Idézetek
Ne panaszkodjunk folyton a Jóistennek, őrangyalunknak, vagy annak, akiben hiszünk.
Vegyük észre, hogy vigyáz ránk, és legyünk hálásak neki.
Köszönjük meg, hogy ha már hülye fejjel felmásztunk a létrára, le is tudtunk jönni. Hogy sietve lelépve a villamosról, nem ficamítottuk ki a bokánkat. Hogy azt a ronda nagy dongót kergetve, gy borítottuk fel a fikuszt, hogy csak a cserép tört el. A sor bárki által folytatható.
Nem kell nagy hálálkodás, elég ha csak annyit mondunk: köszönöm. Érteni fogják. És azt is értik, ha kérünk valamit, csak ne kezdjük jajgatással.
Fogalmam sincs, milyen frekvencián jutnak el a köszönetek és a kérések az illetékeshez, de eljutnak. Van, ami nem teljesíthető.
S befejezésül egy gyermeteg, ám hatékony javaslat. (Kipróbálva!) Azokban a pillanatokban, amikor jól érezzük magunkat- hazaértünk, hűvös a lépcsőház, a kinti hőséghez képest a lakás is elviselhető, levetettük a cipőnket, végre leültünk, ettünk egy falatot, ittunk is rá, sőt letusoltunk vagy beültünk a fürdőkádba – mondjuk azt, hogy ez jól esett. Hangosan. Csodálkozni fogunk, hogy naponta hány jó percünk akadt. Ha estig nem felejtjük el – ez memóriatréningnek is jó –, köszönjük meg az illetékesnek az elmúlt napot.
Lefekvés előtt nézzünk fel a csillagos égre. Mert kánikulában csillagos az ég. Itt nem kell semmit mondani, érezzük úgyis, hogy ott van, és szép. Mi meg itt.
59. oldal
Már a finisében vagyunk annak a világméretű maratoni futóversenynek, amelynek célja a szép, boldog karácsonyeste.
75. oldal - Karácsonyi finis (Móra Könyvkiadó, 1998, 2000)
A kert tavaszi készülődése. Nyílnak a tulipánok, rövidesen az orgona is, a veteményesben zsenge sorokban mutatkozik a zöldborsó, a petrezselyem, a répa, lelkesen mutogatjuk a gyerekeknek, a zöldbab, sajnos, nem kelt ki, majd még egyszer megpróbáljuk.
69. oldal
Figyeljük csak meg: napjában többször – miközben lehajlunk, fölegyenesedünk, kivisszük, behozzuk, lemegyünk, följövünk, behozzuk, lemegyünk, följövünk, leejtjük, összetörjük – önkéntelenül kiszakad belőlünk a sóhajtás: Jaj, Istenem!
Van, aki a jaj-ra helyezi a hangsúlyt – kissé elnyújtva jajgat – utána alacsonyabb hangfekvésben következik az Istenem.
Van, aki egybehangzóan, bizonyos monotóniával ismételgeti: jajistenem, jajistenem.
[…]
Ne panaszkodjunk folyton a Jóistennek, őrangyalunknak, vagy annak, akiben hiszünk.
vegyük észre, hogy vigyáz ránk, és legyünk hálásak neki.
Köszönjük meg, hogy ha már hülye fejjel felmásztunk a létrára, le is tudtunk jönni. Hogy sietve lelépve a villamosról, nem ficamítottuk ki a bokánkat. Hogy azt a ronda nagy dongót kergetve, úgy borítottuk fel a fikuszt, hogy csak a cserép tört el. A sor bárki által folytatható.
Ha már nem tudunk szerencsétlenek [turisták] kérdéseire válaszolni angolul, németül, olaszul, hát legalább mosolyogjunk rájuk! Ha utána magyarul jó hangosan, hogy értsék, elmagyarázzuk, hogy merre kell a Hősök terére menni, és hol a metróállomás, ha nem is értik, de biztosan jó benyomást teszünk rájuk. (Ezzel persze nem azt akarom állítani, hogy a mosoly felment az idegen nyelv tanulásának szükségessége alól, és azt sem, hogy az idegen nyelv ismerete szükségtelenné teszi a mosolyt.)
Mosolykampány
Az autó ablakából hatalmas, égő színekben pompázó szivárványt pillantok meg az égen. A vérvörös napkorong most bukik a tengerbe. Leírva giccses, látványnak felemelő.
108. oldal Anyu az erkélyen áll
Mért haltál meg, bőgöm szemrehányóan, és menekülök a temetőből.
107. oldal Anyu az erkélyen áll
Hetek óta készültünk erre a napra. A szeretet ünnepére. Most itt van. Együtt vagyunk a mieinkkel. Szép ez az ünnep, de törékeny, kényes, mint a finom üveg. Megkarcolhatja, összetörheti egy fintor, egy rossz szó, egy akaratlan mozdulat. Vigyázzunk rá.
Mosolyogni tessék! Szívből, igazán.
78. oldal
Vera sikít – nem, nem lőttek be az ablakon, mert az nincs, csak ajtó, és fölötte egy ablakszerű nyílás – mindössze annyi történt, hogy felemelte a Bibliát a komódról, mert ha könyvet lát, azonnal utána nyúl, ez valami rossz beidegződés, és a Biblia alól népes csótánycsalád futott szét a komód tetején. Volt köztük kicsi is meg nagy is. Úgy látszik, a fáradt kamionsofőrök ritkán forgatják itt a Bibliát.
95. oldal
Az úgy van, hogy Anya hasában van egy kis tojás. És amikor Apa meg Anya szeretne egy bébit, akkor tömérdek pirinyó kis […] ebihalféle versenyfutásba kezd. Érted? Mind abba a kis tojásba igyekszik, de ugye csak egy nyerhet! A legfürgébb, a leggyorsabb, a legügyesebb: belőle lesz a bébi.
Hát ezért vagyok én a legügyesebb, fejezte be oktatásomat Dóri, mert én születtem meg.
Ugye, milyen gyakori szófordulat az, hogy egy világ omlott össze bennem. És milyen ritka, ha az ember úgy érzi: egy új világ tárult fel előtte, egy új világszemlélet épült fel egy pillanat alatt! Hiszen mi, valamennyien, akik megszülettünk, egy győztes csapat tagjai vagyunk! Sikerélményekkel jövünk a világra, mi voltunk a legügyesebbek.
16. oldal
