Nagyon sokáig halogattam ezt a könyvet, valószínűleg a sok egy-két csillagos értékelés miatt… Hát lehet, hogy velem van a baj, de szerintem nem volt rossz. :)
Tény, hogy Jamie McGuire-ek dolgoznia kellene a női karakterein. Nem csak ennél a könyvnél, szinte mindegyiknél elég logikátlanok és idegesítőek. Az is tény, hogy a könyv első fele nem annyira tetszett, nemcsak Falyn idióta és számító viselkedése miatt, de amiatt is, hogy nagyon nem bírom a „nagy titok ami mindig szóba kerül, de soha nem derül ki, és csak kerülgetjük mint macska a forró kását” típusú könyveket. Viszont az is tény, hogy a történet második fele úgy fel tudta húzni ezt a kötetet, hogy egyértelműen jobban tetszett, mint Thomas könyve (mivel arra 4 csillagot adtam, ezért jár erre a 4.5).
Falyn szülei nagyon befolyásosok és gazdagok, sőt az apukája a polgármester, ő mégis egy kis kávézóban dolgozik, a felette lévő kis leharcolt garzonban lakik egyedül, minden egyes dollárért megküzdve. 5 éve történt valami, ami miatt nem is beszél a szüleivel és teljesen elvágta magát tőlük, sőt otthagyta a Dartmouth -t és az orvosi egyetemet is. Érezhetően nagyon haragszik a világra, a szüleire és saját magára is, de nem tudjuk, hogy ez a keserűség miből alakult ki.
Egyik nap a kávézóba betér egy hotshot csapat, (ők egyfajta speciális tűzoltók (ha úgy tetszik katasztrófavédelem), akiket veszélyes futótüzekhez rendelnek ki, amelyek úgy tűnik, a nyári időszakban gyakoriak Colorado-ban.) akiknek az egyik tagja nem más, mint Taylor Maddox. Falyn és Taylor kapcsolata eléggé göröngyösen indul, de Taylor mindenáron meg akarja hódítani a lányt. Falyn először megpróbálja elutasítani Taylor közeledését, de mikor kiderül, hogy a srác Illinois -ból származik, sőt pont abból a városból ahová Falyn mindenáron el akar jutni és 5 éve gyűjtöget az útra (ennek köze van a titokhoz), a lány rájön, hogy itt a nagy lehetőség. Továbbra is játssza az elérhetetlent, de azzal a szándékkal, hogy ha majd végül beadja a derekát, Taylor elvigye őt magával. Szerencsére viszonylag hamar belátja, hogy ez mennyire nem okés, és hamar kiteríti a lapjait (legalábbis egy részét).
Innentől kezdve már egy aranyos történet kerekedett ki a kötetből, habár ezután is tartogatott még néhány klisés fordulatot a könyv. :D Igazából nem voltam száz százalékig odáig Taylor-ért sem, és nem igazán értettem, hogy miért Falyn a hibás mindenért, mikor szerintem Taylor sokkal-sokkal jobban elcseszte a dolgokat. (Lehet, hogy ez most egy picit furcsán fog hangzani, de néha picit úgy érzem, hogy az írónő „túlszereti” a Maddox-fiúkat. Mint egy anyuka, nekik mindent elnéz, közben mindig csak a barátnő a hibás. :DDD ) A „titok” szerintem elég meglepő volt és egyáltalán nem erre számítottam, de úgy érzem, hogy kicsit túl sokszor fordult az a bizonyos kocka. Ebben a könyvben aztán tényleg volt minden, amit el tudsz képzelni, kb. mint egy szappanopera ÉS mégis tetszett. :DD
Szerintem különleges, hogy minden Maddox könyv valamennyire párhuzamos idősíkon játszódik, bár néha már picit unalmas mindig ugyanazokat a jeleneteket elolvasni, (persze mindig picit más, mert más szemszögéből olvassuk), de pl. az esküvőt St. Thomas-ban most már 5. féle (?) szemszögből olvastam. Még a saját esküvői videómat sem néztem ennyiszer végig. :DD Sőt azt hiszem, már azt is tudom, melyik jelenetek lesznek újra benne Tyler könyvében. :))
A vége olyan cukros volt, hogy egész cukorhegyet lehetne belőle építeni, viszont picit zavart, hogy elkapkodottnak éreztem a végét és sok minden nem lett lezárva. Például nem derült ki, hogy mitől voltak a lány rémálmai, spoiler .
Összességében szerintem nem volt rossz. Tipikus NA, senki se várjon semmi extrát vagy katarzist, de szerintem a Maddox brothers sorozatban megállja a helyét. Már nagyon kíváncsi vagyok Tyler könyvére is, és Ellie máris tetszik, szóval remélhetőleg kivételesen belevaló és jól kidolgozott női karaktert fogunk kapni. :))