!

Az utolsó mohikán (Bőrharisnya 2.) 201 csillagozás

James Fenimore Cooper: Az utolsó mohikán James Fenimore Cooper: Az utolsó mohikán James Fenimore Cooper: Az utolsó mohikán James Fenimore Cooper: Az utolsó mohikán James Fenimore Cooper: Az utolsó mohikán James Fenimore Cooper: Az utolsó mohikán James Fenimore Cooper: Az utolsó mohikán James Fenimore Cooper: Az utolsó mohikán James Fenimore Cooper: Az utolsó mohikán James Fenimore Cooper: Az utolsó mohikán James Fenimore Cooper: Az utolsó mohikán James Fenimore Cooper: Az utolsó mohikán James Fenimore Cooper: Az utolsó mohikán James Fenimore Cooper: Az utolsó mohikán
Könyvmolyképző · 2.299 Ft –16% 1.931 Ft
Könyvtár

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Cooper könyveiért több mint száz éve lelkesedik az ifjúság. Generációkat bûvölt el kalandosságával, hiteles természetével, örökéletû romantikájával. Az utolsó mohikán abban az idõben játszódik, amikor az angol és a francia gyarmatosítók elkeseredett harcot vívtak egymással Észak-Amerika birtokáért, az indián törzsek pedig részben a franciák, részben az angolok szövetségeseivé lettek, miközben saját területük egyre zsugorodott.
Történetünkben Munro alezredes leányai egy angol katonatiszt kíséretében az õserdõn keresztül apjukhoz igyekeznek a William Henry-erdõbe. Vezetõjük egy irokéz indián, aki az angolok szolgálatában áll, noha törzse a franciák szövetségese. Magua, az irokéz, tévútra csalja õket, mert gyûlöli az alezredest. Szerencsére találkoznak Sólyomszemmel, aki két mohikán barátja társaságában arra vadászik.
Az izgalmas történet folyamán a tábornok két lánya két ízben is indián fogságba esik. Hõsi halált hal az ifjú mohikán, akivel kivész a mohikánok nemes indián törzs.

Eredeti mű: James Fenimore Cooper: The Last of the Mohicans

Eredeti megjelenés éve: 1826

Tartalomjegyzék


Hirdetés

Kedvencelte 16

Most olvassa 8

Várólistára tette 49

Kívánságlistára tette 10

Kölcsönkérné 1

Elcserélné vagy eladná

>!
500 Ft ★★★★★ Eladó Elcserélhető
irasalgor könyve James Fenimore Cooper: Az utolsó mohikán
>!
★★★☆☆ Eladó Elcserélhető
Anitiger könyve James Fenimore Cooper: Az utolsó mohikán

Kiemelt értékelések

+
>!
ponty

Csillagozhatnám én ezt háromtól ötig, és mind egyszerre lenne igazolható, és vitatható, de az az igazság, hogy már 23-25 éve el kellett volna olvasnom. És Anyunak egy szót se, de, hogy nem tettem meg, az részben a családi könyvtár jóvátehetetlen hiányossága. Másrészt pedig természetesen az enyém.
Akkori énem imádta (és persze, hogy meg is siratta) volna Unkaszt, rettegte és gyűlölte volna Maguát, bevette volna Sólyomszem minden hencegő, amerikánus szavát, és egyáltalán élvezte volna a történelmi hátteret, no meg az izgalmakat.
Mostani énem imádta Unkaszt (meg nem siratta, mert sajna hozzászokott már halálához), értékelte a remek negatív szereplőt, Maguát, illetve a regény ismeretterjesztő szándékát, jólesően ízlelgette az indián neveket, és nyelvet, de morgolódott Sólyomszem béna, melldöngető szövegein, melyekben úgy elkoptatta Szarvasölőt, a legendás puskáját, mint átlagos, börtönből szabadult amerikai rapper a nyilvánvaló tökösségét.
Hát így.
A történetből készült utolsó film pedig, a drámai kalandfilmek fokozhatatlan csúcsa. Ennél akárcsak egy hajszállal is több szépséget, romantikát, pátoszt, és hősiséget aligha viselt volna el, viszont így ahogy van, bármennyiszer nézhető, örök klasszikus. Minden szempontból mesteri mű.
A maga módján egyébként a könyv is.

2 hozzászólás
+
>!
márti

Kisindiánkoromban az unokabátyámtól kértem kölcsön és soha többet nem adtam vissza neki.

+
>!
Andilány

Nem gondoltam, hogy mostanában indiános könyvet fogok olvasni, mert nem igazán szeretem az ilyen típusú könyveket. Azt meg végképp nem gondoltam, hogy ennyire tetszeni fog a könyv. :) Túl sok összehasonlítási alapom nincs, de ez a könyv megvett magának. A történet végülis csak sápadtbőrűekről és indiántörzsekről szól, van benne harc és menekülés, mint gondolom az indiános könyvekben általában. Viszont miután elkezdtem olvasni és felvettem a történet fonalát, teljesen belemerültem és csak olvastam és olvastam. Maguát az első pillanattól kezdve unszimpatikusnak találtam és a történet folyamán meggyűlöltem. A többi szereplőt viszont fokozatosan kezdtem megszeretni, legjobban pedig Cora-t és Unkaszt zártam a szívembe. A könyv végén pár könnycseppet is sikerült elmorzsolnom. Örülök, hogy egy kihívás miatt kezembe került a könyv, azt hiszem meghozta a kedvem ahhoz, hogy olvassak még ilyen típusú könyveket. :)

2 hozzászólás
+
>!
kvzs

Felnőttként indiánkönyvet olvasni érdekes élmény. Egyrészt még mindig lenyűgöznek a tájleírások, élvezem az indiánok bemutatását, a szokásaikat, a különböző törzsek kultúráit, azonban végig éreztem a zavaró fehér felsőbbrendűséget. Igaz, hogy a könyv címe szerint az utolsó mohikánról szólt, mégis Sólyomszem volt a főszereplő és az egyértelmű vezető indián társaságban is (miért nem a tapasztaltabb Csingacsguk?).
Olvasás közben végig pörögtek a szemem előtt filmbeli képek, és a végén meg kellett állapítanom, hogy ebben az esetben a filmváltozat sokkal jobban tetszik (feszesebb, drámaibb számomra a kicsit átírt történet)

+
>!
Poccahontas

Sajnos a negatív meglepetések közé kell sorolnom. Talán azért is, mert a Winnetou után olvastam, meg azért is, mert felnőtt olvasmányt vártam, de nagyon gyerekesnek találtam. Lehet, hogy a fordítás volt a borzalmas és az eredeti mű komolyabb, de ez nekem iszonyatosan egyszerű nyelvezetű volt, már-már együgyű. Komolyan egy-két mese komolyabb tud lenni. Nem azzal van a baj, hogy megmosolyogtat, hanem azzal, hogy azért mosolygok, mert túl komolytalan nekem.
Lehet, hogy nekem voltak irreális elvárásaim, de nem tudtam, hogy ez gyerekeknek íródott volna…
Azért persze mindenkinek ajánlom, hogy mint nagy klasszikust olvassa el, de talán egy figyelmeztetést közrebocsátanék: ne komoly olvasmányra számítsatok!

1 hozzászólás
+
>!
tonia98

Ezekben az indiános történetekben van valami, ami magával ragad…Régebb nem szerettem az indiánokról szóló történeteket, de amióta elolvastam Az utolsó mohikánt, rájöttem, hogy ezek a kalandok kihagyhatatlanok, a tájakat mindenkinek meg kell csodálnia…és még sorolhatnám. Nagyon tetszettek az indián nevek, szokások, az indián bölcsesség…Egyszóval: felejthetetlen.

++
>!
Palczert_Anett

Méltó folytatása a Vadölőnek, sőt szerintem még jobb is. A cselekmény sokkal dúsabb és az új szereplők is érdekesebbek. Csak ajánlani tudom mindenkinek, főleg azoknak, akik csípik az indiánokat. :D

+
>!
Eszter05

Kissé meglepve látom a, ha nem is negatív, de nem is elismerő véleményeket. Nem erre számítottam. Nem kéne elfelejteni, hogy Cooper elsősorban ezt ifjúsági regénynek szánta. Hogy is használhatott volna bonyolult nyelvezetet, miért írt volna magasröptű bölcsességeket, ha azt egy gyerek nem érti meg? Jól tette, hogy nem cifrázta túl az egészet. Ennek köszönhetően volt egyszerű, és letisztult, mégis megható és tanulságos. Ha valaki túlzottan is felnőttnek képzeli vagy érzi magát, és kicsit sem akar gyerek maradni, hát ne olvassa.
Már egészen kicsi, óvodás korom óta érdekelnek az indiánok, aztán ezen könyv elolvasása után ez az érdeklődés mély szeretetté alakult át. Azóta már beszélgettem is párral, vásároltam is tőlük, álomfogóm is lett… Ezzel nem a kultúrájukat akarom „birtokolni”, egyszerűen csak szeretném, hogy valami kössön hozzájuk. Na mindegy, most a könyv lenne a lényeg.
Nagyon megnyert. A történet lebilincselő, cselekményes volt. A végén jaj, de keservesen megsirattam Unkaszt. Pedig nem volt semmi csöpögős jelenet, síró nők, hatalmas önfeláldozás, sokkal inkább az markolt bele az én szívembe, ahogy Csingacskuk reagált az egészre. Leírhatnám, hogy mire gondolok, de nem teszem, mert ez lehetetlen. El kell olvasni, át kell érezni, aztán meg megérteni. Olvastam a könyvet, kétféle filmet is láttam, mindig nagyon meghatott.
Az meg külön jó pont, hogy nem egyszerű regény volt, egy kitalált történettel, hanem valós dolgokkal, valós emberi gyarlósággal és kapzsisággal. Szinte szégyellem azt, hogy pár száz éve a hozzám hasonló fehér emberek hogy viselkedtek. Sólyomszem felhozatala azért is történhetett, hogy megmutassa, az indiánoknak alapvetően semmi olyan céljuk nincsen, hogy az európai embereket lemészárolják, vagy gyűlöljék. Ha az ember érdemes rá, ugyanúgy tudják tisztelni és szeretni.

+
>!
délibáb

Mi így üdvözöljük egymást: Wingapo (ez még a Pocahontasból ragadt rám)

Szóval szívmelengető történet ez, de én is elkéstem 10 évet. :)


Népszerű idézetek

+
>!
vigili P

Hosszú életem reggelén boldognak és erősnek láttam népemet, s mielőtt estém elérkezett volna, holtan kellett látnom az utolsó mohikánt.

utolsó mondat

+
>!
Pezy

(…) bármilyen kiváló is egy hadvezér, erkölcsi bátorság nélkül nem lehet nagy ember.

160. oldal

+
>!
Pezy

(…) Én egy könyvet olvasok, s az olyan egyszerű és közérthető, hogy nem kell sokat rágódni az értelmén.
– Mi a címe annak a kötetnek? – kérdezte David, nem is sejtve, hogy a másik mire gondol.
– Nincs címe – felelte a vadász. – De nézz körül, itt fekszik előtted, kinyitva. Ez a könyv a természet: sorai az erdők, a dombok, a patakok. Tanulmányozd, barátom, s több bölcsességet meríthetsz belőle, mint a sápadtarcúak kegyes irkafirkáiból.

106. oldal

+
>!
JamiC P

(…) ez a két indián oly becsületesen és őszintén viselkedett, oly könnyedén és természetesen mondott le korábbi felfogásáról, miután jobb belátásra tért, hogy a civilizált európai hatalmak bármelyik parlamentjében egyszer s mindenkorra befellegzett volna politikai pályafutásuknak.

175. oldal

+
>!
Baki P

Mintegy kétszáz évvel ezelőtt az európai hatalmak véres harcokat vívtak egymással az észak-amerikai földrész területén azokért a gyarmatokért, amelyek később Egyesült Államok és Kanada néven szerveződtek országgá.

(első mondat)


Hasonló könyvek címkék alapján


Ha tetszett a könyv, olvasd el ezeket is