Velem ​mindig történik valami 96% 344 csillagozás

Hányszor, de hányszor hangzott el nálunk is, hogy „engem nem érdekel más gyereke, csak te!”. Aztán pedig dehogynem!

Igazi teli szájjal vigyorgós, aranyos könyv, remek rajzokkal.
Janikovszky egyszerűen utánozhatatlan!

Nagyon jó humorral megírt kis könyvecske, ami teljesen hitelesen adja át egy gyerek gondolatait és érzelemvilágát. Páratlan stílus, ami az élet leghétköznapibb történéseit különegessé és teljesen egyedivé varázsolja. Az illusztráció tökéletesen illik a könyv stílusához és a történethez.

Nagyon jó a stílusa a könyvnek. Olyan jól elmeséli mintha ott lennék velük a családban és hallgatnám mi történt aznap. Nagyon viccesen, humorosan, kifigurázva meséli el a történeteket, jót lehet rajta mosolyogni. Az illusztráció is nagyon egyedi, szép színes és nagyon találó. Érdemes kicsinek és nagynak is elolvasni.

Tündéri, aranyos, humoros könyvecske, szívesen olvastam volna még tovább is! Janikovszky Éva stílusa zseniális és utánozhatatlan, szerintem minden korosztályt egyszerre tud megszólítani és megmosolyogtatni, még ha ez elsőre szinte lehetetlen feladatnak is tűnik. Réber László rajzai pedig mindig szuperül kiegészítik a történetet.
Egyedül az nem fér a fejembe, hogy miért csak most fedeztem fel magamnak úgy igazán Janikovszky Évát? No, de töprengés helyett inkább örülök, hogy így esett – és folytatom a lubickolást műveiben.

Teljesen tipikus, de mégsem klisés! Ez nagyon fontos dolog.
Az ember sok-sok vonásban a gyermekkori önmagára ismerhet. Janikovszky nagyon ügyesen (és azt hiszem: hitelesen), humorosan tudta megragadni a hatévesek* világlátását.
* – legalábbis bezzeg a mi időnkben így volt.

Velem is mindig történik valami.
Például amikor már azt hiszem, idén végre nem leszek beteg télen, akkor persze hogy összetalálkozom az influenzával. Majd amikor végre lenne kedvem és erőm olvasni valami vidámat és szórakoztatót (ezt a könyvet pl.), akkor felhívnak a munkahelyemről, hogy oldjunk meg valamit.
Amúgy a könyv hozza a szokásos Janikovszky Éva-féle tipikus gyerekhelyzeteket, amiket mi is átéltünk annakidején.

Eddig ez volt a legjobb. Ez a könyv tetszett a legjobban. Azt hiszem kedvencnek jelölöm. :)) Mert velem – így péntek délután – nem történik semmi, csak ilyesmi, hogy egyik Janikovszky Éva-könyvet olvasom a másik után… Némi ellentmondás a korábban olvasott könyvekhez képest, hogy Pöszke itt csak egy nyári – Balatoni krokodilosdi – kaland, a másik könyvben meg a legjobb barátnő és óvodás csoporttárs, meg szomszéd, meg minden… Ki érti ezt?

Ha az emberrel nem történik semmi, akkor elegendő elővennie az írónő valamelyik könyvét, s rögtön megszűnik minden ok az unatkozásra. Annyira elbűvölőek a rajzok, hogy a történet hab a tortán, illetve ez fordítva is igaz. Annyira szeretem azt a gyermeki látásmódot, melyet ezek a könyvek képviselnek. Olyan igazságok vannak benne, melyek vagy megnevettetik vagy elgondolkodtatják az olvasót, de sokszor mindkettő. Ezúttal is teljesen beszippantott.

„Az igazgató bácsi úgy örült nekünk, elsősöknek, hogy csuda, és azt mondta, hogy majd megostromoljuk és bevesszük a tudás várát. Kár, hogy nem szólt előbb az igazgató bácsi, hogy ennyire vár minket, mert én ráértem nyáron, és jöhettem volna hamarabb is.”

„A vásáron Bori a napszemüvegét vesztette el, Juliska néni meg engem, Jóska bácsi pedig a fogadást, mert fogadott apukámmal, hogy ha ők vigyáznak rám, akkor nem történik velem semmi.”

Na, az ilyen mondatokért érdemes olvasni, óriási, nagyon kacagtatós!

Nagyon aranyos!!! Réber László rajzai is pont passzolnak! Ejj, ez is miért nincsen meg nekünk még?!