Kalibán ​háborúja (A Térség 2.) 354 csillagozás

James S. A. Corey: Kalibán háborúja

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Többé ​már nem vagyunk egyedül.

Az idegen protomolekula felfedezése egyértelműen bizonyítja egy emberi ésszel felfoghatatlan intelligencia létezését. Miután a Vénuszra került, titokzatos módosításokat hajt végre az égitesten, és azzal fenyeget, hogy tovaterjed az egész naprendszerben.

Bár a Föld és a Mars békét kötött, a külső bolygók és az Öv még nem lehetnek biztosak újonnan szerzett autonómiájukban.

A külső bolygók éléskamrájaként emlegetett Ganymedesen egy marsi tengerészgyalogos nő az egyedüli túlélője egy ismeretlen eredetű és sebezhetetlennek tűnő szuperkatona támadásának, aki lemészárolja az ott állomásozó marsi és földi egységeket. A Földön egy magas beosztású politikusnő igyekszik megakadályozni az incidens nyomán kirobbanó újabb bolygóközi háborút, miközben minden és mindenki ellene dolgozik.

James Holden és a Rocinante legénysége a Külső Bolygók Szövetségének megbízásából a harcoktól sebzett Ganymedesre érkezik, ahol egy kétségbeesett… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2012

>!
Fumax, Budapest, 2014
556 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789639861664 · Fordította: Galamb Zoltán
>!
Fumax, Budapest, 2014
580 oldal · ISBN: 9786155514081 · Fordította: Galamb Zoltán

Kapcsolódó zóna

!

The Expanse – A Térség

44 tag · 22 karc · Utolsó karc: 2022. december 27., 09:09 · Bővebben


Enciklopédia 11

Szereplők népszerűség szerint

Amos Burton · James (Jim) Holden · Chrisjen Avasarala · Gunnery Sergeant Roberta "Bobbie" W. Draper · Alex Kamal · Dr. Praxidike "Prax" Meng


Kedvencelte 30

Most olvassa 23

Várólistára tette 63

Kívánságlistára tette 87

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

gesztenye63>!
James S. A. Corey: Kalibán háborúja

Annak ellenére, hogy semmilyen előrelépést nem érzek a történet alakulásában, mégis furamód elégedett vagyok a A Térség-sorozat második kötetével. A Leviatán értékelésében még úgy fogalmaztam, hogy „a regény talán legfőbb jellemzője számomra, a nagyívűség, a hosszabb távra gondolkodás”. A Kalibán háborúja után már közel sem ez a vezérmotívum dominál az értékelésemben. Egyszerűen úgy gondolom, hogy a kiváló szerzőpáros, Martin mester ügyes „padavan”-jai tökéletesen tudnak szórakoztatni. Hogy ez épp egy űropera keretei között zajlik a lapokon, szinte másodlagos. Írhatnának dark fantasyt, krimi noir-t, vagy alkothatnának bármely más zsánerirodalomban.
Hiszen a recept egyszerű: vegyünk egy izgalmas alapötletet (protomolekula); alakítsuk a cselekményt olyan közel a földi valósághoz, amely még nem rugaszkodik el a hard sci-fi világába (a közeljövő kétpólusú spoiler világrendje); vigyünk bele pontosan annyi intrikát, akciót és mögöttes tartalmat, vagy akár mondanivalót, amely elviszi a vállán a történetet, de nem feszíti szét annak kereteit, és úgy szórakoztatja az olvasót, hogy kíváncsi legyen a folytatásra is. Mindez tökéletesen megvalósul az eddigi két kötetben.

Szerintem azonban az egyik legfontosabb és legérzékenyebb eszköztára a zsánerirodalomnak, az alkalmazott karakter-készlet. Az első kötet kiválóan sikerült „kettős szereposztásához” (Miller/Holden) képest a Kalibánban a szerzők emelik a tétet. A kettős nézőpontkarakter helyett kapunk egyszerre négy különböző szemszöget, a hozzájuk tartozó szereplőkkel együtt. Ráadásul nem kis teher lehetett az első kötet szerintem legjobban sikerült, egyedi módon megformált főhősét spoiler elveszíteni és az új történet ívét – legalábbis kezdetben – a töketlen, idealista, mindenbe belekotnyeleskedő űrcowboy vezető szerepére terhelni. Szerencsére ezt a gyengeséget viszonylag korán ellensúlyozta Avasarala, az ízig-vérig dörzsölt, „duplafenekű” diplomata érkezése, aki a történet során a leginkább elfogadható és akár kedvelhető karakterré vált. Fontos szerep jutott neki a politikai, hírszerzési kavarcsok eszközeinek alkalmazásával, hiszen egy ilyen sorozat hosszú távon nem él meg csak bolygóközi égetésből és harcérintkezésből. Ez már csak azért is fontos lehet, mert ebből a kötetből kimaradt az elsőben még masszívan kidomborított társadalomkritika, és alig-alig érintjük a kétpólusú világrend ellentmondásainak történeti eredőit.
A másik két új karakter véleményem szerint azonban nem sikerült különösebben erősre: Bobbie, a vagány „űrgárdista” csaj hozta a szerepét, nem okozott orbitális csalódást, de nem érzem, hogy az ő kariatidányi oszloplábain nyugodna a jövőben a sorozat. A szép ógörög női nevet viselő (Praxidike), de a realitástól messze sodródott, életidegen, elvont tudós karakterét pedig egészen a végkifejletig nem sikerült tisztességesen kidolgozni – számomra egyszerűen kocsonyás maradt spoiler.

Mindezek ellenére valahogy mégis működött a sztori, haladt a történet. A cselekmény változatossága, a szereplők közti dinamika, a súlypontok helyezgetése mindvégig fenntartotta az érdeklődésemet és természetesen folytatom a sorozatot.
Megj.: Továbbra is hiányzik Miller és a világból ki tudnék futni a vérciki Holdentől. :)
spoiler

ViraMors P>!
James S. A. Corey: Kalibán háborúja

Bár félidő környékén volt egy majd' 100 oldalas rész, ami inkább felbosszantott, mint lekötött összességében ez a rész jobban tetszett, mint az első. A szerzőpáros ki tudja használni, hogy az olvasó optimális esetben már ismeri a világot, az előző kötetben lerakott alapokra épít és fejleszt. Ugyan Miller nyomozó kiesett, az önjelölt világmegváltó Holden mellé kapunk helyből három másik nézőpont karaktert, Avasaralát a nagymama korú földi politikust, Bobbie-t, a marsi katonát és Praxot, a ganymedesi botanikust. Ebből a négyesből simán lehetett volna káosz, de mégsem lett, sőt ebben a részben ott sem voltak sűrűn zavarók a nézőpont váltások, amikor két vagy több karakter sztoriszála összefutott.
A világ továbbra is okosan, de emberi nyelven tudományos, mindemellett nagyon látványos. Szépen halad előre a történet, és egészen korrekt fejlődést produkáltak a főbb szereplők is, annak ellenére, hogy időnként kicsit szappanoperásra sikeredtek…. Persze még mindig vannak, akikről nagyon szívesen tudnék meg sokkal többet, remélem, a következő részben jut idő rájuk is.

2 hozzászólás
Bla IP>!
James S. A. Corey: Kalibán háborúja

E Térség második része – nagyon vonzó borítúval – még mozgalmasabbnak, izgalmasabbnak bizonyult, mint az első. Pörgős cselekmény a már ismert, jövőbeli világban Naprendszerünkben, amelyet belakott az emberiség. Új karakterek, s ennek megfelelően új nézőpontok a történet előadásában – kedvezően hatottak a szerkezetre. S ahogy egy űroperában – a bonyodalmak után végül itt is győznek a jók, s a kozmikus méretekben a néhány millió áldozat is elfogadható nagyságrendűnek tekinthető.
Jesszus! Miket írok, dehogy. Én nem ilyennek képzelem a jövőt, ha már belakjuk a Naprendszert….de a regény szórakoztató volt, a borítóban sem csalódtam…

1 hozzászólás
TiaManta>!
James S. A. Corey: Kalibán háborúja

Tartja a színvonalat a könyvsorozat szerencsére. Bár még mindig szereti túl írni a dolgokat, de ez úgy nem zavaró, csak türelmet igényel. Pedig én nem rettenek meg egy könyv hosszától.
Szövögeti szépen a szálait az író, és igaz lassú léptékben haladunk, de mintha valahová tartanánk is. Hála az égnek.
Avasarala személyében új kedvenc szereplőt avattam. Igazi megmondom mindenkinek a véleményem típusú szereplő. Amos mellett, akit kicsit jobban megismertem. Kapott egy kis árnyalatot. Még szimpatikusabb lett. Továbbá Bobbiet is elégé megkedveltem. Nem csak azért mert olyan drabálisan nagy, elrettentő mérete miatt (én se vagyok apró), valahogy az ő személyisége is jót tett a történetnek. Holden mellet, bizony kellenek ők ide, mint egy falat kenyér. Úgy érzem egymás nélkül valahogy életképtelenek lennének.
Épp elég szereplővel dolgozik az író, remélem nem viszi majd túlzásba.
Most kicsit pihenek a következő előtt, de benevezek majd a többire is. Megnézegetem a sorozatot is egy kicsit előtte.

Lisie87>!
James S. A. Corey: Kalibán háborúja

Hű a mindenségit! :D …
Gyorsan égettem az oldalakat, miután a kezdeti bevezetés után felpörögtek az események. Nekem nem volt bajom az elejével se, nagyon jól felvezette a dolgokat, és a politikai-kultúrális-nemzeti-bolygóközi hercehurca és egyéb útvesztők sem igazán zavartak, sőt megadták a kellő hangulatot. Avasarala karaktere nagyot dobbot a könyvön, azonnal megkedveltem, annak ellenére, hogy nem túl szerethető karakter, de a szakmájához és a „világ megmentéséhez” azért konyít valamit.
Általában nem szeretem a több nézőpontos – nézőpont váltós fejezetes könyveket, de itt nagyon jól átjött, és ha kicsit félre is kellett tennem a könyvet, ahogy újra belekezdtem, rögtön tudtam pár mondat után, hogy kinél is vagyunk. Mindegyik karakter jól elkülöníthető személyiséget kapott. Ebben a részben jobban megkedveltem a Rocinante legénységét is. Amos például jobban kibontakozott! Vagy csak már nem emlékszem az első részre!:D Imádom, amikor a történet nagy része az űrben játszódik, űrhajókon és űrcsatákon át. Húúú, itt kaptam belőle rendesen. Az utolsó 50 oldalnál… spoiler szóval az utolsó oldalakat egyfektemben ledaráltam! *-*
Nagyon szórakoztató és magával ragadó olvasmány volt, néha csak az elgépelések zökkentettek ki, amikkel általában nem foglalkozom, de most valahogy zavaróak voltak! :/ kezdek elge-sedni!:D Jujujujjj, alig várom a folytatást!!!! ^^

Chöpp >!
James S. A. Corey: Kalibán háborúja

Gyönyörűen hozták a fiúk az elvárt színvonalat. Ha lehet, még izgalmasabb történet volt, mint az első kötet. Az elsőnél kicsit elkámpicsorodtam a protomolekula miatt, ugyanis én nem vagyok kifejezetten oda a zombikért, de aztán helyretettem a dolgot és lassan meg is békéltem vele. Most, mikor a Kedvesem a hátam mögött beleolvasott egy akciódús részbe és megkérdezte: Ó, ez zombis?, teljes szívvel tudtam nemet mondani és vázolni a protomolekula mibenlétét.
Valahogy olyan érzés, mint amikor szimpla robotokat akarnak pozitron aggyal rendelkező robotokkal egyenlősíteni. Nincs értelme. Egyik alma, másik körte.
Szóval nagyon jó a történet, nagyon jól van megírva és nagyon szívesen fogom tovább olvasni!

NewL P>!
James S. A. Corey: Kalibán háborúja

Még a második könyv végére sem tudom eldönteni, hogy ez a sorozat most nagyon jó-e, vagy nagyon rossz. Amíg olvasom izgalmasnak találom (de ha leteszem, nem jár rajta az agyam), sok szereplő van benne, amelyek valamilyen szinten egy-egy ember típust testesítenek meg (és ezt nem rassz szinten értem). A sorozat alapgondolata zseniális, és valamilyen szinten tükröt tart elénk, de olyan szinten húzza-nyúzza a történteket, hogy roppant lassan haladok vele.

5 hozzászólás
Mrs_Curran_Lennart P>!
James S. A. Corey: Kalibán háborúja

Nagyon tetszett, nagyon izgalmas volt, méltó folytatása a Leviatánnak. Bár azt nem tudtam meg a könyvből ki a fene az a Kalibán, nyilván valami metafora. Jim és csapata mellé kapunk több új főszereplőt, akiknek a szemszögéből is figyelhetjük az eseményeket. Kedvencem Bobbie, azaz Roberta őrmester, aki egy kétméteres marsi tengerészgyalogos. Pixie, a növénykutató is kedvelhető figura, azonban az öreglányhoz ( bocsi EN titkárasszony) nehéz volt hozzászoknom. Durva, sokat káromkodik és mindenkinek parancsolgat. Ők három külön szálat képviselnek, ami persze a mindenlében kanál Jim Holden kapitánynál fut össze. A történet egy évvel a vénuszi becsapódás után játszódik. Jimék Fred megbízásából űrkalózokra vadásznak a Mars és a Föld között pedig törékeny a béke. Ekkor egy élelmiszertermelésre szakosodott kisbolygón elszabadul a pokol.

2 hozzászólás
Shanara>!
James S. A. Corey: Kalibán háborúja

„Az előző kötet eseményeihez képest kissé áthelyeződtek a súlypontok és a lehetséges vagy éppen már kirajzolódott konfliktusok középpontjai. Egyrészről megmaradt az ismertként is ismeretlen fenyegetés, a protomolekula Vénuszon belül végrehajtott fejlődése, amelynek nem tudni, hogy mi lesz a vége. A másik problémát pedig a Ganymedesen kialakult helyzet okozza, ahol éheznek az emberek, miközben nagyvállalatok űrhajószámra szállítják el az élelmiszert, a Föld és a Mars pedig az égitest felügyelete miatt verseng egymással. (…) Ahogy a sorozat első kötetében, úgy most sem csak a hatalmasok harcairól és a Naprendszer térképének folyamatos átrajzolásáról szól a történet, hanem a kis emberek által vívott csatákról, érzelmi reakciókról, ideológiákról és az ezek következményeként létrejött kisebb-nagyobb, ám néhány esetben így is világrengető összecsapásokról. (…)

Szóval jó volt ez, sokkal jobban tetszett, mint az első rész, mert mozgalmasabb és érdekesebb volt, a minden cselekedetet átszövő politikai intrikák hálóját pedig egyszerűen bámulatosnak találtam. Kedveltem és élvezettel olvastam, ahogy egyes emberek húzogatták a megfelelő szálakat – igaz, néha sikerült ugyanannak a szálnak a két végét egyszerre megragadni, akkor pedig igazi kötélhúzás lett a dologból. (…) Imádom a sorozat egyes regényeinek címeit, azok mögöttes jelentéseit. Ahogy a Leviatán ébredése esetében is átvitt értelmű volt a cím jelentése, ugyanúgy kell értelmezni a Kalibán háborúját is. A tényleges jelentéstartalomra igazán csak a kötet befejezését követően és némi klasszikus ismeret birtokában – vagy a Google kereső használatát követően – ébred rá az olvasó, de akkor viszont mindenképpen kénytelen elismerni, hogy a választás egyszerűen zseniális. (…) Ugyanez mondható el az egész regény, felépítését és történetét tekintve is. A több szálon futó cselekmény mindegyike önmagában is külön történet, együtt pedig hihetetlenül összetett, ám annál káprázatosabb mintázatot alkotnak és mindennek célja az olvasó szórakoztatása. A terv tökéletesen működött, mert én bizony nagyon jól éreztem magam, miközben a nem éppen vékonyka kötet oldalait bújtam.”
Bővebben: https://shanarablog.blogspot.hu/2017/02/james-s-corey-k…

Dominik_Blasir>!
James S. A. Corey: Kalibán háborúja

Egyre inkább úgy tűnik, hogy Daniel Abraham és Ty Franck tökéletesen kitanulta Martintól a mesterséget: jól írnak ugyanis.
Persze különösebben még mindig nem dúskálnak ötletben vagy eredetiségben, csak minimális szinten újultak meg az első részhez képest, és úgy alapvetően, semmilyen téren nem tudtak kiemelkedőt alkotni. Ettől függetlenül viszont egy dolgot egy pillanatig sem vitatnék el tőlük: nagyszerűen szórakoztatnak.
Hibátlanul kiszámítják, hogy mennyi űrcsata, politikai intrika, karakterek közti konfliktus, évődés, humor, akció vagy épp zombiinvázió kell a sikerhez, és mindezt példásan meg is valósítják. Jól működik a szereplők közti dinamika, izgalmasak a jelenetek, érdekel a rejtély megoldása, tisztességesen felvázolják a figurák hátterét (akik amúgy tipikusan olyanok, akikkel másodpercek alatt szimpatizálunk), vagyis minden együtt van ahhoz, hogy ne unatkozzunk (najó, azért az első száz-százötven oldal elég nyögvenyelősen indult).
Úgyhogy a vállalásukat teljesítik, az olvasók élvezik a történetet, ők meg megkapják érte a pénzt. Tisztességes iparosmunka a javából, bárcsak minden sci-fi legalább ennyire jó lenne.
Két megjegyzés: a vártnál több volt az elütés a magyar szövegben; illetve remélem, valamelyik író kapott egy orbitális nyaklevest a cliffhanger miatt.
Bővebben: http://ekultura.hu/olvasnivalo/ajanlok/cikk/2014-07-03+…

8 hozzászólás

Népszerű idézetek

gesztenye63>!

Minden birodalom addig növekszik, amíg a kiterjedése meghaladja a lehetőségeit. Először amiatt kezdtünk harcolni, hogy kié legyen a legjobb ág a fán. Aztán lemásztunk, és pár kilométernyi fás területért harcoltunk. Aztán valaki lóra ült, és több száz vagy ezer kilométer széles birodalmak jöttek.

gesztenye63>!

Odahaza, a Marson, a szél és a por óránként megváltoztatta a tájat. Itt ugyanazokat a lábnyomokat követve haladt, mint tegnap, meg azelőtt, meg azelőtt. És ha soha nem térne vissza, azok a lábnyomok jócskán túlélnék őt. Jobban belegondolva, meglehetősen hátborzongatónak érezte ezt.

gesztenye63>!

– Épp az ebédből érkeztem vissza. Nem ütemezett jelentést kaptam az ön számára megjelölve. Hogy azonnal értesítsem. Próbálkoztam az asszisztensénél, de nem vette fel.
– Még fiatal. Időnként alszik. Gyengeség, tudom.

gesztenye63>!

– A mindenre elszánt elmebetegek mindenre elszánt elmebetegekre jellemző dolgokat tesznek, ha kiderül róluk, kik ők. Nem vagyok hajlandó felmenteni őket csak azért, mert tartok a reakcióiktól. Amikor így jár el velük az ember, az ő kezükbe kerül a hatalom.

gesztenye63>!

Az a fajta kamasz fiú, aki még mindig úgy gondolta, hogy bármilyen probléma megoldható azzal, ha elég sokszor belelő. Minden cselekedete körülbelül annyira tűnt kifinomultnak, mint egy térdkalácsra rácsapott ólomcső […]

Fumax KU>!

– Ne vegye zokon, Holden kapitány – mondta Wendell –, de egyre inkább úgy érzem, hogy jobban jártam volna, ha egyszerűen lelövöm, amikor alkalmam nyílott rá.

Kapcsolódó szócikkek: James (Jim) Holden
gesztenye63>!

Egyetemista éveiben adatgyűjtést végzett a Pinus contortával kapcsolatban. Az összes fenyőféle közül, amely a Földről elszármazott, a csavarttűjű fenyő bizonyult a legrobusztusabbnak az alacsony gravitációs környezetekben. Az ő feladata az volt, hogy összegyűjtse a lehullott tobozokat, és elégesse azokat a magokkal együtt. A szabadban a csavarttűjű fenyő tűz hiányában nem sarjadt ki, a tobozokban lévő gyanta forróbb tüzet gerjesztett, még ha az anyanövény elpusztult is tőle. Hogy javulhasson, előbb romlania kellett az állapotának. Hogy túlélhessen, a növénynek a túlélhetetlent kellett felvállalnia.

ppayter>!

– […] Nincs kedved feljönni a vezérlőterembe, hogy űrkalózokkal harcolj?
– Kávé nélkül nem tudok űrkalózokkal harcolni.

24. oldal, Második fejezet: Holden

gesztenye63>!

– Soha életemben nem találkoztam még olyan emberrel, aki nála többet törődött volna mások boldogulásával és kevesebbet az érzéseikkel – mondta. – De legalább gondoskodik róla, hogy jóllakjanak, mielőtt elsorolja nekik, miben hibáztak.

Chöpp >!

Már jó ideje nem tűnt fáradtnak, továbblépett abba az állapotba, amivé a fáradtság lesz, ha életformává válik.

314. oldal

Kapcsolódó szócikkek: fáradtság

A sorozat következő kötete

A Térség sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Justin Cronin: A szabadulás
Zsivicz Norbert: Zárt Birodalom
T. B. Byrt: A néma csillag dala
Stephen King: A búra alatt
Michael Crichton: Az elveszett világ
Keith R. A. DeCandido: Alien: Isolation – Izoláció
R. J. Hendon: Nightingale
Tom Sweterlitsch: Letűnt világok
Ben Counter: Lángoló galaxis
Tamsyn Muir: Harrow, a Kilencedik