Kaland ​a Sierra Morenában 13 csillagozás

Jan Potocki: Kaland a Sierra Morenában

Potocki regénye a francia felvilágosodás szellemében, a nagy francia gondolkodók – Diderot, Montesquieu, Rousseau, Voltaire – gondolatai, a deista filozófia jegyében íródott, technikája olyan, mint az Ezeregyéjszaká-é: egymásba fonódó elbeszélések füzére, de emlékeztet a XVIII. században divatossá lett francia pikareszk és erkölcsi regények technikájára is. Potocki könyvét nemcsak az izgalmas, olykor hátborzongató kalandok hosszú sora teszi érdekfeszítő olvasmánnyá, hanem az egzotikus tájak mesteri leírása, a gyakran ironikusan előadott kalandok valóság-hátterének föltárása is. Nem utolsósorban pedig az, hogy lebilincselő olvasmányossága mellett hű ábrázolása a korabeli Európának, elsősorban a spanyol életnek és politikai-társadalmi viszonyoknak.

Az első kiadás posztumusz.

Eredeti megjelenés éve: 1847

>!
Európa, Budapest, 1979
598 oldal · keménytáblás · ISBN: 9630715023 · Fordította: Gimes Romána, Raýman Katalin

Kedvencelte 1

Várólistára tette 21

Kívánságlistára tette 9


Kiemelt értékelések

SteelCurtain >!
Jan Potocki: Kaland a Sierra Morenában

Meg vagyok lőve. Kellene valami frappánsat, valami emelkedettet írni erről a könyvről. De hát már minden szépet és jót elmondott róla az a néhány ember, aki olvasta.
De milyen kevesen olvasták!
Igaz, 600 oldal, és ismeretlen, több, mint 200 éve elhunyt lengyel szerző műve, de akkor is érthetetlen e mű kapcsán a vállalkozó szellem feltűnő szunnyadása.
Stílusa ragyogó, szerkezete bicskanyitogató.
A tisztelt szerzőt néhányszor nem éppen tisztelettel emlegettem, amikor története mesélője egy másik szereplő elbeszélését tolmácsolva olyan pontra ér, ahol valaki a mese szereplőjének is elkezdi mesélni az életét. És néhol ez még tovább bonyolódott. Vagyis minden adott volt, hogy nagyon zűrzavarosnak tűnjék az egész, ám a végére úgy helyére illeszkedik minden, mint egy jó krimiben.
Kezdetben horrornak, vagy kísértethistóriának tűnt, ám végül ezek csak kísérőjegyeknek bizonyultak egy hatalmas 18. századi – elsősorban spanyol – panorámához. Vannak itt spanyol grandok, itáliai bérgyilkosok. Mórok, franciák, mexikóiak. Vallon katonák, mindenféle misztikusok és diplomaták. Csapják a szelet a válogatott szép hölgyeknek hogy aztán rablók, vándorló zsidók és cigányok tűnjenek fel a színen. Jó érzékkel van tagolva, s bár néhol idegesítő volt a fent említett sajátossága, unalmas egy pillanatra sem volt. Néhol egy kis blazírt humort is érzékeltem benne.

Márta_Péterffy P>!
Jan Potocki: Kaland a Sierra Morenában

Jan Potocki egy különleges zseni volt, az európai felvilágosodás korának polihisztora. Élete is kalandos, lengyel nemesi családból származott, majd katonaként bejárta szinte az egész világot. Szerettem olvasni, bár nem könnyű szöveg, nagy munka lehetett a fordítás, szerintem remek.
A könyv eredeti címe: A zaragozai kézirat. Egyszerre sűrít magában meséket, kalandokat, filozófiát, valamint a korabeli tudomány bizonyos téziseit.
Vallási, hitbéli fejtegetések is teret kapnak, sok a lábjegyzet-ezekből is tanulhatunk.
Akinek van türelme és ideje, érdekes ismeretekkel gazdagodik mindezeket olvasva, szerencsére gyakran megcsillan a humor, szinte végig szatirikus stílusúak a mesék, történetek.

Emmi_Lotta I>!
Jan Potocki: Kaland a Sierra Morenában

Jan Potocki egy 18. század végén – 19 század elején (1761 – 1815) élt lengyel származású főúr (gróf), aki nagyrészt Franciaországban élte le életét, közben pedig beutazta szinte az egész világot elsősorban mint diplomata. Kiválóan ismerte kora tudományos eredményeit, ezeket be is építette egyetlen regényébe, a magyarul Kaland a Sierra Morénában címen megjelent monumentális műbe. A világ ezt eredeti címén, Zaragozai kéziratként ismeri.
Potocki életének és munkásságának, sőt a Zaragozai kézirat fennmaradásának a története is regénybe illő. A szerző életében a regényben leírt hatvanhat napnak a történetéből mindössze tizenhárom nap története jelent meg, francia nyelven, Szentpétervárott. Néhány kéziratos példány eljutott a cári Oroszországból Párizsba is, az eredeti és teljes francia szöveg azonban sohasem került nyomdába. A kutatók igen fáradságos munkával, a hamisítványok kiszűrésével próbálták rekonstruálni az eredeti regényt. Az első teljes szöveg, amely mind a hatvanhat nap történetét tartalmazza, 1847-ben jelent meg lengyel fordításban. 1956-ban a lengyelek kritikai kiadást készítettek, amely szerint a teljes műnek mindössze 23%-a abszolút hiteles, 15 %-a valószínűleg hiteles másolat, 11 %-a pedig az eredeti szöveg alapján készült. (Azt a könyv utószavából sem tudjuk meg, hogy minek tartható a fennmaradó 51%.) Mindez azonban a mű olvasásakor nem vehető észre, a regény teljesen koherens, kerek, egész, jól megírt alkotásnak tűnik.
A világnak számos országában publikálták Potocki regényének kb. az első egyharmadát, és csak néhány országában – köztük Magyarországon – a teljes művet. Ez annál is meglepőbb, mert az elbeszélt történet az ilyen kiadásokban torzóban marad, csonkán nem érhető meg teljesen.
A magyar kiadás (1979) első felét az 1958-as francia, a második felét pedig az 1965-ös lengyel kiadás alapján fordították.
A Kaland a Sierra Morénában (Zaragozai kézirat) lebilincselő, izgalmas, talán kalandregénynek nevezhető alkotás. Érdekes és mesterien ábrázolt jellemekkel, mély bölcsességgel, természet- és társadalomtudományos ismeretekkel íródott. A kb. 600 oldal terjedelem ellenére a szerző nem untat hosszadalmas leírásokkal, elmélkedésekkel. Nincs benne egy felesleges mondat sem. Az olvasó úgy érezheti, mintha a regény a 20. században készült volna. Gyönyörű a stílusa, gazdag a szókincse. Zseniális alkotás. A magyarul megjelent kiadás mint fordítás is kiemelkedő élményt nyújt. Dicséret érte a két fordítónak (mindkettő hölgy).
A regény egyes szám első személyű elbeszélője egy Alfonso nevű francia tiszt. A mű az ő utazása hatvanhat napjának a történetét meséli el. Azok, akikkel útja során találkozott, elbeszélik életüket a francia tisztnek és a később hozzá csatlakozott társainak. Ezáltal újabb és újabb szereplők jelennek meg, köztük olyanok, akik egymás életében és ebből adódóan az általuk elmondott történetben is kisebb-nagyobb szerepet játszanak. A történetek egybefonódnak, egymásra utalnak, majd lassan kibogozódnak a cselekményszálak, fokról-fokra megvilágítódnak az egyes történések. A hús-vér hősökön kívül rendszeresen előbukkannak a regényben démonok, megszállottak, látomások, amelyek csodás és hihetetlen események szereplői, de a regény végére minden rejtélyre magyarázatot kapunk.
A történetek hangulata egy sajátos világot rajzol ki. Sokat megtudhatunk a korabeli – elsősorban francia, spanyol, portugál, olasz, mexikói stb. – kultúráról, a hajdan élt emberek életmódjáról, a 18. század végének – többségükben meglepően magas szintű – tudományos ismereteiről. A sajátos atmoszférához jelentős mértékben hozzájárul az is, hogy a hősök nagy része herceg, hercegnő, főherceg, alkirály, gróf, márki, márkinő, lovag, hadvezér, tudós, részint pedig útonálló, vándor, megszállott stb.
Mi az, ami kevésbé tetszett?
Mivel rengeteg a szereplő és a helyszín a regényben, sok adat terheli a folyamatos olvasást. Egy szuszra amúgy is aligha lenne elolvasható a mintegy 600 sűrű oldal, de 2-3 nap alatt lehetséges volna, ha nem lenne annyira megterhelő a fokozott koncentrációt igénylő információáradat. Néha zúg az ember feje, le kell tenni a könyvet, mást kell csinálni. Így viszont nem feltétlenül emlékszünk vissza egy korábban olvasott történetre vagy szereplőre, pedig fontos volna, hogy megértsük a szerepüket más események menetében vagy egy másik személynek az életében. Így állna össze végül a kép.
Az szintén kissé nehezítette a mű élvezetét, hogy a szerző túlzásba vitte a történetek felszabdalását. Egy adott napon elkezdi valaki a saját élettörténetét mesélni. Kapcsolódik az ő életéhez egy szereplő, ezért a saját történetén belül elmondja ennek a történetét is, szintén egyes szám első személyben idézve. De ebben is akad valaki, akinek a története hasonlóképpen be van ágyazva, és így tovább. A történetek beágyazása akár 5 szintig is lemegy az elbeszélt cselekmény során. Ugyanakkor az adott napon szinte senki sem fejezi be a saját meséjét, sőt az abba ágyazott meg a további beágyazott történetek sem érnek véget, mindenki folytatja a következő napon, amikor szintén többnyire még nincs vége a megkezdett elbeszélésnek, sőt újabb személyekkel kapcsolatos történetek kezdődnek el ezeken belül is újabb beágyazott történetekkel, amelyek kis részekre vágva rendszerint naponta folytatódnak.
Ezeken a túlbonyolításokon kívül még a számos lábjegyzet is megnehezíti az olvasást. Persze ezeket nem kötelező elolvasni. Úgy kell annak, aki megteszi…
Potocki méltatlanul elfeledett műve összességében kalandos, fantáziadús, humoros, nagy ívű alkotás, egy rendkívüli tudással és életbölcsességgel rendelkező írótól. Páratlan élmény.

>!
Európa, Budapest, 1979
598 oldal · keménytáblás · ISBN: 9630715023 · Fordította: Gimes Romána, Raýman Katalin
5 hozzászólás
Timár_Krisztina I>!
Jan Potocki: Kaland a Sierra Morenában

Tökéletesen véletlenül találtam rá. Fél évvel ezelőttig azt se tudtam, hogy létezik.
Mi maradt ki az életemből!
Valahogy sose állt közel hozzám a XVIII. századi irodalom, úgyhogy puszta kíváncsiságból fogtam hozzá. Aztán kb. száz oldal után szépen visszavittem a könyvtárba – és megvettem antikváriumban, mert nekem ebből saját példány kell. Ez úgy tud kétszáz éves lenni, hogy közben megdöbbentően modern. És nagyon is mulatságos.

Lahara IP>!
Jan Potocki: Kaland a Sierra Morenában

No, hát azt nyomban meg kell vallanom, hogy ilyen könyvet még sosem olvastam korábban. Egy idő után már meg sem kíséreltem követni, hogy ki is mesél valójában, mert fölösleges lett volna.
Ellenben kiváló szórakozás volt, mégha oly sokáig is tartott, és mellette rengeteget tudtam meg mindenféle kulturális és filozófiai dologról.
Hogyha ilyen volt, mégis miért olvastam olyan sokáig? Mert sokszor már nagyon tömény volt.
És végül, a borítót még mindig nem tudom értelmezni, de a cím tipója tetszik.

betufuggo>!
Jan Potocki: Kaland a Sierra Morenában

A könyv egy történetgyűjtemény, melyet a fiktív kerettörténet szerint 1808-ban, Napóleon spanyolországi hadjárat idején találnak meg az ostromlott Zaragoza városában……….De valójában többről van szó: a főként a XVIII. század közepén játszódó cselekmény kalandokkal fűszerezett bepillantást nyújt a korabeli Spanyolország világába,és erkölcseibe is.Több szereplő meséli el a történetét a kötet lapjain,akár napokon át,és ebből egy érdekes történet füzér áll egybe. Sokféle réteg, sokféle képviselője nyüzsög a könyv lapjain, néha izgalmas, néha kicsit unalmas meséket mondva el egymásnak.Valahol ez a könyv a rokona Bocaccio "Dekameron"című könyvének, vagy Navarrai Margit „ Heptameron”-jának is.Ha valakit érdekelnek a klasszikus, izgalmas történetgyűjtemények, tegyen egy hosszú utazást egy mára már letűnt,de érdekes világba- a komoly irodalmi alkotások híveinek ajánlom.


Népszerű idézetek

Márta_Péterffy P>!

Mindenekelőtt vésd eszedbe, hogy sohasem szabad egy képhez vagy szimbólumhoz tapadnod, hanem mindig a bennük megnyilvánuló lényeget kell megragadnod.

335. oldal

Márta_Péterffy P>!

Rendkívül szép alakú ifjú volt. Nem is kellett mosolyognia, mert arca így is vidámságtól sugárzott, minden mozdulata csupa harmónia volt. Talán csak a jellemében lehetett némi állhatatlanságot és könnyelmúséget fölfedezni, ami csökkenthetné sikereit, ha a nők mind egy szálig nem volnának mélyen meggyőződve róla, hogy az ő kedvükért még a legcsapodárabb férfi is tüstént megváltozik.

318-319. oldal

1 hozzászólás
SteelCurtain >!

Vagy kalapácsnak, vagy üllőnek kell lennie az embernek, hogy üssön, vagy hogy állja az ütést.

230. oldal

SteelCurtain >!

Ó, mérhetetlen hatvány, kinek a végtelenség a kitevője, minden növekvő haladványoknak utolsó tagja, nagy isten! Íme, még egy érzékeny teremtmény, akit a térbe vetettek; ám ha oly boldogtalan lenne, amilyen az atyja volt, nagy jóságodban pecsételd meg inkább a kivonás jelével.

211. oldal

Márta_Péterffy P>!

Jakob Bernoulli akkor halt meg, midőn döntő győzelmet arathatott volna. A fivére maradt a csatatéren. Atyám jól tudta, hogy ez a fivér alapvető hibát követ el, midőn a görbéknél csak
két gyököt vesz figyelembe, ám nem akarta tovább nyújtani a vitát, mely az egész tudományos világot izgalomba hozta. A fivérek unokaöccse, Nikolaus Bernoulli azonban nem fért a bőrébe, hadat üzent l'Hospital márkinak, és jogot formálta annak minden matematikai fölfedezésére, sőt néhány év múlva magát Newtont is megtámadta. A vita tárgya az infinitezimális számítás volt, melyet Leibniz egyazon időben talált föl Newtonnal ; a vitát az angolok nemzeti üggyé fújták föl.

210. oldal

Márta_Péterffy P>!

-Jól tudom, mire céloz. A matematikára hivatkozik, tahát e tudomány elveire támaszkodva válaszolok rá. Ha végtelen nagyságot akarok jelölni, egy fekvő nyolcast írok, és elosztom eggyel. Ezzel szemben, ha a végtelen kicsit akarom jelölni, egyest írok, és azt osztom el a fekvő nyolcassal.
A végtelen nagyság egyenlő az ég csillagaival, végtelenszer szorozva be. A végtelen kicsi a legkisebb atom végtelenül kis része.
Jelölni tudom tehát a végtelent, de föl nem foghatom.

376. oldal

Márta_Péterffy P>!

Arra szorítkozom majd, hogy csupán az általánosan ismert dogmákat fejtsem ki, melyek a káldeusokéhoz állnak legközelebb. A vallások, mint ezen a világon minden, lassú és szüntelen változáson mennek át. Formájukat és lényegüket tekintve annyira átalakulnak, hogy néhány évszázad múltán ugyanaz a vallás egészen más elveket és allegóriákat fejez ki, s titkos értelmük már meg sem fejthető…

335. oldal

Márta_Péterffy P>!

-Nem kétséges-szakította félbe Rebeka- e folytonos elkalandozások kevésbé izgalmassá teszik az elbeszélést, mivel sohasem lehet tudni, milyen sorrendben mi következik.

292. oldal

Márta_Péterffy P>!

Négy tagbaszakadt szolga tüstént fölemelte a ravatalt, és ha azt hitték, holtat visznek, nem is tévedtek nagyot, mert én valóban félholt voltam az ijedtségtől.

271. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Rónaszegi Miklós (szerk.): Különös történetek
Rejtő Jenő: Aki mer, az nyer és más történetek
Arthur Conan Doyle: Gerard kalandjai
Arthur Conan Doyle: Gerard brigadéros kalandjai
Arthur Conan Doyle: Gerard brigadéros
Rapcsányi László (szerk.): Járőr a Szaharában és más légiós történetek
Miguel de Cervantes – Jonathan Swift – Gottfried August Bürger: Don Quijote / Gulliver utazása Lilliputban / Münchhausen báró kalandjai
Miguel de Cervantes: Don Quijote
Miguel de Cervantes: Az elmés nemes Don Quijote de la Mancha
Gerald Durrell: Kalandorok az őserdőben