!

Meggyőző érvek 648 csillagozás

Jane Austen: Meggyőző érvek Jane Austen: Meggyőző érvek Jane Austen: Meggyőző érvek Jane Austen: Meggyőző érvek Jane Austen: Meggyőző érvek Jane Austen: Meggyőző érvek Jane Austen: Meggyőző érvek Jane Austen: Meggyőző érvek
Apple iTunes
Book and Walk 1.999 Ft
Régikönyvek.hu · 2.500 Ft –15% 2.125 Ft
Könyvtár

Jane Austen regényeiben a vidéki angol úri családok hétköznapjai, szűkre szabott társasági élete és érzelmi bonyodalmai elevenednek meg. A csupán néhány gesztussal teljes jellemmé felépített hősei felett az írónő mindvégig bölcs humorral és szelíd iróniával ítél és ítéltet. A legérettebbnek és legjobbnak tartott Austen-regény, a Meggyőző érvek hősnője, a már nem fiatal, vénlánysorsába beletörődött Anne Elliot nyolc év után véletlenül újra találkozik egykori vőlegényével, az immár meggazdagodott tengerésztiszttel…

Tartózkodó érzelem címmel is megjelent.

Eredeti mű: Jane Austen: Persuasion

Eredeti megjelenés éve: 1818

>!
Palatinus, Budapest, 2015
ISBN: 9789639578739
>!
Ulpius-ház, Budapest, 2014
ISBN: 9789632545226 · Fordította: Tomori Gábor
>!
Lazi, Szeged, 2014
258 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632672328 · Fordította: Róna Ilona

9 további kiadás


Enciklopédia 7

Szereplők népszerűség szerint

Anne Elliot · Wentworth kapitány · Mr. Elliot · Mrs. Musgrove · Sir Walter Elliot


Hirdetés

Kedvencelte 158

Most olvassa 56

Várólistára tette 237

Kívánságlistára tette 156

Kölcsönkérné 5

Elcserélné vagy eladná

>!
1.300 Ft ★★★★★ Eladó
Emili könyve Jane Austen: Meggyőző érvek
>!
2.000 Ft ★★★★★ Eladó
Angara könyve Jane Austen: Meggyőző érvek
>!
800 Ft ★★★★★ Eladó
madarka könyve Jane Austen: Meggyőző érvek

Kiemelt értékelések

+
>!
vicomte MP

Kedves Miss Austen!

Roppant mód restellem, hogy kénytelen vagyok bevallani önnek, hogy híveinek erős szándéka, valamint jómagam elnéző volta ellenére sem győzött meg meggyőző érveket felvonultató írása.
Sajnálatos módon ebben a regényében is vétett egy sornyi olyan hibát, amelyet az előző általam olvasottban is tapasztaltam, de míg azt betudtam életkorának és a kornak melyben önnek élni rendeltetett, de immár nem siklik el szó nélkül ezek fölött az Ön Nyájas Olvasója.

Kedves Miss Austen!
Kénytelen voltam megállapítani, hogy minden elismerésem ellenére, amellyel respektálom éles elméjét és hasonlóan éles szemét, melyekkel az ön körül felbukkanó embereket felméri és néminemű átformálásokat követve beilleszti a könyveibe, akad önnek néhány módfelett súlyos, s sajna már örök időkre megmaradó hiányossága.
Ezek közül az első az írói eszközök hiánya, amelyek közül a legfájóbb nevezetesen a csapnivaló dramaturgiai érzék.

Drága hölgy!
Önnek is meg kellett volna fogadni azt az intelmet, amely manapság letörölhetetlenül ott villog minden író szeme előtt: ne mondja, mutassa!
Mivel ezzel az eszközzel csupán igen ritkán élt, csupán az elbeszélése alapján kell elfogadnunk bizonyos állításait, amely nagyban csorbítja az olvasó bevonását a történetbe és – valljuk be – unalmassá is teszi a könyvet.

Regényének fordulatai és a drámai csúcspontjai – hogy finom szóljak – a szemöldököm intenzív felvonására késztettek. Először akkor éreztem azt, hogy szüksége lett volna egy jó érzésű szerkesztőre, amikor Louisa balesetét mutatta be. Ön is beláthatja, hogy ezzel beleesett a cselekménybonyolítással hadban álló írók egyik gyakori hibájába: hajánál fogva erőszakolt bele egy fordulatot a történetbe, amely nem illeszkedett ahhoz. De mindez természetesen eltörpül a végkifejlett – a Wentworth kapitány által írt levél – kimódoltságához képest.
Jane, kedvesem, megrázó dologra kell felhívnom a figyelmét, de higgyen nekem: azokat a szavakat csak egy nő vágyálmaiban élő férfi vetné papírra. Hús-vér férfi nem.

S ezzel el is jutottam az ön írásaiban fellelhető másik súlyos hiányhoz, amely nem más, mint az ön igen hézagos élettapasztalatai.
Az elsők között ismerem el, hogy a korabeli arisztokrácia és felső-középosztály párválasztási rítusairól, és kétszínű, önérdektől hajtott játszmáiról meglehetősen kimerítő tudással rendelkezik, továbbá meglehetősen jó emberismerettel is bír – bár főleg a neurózis válfajaitól szenvedő nők tekintetében. Ám mi a helyzet a férfiakkal? A férfiak világával?

Számomra úgy tűnik, hogy ez önnek maga a terra incognita.
Súlyos baklövés egy sikeres hadihajó kapitányt főhősnek megtenni, és mindeközben annyi ismerettel rendelkezni a hajózásról, hogy tönkreteszi az arcbőrt, s a háborúról, hogy abban meghalni és vagyont szerezni lehet. Mintha az lenne csipetnyit homályos ön előtt, hogy valójában milyen kemény emberré (sőt gyakran kimondottan nem úriemberré ) formálódik valaki egy hadihajó kapitányaként, ha saját erejéből került oda és életben is marad.

Egy ilyen ember – hogy mást ne mondjak – nem fog elsápadni és tehetetlenül bámulni, mert egy ostoba csitri beverte a fejét, és végkép nem fogja egy kimódoltan mesterkélt társalgásból elkapott néhány mondat miatt (levélben!) kiönteni a szívét…

45 hozzászólás
+
>!
Nita_Könyvgalaxis P

Jane Austen világa számomra olyan, mint egy menedék. Ha nagyon megunom azt, ami körülvesz, csak előveszem egy könyvét, és máris angol kisasszonyok, kapitányok és lordok között találom magam, ahol az apró mozdulatok többet mondanak, mint a hangosan kimondott szavak.
Uppercrosst és Kellynch-et pedig különösen megszerettem, az összes átlagos és különös figurájával együtt. Természetesen Anne lett a nagy kedvencem, nehéz őt nem kedvelni. Wentworth kapitány pedig megérintette a szívem… A könyv vége felé található levelétől teljesen elaléltam. :)

16 hozzászólás
+
>!
Orsika89 

Jane Austen regényeit olvasva mindig időutazásra indulok és egy olyan korban, olyan világban találom magam, ahol minden kicsit szebb, fényesebb, kellemesebb, romantikusabb.
Az angol tájak festői hátterei előtt játszódó sorsok, szerelmek és csalódások teljesen magukkal ragadnak, elvarázsolnak. Austen regényalakjai pszichológiai szempontból is megállják a helyüket, a történetekben felsejlő emberi jellemek, társadalmi problémák mit sem veszítettek aktualitásukból. Anne okos, érzékeny karakterét nagyon a szívembe zártam, csak úgy mint Croft admirálist és feleségét.
Az a levél pedig… <3

2 hozzászólás
+
>!
AniTiger P

Csodaszép tájakon játszódik (Kellynch kastély, Bath, Lyme, Uppercross), de a középpontban mégis a családok és a családi kapcsolatok voltak. Elég lassú történetről van szó, ami kapcsolati és utazási szinten nagyon eseménydús volt! Könnyen olvasható, érdekes és nekem tetszettek a benne lévő beszélgetések. A Büszkeség és balítélet lényegesen élvezetesebb, mert többször és látványosabban konfrontálódnak a főszereplők. Ettől függetlenül Jane Austen nagyon jól és jókat is, szóval mindenképpen folytatom az ismerkedést az írásaival.

A film: Elsőre nem tetszett a casting, de aztán imádtam a színészeket. Harville nagyon dögös lett, Mr. Elliot egy patkányképű p.cs és ehhez méltóan lép be a bath-i szalonba. A film első ~70 perce fantasztikus, majd az utolsó cirka huszonpár perc nemes egyszerűen sz.r volt… Tömény borzalom… és még az is, hogy majd 30 másodpercig várhatja a néző, hogy összeérjen a szájuk.. bah…

Kedvenc szereplők: Anne. Croft admirális és Mrs. Croft (a homokfutózás a kedvencem velük – 1. rész, 10. fejezet). Harville kapitány (szépen öntötte szavakba a lelkét, 2. rész, 11. fejezet). Wentworth kapitány – Lehet nemet mondani az ilyen leveleket író férfiaknak? NEM! ♡♡♡

Bővebben: http://hagyjatokolvasok.blogspot.hu/2015/03/jane-austen…

>!
Európa / Madách, Budapest / Pozsony, 1980
258 oldal · keménytáblás · ISBN: 9630718995 · Fordította: Róna Ilona
+
>!
csillagka P

Janénnel eddig kétszer találkoztam, Büszkeségről talán felesleges beszélni, az úgy jó ahogyan van, imádom a humorát, életbölcsességét és bizony Mr. Darcy megkerülhetetlenül kiváló úriember. Értelemben pedig olyan pikáns korát meghazudtoló életbölcsességek találhatok, ami csak XX század második felére jellemző. Kedvelem romantika ősanyját, kimondottan jó írónak tartom, ezért nagyon vártam az új találkozás ( négy könyve van betervezve erre az évre)
Sajnos a könyv is kicsit felemásra sikerült. Nem adott semmi olyat amit az előző kötetektől megkapta. Ez egy másodosztályú tucatregény, akkor is az, ha a megjelenése pillanatában még talán nem voltak ennyire népszerűek a leányregények. Több komoly problémám is akadt, első sorban nem tudtam Hamupipőkét szívembe zárni, nagyon fellengzősnek tartom a mindenkihez kedves vagyok életvezetést, ez is a gőg egyik formája, ha nem szívből, hanem felvett kényszerből táplálkozik. Az emberlánya álljon a sarkára és családi nyomásra nem hátráljon meg, a szerelem olyan ritka kincs amit nem szabad csak úgy eldobni! A család többi tagjáról most nem beszélek, utáltam az egész kompániát!
Kapitányok pedig csak a kalóz múltjuknak köszönhetik, az a pénz amivel felemelkedhettek a főúri társaság szoknyasegélyéig, nagy lenézés között azért a vagyon, ha rabolt is meghívó levél a jó nevű házak előszobájába.
200 éves regényről beszélünk, ezért pár dolgot megtudok bocsájtani, elismerem ma tűnik lerágott csontnak, viszont hogy unatkoztam ami már nem korfüggő.
Lehet már kezdek besokkolni, pedig csak egy hónap telt el a romantikus évemből, ahol feltett szándékom kivesézni (megszeretni) a műfajt.

+
>!
tataijucc

1, Muszáj leszögeznem, hogy hetek óta valami hasonló csodajóságra vágytam, mint amilyen ez is volt. Túlontúl sok volt a ratyi tiniirodalom…
2, … és éppen emiatt tökéletesnek bizonyult ez, hiszen annyira más volt, a megszokottól nagyban eltérő. Szerettem, faltam a sorokat, és azt a leheletnyi iróniát is kiélveztem teljes egészében.
3, Leginkább egy szóval tudom illetni, de azt nagyon: kellemes.

+
>!
Emmi_Lotta I

Alig több, mint egy év alatt elolvastam Jane Austen csaknem teljes életművét. Most visszanézve és azon gondolkodva melyik alkotása tetszett a legjobban, ebből a szempontból a hét regény között csak árnyalatnyi különbségeket látok. Tükrözi ezt az is, hogy mindegyikre öt csillagot adtam. Ha nagyon muszáj volna valamiféle tetszési sorrendet felállítanom, akkor talán így alakulna: Büszkeség és balítélet, Emma, A klastrom titka, Lady Susan, Meggyőző érvek, Értelem és érzelem, A mansfieldi kastély. Valóban mindegyik könyv remek, nagyon élveztem őket, és sajnálom, hogy az írónőt fájdalmasan rövid élete megakadályozta abban, hogy jóval több írással ajándékozza meg az utókor lelkes olvasóit.

>!
Ulpius-ház, Budapest, 2009
272 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789639752405 · Fordította: Tomori Gábor
+
>!
csgabi P

Vagy én nőttem ki a lányregényekből, vagy ez valóban csupán közepes regény. Azt hittem, belepusztulok, olyan szinten volt lassú, vontatott, egyszerűen alig történt benne valami, arra is tízoldalakat kellett várni. Az események lassan csordogáltak, mint egy visszafelé folyó (még csak nem is patak, hanem) ér.
A lassú könyvekkel alapvetően nem lenne bajom, de amikor értelmetlen az olvasás, mert érzem, hogy amit 50 oldalon keresztül olvasok, le lehetne írni 25 oldalban is… az már nem mókás. Tetszett Anne. Szimpatikus, kedves lány, a szívembe zártam már a történet elején. Úgy látszik, januárban szinte csak olyan könyv kerül a kezembe, ahol a főhősnő hagyja, hogy a családja irányítsa az életét, és nem áll a sarkára. Szerencsére Anne – Laxness papkisasszonyával ellentétben – boldogságra lelt a történet végén.

Ó, igen, és még valami. Hogy miért sikerült ilyen gyorsan elolvasnom? Mert alig vártam, hogy végre a végére érjek, nem tetszett a könyv. :-( Sajnos néhol, elég sok helyen, elég felületesen is olvastam, egyszerűen képtelen voltam belemélyedni. :-(

+
>!
abstractelf

Annyi év után végre újraolvashattam a másik kedvenc regényemet Jane Austentól. Ismét telve vagyok érzelmekkel, és ugyanúgy imádom, mint tettem azt első alkalommal.
Egyszerűen csodálatos, különösen azon gyengéd mozdulatok, tettek ábrázolása, amelyek megmutatták, miként is érez egymás iránt Wentworth kapitány és Anne. Természetesen élvezetes volt a korszak gondolkodásmódját és társadalmi szokásairól is olvasni, de nem álltatom magam, leginkább a két főszereplő kapcsolata miatt táplálok ilyen erős érzelmeket a könyv iránt.
Csodálatos volt, magával ragadott, és még rengetegszer újra fogom olvasni, abban biztos vagyok.

>!
Ulpius-ház, Budapest, 2009
272 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789639752405 · Fordította: Tomori Gábor
+
>!
chhaya P

Eleinte nehezen haladtam a könyvvel, hiányoltam belőle azt a fajta humort és iróniát, ami a Büszkeség és balítélet sajátja… Valóban sokkal érettebb, komolyabb hangvételű mű. Azért a történet lassan magával ragadott, a végére már teljes beleéléssel olvastam; az írónő éleslátása és emberismerete meggyőző, a hangulati finomságokat és az érzelmek minden rendülését olyan hitelesen írja le, hogy szereplői mintha élnének… Nem lehet nem szurkolni nekik.


Népszerű idézetek

+
>!
zakkant

Nem figyelhetek tovább némán. Mindenképpen szólnom kell kegyedhez, a rendelkezésemre álló eszközökkel. Átjárja lelkem. Gyötrelem és remény viaskodnak benne. Ne mondja, hogy túl késő, hogy oly drága érzései mindörökre kihűltek. Ismét felkínálom magamat, a szívem még inkább kegyedé, mint akkor, amikor 8 és fél évvel ezelőtt összetörte. Ne merje azt mondani, hogy a férfi hamarabb felejt, mint a nő, hogy a szerelmének korábban vége. Senkit sem szerettem, csak kegyedet. Igazságtalan voltam talán, gyenge és megbántott, de állhatatlan soha…

Kapcsolódó szócikkek: Wentworth kapitány
+
>!
zsofigirl

Lelke arra a csendre és magányra áhítozott, amelyben csak mások társaságában lehet részünk.

+
>!
Nita_Könyvgalaxis P

Az egyik ember szokásai éppúgy jók, mint a másikéi, de mind a magunkét szeretjük a legjobban.

Ulpius Kiadó, 134-135. o.

1 hozzászólás
+
>!
tasiorsi

– Nemigen van az arcnak olyan hibája – felelt Anne –, amelyet el ne feledtethetne az emberrel a megnyerő modor.

Első könyv, Ötödik fejezet

+
>!
SMesi P

Képtelen vagyok hallgatni. Szólnom kell magához, a rendelkezésemre álló módon és eszközzel. Belém hasít, amit mond. Kétség és remény közt gyötrődöm. Ne mondja, hogy elkéstem, hogy örökre elszálltak oly drága érzései. Hadd kínáljam fel ismét magam és szívemet, mely ma sokkal inkább a magáé, mint volt akkor, mikor nyolc és fél esztendővel ezelőtt majdnem összezúzta. Ne állítsa azt, hogy a férfi hamarabb felejt, mint a nő, hogy szerelme hamarabb kihűl. Soha nem szerettem mást, csak magát. Talán igazságtalan voltam, gyönge és sértődött bizonyosan, de állhatatlan soha. Maga, egyesegyedül maga hozott engem Bathba. Csak magára gondolok, csak magáért tervezek – hát nem tudja? Lehetséges, hogy nem fogta fel vágyaimat? Nem vártam volna ki ezt a tíz napot, ha úgy tudnék olvasni érzelmeiben, mint amennyire hitem szerint maga belátott az enyémbe. Most alig tudok írni. Minden pillanatban hallok valamit, ami levesz a lábamról. Halkra fogja a hangját, ám én ennek a hangnak minden árnyalatát ismerem, és nem veszítek el egyetlen szótagot sem abból, amit más meg sem hallana – jóságos, nagyon, túlságosan is kiváló teremtés! Igen, valóban igazságosan ítél meg bennünket. Hiszi, hogy a férfiakban is van igaz ragaszkodás és állhatatosság. Higgye hát, hogy forrón és megingathatatlanul ez él bennem.

F. W.

Mennem kell, s nem dőlt el a sorsom; de visszatérek ide, vagy követem társaságukat, mihelyt tehetem. Egyetlen szó, egy tekintet elég nekem, s tudni fogom, ott leszek-e ma este édesapja házában, vagy nem lépem át a küszöbét soha.

+
>!
ficka P

– Egyetlen nő sem tudná feledni, akit igazán szeretett.
Harville kapitány elmosolyodott, mintha azt mondaná: „Igazán, ilyen hűséget tulajdonít a női nemnek?”. Anne pedig ugyancsak mosolyogva válaszolt a néma kérdésre:
– Úgy van. Mi bizony nem feledjük el olyan könnyen a férfiakat, mint azok bennünket. De ez inkább végzetünk talán, mint érdemünk. Mit tehetnénk? Mi otthon élünk, bezárva nyugalmas környezetünkbe, érzelmeink prédájául. A férfiak viszont erőfeszítésre kényszerülnek. Van hivatásuk, kedvteléseik, valamiféle hivatásos intéznivalójuk, ami hamarosan a külvilágba szólítja őket, és a folytonos elfoglaltság közepette, a változások során elhalványulnak az érzelmek.

237. oldal, Budapest: Európa, 1980

+
>!
Kati8814

– Úgy van. Mi bizony nem feledjük el olyan könnyen a férfiakat, mint ők bennünket. De ez inkább végzetünk talán, mint érdemünk.

237. oldal

+
>!
AniTiger P

Helyét a szívében soha nem foglalta el más, soha nem is képzelte, hogy találhat hozzá hasonlót.

247. oldal, Második rész - 11. fejezet (Európa, 1980)

+
>!
zsofigirl

… a költészet végzetes is lehet, mert aki teljesen megérti, nem mindig élvezheti veszélytelenül; csak erősen érző lelkek tudják méltóképpen értékelni, ám éppen az erősen érző lelkeknek csak módjával ajánlatos ízlelgetniük.

105. oldal

+
>!
tasiorsi

Megesik néha, hogy egy nő huszonkilenc évesen szebb, mint volt tíz évvel azelőtt; általánosságban szólván, ha betegség, vagy gond közbe nem jön, ez az az életkor, amikor még teljében van szépsége s a vonzereje.

Első könyv, Első fejezet

1 hozzászólás

Hasonló könyvek címkék alapján