A Jane Eyre eset 65 vélemény
Isten hozta a Nyájas Olvasót egy másik lehetséges és meglehetősen bizarr 20. század végi Angliában, ahol mindennapos az idõutazás, kihalt állafajok házilag klónozott példányai sétálgatnak a kertekben, virágzó feketepiacuk van a hamisított verseknek, és a művészeti irányzatok harcias hívei utcai csatákat vívnak egymással. Ebben a világban él Thursday Next, a rettenthetetlen irodalmi mesterdetektívnő, aki élete legnagyobb kihívásával szembesül, mikor a zseniális bűnöző, Acheron Hades a hírnév és a busás váltságdíj reményében elrabolja Charlotte Brontë nagyszerű regényének hősnőjét, Jane Eyre-t… Jasper Fforde nemzetközi sikerű könyvét a Harry Potter-sorozat fordítója, Tóth Tamás Boldizsár magyarításában adjuk közre.
| Kiadás | ISBN | Oldal | Fordította | Illusztrálta | |
|---|---|---|---|---|---|
| Láva, 2008 | 9789638790705 | 382 | Tóth Tamás Boldizsár | Ugrás |
Most olvassa 1
Várólistán 69
Kívánságlistán 29
Elcserélné vagy eladná
Aktuális kihívások
| Kihívás | Résztvevők | Véget ér | |
|---|---|---|---|
| Név a címben | ★ | 249 | 2013. április 30., 23:59 |
Népszerű értékelések
Ez a könyv elképesztő, áll leesős, szenzációs! (nem én írtam az elejére a sablonszöveget)
Ha csak fele annyi fantáziám lenne, mint Ffore-nak már nagyon meg lennék elégedve. Tetszett minden, Thursday apja, aki mindig a legmegfelelőbb időben tudott betoppanni, anyja, akinek az arcára mindig minden kiült, nagybátyja – na őt egyenesen imádtam. Hát az a fordító indigó egy remek találmány, olyat akarok!! A könyvmoly lárvák zseniálisak. Persze maga Thursday is, akinek a szövege padlóra vágós. A 18. fejezetben megálmodott színház, hát egyszer egy olyat mindenféleképpen.
Csak áradozni tudok a könyvről, pedig kerestem benne felesleges dolgokat, de rájöttem, nincs.
Csak imádni lehet, zseniális az irodalmi utalásokkal átszőtt világ.
Vessetek a mókusok elé, de nekem ez nagyon tetszett. Annyira tökéletesen agyahagyott, hogy az már csak jó lehet. Én is irodetes ügynök akarok lenni! Végre egy nekem való foglalkozás!
A cselekmény kicsi kiszámítható volt, különösen a végén, de ennek a könyvnek nem is ez az erőssége, hanem az abszurditása és a rém száraz és rém fárasztó humora. Na meg az irodalmi allúziók. Van egy olyan sanda gyanúm, hogy az alternatív történelmi fricskák sem véletlenek a könyvben (például hogy Wales miért pont népköztársaság), de ennek a felfedezése még várat magára.
Egyébként ha csak a borítón és a fülszövegen múlt volna, soha a kezembe sem veszem. Allergiás vagyok ezekre a kétsoros méltatásokra az ilyenolyan lapokból, amiknek általában semmi közük a könyvhöz. Erre például az van írva, hogyaszongya, stílusra olyan, mint Stephen Hawking, Monthy Python és Buffy együttvéve. Erre én alapesetben azt mondanám, hogy egy ilyen identitászavartól mentsen az ég, pedig a fenti háromból minimum kettőt imádok. Szerencsére a könyv megáll a saját lábán is.
Kérem a következőt, és ha lehet, angolul. Köszi.
Nagyon tetszett ez a kötet. Ahogy megmagyarázta, hogy a Jane Eyre című könyvben mi miért történt, ahogy az emberek úgy beszélgettek a „Ki írta a Shakespeare műveket?” témáról, mint ahogy a való világban az időjárásról szokás… Ahogy bemutatja az alternatív jelent, hogy a krími háború még ott nem záródott le, és hogy Budapesten kellene tárgyalóasztalhoz ülniük… Kár, hogy a folytatásokkal még nem találkoztam a könyvesboltok polcain :(
Fantasztikus, vicces történet egy olyan világról, ahol az irodalom kulcsszerepet tölt be. Szerintem minden könyvmoly jól érezné magát ott!
Azt hiszem, ez igazi csemege a könyvmolyoknak és irodalomkedvelőknek. Képtelen vagyok nem imádni… még a Jane Eyre is sokkal-sokkal közelebb került a szívemhez :)
Népszerű idézetek
Csütörtökön születtem, innen a keresztnevem. A bátyám hétfőn született, és Anton volt-erről ennyit. Anyám vasárnapon született, valamiért mégis Wednesdaynek, azaz Szerdának keresztelték, apám pedig névtelen volt -miután dezertált, az Időőrség törölte minden adatát.
101.o.
A művészetben arra a tökéletességre törekszünk, amit az életben nem érhetünk el.
… a tett, amelyet elkövetni készülünk, a barbár művészetrombolás oly szörnyűséges példája, hogy szinte már magam is szégyellem. Önök hosszú évek óta hűséges szolgáim, s bár egyikük sem büszkélkedhet az enyémhez foghatóan ocsmány lélekkel, és ostoba képük korántsem tetszetős- mégis kedvtelve tekintek önökre.
168.o.
Miután egy kocsmai verekedés bírósági tárgyalásán kiderült, hogy a vádlottat, a séretettet, a tanút, a kocsmárost, az intézkedő rendőrt, és a bírót is Alfred Tennysonnak hívják, törvény született arról, hogy a gyakori nevek viselői kötelesek azonosítószámot tetováltatani a fülük mögé.
117. oldal
Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
– […] Összegyűjtöttem a legjobb szótárakat, fogalomtárakat és lexikonokat, csakúgy mint az angol nyelv nyelvtanáról, alaktanáról és etimológiájáról szóló munkák javát, és az egész anyagot bekódoltam a könyvmoly-lárva kicsiny testében rejtőző DNS-be. Így születtek meg a „hiperkönyvmolyok”. Gondolom, egyetértünk abban, hogy jelentős tudományos eredményt képviselnek.
– Egyetértünk. De hogy lehet hozzáférni a tárolt adatokhoz?
– Mint mondtam, jelentős tudományos eredményt képviselnek, de van egy apró hátrányuk. Mindazonáltal az események időközben felgyorsultak. A könyvmolyok némelyike megszökött, és párosodott olyan példányokkal, amelyekbe enciklopédiákat, valamint történeti és életrajzi művek tömegét kódoltam. Az eredmény egy új törzs, amit duplapluszhiper-könyvmolynak neveztem el. Ezek a kicsikék a műsor igazi sztárjai.
Mycroft egy fiókból papírlapot vett elő, letépte a sarkát, és a fecnire ráírta a „kitűnő” szót.
– Ez mindössze kóstoló abból, amire a kukacaim képesek.
E szavakkal Mycroft az üveggömbbe ejtette a papírdarabkát. A lárvák egy percig se haboztak, nyomban megindultak a fecni felé. Ahelyett azonban, hogy felfalták volna, csupán köré gyűltek, izgatottan nyüzsögtek, és érdeklődve vizsgálgatták a szellemi táplálékot.
– Londonban én is tartottam gilisztákat, és azok se szerették a papírt…
– Csitt! – szólt rám Mycroft bácsi, és intett, hogy hajoljak közelebb a lárvákhoz.
– Remek!
– Mármint micsoda? – kérdeztem értetlenkedve, de mikor Mycroft mosolygó arcára néztem, rájöttem, hogy nem ő beszélt.
– Kiváló! – hallatszott megint a halk, susogó hang. – Felülmúlhatatlan! Eminens! Elsőrendű!
Összevont szemöldökkel a lárvákra meredtem, amelyek finoman lüktető, kis golyóvá zsúfolódtak össze a fecni körül.
– Csodálatos! – susogták a könyvmoly-lárvák. – Rendkívüli! Fantasztikus!
– Mit szólsz?
– Szinonimaférgek… Mindig sikerül bámulatba ejtened, Mycroft bácsi!
Láva, Budapest, 2008. 111-112. old
Bowden odalépett Victorhoz.
– Nem semmi lány – dörmögte Victor.
– Feleségül fogom venni – jelentett ki nemes egyszerűséggel Bowden.
Victor homlokráncolva nézett rá.
– A szerelem oxigénje… Mikor lesz a boldogító nap?
– Ja, nem, ő még nem is tudja – felelte sóhajtva Bowden. – Ő a tökéletes nő. Erős, találékony, hűséges és okos.
Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
– Jacoby és Chicane dolgozik minden Shakespeare-rel kapcsolatos bűnügyön – magyarázta Victor, miután becsukta az ajtót. – Foglalkoznak a hamisításokkal, az illegális kereskedelemmel és a szemérmetlenül szabad értelmezésű színrevitelekkel. A színész, aki épp bent van velük, Graham Huxtable. Tiltott egyszemélyes előadást csinált a Vízkeresztből. Visszaeső elkövető, pénzbüntetés vár rá, és óvadékkal fogják kötelezni a bűnismétléstől való tartózkodásra. A Malvoliója valami egészen rettenetes.
Láva, Budapest, 2008. 144. old
Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
– Az a másik úr Mr Hobbes. Színészként bizonyos hírnévre tett szert, de az Angol Shakespeare Társaság botor módon nem értékeli a tehetségét. Igyekezni fogunk jobb belátásra bírni őket, nem igaz, Mr Hobbes?
– Színigaz, jó uram – felelte mély meghajlással a gatyapőcös feszes nadrágot és bőrmellényt viselő Hobbes. Az AST-nél tíz éven át módszeresen távol tartották őt a fontosabb szerepektől, csupán statisztaként és beugróként engedték színpadra lépni. Elmeállapota végül olyan labilissá vált, hogy az már a többi színésznek is szemet szúrt. Acheronhoz egy hosszabb börtönbüntetés elől menekülve csatlakozott, amit azért kapott, mert a színpadi hatásvadászat non plus ultrájaként Hamletet játszva valóban megölte Laertest.
Láva, Budapest, 2008. 165. old
Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
A borítékban egy számozott jegy lapult a Ritz Színházban péntekenként előadott III. Richardra. Annak idején, mikor együtt jártunk, majd' minden héten elmentünk rá Teddel. Jó kis előadás volt, s a közönség még jobban feldobta.
[…]
A Ritz lepusztultabb volt, mint tíz éve; úgy tűnt, ki se festették azóta. A színpad körüli aranyozott gipszstukkókat vastagon lepte a por, a függöny foltos volt a rácsorgott esővíztől. Több mint tizenöt éve semmi mást nem játszottak itt, csak a III. Richardot; a színháznak nem is volt társulata, csak műszakiak dolgoztak benne, meg egy súgó. A fellépők a veterán nézők közül kerültek ki: ők olyan sokszor látták már a darabot, hogy betéve fújták oda-vissza. A szerepek rendszerint csak fél órával az előadás előtt kerültek kiosztásra.
[…]
Ted a színház előtt várt engem. Öt perc volt csak hátra az előadás kezdetéig, az igazgató már kiválasztotta a fellépőket és a beugrót arra az esetre, ha valaki hányni kezd a lámpaláztól.
Láva, Budapest, 2008. 188-190. old
