Jane Juska 67 éves nő, aki ha nyáron végigmegy az utcán, gyönyörűséggel nézegeti a rövidnadrágos férfiakat. Aki imádja őket mindenestül, legyen a péniszük egyenes vagy görbe, hosszú vagy rövid, vastag vagy vékony.
Jane Juska bátor asszony, aki 67. születésnapja küszöbén döbben rá: elég volt a sokéves magányból. S mivelhogy nemcsak a szívében, de az ágyában is egyedül érzi magát, szexpartnert kereső hirdetést ad fel az egyik legnevesebb New York-i lapban.
Jane Juska gesztusa és könyve sokak szerint botrányos. Pedig csak őszinte. Ezért is oly sikeres szerte a világban ez a szexéhes fiatal csődörökről, házasságukból kikacsintó érett férfiakról, és gyengédségre vágyó idősödő urakról, valamint az elveszettnek hitt és megtalált testi szerelemről szóló humoros, egyben torokszorító kötet.
Szex és nyugdíj 2. 6 csillagozás
Várólistán 3
Kívánságlistán 4
Elcserélné vagy eladná
Népszerű értékelések
Sajnos, az első, ugyanilyen címmel megjelent kötetet még nem olvastam, ebben a második kötetben azonban sok szó esik róla, bár inkább az olvasói vélemények, találkozók, felolvasások, kapcsán esik szó a szexről, amely ennek a könyvnek a témája, hozzá kell tennem, idősebb emberek szexuális problémáiról van szó.
Egy nyugdíjas tanárnő 67éves korában döbben rá, hogy mennyire magányos, és hogy ez most már tarthatatlan, és a magányát csak férfi társaság tudná oldani, persze szexszel fűszerezve./Nem rossz ötlet.:)/
Sokat megtudok az íróról, hogy értelmiségi családból származik, hogy elit iskolában tanult, és követte az ötvenes évek Amerikájának az elvárásait még akkor is, ha nem értett egyet a sznob szemlélettel.
Azt olvastam ennek a könyvnek a fülszövegében, hogy meghökkentő témája miatt botrányos könyv, pedig csak őszinte.
Nos, hát nem tudom.Nekem nem egészen ez jön le, vagyis a valóság szerintem egészen más.
Kiderül pl, az írónőről, hogy nagyon forró vérű, szexpartnerre vágyik,_de érdekes módon a hatvan-egynéhány jelentkező közül mindössze öt férfival kerül közelebbi kapcsolatba, és érdekes módon mindegyik olvasott, értelmes, művelt, nem különben jómódú, és jó megjelenésű.Tehát Jane nem egészen csak a szexre vágyott, inkább mondanám azt, hogy egy olyan társra vágyott, aki okos, ahogyan ő mondja elmés, jó humorú, jó megjelenésű, és jó anyagi helyzetű,_hiszen a regényben végig azon sóhajtozik, hogy lehet, kilakoltatják, mert nincs saját háza, csak bérleménye.
Olyan is előfordul, hogy valakivel szexuális kapcsolatot létesít csupán anyagi okokból_mégis, kissé sértődötten ír arról, hogy vannak olvasói, akik ribancnak tartják.
Nem mondom, hogy nem érdekes olvasmány, bár vannak kimondottan unalmas részei, szabadelvűségét sem lehet megkérdőjelezni, hiszen az a férfi, akit végig a legjobban sajnál, akivel a legtovább tarja a kapcsolatot_csupán 36 éves, _–de neki meg sem fordul a fejében, hogy nem lehet a kapcsolatuk végleges, és hosszan tartó, boldog.
„Gyönyörű.Szökdelve jön le a lépcsőn, ugyanúgy, mint négy évvel korábban New Yorkban, az első találkozásunk alkalmával…….Nem tudom levenni róla a szemem -….ovális arca, zöld szeme telt ajka, és nyakigláb termete szinte lehetetlenné teszi számomra, hogy bárminek a megvitatásában részt vegyek….És persze ,khakiszín nadrágjában akkora függeléket visel, mint egy kanadai jávorszarvas.Túlzás nélkül.Nem véletlenül gondolok rá annyit.”
Így ír az utolsó találkozásuk kapcsán a férfiről.
Azt azonban el kell ismernem, hogy öniróniája, önkritikája van, és a testét illetően nagyon nagy önbizalomhiánya is.
Tudja magáról, hogy bizony az idő megviselte a testét, de mégis…valahogyan van bátorsága nála sokkal fiatalabb férfiakat gusztálni, és nem rajta múlik_lásd Graham_ha nem lesz kapcsolat belőle.
Sokan így vagyunk ezzel, hogy az ízlésünk marad a régi, kifinomult, _ám mégis a józanságnak kell győznie az őrültség felett, hiszen mint ő is írja_ebben a korban már veszélyes az, ha beleszeretünk valakibe, aki aztán elhagy minket.
Ez az egyetlen oka, hogy nem volt hiteles számomra ez a könyv, ugyanis Jane nem így gondolja.
Megtalálta vajon Jane a keresett társat?A támaszt, aki mellett biztonságban lehet, a szexpartnert, akivel jókat lehet hancúrozni, a barátot, a szellemi társat?
Nos, nincs róla tudomásom mind a mai napig.
Ennek a kötetnek a végén ez áll:
"Hosszú éveket kell várni arra, hogy megérjen bennünk a türelem, de amikor az bekövetkezik, rájövünk, hogy civilizáltan is lehet szeretkezni, hogy a nemi vágy nem feltétlenül viharos, és hogy a kedvesség megszépíti a legsürgetőbb vágyat is.Hogy idősebb korban,bizalmas légkörben édesebb az ölelkezés.Hogy olyan dolog, amire érdemes várni, és ha megkapjuk amire vágytunk, akkor azt óvni, táplálni kell
Így, miközben az egyedüllétet ünneplem, megpróbálom felidézni, milyen érzés, amikor egy férfi megérinti a combomat, az arcomat, a mellemet, és azt akarom, hogy mindez újra megtörténjen velem.Az emlékezetem nem hagy cserben.Egyenlőre beérem ezzel is."
A második rész már kicsit visszafogottabbra sikerült. Inkább az első könyve hatásáról szól.
Népszerű idézetek
– Még nagyon fiatal voltam – emlékezik Emily –, amikor egyszer azt mondta az anyám, hogy az első szerelem a legjobb, mert a sírig elkísér.
404. oldal
Nem divat az olvasás, állítja néhány hozzáértő szellem, én azonban úgy tapasztalom, hogy a könyvesboltok, a könyvtárak és a kávéházak, amelyekbe járok, mindig tele vannak olvasókkal, olyan emberekkel, akiknek a könyv kikapcsolódás, menekvés a bizonytalan világból, és akik értékelni tudják a nyomtatott szó erejét. Aki olvas, egy kis időre elérhetetlenné válik a kommunikáció többi formája számára, eltávolodik az íróasztalától, mondhatni, ég és föld között lebeg, mégis az otthon biztonságában érzi magát.
351. oldal
Engem az ken a falhoz, mikor olyan a könyv, hogy az ember a végén azt szeretné, ha az író iszonyú jó haverja lenne, akit akkor hív fel, amikor akar.
– Holden Caulfield a Zabhegyezőben
23. fejezet
