A ​lelkek erdeje 66 csillagozás

Jean-Christophe Grangé: A lelkek erdeje

Párizsban egymás után három bestiális gyilkosság történik. Mintha az elkövető az idők mélyéről érkezett volna, ősemberi rituálék szerint viszi véghez kannibál szertartásait. Jeanne Korowa vizsgálóbírónő személyesen is érintetté válik az ügyben, ezért a szabályokkal mit sem törődve országokon és kontinenseken át nyomába ered a gyanúsítottnak, Nicaragua és Guatemala után az argentin mocsarak vidékén szembesül a nem is sejtett igazsággal.
Politika, misztika és realizmus, a dél-amerikai diktatúrák, az őstörténet és a pszichiátria szálai fonódnak össze ebben a feszült ritmusú, végül valódi meglepetést tartogató thrillerben.
A „francia Stephen King” legújabb regénye!

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Egmont Myzt Egmont-Hungary

>!
Egmont-Hungary, Budapest, 2011
584 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789636298494 · Fordította: Molnár Zsófia

Kedvencelte 6

Most olvassa 1

Várólistára tette 63

Kívánságlistára tette 36

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

smetalin>!
Jean-Christophe Grangé: A lelkek erdeje

Úgy érzem az író egy kicsit eltévedt ebben az erdőben. Kevés volt a kenyérmorzsa, nekünk az olvasóknak. Elég hosszú a könyv, és ennek ellenére egy keret történetet kaptunk. A főszereplő csaj, áááááááá és úúúúúúúú, hát nem volt egy szimpatikus karakter és még az ábrázolása sem volt kielégítő, de hagyjuk. A gyilkosságok, nekem, ki a véres részeket szereti, az csillagos ötös, a gyilkos……hát igen, itt éreztem azt, hogy nagyot akart szakítani a könyv alkotója, de szétrepedt az egész. Kitalált egy jó háttér sztorit ennek az egésznek, a főszereplő nem szimpatikus hölgyünk próbálja kinyomozni az okokat és magát a hátteret és nem mellesleg még a gyilkosunkat is elkapni. Itt körbe utazzuk vele a világ egy részét, kapunk egy csomó infót és az uccsú pár oldalon egy silány befejezést amit nem lehet megmagyarázni, mert a sok infó amit kapunk azzal ez nem passzol össze. Na kérem, értitek mit próbálok itt leírni? Ezért érzem hogy ez egy keret, de nincs tartalommal rendesen megtöltve. Jó lenne ez a könyv, meg érdekes az egész háttér, de még sem az igazi vagy!! én vagyok hibás!:)

Szürke_Medve>!
Jean-Christophe Grangé: A lelkek erdeje

Az első könyvem volt ez a regény Grangétől, és nem vagyok lenyűgözve. A történet sokszor olyan bizarr hogy hihetlenné válik. A szerző polikailag elfogult (Rosa Luxenburg idézet mint a főhős mottója – vajon mit szólna Grange ha valaki H. S. Chamberlaint idéztetne egy regényben a főhősével???) Élettanilag képzetlen (A főgonosznak 2-3 kiló elfogyasztott húsra kell 3-3,5 liter vért meginnia egyszerre a tetthelyen – ez fizikailag képtelenség) Kulturális hibakat is elkövet. (A jezsuiták nem olyan szerzetesek mint a többi szerzetesrend – ha ir róluk jobban utána kellett volna nézni nekik)
Ugyanakkor – akaratán kivül is – sikerül egy nem túl hízelgő képet rajzolnia egy mai modern feminista nőről – egy foglalkozásában sikeres, vagyonos, iskolázott középkorú nő, aki egy magánéleti katasztrófa. Gyermektelen, normalis férfi-nő kapcsolatra képtelen, elmagányosodott, pszihés problémákkal küzdő, alkohol és gyógyszerfüggő kétségbeesett szingli, aki lelki nyomorát és pénzét luxusholmik vásárlásába öli, közben neomarxista ideológiákról fecseg a hasonszőrű ismerőseivel. Ez egy karikatúra – akár egy gúnyolódó ókonzervatív is felskiccelhette volna.

1 hozzászólás
Jégvirág75 P>!
Jean-Christophe Grangé: A lelkek erdeje

Imádom, imádom, imádom!!! Miért nem lehet minden krimi ilyen jó? Akik szeretik az izgalmas nyomozásokat, az egzotikus és titokzatos dél-amerikai országokat és diktatúráik történetét, és bírja a gyomruk az őrült sorozatgyilkos mészárlásokat azoknak tetszeni fog ez a könyv. Azért is tetszett nekem nagyon ez a történet, mert nagyon sokat tanultam belőle a dél-amerikai országokban történt véres eseményekről, folyamatosan googliztam a gyönyörű városok, tavak, kertek nevét, vagy a diktátorok és események leírását.

Nikkancs5>!
Jean-Christophe Grangé: A lelkek erdeje

A Bíbor folyókat imádtam, így kíváncsi lettem erre a könyvre is. Nem lett kedvenc, de elképesztő ez a fickó.
A történet iszonyú lassan csordogál, az eleje nekem nagyon vontatott volt, a főszereplő Jeanne pedig unszimpatikus. De ha ezeken túltesszük magunkat, a végére kapunk megint egy olyan történetet, hogy csak na. És közben egy csomó-csomó érdekességet az emberi fejlődésről, az autizmusról, Közép-Amerika történetéről.

Shanara>!
Jean-Christophe Grangé: A lelkek erdeje

Ez a könyv… Mit is írjak? … Egyszerűen fantasztikus. Logikai bakit találni benne egyszerűen képtelenség. A történet nagyon pontosan és nagyon jól felépített. A leírások nem túlzóak, pont annyit kapunk belőle, amennyi az események megértéséhez szükséges.
A könyv elején Párizsban tartózkodunk, a nyomozás itt kezdődik a három, brutálisan gyilkolt nő ügyében. Majd a szálak Nicaraguába, Guatemalába, majd Argentínába vezetnek. Grangé ismét lenyűgözött. Olyan sok és szerteágazó információt, szakterületet és következtetést kaptam az események felgöngyölítése közben, hogy többször meg kellett állnom az olvasással és rendeznem kellett a gondolataimat, összesítenem a történéseket. Mintha Grangé is érezné, hogy erre szükség van, mert időnként ő is megteszi ezt. A könyv végig feszült, rejtélyekkel teli. Nem igazán hagy unatkozni.
Ez volt az író első olyan könyve (azok között, amelyeket olvastam), amelyben női főszereplőt indított a gyilkos nyomába. A könyv elején nagyon idegesített Jeanne stílusa, a lelki siránkozásai, cselekedeteinek motivációja.
Apró mozaikokból áll végül is össze a kép. Az utolsó 60-70 oldal olvasása közben, már erős volt a meggyőződésem a gyilkost illetően. Ennek ellenére meglepődtem, amikor kiderült, hogy jól gondoltam. Ha valaki úgy gondolja, hogy gyenge a könyv, mert ki lehet találni a gyilkos személyét, akkor elárulom, hogy az indíték és a végső események még mindig tartogatnak hatalmas meglepetéseket.
Csak ajánlani tudom a könyvet! Hibátlan és nagyon jó! Javaslat: olvasás közben mindenre oda kell figyelni, mert minden információ szerepel a könyvben, ami szükséges. Az író mindent a kezünkbe ad a megfejtéshez. Ebben a könyvben nincs olyan, hogy egy apróság nem fontos, mindennek szerepe van.

10 hozzászólás
Nushi>!
Jean-Christophe Grangé: A lelkek erdeje

Ez volt az első könyvem az írótól , és biztos nem az utolsó. Igaz Jeanne az elején majdnem lekapcsolta nálam a villanyt, úgy viselkedett mint egy kamasz akitől elvették a pattanás elleni krémet. Meg igazán az elején csinált olyan dolgokat ami nem méltó egy vizsgálóbíróhoz.

jehuka P>!
Jean-Christophe Grangé: A lelkek erdeje

Rögtön megragadta a fantáziámat a borító – sejtelmes és félelmetes, és a tartalomtól sem kaptam mást. Egy igazi hátborzongató thriller gördülékeny, olvasmányos stílusban megírva. Néha ugyan kicsit bővebbre eresztette a szerző a háttér információkat és a cselekmény technikai lebonyolódását (pl. a cselekmény szempontjából teljesen irreleváns volt az egyik helyről a másikra történő utazás részletes leírása, vagy éppen milyen márkájú Janne harmincnegyedikként bemutatott pizsamája), mint az okvetlenül szükséges lett volna, de unalmassá nem vált.
A csattanó meglepett, erre őszintén szólva nem számítottam.
Tetszett :)

bmgrapes I>!
Jean-Christophe Grangé: A lelkek erdeje

Keveset tudok hozzátenni @Shanara véleményéhez.
Valóban nagyon jól szerkezetű könyv, amiben nincs logikai hiba, pedig a 400. oldalon már kezdtem aggódni, de szerencsére tévedtem.
Nagyon tetszettek a ritmusváltások az egyszerű (egyszavas) és összetett mondatok közt. Élveztem a háttértörténetet az őskori szokásokról, elborzadtam a filmekből ismert az argentin borzalmakon.
Mindenkinek ajánlani tudom a könyvet, aki szereti a néhol jó gyomort és erős idegzetet igénylő krimit.

13 hozzászólás
cirmilla>!
Jean-Christophe Grangé: A lelkek erdeje

Őrületesen jó könyv, végig izgalmas, nem szokványos. Szerettem a filmeket is a Bíbor folyót és a Farkasok birodalmát , nyugodtan ezt is megfilmesíthetnék. Ajánlom mindenkinek, bravúros.

nyolcadikutas>!
Jean-Christophe Grangé: A lelkek erdeje

Nem tudom, talán életem rengeteg elolvasott könyvének köszönhető, de számomra csak kicsit jobb a közepesnél. Nem számolom, hogy a végső megoldásra, már a magnófelvételeknél ráéreztem. Sem azt, hogy mennyire egyértelmű volt a végkifejlet. De ezektől függetlenül soknak éreztem a könyv mondanivalóját. Autizmus, paleontológia, egyedfejlődés, ősember kutatás, dél-amerikai népirtás – volt itt kérem minden. Íme egy könyv, ahol a cím, a tartalom és a zseniális borító többet ígér, mint a tartalom.


Népszerű idézetek

Shanara>!

Latin-Amerikában mindenkinek az indiánokig vezethető vissza a családfája. Argentínában csak a hajófedélzetig.

493. oldal (Egmont Kiadó, 2011.)

1 hozzászólás
Shanara>!

A férfiak többsége a szépségre és az eleganciára, a sovány nőkre bukik. A modell alkatú lányokra. De csakis azért, hogy kivívja a haverok elismerését. Viszont amint az ember kikerül a tekintetek kereszttüzéből, és azon kezd gondolkodni, hogy meg kellene állapodni, csakis a húsosabb nők jöhetnek számításba, akiken van mit fogni. A férfiak sokkal jobban szeretik a gömbölyded formákat.

32. oldal (Egmont, 2011.)

bmgrapes I>!

-Valamikor nagyon régen a faj X és Y kromoszómái még azonos méretűek voltak. De az Y az évezredek folyamán fokozatosan összementek. Ma már csak önmaga halvány képmása a női nemi jellegért felelős X kromoszóma mellett.
– Ez annyit jelent, hogy idővel a férfiak ki fognak halni?
– Ahogy mondja. A földön nem lesznek többé férfiak.

248. oldal

1 hozzászólás
Szürke_Medve>!

Időnként még az is megfordult a
fejében, hogy valami sötét összeesküvés áldozatául esett. A világnak
sikerült elhitetnie vele, hogy a nőnek kötelessége egyenlővé válni a
férfival. Bele kell vetnie magát a munkába. Háttérbe kell szorítania az
érzelmeit. De vajon neki is ezt az iránymutatást kell követnie? Neki is
így van megírva?

2. Az áldozatok

Dikó28>!

Jeanne-nak nem ez volt az első nagy tévedése. Ha pasikról volt szó, remek érzékkel nyúlt mellé. Mindig beválasztott a legnagyobb gazemberekbe vagy félőrültekbe.

Dikó28>!

El kellett ismerni,Thomas nem volt rossz fotós. Csakhogy gyakorlatilag ez volt az egyetlen erénye. Valahol a szép és a csúnya között volt félúton. Viszont a jófejségtől tényleg igencsak távol állt. Garasoskodó, önző alak volt. És gyáva. Mint a férfiak általában.

Shanara>!

Mióta világ a világ, a mítoszok mindig is a múlt valóságából merítettek, a tényeket csak az emberi gondolkodás közbeavatkozása torzította el és nagyította fel.

513. oldal (Egmont Kiadó, 2011.)

Shanara>!

– A fájdalom nem csak könnyekkel fejezhető ki.
– A könnyek pedig nem feltétlenül a fájdalmat jelzik.

251. oldal (Egmont Kiadó, 2011.)

Shanara>!

– A következő lépés – fűzte tovább a szót Vioti – a neolitikus forradalom. Időszámítás előtt 10 000 környékén járunk. Az éghajlat melegszik. A hatalmas csordák lakta sztyeppéket belepi az erdő. A mamutok kipusztulnak. A rénszarvasok és a pézsmatulkok északra vándorolnak. Az ember pedig néhány évezred leforgása alatt áttér az állattartásra és a növénytermesztésre. Ezzel egy időben a csatározás is megindul. A törzsek szemet vetnek a szomszédaik javaira. A felhalmozott vetőmagkészletekre. A jól táplált haszonállatokra… Mintha csak igazolni akarnák Jean-Jacques Rousseau tézisét, miszerint az erőszak gyökerei a magántulajdon megjelenésében keresendők.

261. oldal (Egmont Kiadó, 2011.)

effy00>!

Szabad ember az, akinek lehetősége van másként dönteni.

285. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

David Mitchell: Felhőatlasz
Nora Roberts: Fekete-hegység
Stephen King: Kedvencek temetője
John Sandford: Indián vér
John Grisham: A súgó
Guillaume Musso: A brooklyni lány
Bernard Minier: Ne maradj sötétben
Guillaume Musso: Angélique
Michel Bussi: Fekete vízililiomok
Guillaume Musso: Az angyal hív