Mosolyogni tessék! 92% 94 csillagozás

Igazi sírva-nevetős, nevetve-sírós. ha nem lennék lusta, és tudnék normálisan gépelni, minden napra begépelnék egyet-egyet, h. aki olvassa annak is olyan jól induljon a napja, mint nekem, míg olvagattam.

Ez eddig a legjobb mind közül, amit Janikovszky Évától olvastam, hol sírtam, hol nevettem, de inkább nevettem. És mosolyogtam, mert nekem amúgy is könnyen áll mosolyra a szám, már odahaza is többször rámförmedtek, hogy mindig vigyorgok, mint a fakutya, volt aki meg épp ezért szeretett, úgyhogy könnyű volt itt beilleszkedni, de ha hazamegyek, akkor néhány wattal még ragyogóbbra veszem majd a mosolyomat, hogy ezzel is támogassam Janikovszky Éva mosolykampányát. Keep smiling!

A könyv hangulatában erősen emlékeztet Fehér Klára Szexmozi című kis válogatáskötetére (a másik nagy kedvencem!), úgyhogy melegen ajánlom azoknak, akik még szívesen olvasgatnának hasonlót.

Miközben olvastam az jutott eszembe: milyen régen hallottam és láttam anyukámat olyan igazán zamatosan, teli szájjal, önfeledten nevetni/kacagni/röhögni. Nehéz éven va(gyu)n(k) túl, de annyira szeretném újra meghallani. Valaki egyszer azt mondta nekem, ha vasúti sín alatt megyünk át és éppen elmegy a fejünk felett a vonat, kívánjunk valamit. Pénteken pont sikerült egy ilyet elcsípnem és kívántam egy hatalmas röhögést.
Első lépésként megveszem anyunak ezt a könyvet….

Az írónő, aki szegedi is és pesti is: nekem tökéletes, mert én is ilyen kétlaki vagyok. Egyébként nagyon jól ír, minden „nagy író”-ra jellemző erény megvan benne, stb. stb.

Hát ez nagyon jó volt! Úgy mosolyogtam végig, mint egy kisgyerek, és rá kellett jönnöm, hogy az életet így is lehet nézni, és talán csak így érdemes nézni és látni. Mindenki olvassa el, de tényleg mindenki! Mosolyt kérek az arcokra, ha eddig nem volt! A többiek pihenhetnek egy kicsit, de ne túl sokat, a mosolyszünet csak szükséges, de nem kívánatos.

Ha többre vagy kíváncsi olvasd el ezt: http://moly.hu/karcok/145243

:)

Így a felénél azt írom, hogy ajánlanám mindenkinek.
Valószínűleg a végén is ezt fogom írni – pontosabban már ezt írom de gondoltam megelőlegezem a gondolatot, mielőtt feledésbe veszne. :)

Janikovszky Éva egy igazi Kincs, és jó tudni, hogy nem csak én művelem a Mosolykampányt.

Az élményem hasonló volt, mint Janikovszky Éváé, amikor Új-Zélandra érkezve azt láttam, hogy jééé, itt mindenki mosolyog. Mindegy, hogy fiatal vagy idős, férfi vagy nő, kiwi vagy maori. Aztán ez az ott töltött 2 év alatt a mindennapok természetes részévé vált. És milyen furcsa volt, amikor Magyarországra visszatérve szembesültem a valósággal. Azóta én is „mosolykampányolok” akár otthon, akár mostani „itthonomban”. Az emberek először tényleg furcsán méregetnek, de legtöbbször a válasz mi más lehetne: mint egy mosoly.
Ezen a könyvön én is sírtam és nevettem, ámultam és bámultam, hogy a szerző milyen észrevétlenül és finoman nevel, mennyi mindenre felhívja a figyelmemet diszkréten. Mindenkinek kötelezővé tenném. És akkor, mosolyogni tessék! :)

Mostanában sok molynál láttam hogy az Írónőtől olvas, így elhatároztam hogy én is beállok a sorba, úgyhogy a könyvtárban gyorsan a „J” betű felé vettem utam, majd kisebb filózás után leemeltem eme becses kötetet, mivel én amolyan mosolygós fajta emberként úgy gondoltam, ez nekem szól. Már a buszmegállóban elő is kaptam, ám még alig sikerült az első mondatot elolvasnom, mikor egy idősebb úr odalépett hozzám és elkezdte ecsetelgetni, hogy azért nem kell mindenkire mosolyognom, mert majd megszédít valaki – ellenben olvassam János könyvét a Bibliából. (mert jön az apokalipszis és akkor a jó oldalon kell állnom) Ezek után úgy gondoltam még nem érkezett el az idő a könyv elolvasásához és pár napra félreraktam.
A héten vettem elő ismét – most nem zavart meg senki, pedig buszon, vonaton, mindenhol olvastam. Közben figyeltem az embereket – nálunk tényleg nem divat mosolyogni! Ami elég szomorú. De nekem nem szegi kedvem! :) Olyan jó volt olvasni Éva néninek ezt a pozitív világlátását. Mindenki számára követendő lenne.
Jókat derültem a könyv első felén, igazán kedves kis történetek voltak. Közben pedig egyre közelebb kerültünk egymáshoz, én és az Írónő. Úgy éreztem én is ott vagyok vele mikor várja a szerelőt, együtt nézzük a holdfogyatkozást, megsimogattam Dórika buksiját én is.Aztán jött a mosolyszünet, ami a nevével ellentétben azért nem volt mosolytalan – de néhány történetet tényleg megkönnyeztem.
Annyi szeretettel, bájjal, kedvességgel és persze mosollyal van tele ez a könyv, mindenkinek csak ajánlani tudom. Ezek után én is többet fogok mosolyogni az emberekre. (bízom benne ezért nem kárhozom el :))

Mert igenis, mosolyogni tessék! Mert sokat javít a napokon, ha az ember mosolyog, akkor is ha kell, ha muszáj, akkor is ha szívből jön. Megmosolyogtató történetek és némelyik nagyon szomorú. Szerettem olvasni, megmosolyogtatott! Mert hát…mosolyogjunk a világra, előbb utóbb vissza mosolyog ránk :)

Tetszett az élménygyűjtemény felépítése. Jó, hogy a végére „maradt egy kis derű”.
Nagy mesélő ez a Janikovszky! Minden apró-cseprőségből tud kerek történetet formálni és átadni. Tetszett, hogy mindegyiknek volt vége, amivel el- és továbbgondolkodtatott. Legjobban a felszólító címűeken tudtam mosolyogni (Ne ripacskodjunk!, Ne legyünk nyűgösek!), azokat minden morcos öregasszonynak kedves szépkorúnak ismernie és élnie kellene. A borúsak meg valóban azok, élettel járó kár, hogy ilyeneken is át kell menni…
A végén viszont a Napocska valóban felragyogott, az Örömhír meg annyira lelkesített, hogy még háromszor elolvastam, aztán ki is fénymásoltam – hiszen az Örömhír továbbadója vagyok! Legyél te is – olvasd, s add/éld tovább!

Hát ez tündéri volt! A mosolyogni tesséket meg tényleg le kéne fordítani angolra vagy franciára, és amikor valaki azzal piszkál engem, hogy nem mosolygok eleget, akkor átnyújtani, a magyar állampolgárságomat igazoló papírok másolatával (annyira viszont nem vagyok magyar, hogy szeressem a sírva nevetős dolgokat – de ez az én problémám :)).