„Amíg kicsi voltam, könnyű volt szépen felelni… Amióta nagy vagyok… sokszor nem tudom, hogy mit feleljek…És ha majd én leszek felnőtt, úgy fogok kérdezni a gyerekektől, hogy sose kelljen rájuk szólnom, felelj szépen, ha kérdeznek”
Felelj szépen, ha kérdeznek! 240 csillagozás
Eredeti megjelenés éve: 1968
Tagok ajánlása: Hány éves kortól ajánlod?
Kedvencelte 9
Most olvassa 3
Várólistára tette 13
Kívánságlistára tette 17
Kiemelt értékelések
Igen, nehéz eligazodni a felnőttek világában. Mert egy kisgyermek egészen másképp látja a dolgokat. Ő az egyszerű mondatokat, szereti, és nem mindig tudja megfogalmazni az érzéseit.
Nagyon kedvesek és találóak az író ezen könyvei. A rajzok nagyon jól illusztrálják a mondanivalóit, pedig csak egyszerű vonalak színessel vagy néha satírozott. Az elcsodálkozás, meghökkenés jelzésére a tágra nyílt szem és eltátott száj is kifejező. Nagyon jó, hogy a felnőttek és gyerekek szemüvegén keresztü is ábrázolja az eseményeket.
Gyerekeknek és szüleiknek vagy örök gyerek felnőtteknek ajánlom a könyvet hogy könnyebben átlássák egyes korosztályok reagálását tevékenységükre.
Eszembe jutott a történetről az öcsém. Ő mondta, hogy vannak jó kérdések és rossz kérdések. Ha hazajön valaki a nyaralásból, rossz kérdés például, hogy „hogy érezted magad?” vagy hogy „szép időtök volt?”. Jó kérdés meg minden, ami nem a szokásos „unalmas”, meg amit mindig megkérdeznek, például hogy „fogtatok cápát?”, vagy „hogy hívták a kikötőben a hajókat?”
Azóta igyekszem én is így kérdezni. Az öcsémnek elhittem, de ha már Éva néni is ezt írta, akkor tényleg muszáj.
Alapmű. Életem alapműve.
Nem olyan rég meglátogatott a bátyám, s nosztalgiától hirtelen vezérelve levettem a polcról, és elolvastuk megint. Borultunk, mint régen. Ez a jó a gyerekkori emlékekben, ha valaha élmény volt, élmény marad örökre.
Életcélom, hogy Kálmán bácsi legyek, akinek mindig van ráérő ideje, egy csomó mindenre tudja a választ, jókat kérdez, és ugyan már nem gyerek, de nem felejtette el, hogy hogyan kell.
Egy bájos könyv szülőnevelés céljából. :) Kálmán bácsi volt a legszimpatikusabb, ő nagyon jól kérdezett. Ez a választós módszer egyébként tényleg működik a gyerekeknél, még egy rendrakás során is, hogy felajánljuk, hogy ezt vagy azt, itt vagy ott, és ő kiválasztja és csinálja.
Újabb gyöngyszemre bukkantam, amit Janikovszky Éva sorai és Réber László rajzai tesznek igazán csillogóvá. Hihetetlen, hogy ők ketten milyen egyszerűen és röviden tudnak rengeteget mesélni gyerekekről és felnőttekről, gyerekeknek és felnőtteknek, ráadásul úgy, hogy az nemcsak nem sértő vagy unalmas, hanem végig vidám, szórakoztató és őszinte.
Igyekszem jól megjegyezni, hogy: „És ha majd én leszek felnőtt, úgy fogok kérdezni a gyerekektől, hogy sose kelljen rájuk szólnom: felelj szépen, ha kérdeznek!”
A rajzokat ismét nagyon élveztem. :) Már a borítón belül, hogy melyik felnőtt milyen piedásztálra van épp állítva, honnan szónokol. Annyira jó! Legjobban a női táskák elhelyezkedése tetszett… Meg a néniktől, bácsiktól kijövő, szépen-ívesen kanyarodó-tekergő magyaros-paszományos (mente)zsinórbeszéd… Minden hézagot kitölt, az ám! No meg a belső rajzok közül az a rész, amikor „Én szívesen megkérdeznék minden nénit és bácsit, hogy…” jön, de rajzilag valamelyik múlt századi amerikai elnök könyököl ott, ahol azt kérdezné meg, hogy hogy hívják, egy elegáns, hajlott hátú, idős hölgy támaszkodik az esernyőjére, ahol azt, hogy és hány éves, de a legjobb az utolsó, amikor egy maszkos betörő álkulcsaival épp zárat nyitogat és tőle naná, hogy azt kell megkérdezni, hogy hol lakik, mert ahol kulcsokat próbálgat, ott nyilván nem. Na szóval, nálam ez volt a csúcs, de azt hiszem a többit is legalább ennyire élveztem. A látszólag ismétlődő szövegek és rajzok, mindig csak egy picit változnak, hogy a billenésnyi hangsúlyeltolódások a szájunk állásán is lendítsenek. A felelj szépen, ha kérdeznek-nek persze a de miért…? a párja, mert hát tudjuk, eljön az az időszak, amikor folyton ezt kérdezi a gyerek. Kár, hogy olyan könyvet nem írt Janikovszky Éva. Egy spéci változatát Cipőtől ismerem https://www.youtube.com/watch…
Ha rossz a hangulatom most már csak Janikovszkyt olvasok majd. Annyira vicces, okos, és szellemes. Nagyon szeretem, és azt is hogy kicsit megtudtam milyen lehettem gyerekként, vagy éppen milyen lehetek felnőttként.
Az a legjobb az egészben hogy olyan okosan teszi össze hogy mit is, vagy miért is kérdez egy kisgyermek, és miért is, miként is válaszol a felnőtt, vagy épp saját magának a kisgyermek.
Mert van olyan kérdés amire már a gyerek tudja a választ mégis megkérdezi.
Profi.
Zseniális! Miért is olyan nehéz néha értelmesen válaszolni egy kérdésre? Talán mert az emberek unalmas és buta dolgokat kérdeznek. S hogy miért?
„a vendég nénik és bácsik nem azért kérdezik ezt tőlem, mert igazán erre kíváncsiak, hanem azért, mert szeretnének velem beszélgetni, de már régen voltak gyerekek, és elfelejtették, hogy hogyan kell.”
Hát ezért. Ezt jól az eszembe vésem, ha legközelebb beszélgetni szeretnék egy gyerekkel… vagy egy gyermeklelkű felnőttel. :)
Népszerű idézetek
Most már csak azt szeretném tudni, hogy a vendégek miért kíváncsiak éppen arra, hogy mi akarok lenni, ha megnövök, hogy szeretek-e iskolába járni, és kit szeretek jobban, anyukámat vagy apukámat.
Apukám azt mondta, hogy a vendég nénik és bácsik nem azért kérdezik ezt tőlem, mert igazán erre kíváncsiak, hanem azért, mert szeretnének velem beszélgetni, de már régen voltak gyerekek, és elfelejtették, hogy hogyan kell.
Jó a felnőtteknek, mert ők mindig mindenre tudnak felelni, és sok olyan szép szót ismernek, ami nekem sose jut eszembe.
én szeretnék szépen felelni, ha apukám azt kérdezi tőlem, mi újság? de nem tudok szépen felelni, mert sose tudom, mi az ami újság, és mi nem.Nekem az az újság, ha a barátom kap egy biciklit, ha a piros kisautóm megelőzi a kéket, és ha találkozom az utcán a szomszéd kislánnyal. De apukám nem erre kíváncsi, hanem arra, hogy feleltem-e az iskolában, kész vagyok-e a leckémmel, és miért jöttem később haza. Ezért aztán, ha azt kérdezi mi újság, mindig azt felelem, hogy semmi.
Én szívesen megkérdeznék minden nénit és bácsit, hogy hogy hívják, és hány éves, és hol lakik, és szeret-e dolgozni, és kit szeret jobban, a kislányát vagy a kisfiát?
Jó Micikének, a kistestvéremnek, mert akármilyen butaságot beszél, mindig megdícsérik, hogy nahát, milyen okos ez a gyerek! Amióta nagy vagyok, sokkal okosabb lettem, mint kicsi koromban voltam, mégis ritkán mondják, hogy nahát, milyen okos ez a gyerek, hanem rám szólnak, hogy ekkora fiú hogy mondhat ilyen butaságot!
Mert ha azt kérdezik tőlem, szeretek-e iskolába járni, akkor nem tudom, hogy mit feleljek, mert ha megdicsér a tanító néni, akkor szeretek, de ha nem dicsér meg, hanem rám szól, akkor nem.
Hasonló könyvek címkék alapján
- Donászy Magda: Táltosmackó ·
Összehasonlítás - Simon István: Mirza 97% ·
Összehasonlítás - Szepes Mária: Pöttyös Panni naplója 95% ·
Összehasonlítás - Wass Albert: Tavak és erdők könyve 95% ·
Összehasonlítás - Kertész Edina: A lány, aki olimpiát nyert 96% ·
Összehasonlítás - Fodor Ákos: Képtelenkönyv 93% ·
Összehasonlítás - Anti Saar: Így mennek nálunk a dolgok 90% ·
Összehasonlítás - Dimiter Inkiow: Én és Kata 93% ·
Összehasonlítás - Vibók Ildi: Sibi újabb meséi 92% ·
Összehasonlítás - Rigó Kata: Azt mondták, válnak 91% ·
Összehasonlítás