Az ​élet második fele 27 csillagozás

Út a kiteljesedés felé
James Hollis: Az élet második fele James Hollis: Az élet második fele

„Életünk ​közepe táján felébred bennünk az igény, hogy mindazt, amit megtapasztaltunk, valahogy rendszerezzük. Ekkor már tudjuk, hogy időnk nem végtelen, és ahhoz, hogy elkövetkező éveink értékesen teljenek, magunknak is tennünk kell. James Hollis ebben segít. Sorvezetőt ad a belső munkához, a rossz mintázatok felismeréséhez és meghaladásához. Értékes kötet, bizonyosan nem csak az élet második felében.”
Orvos-Tóth Noémi pszichológus
Valamikor negyven- és hatvanéves kor között bekövetkezik egy „lélektani perspektívaváltás” azáltal, hogy végigtekintünk addigi életünkön, számot vetünk eredményeinkkel és kudarcainkkal. James Hollis jungiánus pszichoanalitikus úgy gondolja, hogy ilyenkor kezdődik az élet második fele, amely számos új lehetőséget tartogat.
Hollis könyvében felteszi mindazokat a fontos kérdéseket, amelyeket megválaszolva világosabb fejjel, érettebb pszichével folytathatjuk és tehetjük teljesebbé az életünket.
James Hollis amerikai pszichoanalitikus… (tovább)

>!
Park, Budapest, 2021
356 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633557433 · Fordította: Túróczi Attila
>!
Park, Budapest, 2021
356 oldal · ISBN: 9789633557440 · Fordította: Túróczi Attila
>!
Animus, Budapest, 2009
252 oldal · ISBN: 9789639884212 · Fordította: Turóczi Attila

Enciklopédia 10

Szereplők népszerűség szerint

T. S. Eliot · Auguste Comte


Kedvencelte 3

Most olvassa 17

Várólistára tette 78

Kívánságlistára tette 62

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

Baráth_Zsuzsanna P>!
James Hollis: Az élet második fele

James Hollis: Az élet második fele Út a kiteljesedés felé

Sokkal több, mint önfejlesztés. Pszichológia, közérthetően. Mégpedig egy nagyon érdekes dologról, az életközepi válságról. Ez a téma előbb-utóbb mindenkit érint, ezért érdemes egy szakértő gondolatait megismerni róla. Nem is csalódunk a szerzőben, magas színvonalon fejti ki nézeteit, úgy marad szakszerű, hogy közben mindvégig közérthetően, olvasóbarát módon fogalmaz. Tudományos igénnyel megírt alkotás, amelyet kár lenne kihagyni az életünkből, hiszen ez a probléma előbb-utóbb mindenkit utolér, célszerű felkészülni rá, illetve ha már benne vagyunk, nagyon is kézzel fogható segítséget tud nyújtani. Nem, nem mondja meg a tutit, a saját útját mindenkinek magának kell bejárnia, ahhoz azonban sok támpontot tud adni, hogy a gondolkodásmódunkon változtatni tudjunk, és ezáltal szembe tudjunk nézni a problémákkal, ismerjük fel őket, és keressük a megoldást rájuk. Ahogyan egy felnőtt ember teszi. Mert ez az időszak erről szól az életünkben, fel kell nőnünk, meg kell állnunk a helyünket egy teljesen új életszakaszban, amelyben minden más, mint korábban, a régi szokások alapján már nem tudjuk megoldani a problémáinkat, mindenképpen változtatni kell, az, hogy min, az mindenkinél egyéni, de nagy általánosságban áttekintésre kerül, hogy ebben az időszakban mit kell újragondolnunk. Többek között saját életünket, a kapcsolatainkat, a családunkhoz, a párunkhoz való viszonyunkat, a sikerhez való viszonyulásunkat, a munkánkat, a karrierünket, vagyis röviden mindent újra kell terveznünk. Fejben dől el, hogy vesszük-e a fáradtságot, és szembenézünk az elénk került problémákkal és megpróbáljuk megoldani őket vagy sajnáljunk magunkat és mindenkit hibáztatunk magunkon kívül a kialakult helyzetért. Nyilván az előbbi a felnőtt megoldás, célszerű azt választani, annak ellenére, hogy nem lesz könnyű az út, sok mindent át kell gondolni, sok mindenen kell változtatni, sok mindenbe bele kell nyugodni, és sok újdonságot kell megszokni. Nem egyszerű fejlődési szakasz áll az előtt, aki komolyan veszi a kérdéskört, de megéri, mert sokkal boldogabb életet élhet, mint az előtt.
A teljes kritika itt olvasható:
https://smokingbarrels.blog.hu/2022/07/27/konyvkritika_…

moni79>!
James Hollis: Az élet második fele

James Hollis: Az élet második fele Út a kiteljesedés felé

Sok minden tetszik a könyvben, és vannak hibái is; ezzel együtt mindenkinek ajánlom, aki viszonylag jó önsegítő irodalmat akar olvasni. Ez a könyv inkább általánosságban (de nem közhelyesen és lebutítva) szól arról, milyen fontos szerepünk van saját életünkben, és hogy felnőttként alapvetően a mi dolgunk a változás elérése. Ehhez pedig le kell válni a szülőkről, és nem szabad bedőlni a különböző látszat- vagy pótmegoldásoknak. A legfontosabb mondanivaló szerintem az, hogy szenvedés, pokoljárás, a szorongásaink mélyének megtapasztalása nélkül nem lehetünk hosszú távon jobban, bármit is ígérnek pl. a „pozitív gondolkodást” hirdető guruk. Ez persze nem új és eredeti gondolat, de én is azt tapasztalom, hogy nem lehet elégszer elmondani. A másik fontos dolog a spiritualitás megtalálásának és megtapasztalásának alapvető szerepe az életben- és ez alatt a szerző nem a másoktól kritika nélkül átvett vallásos vagy ezoterikus gondolatokat érti, hanem a valódi, autonóm kiteljesedést. A könyv nagy hátránya, hogy kevés példát, esetet ír le, így sokszor nem könnyű megérteni, mire utal (néha ködösen is fogalmaz), illetve néha kinyilatkoztatásnak hatnak a mondatai, alátámasztás nélkül.

_Katie_ P>!
James Hollis: Az élet második fele

James Hollis: Az élet második fele Út a kiteljesedés felé

Mindenkinek eljön az a pont az életében, amikor valami nagyot üt és kénytelen visszatekinteni, valamint újraértékelni az életét.
Bizonyos szempontból érdekes volt, ugyanakkor rosszkor került a kezembe, mert nem igazán sikerült ráhangolódnom – szó szerint unatkoztam időnként. Lehet, hogy még messze vagyok az életközépi válságtól? :')))

Sonnenschein>!
James Hollis: Az élet második fele

James Hollis: Az élet második fele Út a kiteljesedés felé

Egyszer eljön annak az ideje, hogy visszatekintsünk – még életünk derekán. … hogy mit látunk, az erősen személyfüggő. Akárhogyan is, de a cél nem a múlt kutatása lenne, hanem a még előttünk álló idő értékes eltöltése…
Hollis szinte a születés pillanatáig visszatekintve elemez élethelyzeteket, melyek sokak számára válaszolhatnak meg miérteket. Alapvetően racionális ok-okozati összefüggések révén ad magyarázatot, de kitér az önmagunkban zajló belső vívódások, mint a környezetünkkel előforduló konfliktusok kémiájára is. Pszichológia könyveket olvasók számára sok minden ismerős lehet, ám Hollis új, mások által kevésbé érintett kérdések mellett sajátos megvilágításban mutat be válaszokat a felmerülő kérdésekre.

Bővebben és szubjektívebben itt: http://byblosbookz.wordpress.com/2011/03/05/az-elet-mas…

padmee>!
James Hollis: Az élet második fele

James Hollis: Az élet második fele Út a kiteljesedés felé

Szószátyár, néha ködös és nekem sok benne a transzcendencia, de el kell ismernem, hogy értelmes könyv.

ddani>!
James Hollis: Az élet második fele

James Hollis: Az élet második fele Út a kiteljesedés felé

Ebben a műfajban (nem átverős önsegítő) ez jó könyv. Az alapvetéssel (hogy az élet második felét életkorhoz-életszakaszhoz köti, valahol a negyven és a halál között) nem értek egyet, itt teljesen alapvető és univerzális dolgokról van szó, alig van bármi a könyvben, ami a középkorúságra utalna. Ennek ellenére (vagy épp emiatt) érdemes volt elolvasni, nagyjából semmi olyat nem tudtam meg, ami meglepne, és a leírtak legnagyobb részével tudok azonosulni. A felsőbb hatalom meg a misztérium diszkréten lett csak adagolva, amiért hálás vagyok, és bár értem, milyen célt szolgál, továbbra is képtelen vagyok mit kezdeni az ilyen ködös és jószándékú szavakkal. Jung és elmélete nem vettek meg kilóra, de azért fogok még olvasni ilyesmiről. Nem rossz.

Delfinlány>!
James Hollis: Az élet második fele

James Hollis: Az élet második fele Út a kiteljesedés felé

Ez a könyv pont jókor talált meg. Tartott tükröt, nyújtott vígaszt, adott támaszt és megértés, hozott sok felismerést. Nem mondom, hogy könnyű olvasmány. Lassan haladtam, mert adott gondolkodnivalót rendesen. Többször vissza tértem egy egy részre, hogy biztosan jól értsem. Szerintem nem csak életközepi válságban lévőknek hasznos, hanem 30 után már mindenkinek érdemes tudatosan gondolkodni ezekről a dolgokról. Biztosan fogom még újra olvasni. Nagyon ajánlom.

Szabó_Elvira I>!
James Hollis: Az élet második fele

James Hollis: Az élet második fele Út a kiteljesedés felé

Kevés könyv van, amiről úgy gondolom, 10-20 év múlva megint előveszem, és újraolvasom, ez a könyv azonban közöttük van (már csak azért is, mert én még nem értem el az életközép szakaszát, amikor olvastam). Szinte minden második oldalán találtam olyan idézetet, amit el tudtam volna könyvjelzőzni.
A könyv a jungiánus pszichológia szemléletmódján és fogalmain (pl. mély-én, archetípus) keresztül ír arról, hogyan helyeződnek át a hangsúlyok az életút második felében. Maga az életközépi válság fogalma is Jungtól származik, és Jung tanai közül talán ez a legkönnyebben emészthető és a leginkább kézzelfogható. Úgy is mondhatnánk, Jung megfigyelései közül ez az egyetlen, amelyben szerepelnek számok :) A könyv alapgondolata talán az, hogy nem odázhatjuk el örökké, hogy kapcsolatba kerüljünk valódi önmagunkkal és azokkal a célokkal, amelyek a fejlődésünket, kiteljesedésünket szolgálják. Legkésőbb az életközép idején ennek eljön az ideje – ha pedig valaki menekülne e felhívás elől, annak depresszió és szorongás lehet az ára.
Azoknak ajánlom ezt a könyvet, akik szívesen olvasnak pszichológiai műveket. Az élet második fele a pszichológiai könyveken belül a filozófiai jellegű, elmélkedésre inspiráló művek közé tartozik, nem pedig a tudományos eredményeket ismertető művek közé, és végképp nem azok közé az önfejlesztő könyvek közé, amik egyszerű üzeneteket és tanácsokat fogalmaznak meg. A könyv bővelkedik összetett mondatokban, és inkább elvont, mint praktikus – azok forgathatják igazán haszonnal (életkortól függetlenül), akik elgondolkodnak azon, mi adhat tartalmat és mélységet az életnek.


Népszerű idézetek

Gyöngyi69>!

Mi történne az életünkkel, a világgal, ha a gyereket feltétel nélkül elfogadnák a szülők, s azt mondanák nekik: „Értékes vagy számunkra, mindig is szeretni és támogatni fogunk; azért vagy itt, hogy az legyél, aki vagy; törekedj arra, hogy soha ne sérts meg másokat, de mindig próbálj a lehető legjobban önmagaddá válni; ha elbuksz, és kudarcot vallasz, mihozzánk akkor is hazajöhetsz, de ugyanakkor az a dolgod, hogy itt hagyj minket, hogy előre haladj a saját sorsod felé, s közben nem kell nekünk örömet szerezned.” Hogy megváltozna a történelem! Hogy felszabadulna minden gyerek, mert a szülője elég bátor volna feláldozni saját narcisztikus szükségleteit a gyermeke közös, de mégis külön útja szolgálatában! Mennyire felszabadulnának a szülők, hogy azokkal a kérdésekkel tudjanak foglalkozni, amelyeket az élet sodor eléjük, mert nem szükséges, hogy a gyermekeiken keresztül éljék az életüket! Akkor minden gyerek felfedezhetné a világot, kísérletezhetne, tétovázhatna, és szégyenkezés, önmegvetés nélkül újrarendezhetné a sorait, mindig szeretetet és támogatást érezne maga mögött, amit hamuban sült pogácsaként magával vihetne az elkerülhetetlen kétségbeesés és vereség idejére is!

128. oldal

James Hollis: Az élet második fele Út a kiteljesedés felé

2 hozzászólás
Gyöngyi69>!

Ha azt mondom, hogy nekem ízlik valamelyik fagylalt, és neked is ízleni fog, akkor aztán vagy egyetértesz az ízlésemmel, vagy nem. Ám ha ragaszkodom hozzá, hogy nekem jobb az ízlésem, mint neked, akkor megsértem az ember mivoltodat, mert letagadom az élményed valódiságát. Egyénekként, kultúrákként, házastársakként és szülőkként folyton így erőszakoljuk egymásra akaratunkat.

179. oldal

James Hollis: Az élet második fele Út a kiteljesedés felé

moni79>!

A tömegkultúra mézesmadzagai ellenére az élet célja nem a boldogság, hanem az értelem. Aki a szenvedés elkerülése vagy kicselezése révén akarja elérni a boldogságot, annak egyre felszínesebb lesz az élete.

216. oldal

James Hollis: Az élet második fele Út a kiteljesedés felé

7 hozzászólás
Gyöngyi69>!

Azt tapasztaltam, hogy azok kezelik legrosszabbul az öregedést és a halandóságot, akik félnek, hogy nem vettek részt eléggé ebben az életükben, hogy nem voltak igazán itt, hogy nem azt az életet élték, amelyet élniük kellett volna. A külsőjükkel legtöbbet foglalkozó emberek azok, akik leginkább ellenállnak a feladatnak, hogy bensőjüket kiteljesítsék, mivel folyton a külvilágban keresik a megerősítést.

196. oldal

James Hollis: Az élet második fele Út a kiteljesedés felé

moni79>!

Ez azt jelenti, hogy az ember úgy gyakorolja a gondoskodás felelősségét a gyerekei és a szülei iránt, hogy közben időt szakít saját magára is. Önmagunk hosszú távú elhanyagolása valahol ki fog ütközni: talán testi betegségben, depresszióban, de leginkább a közkeletű zsörtölődésben, amely a rosszul leplezett harag szivárgása.

133. oldal

James Hollis: Az élet második fele Út a kiteljesedés felé

paoloni>!

Az élet első felének lélektanát a szerzés fantáziája irányítja: énerőre kell szert tennünk, hogy le tudjunk válni a szüleinkről […]. Ám az élet második fele azt kívánja tőlünk, sőt végül követeli is, hogy mondjunk le dolgokról – ne azonosítsuk magunkat az anyagi javainkkal, a szerepeinkkel, a státusunkkal, az ideiglenes identitásainkkal –, és más, belülről megerősített értékeket kezdjünk el vallani.

122. oldal

James Hollis: Az élet második fele Út a kiteljesedés felé

paoloni>!

Mi történne az életünkkel, a világgal, ha a gyereket feltétel nélkül elfogadnák a szülők, s azt mondanák nekik: „ Értékes vagy számunkra; mindig is szeretni és támogatni fogunk; azért vagy itt, hogy az legyél, aki vagy; törekedj arra, hogy soha ne sérts meg másokat, de mindig próbálj a lehető legjobban önmagaddá válni; ha elbuksz, és kudarcot vallasz, mihozzánk akkor is hazajöhetsz, de ugyanakkor az a dolgod, hogy itt hagyj minket, hogy előrehaladj a saját sorsod felé, s közben nem kell nekünk örömet szerezned”. Hogy megváltozna a történelem! Hogy felszabadulna minden gyerek, mert a szülője elég bátor volna feláldozni saját narcisztikus szükségleteit a gyermeke közös, de mégis külön útja szolgálatában! Mennyire felszabadulnának a szülők, hogy azokkal a kérdésekkel tudjanak foglalkozni, amelyeket az élet sodor eléjük, mert nem szükséges, hogy a gyerekeiken keresztül éljék az életüket!

178. oldal

James Hollis: Az élet második fele Út a kiteljesedés felé

paoloni>!

Sok minden, talán minden elviselhető, ha értelme van.

25. oldal

James Hollis: Az élet második fele Út a kiteljesedés felé

moni79>!

Azt mondják, a vallás azoknak való, akik félnek pokolra szállni, a spiritualitás pedig azoknak akik már megjárták a poklot.

175-76. oldal

James Hollis: Az élet második fele Út a kiteljesedés felé

Kapcsolódó szócikkek: spiritualitás
5 hozzászólás
paoloni>!

Ami örökké a miénk, azt nem becsüljük annyira. Az a legdrágább, ami bármikor tovalibbenhet.

283. oldal

James Hollis: Az élet második fele Út a kiteljesedés felé


Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Irvin D. Yalom: Szerelemhóhér és más pszichoterápiás történetek
Erich Fromm – Daisetz Teitaro Suzuki: Zen-buddhizmus és pszichoanalízis
M. Scott Peck: Úttalan utakon
Irvin D. Yalom: Minden mulandó
James Clear: Atomi szokások
Orvos-Tóth Noémi: Örökölt sors
Janet S. Klosko – Jeffrey E. Young: Fedezd fel újra az életed!
Caroline Leaf: Tisztítsd meg elméd zűrzavarát
Ken Wilber: A Működő Szellem rövid története
David R. Hawkins: A tudatszintek meghaladása