Párizsban egymás után három bestiális gyilkosság történik. Mintha az elkövető az idők mélyéről érkezett volna, ősemberi rituálék szerint viszi véghez kannibál szertartásait. Jeanne Korowa vizsgálóbírónő személyesen is érintetté válik az ügyben, ezért a szabályokkal mit sem törődve országokon és kontinenseken át nyomába ered a gyanúsítottnak, Nicaragua és Guatemala után az argentin mocsarak vidékén szembesül a nem is sejtett igazsággal.
Politika, misztika és realizmus, a dél-amerikai diktatúrák, az őstörténet és a pszichiátria szálai fonódnak össze ebben a feszült ritmusú, végül valódi meglepetést tartogató thrillerben.
A „francia Stephen King” legújabb regénye!
A lelkek erdeje 66 csillagozás
A következő kiadói sorozatban jelent meg: Egmont Myzt Egmont-Hungary
Kedvencelte 6
Most olvassa 1
Várólistára tette 63
Kívánságlistára tette 36
Kölcsönkérné 1
Kiemelt értékelések
Úgy érzem az író egy kicsit eltévedt ebben az erdőben. Kevés volt a kenyérmorzsa, nekünk az olvasóknak. Elég hosszú a könyv, és ennek ellenére egy keret történetet kaptunk. A főszereplő csaj, áááááááá és úúúúúúúú, hát nem volt egy szimpatikus karakter és még az ábrázolása sem volt kielégítő, de hagyjuk. A gyilkosságok, nekem, ki a véres részeket szereti, az csillagos ötös, a gyilkos……hát igen, itt éreztem azt, hogy nagyot akart szakítani a könyv alkotója, de szétrepedt az egész. Kitalált egy jó háttér sztorit ennek az egésznek, a főszereplő nem szimpatikus hölgyünk próbálja kinyomozni az okokat és magát a hátteret és nem mellesleg még a gyilkosunkat is elkapni. Itt körbe utazzuk vele a világ egy részét, kapunk egy csomó infót és az uccsú pár oldalon egy silány befejezést amit nem lehet megmagyarázni, mert a sok infó amit kapunk azzal ez nem passzol össze. Na kérem, értitek mit próbálok itt leírni? Ezért érzem hogy ez egy keret, de nincs tartalommal rendesen megtöltve. Jó lenne ez a könyv, meg érdekes az egész háttér, de még sem az igazi vagy!! én vagyok hibás!:)
Az első könyvem volt ez a regény Grangétől, és nem vagyok lenyűgözve. A történet sokszor olyan bizarr hogy hihetlenné válik. A szerző polikailag elfogult (Rosa Luxenburg idézet mint a főhős mottója – vajon mit szólna Grange ha valaki H. S. Chamberlaint idéztetne egy regényben a főhősével???) Élettanilag képzetlen (A főgonosznak 2-3 kiló elfogyasztott húsra kell 3-3,5 liter vért meginnia egyszerre a tetthelyen – ez fizikailag képtelenség) Kulturális hibakat is elkövet. (A jezsuiták nem olyan szerzetesek mint a többi szerzetesrend – ha ir róluk jobban utána kellett volna nézni nekik)
Ugyanakkor – akaratán kivül is – sikerül egy nem túl hízelgő képet rajzolnia egy mai modern feminista nőről – egy foglalkozásában sikeres, vagyonos, iskolázott középkorú nő, aki egy magánéleti katasztrófa. Gyermektelen, normalis férfi-nő kapcsolatra képtelen, elmagányosodott, pszihés problémákkal küzdő, alkohol és gyógyszerfüggő kétségbeesett szingli, aki lelki nyomorát és pénzét luxusholmik vásárlásába öli, közben neomarxista ideológiákról fecseg a hasonszőrű ismerőseivel. Ez egy karikatúra – akár egy gúnyolódó ókonzervatív is felskiccelhette volna.
Imádom, imádom, imádom!!! Miért nem lehet minden krimi ilyen jó? Akik szeretik az izgalmas nyomozásokat, az egzotikus és titokzatos dél-amerikai országokat és diktatúráik történetét, és bírja a gyomruk az őrült sorozatgyilkos mészárlásokat azoknak tetszeni fog ez a könyv. Azért is tetszett nekem nagyon ez a történet, mert nagyon sokat tanultam belőle a dél-amerikai országokban történt véres eseményekről, folyamatosan googliztam a gyönyörű városok, tavak, kertek nevét, vagy a diktátorok és események leírását.
A Bíbor folyókat imádtam, így kíváncsi lettem erre a könyvre is. Nem lett kedvenc, de elképesztő ez a fickó.
A történet iszonyú lassan csordogál, az eleje nekem nagyon vontatott volt, a főszereplő Jeanne pedig unszimpatikus. De ha ezeken túltesszük magunkat, a végére kapunk megint egy olyan történetet, hogy csak na. És közben egy csomó-csomó érdekességet az emberi fejlődésről, az autizmusról, Közép-Amerika történetéről.
Ez a könyv… Mit is írjak? … Egyszerűen fantasztikus. Logikai bakit találni benne egyszerűen képtelenség. A történet nagyon pontosan és nagyon jól felépített. A leírások nem túlzóak, pont annyit kapunk belőle, amennyi az események megértéséhez szükséges.
A könyv elején Párizsban tartózkodunk, a nyomozás itt kezdődik a három, brutálisan gyilkolt nő ügyében. Majd a szálak Nicaraguába, Guatemalába, majd Argentínába vezetnek. Grangé ismét lenyűgözött. Olyan sok és szerteágazó információt, szakterületet és következtetést kaptam az események felgöngyölítése közben, hogy többször meg kellett állnom az olvasással és rendeznem kellett a gondolataimat, összesítenem a történéseket. Mintha Grangé is érezné, hogy erre szükség van, mert időnként ő is megteszi ezt. A könyv végig feszült, rejtélyekkel teli. Nem igazán hagy unatkozni.
Ez volt az író első olyan könyve (azok között, amelyeket olvastam), amelyben női főszereplőt indított a gyilkos nyomába. A könyv elején nagyon idegesített Jeanne stílusa, a lelki siránkozásai, cselekedeteinek motivációja.
Apró mozaikokból áll végül is össze a kép. Az utolsó 60-70 oldal olvasása közben, már erős volt a meggyőződésem a gyilkost illetően. Ennek ellenére meglepődtem, amikor kiderült, hogy jól gondoltam. Ha valaki úgy gondolja, hogy gyenge a könyv, mert ki lehet találni a gyilkos személyét, akkor elárulom, hogy az indíték és a végső események még mindig tartogatnak hatalmas meglepetéseket.
Csak ajánlani tudom a könyvet! Hibátlan és nagyon jó! Javaslat: olvasás közben mindenre oda kell figyelni, mert minden információ szerepel a könyvben, ami szükséges. Az író mindent a kezünkbe ad a megfejtéshez. Ebben a könyvben nincs olyan, hogy egy apróság nem fontos, mindennek szerepe van.
Rögtön megragadta a fantáziámat a borító – sejtelmes és félelmetes, és a tartalomtól sem kaptam mást. Egy igazi hátborzongató thriller gördülékeny, olvasmányos stílusban megírva. Néha ugyan kicsit bővebbre eresztette a szerző a háttér információkat és a cselekmény technikai lebonyolódását (pl. a cselekmény szempontjából teljesen irreleváns volt az egyik helyről a másikra történő utazás részletes leírása, vagy éppen milyen márkájú Janne harmincnegyedikként bemutatott pizsamája), mint az okvetlenül szükséges lett volna, de unalmassá nem vált.
A csattanó meglepett, erre őszintén szólva nem számítottam.
Tetszett :)
Keveset tudok hozzátenni @Shanara véleményéhez.
Valóban nagyon jól szerkezetű könyv, amiben nincs logikai hiba, pedig a 400. oldalon már kezdtem aggódni, de szerencsére tévedtem.
Nagyon tetszettek a ritmusváltások az egyszerű (egyszavas) és összetett mondatok közt. Élveztem a háttértörténetet az őskori szokásokról, elborzadtam a filmekből ismert az argentin borzalmakon.
Mindenkinek ajánlani tudom a könyvet, aki szereti a néhol jó gyomort és erős idegzetet igénylő krimit.
Nem tudom, talán életem rengeteg elolvasott könyvének köszönhető, de számomra csak kicsit jobb a közepesnél. Nem számolom, hogy a végső megoldásra, már a magnófelvételeknél ráéreztem. Sem azt, hogy mennyire egyértelmű volt a végkifejlet. De ezektől függetlenül soknak éreztem a könyv mondanivalóját. Autizmus, paleontológia, egyedfejlődés, ősember kutatás, dél-amerikai népirtás – volt itt kérem minden. Íme egy könyv, ahol a cím, a tartalom és a zseniális borító többet ígér, mint a tartalom.
Népszerű idézetek
Latin-Amerikában mindenkinek az indiánokig vezethető vissza a családfája. Argentínában csak a hajófedélzetig.
493. oldal (Egmont Kiadó, 2011.)
A férfiak többsége a szépségre és az eleganciára, a sovány nőkre bukik. A modell alkatú lányokra. De csakis azért, hogy kivívja a haverok elismerését. Viszont amint az ember kikerül a tekintetek kereszttüzéből, és azon kezd gondolkodni, hogy meg kellene állapodni, csakis a húsosabb nők jöhetnek számításba, akiken van mit fogni. A férfiak sokkal jobban szeretik a gömbölyded formákat.
32. oldal (Egmont, 2011.)
-Valamikor nagyon régen a faj X és Y kromoszómái még azonos méretűek voltak. De az Y az évezredek folyamán fokozatosan összementek. Ma már csak önmaga halvány képmása a női nemi jellegért felelős X kromoszóma mellett.
– Ez annyit jelent, hogy idővel a férfiak ki fognak halni?
– Ahogy mondja. A földön nem lesznek többé férfiak.
248. oldal
Időnként még az is megfordult a
fejében, hogy valami sötét összeesküvés áldozatául esett. A világnak
sikerült elhitetnie vele, hogy a nőnek kötelessége egyenlővé válni a
férfival. Bele kell vetnie magát a munkába. Háttérbe kell szorítania az
érzelmeit. De vajon neki is ezt az iránymutatást kell követnie? Neki is
így van megírva?
2. Az áldozatok
– A következő lépés – fűzte tovább a szót Vioti – a neolitikus forradalom. Időszámítás előtt 10 000 környékén járunk. Az éghajlat melegszik. A hatalmas csordák lakta sztyeppéket belepi az erdő. A mamutok kipusztulnak. A rénszarvasok és a pézsmatulkok északra vándorolnak. Az ember pedig néhány évezred leforgása alatt áttér az állattartásra és a növénytermesztésre. Ezzel egy időben a csatározás is megindul. A törzsek szemet vetnek a szomszédaik javaira. A felhalmozott vetőmagkészletekre. A jól táplált haszonállatokra… Mintha csak igazolni akarnák Jean-Jacques Rousseau tézisét, miszerint az erőszak gyökerei a magántulajdon megjelenésében keresendők.
261. oldal (Egmont Kiadó, 2011.)
Hasonló könyvek címkék alapján
- David Mitchell: Felhőatlasz 86% ·
Összehasonlítás - Nora Roberts: Fekete-hegység 85% ·
Összehasonlítás - Stephen King: Kedvencek temetője 90% ·
Összehasonlítás - John Sandford: Indián vér 80% ·
Összehasonlítás - John Grisham: A súgó 79% ·
Összehasonlítás - Guillaume Musso: A brooklyni lány 91% ·
Összehasonlítás - Bernard Minier: Ne maradj sötétben 90% ·
Összehasonlítás - Guillaume Musso: Angélique 88% ·
Összehasonlítás - Michel Bussi: Fekete vízililiomok 88% ·
Összehasonlítás - Guillaume Musso: Az angyal hív 88% ·
Összehasonlítás