Švejk 87% 265 csillagozás

Könyv és film szerves része az egyetemes „Švejkizmusnak” :D

– Még nem ismersz, de majd megismersz!
Végre megismerkedtünk! A kedvenceim Otto Katz, Dub hadnagy és Baloun.

Joseph Heller elmondása szerint sosem írta volna meg A 22-es csapdáját, ha nem olvasta volna Hasek regényét; a regényt, ahol egy részegen álomba szenderülő szereplő fejét éppen a Decameron egy példányára hajtja, tévedésből, mivel a Bibliának véli… Nekem pedig az Ezeregy éjszaka meséit idézi még fel a könyv szerkezete, az egymásból egymásba nyíló anekdotális történetek, az ezek kaleidoszkópján át (talán) meglepő élességgel ábrázolt élet és társadalom. Ami leginkább figyelemreméltó ebben (és egyébként) a (többi felsorolt) könyvben, ahogy a történetekből kibomlik a humor, és nevetség tárgyává válik minden. Ráadásul mindezt a legtárgyilagosabb fapofával adja elő Svejk, akinek magyar hangja Réz Ádám által lett emlékezetessé, a közös monarchiás nyelvezet bravúros kiaknázásával.
Mindenesetre egyedi figura Svejk, és Hasek kétségtelenül nagyot alkotott egy megunhatatlan műfaji hagyományon belül. A szerencsés idióta, aki egyben életművész, krónikás (vagy krónikus) mesélő és életművész, a maga mániákus adomázásával mindent folyton kontextualizál és példálozva is ellenpontoz. Két lábon járó önellentmondás a derék katona: jámbor engedelmességgel követi imbecilis és szadista feletteseinek minden agyament utasítását, miközben saját bumburnyák együgyűsége maszkja mögött egy buddha lakozik: a bolond, akinél normálisabb nincs az egész hadigépezetben. Valami hátborzongató flegmával hárítja el Svejk a túlélését fenyegető veszélyeket, amelyek mind az általa szolgált cs. kir. erőszakszervezet felől üldözik: külső ellenség nem is jelenik meg a könyvben, és persze nincs is rá szükség.
Talán nem meglepő, hogy az anarchista Hasek az embertelen és totalitárius elnyomás kitörési pontjaként épp a belülről bomlasztást, a szubverziót jelöli ki. Az intézmények ismertetése és teljesen hihető, ám kontextuálisan is fokozottan szatirizálása meglehetősen részletes, az állam, az egyház és az erkölcs gyakorlatilag minden konvenciója és álszentsége porig rombolja magát már a frontvonalak mögött. A társadalmi rend így lényegében kitermeli saját paródiáját, hiszen Svejk a maga jóhiszemű, humánus alázatával és demonstratívan kompromisszummentes patriotizmusával a világháborús monarchia normáinak formálisan tökéletesen megfelel. Emellett persze patent hülye, erről papírja is van, bár az természetesen nem menti föl semmilyen kötelesség vagy szolgálat alól. A derék reumatikus Svejk eleve veteránként indul harcba a császárért, tolószékben, mankóval. Másrészt feltűnően szeretetreméltó és normális, miközben a háborús erőfeszítést vezénylő és végrehajtó szereplőgárda többnyire különféle dühöngési stádiumokban levő őrültekből áll. Annyira életszagú, közérthető és abszurdan realisztikus az egész, hogy a rengeteg és többé-kevésbé összefüggéstelen adoma és anekdota, lódítás, konfabulálás és fikció egy bölcs bolond szájából összeáll: a valóság meséje így változik dehumanizált és nyomasztó őrületből valamiféle teljesebb igazsággá.

Élvezetes és végeérhetetlen katonamesébe bújtatott kórkép, tele bájosan idióta szereplőkkel. Svejk olyan hős, aki nem hajlandó tudomásul venni, mi zajlik körülötte, mert féllábon állva is erősebb minden őt próbára tévő, zavaró életkörülménynél, és az összes őt móresre tanítani igyekvő, fogát csikorgató sült bolondnál. Kedvencem Biegler kadét volt, mert: Miközben számtalanszor meghúzta a vízöblítéses klozett fogantyúját, s a víz dübörögve lezúdult a csészébe, Biegler kadét behunyta a szemét, s azt képzelte, hogy csatazajt, lódobogást és ágyúdörgést hall.

Az ostobaság tipikus szatíráján keresztül a láttatja a megkergült kort ( I. vh.)
A hülyeség olykor túlélőcsomag;)

Talán az első könyv, amin hangosan nevettem akkor is, ha buszon vagy utcán voltam. Svejk egy nagyon szerethető, együgyű karakter, aki valahogy mindig bajba kerül, és azonmód meg is ússza azt. Sajnálom, hogy Hasek nem tudta befejezni a könyvet.

A derék katona derék szatírája!

Hülye , gyenge elméjű, agyilag zokni, egy kerékkel kevesebb és még lehetne folytatni a sort egy biztos Swejk nem teljesen százas, és ezzel mindent elmondtunk a tudálékos, nagy dumás kisemberről akinek nagyon is jó stratégiája van a sok szerencsétlenkedés melletti életben maradásra
Forres Gump szerű figura megspékelve jó adag középkelet európai gőggel most éppen csehvel, de ennek semmi jelentősége mert ha magyar lenne a szerző pontosan ugyanilyen jelzőket aggatna a szomszéd népekre, itt talán kicsit zavaró, hogy éppen mi magyarok is pellengérre lettünk állítva.
A könyv iszonyú jól indul de nekem valahogy a közepén ellaposodott az utolsó harmadában pedig a lerágott poénok sajnos már nagyon zavartak.
Hasek pénzt szeretett volna vele keresni a végén és ez elvette az a könnyedséget ami az első részt jellemezte, alapjaiban tetszett azért maradnék Rejtőnél és az ő katonáinál azokon többet tudok nevetni.

Svejk kifogyhatatlan oda-nem, de mégis odaillő történetei, a link bajtársak, a részeges és agresszív elöljárók és a legvéresebb történeteket is időjárásról szóló beszélgetések hangnemében előadó hangvétel az, ami megteremtette a svejkség fogalomkörét.

Klasszikus, kihagyhatatlan, a kisember ostobasága és egyszerre éleselméjűsége átviláglik a könyv lapjain. És Hasek humora is :)