Szólj ​vissza a facebooknak! 7 csillagozás

Az Egyesült Államok jelenlegi magánéletet védő törvényei és rendelkezései olyanok, mint a vadnyugati időkben. Minden létező szabály és norma, megszeghető, és az sem világos, ki a seriff. Ebben a vákuumban igazából maguk a vállalatok állították fel a legtöbb szabályt, akár tetszik, akár nem. Az emberek megadják a személyes adataikat a legújabb alkalmazásnak vagy közösségi hálózatnak, és ezek az adatok működtetik az internetet. Ezután a cégek felhalmozzák az információt, és a legkreatívabb módszereket találják ki, hogy potenciálisan profitot csináljanak belőle. A felhasználók viselkedését minden létező szempontból követik és elemzik, és a Facebookhoz hasonló cégek gyakran változtatják vagy módosítják az adatvédelmi elveiket. A legtöbb fogyasztónak, különösen a fiataloknak fogalmuk sincs, mit is takarnak az adatvédelmi elvek. Röviden: ez egy széles körű probléma ebben a szektorban, amelynek óriási következményei vannak az emberekre nézve.

81. oldal

Az olyan nagyvállalatok, mint a Facebook, a Google, vagy a Sony feljogosítva érzik magukat, hogy tetszőlegesen gyűjtsék és használják személyes adatainkat, a tartózkodási helyünktől és vásárlási szokásainktól kezdve a lakcímen és hitelkártyaadatokon keresztül a személyes fotókig. Amikor szembesítjük őket, a válaszuk ennyi: „Bízz bennünk”, vagy „Ez a te javadat szolgálja”, és megnyugtatnak arról, hogy mindez jobb hirdetési élményt fog nyújtani. De a fogyasztóknak és a kormánytisztviselőknek nem szabadna vakon elfogadni ezt a választ, különösen akkor nem, ha gyerekekről és tizenévesekről van szó. Ahogy később ebben a könyvben is szó esik róla, eljött az ideje, hogy mindannyian felemeljük a hangunkat, és követeljük, hogy tartsák tiszteletben a magánéletünket.

83. oldal

2010-ben például a Google-nak világszerte magyarázkodnia kellett a magánéletet védő törvényhozóknak, és büntetést róttak ki rá, miután a jelentésekből kiderült, hogy az Utcakép térképkészítő járművei privát adatok tömegét gyűjtötték össze a titkosítatlan wifi-hálózatokról. A Google „programozási hibának” állította be a személyes adatok illegális gyűjtését. De ennek az esetnek egyértelmű a tanulsága. Az óriás IT-cégek rengeteg személyes információt gyűjtenek és tárolnak rólunk és családunkról, gyakran a tudtunk vagy engedélyünk nélkül. Ki tudná megmondani, mit csinálnak ezekkel a privát adatokkal? Nem lenne jogunk tudni ezekről az eljárásokról, hogy megakadályozzuk őket?

82. oldal

Nem találok szavakat rá, hogy Amerika mennyire keveset invesztált az iskolákba az elmúlt harminc év során. Számomra ez egy teljesen szemellenzős politika, ami szinte felér egy nemzeti tragédiával. Az egyre növekvő globális gazdasági versengés korában melyik racionális ember vagy társadalom tesz olyat tudatosan, hogy nem fektet be az emberi tudásba és a jövőbeli munkaerőkapacitásba? Vajon milyen sors vár azokra a kultúrákra, amelyek nem fektetnek a jövő generációiba, és állandóan csökkentik az oktatási rendszereik kiadásait?

106. oldal

Mi igaz egy leírt történetben? Mi nem igaz? Miért nem számít néha az igazság? Ezek a beszélgetések segítettek kialakítani az általános és egészséges szkepticizmusomat a médiával szemben.

10. oldal (Előszó - Chelsea Clinton)

Amikor 2011 elején a Közel-Keleten népi megmozdulások kezdődtek, a fiatalok a mozgalmakat a Twitter és Facebook élén vezették. Akár a titkosrendőrségről, akár a helyi politikai gépezetről van szó, a közösségi média óriási fenyegetést jelentett a fennálló hatalom számára. Egyiptomban például a Mubarak elnököt csaknem három évtizedes diktátori hatalmából kimozdító mozgalom egyik legfontosabb vezetője, a Google egyik menedzsere volt, aki fontos üzeneteket posztolt az interneten, segítve a tüntetések összehangolását. A közösségi média hatékony használata nagy demokratikus megmozdulásokat segített Tunéziában és világszerte több országban is, átvéve az irányítást a kormányoktól és nagy intézményektől.

115. oldal

Az elmúlt öt év során tanúja voltam, hogyan formálják át a közösségi hálózatok, különösen a Facebook a hallgatóim életét a Stanford Egyetemen, ahol polgárjogot és gyermekügyet oktatok. A technológia szó szerint megváltoztatta, ahogy egymáshoz viszonyulunk, ahogy randizunk, és ahogy a világnak prezentáljuk magunkat. Érdekes módon nemrég megkérdeztem az egyik csoportomat a Facebookról, és a hallgatók több mint fele azt mondta, hogy bárcsak ne létezne. Sokan azt mondták, nem szeretik, hogy annyi időt elvesz, és hogy hatással van kapcsolataikra a barátaikkal és ismerőseikkel. Sokan említették, hogy a Facebook csökkenti a személyes kapcsolatok minőségét és mélységét, és gyengíti alapvető kommunikációs készségeiket. De természetesen muszáj facebookozni, tették hozzá, mert mindenki fent van rajta.

17. oldal

Egy tizenöt éves lány a hozzánk közeli iskolában öngyilkos lett, miután a Facebookon meglátta, hogy nem hívták meg egy pizsamapartira.

19. oldal

A szüleink egy bizonyos mértékig meg tudtak védeni minket úgy, hogy korlátozták a hozzáférésünket – mint ahogy a gyerekeket távol tartjuk a medence mély részétől, amíg nem tudnak úszni. De most a digitális média és technológia mindenütt jelen van: még a Mount Everesten is van 3G szolgáltatás. A mobiltelefonok lehetővé teszik, hogy a fiatalok felmenjenek az internetre és bárhonnan, bármikor bármit megnézzenek – gyakran a szüleik tudomása vagy felügyelete nélkül. Ahelyett, hogy a medence biztonságos részén maradnának, a mai fiatalok úsznak az információ és média hatalmas óceánjában. Mivel nem tudjuk mindig távol tartani őket a veszélyes vizektől, még fontosabb, hogy átadjuk nekik azokat a készségeket, amikkel navigálhatnak, játszhatnak, biztonságosan kalandozhatnak, és felszínen maradhatnak.

22. oldal

Sajnos a mai vadnyugati digitális médiakörnyezetben a jelenlegi privát szférára vonatkozó törvényeink és felügyeletünk teljesen idejétmúlt. A gyermekeket védő, a privát szférára vonatkozó legutóbbi rendelet 1998-ban született, az internet középkorában. Amikor a legutóbb komolyabban megvizsgáltuk a privát szférára vonatkozó amerikai törvényeket, a Facebook alapítója, Mark Zuckerberg még általános iskolás volt, a YouTube, a chat és a Twitter még nem létezett.

27. oldal