Asa (Marked Men 6.) 87% 79 csillagozás

A várva várt és egyben rettegett befejezés. Rowdy könyve után kicsit félve indultam neki a folytatásnak, ezért sikerült pozitívan meglepődnöm, hogy mégis mennyire tetszett.
Asa már az első felbukkanása óta nagyon érdekelt. A rosszfiú, aki megpróbál jó útra térni. Fejezetenként végigkövethettük, hogy hogyan változik apránként, hogy hogyan próbál meg jobb emberré válni, hogyan osztja a jobbnál jobb tanácsokat másoknak, ha problémák adódnak az életükben, stb. Itt viszont még annál is jobban beleláthatunk mint korábban. Végre megérthetjük, miért nem képes teljesen továbblépni, és maga mögött hagyni a múltat, hol ott teljesen világos, hogy már nem az a bűnöző, aki előtte volt.
Royal-t egyszerűen imádtam. Nagyon belevaló egy csaj, nem nyafog, megy azután, amit akar, és meg is szerzi azt, egy igazán erős személyiség. Az már csak hab a tortán, hogy még rendőr is :D
Igazán tetszett a közte és Asa közt kialakult kapcsolat, nagyon édesek voltak együtt. Eltartott egy ideig, de végül csak becserkészték egymást.
Asa könyvében szintén egyfajta továbblépésről olvashatunk. Arról, hogy hogyan tanuljuk meg végre elfogadni a múltat, továbblépni és megbocsájtani. Főleg önmagunknak. Nem kell egy életen át vezekelni, ha már bizonyítottad, hogy igenis meg tudsz változni, és becsületesebb ember lenni.
Tetszett, hogy Asa mindíg milyen okos tanácsokat osztogatott mindenkinek, viszont maga már nem igazán fogadta meg azokat. Ez elég reálisan hangzik. Persze végül ő is belátott dolgokat, ami a boldogsághoz vezetett.
A fél csillaglevonás a végén levő fölösleges bonyodalom miatt jár, és az is egy kicsit már sok volt, hogy hirtelen mindenki gyerekcsinálásba kezdett. De mivel jó volt a többiekről is hallani ezért nem is volt olyan rossz :D

Kedvenc részek:
– Rome a kislányával meglátogatja Rule-t
– Rome és Cora esküvő

Már idejét sem tudom milyen régóta szerettem volna olvasni ezt a részt, úgyhogy rendkívül örültem, hogy végre volt rá lehetőségem. Köszönet a fordítónak érte! Habár be kell valljam a kényszerpihenő jót tett, mert frissebben, még kiéhezetebben vetettem rá magam a könyvre. Amióta megjelent, nagyon kíváncsi voltam Asara, hogy fog a rossz fiú jó útra térni. Sejtettem, hogy nehéz eset lesz, mondjuk azt nem, hogy ennyire. Royalban viszont szívós társra talált. Ugyanaz munkálkodott bennük, óriási bűntudat, bizonytalanság, hogy nem tudnak megbocsájtani önmaguknak, csak más-más szinten, mégis ez fonta a köteléküket olyan szorosra. Persze a forróbbnál-fórróbb jelenetek is alátámasztották, hogy mindenhogy jól működtek együtt. Royalt egyébként kiemelkedően csíptem amiért olyan eltántoríthatatlan, plusz kezdeményező volt, és szuperül állt neki a zsaru szerep. Viszont sajnáltam, hogy egy ilyen anya jutott neki. Azt hittem legalább lesz benne annyi, hogy kitálaljon a lányának, de másképp oldódott meg a dolog, azonban így is elégedett voltam.
Eszméletlen jól esett visszatérni a Marked Men-ek közé. A búcsú kicsit csöpögős lett, de teljes mértékben hozzájuk illő. Hiányozni fog a csapat, és bár egyáltalán nem vagyok az az újraolvasós típus, megeshet, hogy ezt a sorozatot még elő fogom venni.:)

Egyszerűen tudtam, hogy Asa története csak jó lehet! Imádtam ♥

Még mindig fantasztikus a csapat, annyira szeretek velük lógni. Én is ott szeretnék lenni a csajos estéken, rázni a …. :o)
Royal anyját kicsit megtépném. Nem bírom elviselni az ilyen sekélyes embereket.
Jöhet a következő Jay történet♥

„Barátok. Család. Szeretet. Összetartozás.”
„Átkozottul a legfőbb ideje volt már.”

Oh, ba--za meg! 2014, egy hatéves út került részleges lezárásra. Anno eredetiben elkezdtem, de jött a munka és én abban elvesztem.

Nem tudom miért nem szeretik a magyarok az egységet, az összetartozást. A szimbolum világot melyet ezek a sorozatok magukban hordoznak. Sebaj én heéyettük is imádom, akár csak a KGI történeteiben.

Van az a plusz melyet egyénenként keresünk a könyveinkben, mindegyikünk mást akarolvasni és más köntösben. Nekem ez a sorozat az egyik -leg mely a pluszt hordozza.

Ugyan Asa nem kapott olyan vehemens történetet mint reméltem kicsit Jay lazára fogta de vhol belegondolva ki is mondja a miértjét, ő jött a csapatba őt másképpen tekinthetjük Marked Man tagnak. Az élet kin milyen nyomot hagy…..

Kell nekünk a Saints of Denver hogy tényleg teljes legyen. És igen…. jót nevettem mikor leesett Dom és Lando párosának ígérete.

Olyan kibasz--t egyszarvúmód cukik voltak a többiek az összes fémmel, legyen az délen vagy a kezükön. Imádlak titeket és köszönöm hocy ismerhetlek titeket!

Szeretve utálom a sorozatok záróköteteit. Akár trilógia, akár nagyobb terjedelmű, mindig nehezemre esik elfogadni, hogy nincs tovább. Főleg, ha a lezárás is hozza az addig megszokott minőséget. Ahogy itt is történt.
Asa és Royal egymást kerülgető tánca közben továbbra is belefolyunk egy-egy rövidke pillanatra a már megismert szereplőink életébe. Amíg Asa saját magával harcol, Royal érte. Mindenki próbálja megértetni Asaval, hogy amibe ő annyira görcsösen kapaszkodik, és ami miatt élete végéig boldogtalanságra, vezeklésre ítélte magát, senkit sem érdekel. Csak magát ostorozza, miközben mindenki más boldognak akarja látni.
Néha már úgy felképeltem volna, hogy az isten áldjon meg, ember! Szedd már össze magad! Senkit nem érdekel. Ugyanakkor megértettem. A bűntudat hosszú ideig marad, és még tovább, ha az illető ragaszkodik hozzá.
Asa és Royal egymásra találásának közepette pedig tényleg mindenki más halad tovább az életével. Esküvő esküvő hátán, a babák meg az égből potyognak. De így volt tökéletes. Nem éreztem hiányát semminek. Csak azt akartam, hogy mindenki legyen boldog. És ettől én is az lettem.

Nem is kérdés, hogy Asa már a sorozat előző részeiben felkeltette az érdeklődésemet, így hatalmas lendülettel vetettem magam bele a történetébe.
Royal-lal közel sem egyszerű a kapcsolata, de a köztük levő elemi erejű kémiát egyikőjük sem tudja tagadni. Ebből adódik a mű mozgatórugója, Royal tudja mit akar, a veszélyes, szabályszegő srácot, ám az ellenáll neki a közös(nem éppen szépnek nevezhető) múltjuk miatt.
Főhősnőnk rendkívül belevaló, tüzes természetű, céltudatos, sosem nyafogott, ment a maga feje után. Ezzel ellentétben úgy tűnik Asa-nak sikerült lehiggadnia és kerülnie a bajt. Végig remek tanácsokkal látta el a barátait, ám valahogy ő sosem tudta azokat alkalmazni, egészen a könyv végéig. Ott végre ő is rájött, hogy néha jobb elvonatkoztatni a múlttól és a jövőre koncentrálni, ha már megadatott neki egy esély.
Emiatt lett kettejük kapcsolata kiegyensúlyozott, néha mégis rendkívül lobbanékony, ám e kettő remek kombinációt alkotott.
Nem vagyok maradéktalanul elégedett, ezétt maximum pontszámot nem tudok adni, de egy 4,5 csillagot bizonyosan megérdemel a sorozat befejező kötete.

Amikor kisírtam a lelkem Rule történeténél, még csak nem is gondoltam volna, hogy valaha angolul fogom folytatni a sorozatot. De sh*t happens, úgyhogy az eredeti nyelven fejeztem be, és hálásabb nem is lehetnék, amiért ilyen csodálatos volt.
A főszereplőket ez alkalommal sem tudtam nem megszeretni. Asának meg kellett tanulni nem a múlthoz ragaszkodni, Royalnak bizonyítani kellett, Dom pedig úgy tökéletes, ahogy van. Az új szereplőt, Churcöt is tárt karokkal fogadtam, mert katonákból sosem elég, és aki Rome barátja, az csak jó ember lehet. És hát a kisbabák… Az összes párosnak halad az élete, és a kis togyogósok bárhol, bármikor képesek voltak megmelengetni a szívem. Salem kutyáját, Jimbót hiányoltam nagyon – vele együtt biztosan kiakadt volna a cukiságmérő.
Egy dolgot hiányolok a kutyinál is jobban: azt a titkot, amibe Asa nem avatott be senkit Aydenen kívül, így ezáltal nem volt meg a lezárás. De igazából nem olyan fontos, hiszen a befejezés, az utolsó mondatokkal nem is lehetett volna ötletesebb, cukormázasabb, a Marked Menhez illőbb. ♥

Vége van, és közben mégsem, mert ugyanebben a közegben a másodlagos szereplők is megkapják a saját történetüket. És ezért még hálásabb vagyok. :))

Ez most csak arra volt jó, h újra akarjam olvasni az egész sorozatot.
Igazából remek volt. Pont mint a többi rész.
Nálam még Dom és Remy fickójának a története elfért volna itt, vagy akár egy következõ könyvben.
Nagyon tetszett Asa zuhanyzós húzása. Totál hatásvadász volt, nem is jött neki be, de az alapkoncepció nagyon nagy volt.

Egy zsaru és egy volt bűnöző. Mégis, hogyan? Ebből a részből kiderül.
Asa, aki úgymond kapott egy második esélyt az élettől, hogy jobb emberré váljon. Nagyon is él ezzel az alkalommal de egy olyan múltat mint amilyen neki van , nehéz a háta mögött hagyni. Bármennyire is törekszik jelenlegi életét élje, a múltja mázsás súlyként nyomja a vállát s lelkét. (Asa nagyon is jó ember, csak saját magának nem képes ezt beismerni.) Mégis van valaki aki képes rá, hogy jobbá s szebbé tegyen mindent a számára. Ő pedig nem más mint Royal. Két nagyon különböző ember, nagyon különböző életstílussal. Mégis, valahogy nagyon jól hatnak egymásra, a legjobb irányába terelgetik a másikat.
Egyetlen egy személy volt akit szerettem volna egy kicsit megtépni vagy jól megütni, az pedig Royal drága anyukája! Hihetetlen az a nő.
Imádtam, hogy mindenki jelen volt, és az életük a legjobb irányában halad. Mindenki boldog a párjával.
Nem is írhatok mást, csak is azt, hogy nagyon tetszett. Az előző részek is mind, belopakodtak a szívembe s annyira nehéz most elengedni őket!!! Vége, el sem akarom hinni… Szomorú vagyok, mégis boldog, hiszen mindenki megtalálta a számára tökéletes embert, akivel egy nagyon boldog lehet. A kis csapat egyre több babával gyarapodik. Így lett egy baráti társaságból egy nagy s összetartó család.
Hiányozni fogtok fiúk!!!♥️

Royal és Asa párosítását eleinte kétkedve fogadtam, de az ő történetük volt tele a legtöbb elfogadással, továbblépéssel és a végére tényleg úgy éreztem, hogy minden szereplő pontosan ott van ahová az írónő eredetileg szánta őket.

http://hiorylist.blogspot.hu/2015/05/jay-crownover-asa-…