal (Park Kiadó)
Tejfehér derengés jelzi a molyrágta függönyön keresztül a hajnal közeledtét.
(első mondat)
(…) szerencsétlenség adta megvilágosodás kell ahhoz, hogy egy embert meglássunk igazi valójában?
88. oldal (Park Kiadó)
Álmomban nagyon szeretnék megszökni, de alighogy alkalom adódna, valami kimondhatatlan kábultság lehetetlenné tesz minden lépést. Szoborrá lettem, múmiává olvadt üveggé. Ha csak egy ajtó választ el a szabadságtól, nincs erőm kinyitni.
56-57. oldal
A történet emléke csak most bukkan fel a fejemben, és duplán fáj: nemcsak a letűnt múltat siratom, hanem az elszalasztott alkalmak miatt is bánkódom.
100. oldal
Süket és vak voltam talán, éppen a szerencsétlenség adta megvilágosodás kell ahhoz, hogy egy embert meglássunk igazi valójában?
88.oldal
Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
… Amikor felteszi minduntalan ismételt kérdését: „Nincs kettős látása?” nem lesz meg többé az a magányos és ártalmatlan örömöm, hogy lelkem mélyén azt feleljem: „De igen, két marhát látok egy helyett.”
60. o
Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
„Akarsz akasztott ember lenni?” – kérdezi Théophile, és szívesen válaszolnám neki: éppen elég, hogy béna vagyok – ha a kommunikációs rendszerem nem tenné lehetetlenné a gyors visszavágásokat. A legfinomabb szellemesség is eltompul és ellaposodik, ha percekig tart, amíg célba ér. Végül az ember maga sem nagyon érti, mit tartott olyan mulatságosnak, mielőtt szorgalmasan, betűről betűre le nem diktálta. A szabály tehát az, hogy kerülni kell minden oda nem illő sziporkázást. Csakhogy ez megfosztja a társalgást savától-borsától, azoktól az aranyköpésektől, amelyeket úgy dobálunk egymásnak, mint egy labdát, és én a humor e kényszerű hiányát tartom az állapotomból fakadó egyik legkínosabb tehernek.
Amikor, négy hónapra rá, megint eljutottam Párizsba, szinte már közönyös voltam. Az utca júliusi pompájában állt, de számomra még tél volt, mintha a mentőautó ablakai mögé filmről vetítettek volna hátteret: a hős autója suhan az úton, az út menti látvány a stúdió falán vonul. Hitchcock filmjeinek költőisége sokat köszönhet ennek az eljárásnak, amely akkor még tökéletlen volt. Átkeltem Párizson, de ez nem érintett meg. Pedig minden a helyén volt. A háziasszonyok virágos ruhában, a fiatalok görkorcsolyán. Az autóbuszok motorbúgása. A motorbiciklisták szitkozódása. A Place de l'Opéra, mintha egy Dufy-képből lépne ki. A házak homlokzatát verdeső fák, kis vattacsomók a kék égen. Minden a helyén volt, csak én magam hiányoztam. Én máshol voltam.
84-85. o. Párizs
Az apró bugyelláris nyitva hagyott cipzárja mögött felfedezek egy szállodai szobakulcsot, egy metrójegyet és egy összehajtott százfrankost; egy Földre bocsátott űrszonda ezeket a tárgyakat vihetné magával, hogy rajtuk tanulmányozza a földlakóknál használatos lakóhelyek, szállítási eszközök és kereskedelmi csereügyletek módozatait. A látvány elcsüggeszt és elgondolkoztat. Találni-e a kozmoszban kulcsot, amely felnyithatja szkafanderem zárait? Végállomás nélküli metróvonalat? Pénzt a szabadságom visszavásárlására? Tovább kell kutatnom. Indulok.
136. oldal
