Kegyetlen az idő. A hajdani Sólyomszem már nem lát olyan messzire, mint régen, a Vadölő nevet sem viselhetné, mert erejéből már csak a csapdaállításra telik – bizony megöregedett már Nathaniel Bumppo, a legendás vadász, az amerikai erdők és puszták sápadtarcú harcosa. Bátorsága és tettrekészsége azonban még a régi. Még képes megállítani a rohanó bölénycsordát, még nem egyszer túljár az ellenséges indiánok eszén. Szükség is van rá, mert ezúttal egy elrabolt fiatalasszony, egy bájos szerelmespár és egy kétbalkezes tudós életét kell megmentenie. Meg-megújuló indiáncsatározások és hajszák között vezeti védenceit a sziú tolvajok és az emberrabló Bush család elől egy barátságos indián törzs táborába…A Bőrharisnya-sorozat utolsó könyvében még egyszer régi fényében felragyog a hajdani indiánélet romantikája, még egyszer részesei lehetünk azoknak a lélegzetelállítóan izgalmas, fordulatos kalandoknak, amelyeknek magányos hőse az agg vadász – a vadon egyetlen igaz, tiszta lelkű embere.
A préri (Bőrharisnya 5.) 146 csillagozás
A prairie címmel is megjelent.
Eredeti megjelenés éve: 1827
Kiadói ajánlás: 12 éves kortól · Tagok ajánlása: Hány éves kortól ajánlod?
Enciklopédia 3
Szereplők népszerűség szerint
Natty Bumppo · az öreg trapper
Kedvencelte 6
Most olvassa 5
Várólistára tette 28
Kívánságlistára tette 5
Kiemelt értékelések
Nekem ez a rész volt a legszomorúbb, több szempontból is.
Először is mivel a sorozat véget ért.
Másodsorban Natty miatt, szomorú volt látni-olvasni mivé lett Vadölő. Vagyis nem is az, hogy mivé lett, hanem szimplán az, hogy megöregedett és már csak árnyéka ifjú önmagának. Ezt látni, erről olvasni mindig szomorú dolog. Most is így voltam vele.
Valamint az is kesergésre ad okot, hogy a könyv gyönyörűen bemutatja miféle következményekkel járt a telepesek terjeszkedése az amerikai kontinensen. Ennek beharangozója volt már az előző rész is. Ebben a könyvben pedig kiteljesedett, hogy az egykori „erdőjáró”, hogyan kényszerült a part menti erdőkből a kopár prérire.
Mindezen lehangoló dolgok mellett azért öröm volt olvasni a könyvet, továbbra is izgalmas és kalandos volt az egész történet.
Jó volt felnőtt fejjel is elolvasni ezt a gyermekkori kedvencet. Annyi különbséggel, hogy most már jobban átláttam az egész történetet és mást is beleláttam az indián csatározásokon kívül.
Hát vége! spoiler.
Az öreg trapper, hívjuk akárhogy, Vadölő, Sólyomszem, Bőrharisnya, megtért az örök vadászmezőkre. Ebben a regényben még itt hagyott nekünk egy érdekes mesét a prériről, bölényekről, lovakról, emberekről – fehérekről és indiánokról. Belekeveredünk egy vándorló telepes család életébe, egy fura emberrablásba, a sziú és a páni indiánok harcába. Itt is van egy különc természettudós – meg a szamara is. Megismerkedünk két nagyszerű emberrel, akik mellette állnak Natty-nak az utolsó pillanatban: egy tüzérszázadossal spoiler és Sziklaszívvel, a páni farkasok törzsfőnökével. A történet szomorú, bár nem annyira, mint a Bőrharisnya – itt a prérin nem látszik annyira a civilizáció hatása. Most még. Akkor – az 1800-as évek elején. De jelek vannak.
Cooper mindegyik történetét ajánlom a fiatal és az idős olvasóknak is – ezekből mindenki tanulhat. Bátorságot, nemeslelkűséget, becsületet, tisztességet – és sajnálhatjuk, hogy az a világ régen véget ért. De emlékezzünk rá, hogy volt egyszer olyan is. spoiler
Jaj, de nagy gondban vagyok.
Imádom Karl May indiános történeteit, és Az utolsó mohikánt is szerettem filmen, de valahogy ez a könyv nem adta vissza azt az érzést. Még soha nem olvastam Cooper-től és talán túlságosan May stílusát vártam, de ez nem az volt…
A történettel nem lett volna gond, igazából a szokásos história a fehér ember az indiánok földjére jön, akik megtámadják, elfogják, aztán kiszabadul vagy egyezséget kötnek, a gonosz elnyeri méltó büntetését, és a végén mindenki boldog. Viszont mindezt olyan nyálas és szájbarágós módon tette az író, hogy a végén már a számat húztam a mondatokon, mert előre tudtam, hogy túl lesz írva.
Egy több mint 50 éves kiadást olvastam, ezért mindenképpen megérte a kezembe venni, és a polcomat díszíteni vele az elkövetkező években.
Hát elérkezett ez a pillanat is: végére értem a Nagy Indiánkönyv avagy Bőrharisnya-sorozat újraolvasásának befejező etapjához. A préri méltó lezárása Cooper monumentális regényfolyamának. A történet helyszíne ezúttal – ahogy a cím is sugallja – a végtelen erdők, a nagy tavak, majd western város helyett a préri. Trapperek és magányos kóborlók világa, medvetalp és jó vagy rossz szándékú alakok felbukkanásával. Jó kis regény volt!
Egy nagyszerű történet a becsületről.
Kalandok során át betekinthettünk a 19. század elejére, az Egyesült Államok születésének korába, amikor még az utazó tarthatott az indiánoktól, a prérin hatalmas bölénycsordák legeltek és olyan fehér ember is létezett, aki a tisztesség és becsület alapján ítélte meg felebarátját, nem pedig a bőre alapján.
Ettől a regénytől mindig nagyon nehéz volt megválni, mivel az évek során a főszereplő, és a kalandjai erősen hozzám nőttek. Gyermekként szomorúan olvastam az utolsó részeket. Az előző 4 regényhez képest ez már nem az erdőben, hanem a prérin játszódik, ami egészen új nézőpontba helyezi a cselekményt. Teljes jellemzésem és élményem a könyvről itt olvasható: http://regiujkonyvek.blogspot.hu/2018/05/james-fenimore…
Bár Natty Bummpo életéből már nem sok van hátra, ez a kötet számomra sokkal kevésbé sötét, mint az előző. Hiszen itt a főhős megint aktív, esze többször jó szolgálatot tesz, társait ismét ő menti meg, új barátokat szerez, és kiderül, hogy bár a régiek már nem élnek, utódaik még emlékeznek a közös kalandokra, és becsülik egykori társaikat.
Népszerű idézetek
Ha módomban állna megváltoztatni az élet rendjét, akkor azt mondanám: akik szeretetben és barátságban éltek egymás mellett sok-sok éven át, azok egyszerre haljanak meg, hiszen azok az évek, amiket ajándékba kaphatnak még, ha magukra maradtak, úgysem érnek már sokat.
XIII. A legveszedelmesebb ellenség
Az embernek előbb gondolkodnia kell, és csak azután határozhat.
– Nem tudta, hogy ha átkel a Missisippin, maga mögött hagyja az egyetlen jó barátot, aki a gyenge fiatalokat oltalmába veszi, különösképp, ha árvák?
– Kire gondol?
– A törvényre. Néha kellemetlen, hogy van, és megnyirbálja az ember szabadságát. De ha nincs, akkor látjuk csak, milyen nagy szükség van rá.
14. oldal
De mit ér a jólét és gazdagság, ha a szív elégedetlen?
288. oldal
Nagyon sajnálom, kedveseim, de most egy kicsit vigyáznunk kell. Úgy látszik, nem vagyunk egyedül ezen a tájon, ami az emberi faj szégyenére azt jelenti, hogy veszélyben vagyunk.
19. oldal
Úgy látom, csak a szavak választanak el minket, egyébként egész jól megértjük egymást.
133. oldal
– Véleményem szerint az élet és a halál a sorstól függ, és a legjobb belenyugodni az akaratába, mert sem a félelem, sem a jajveszékelés nem segít. És ki tudja kiszámítani, hogy ezek az átkozott indiánok ravaszságukban mire vetemednek? Lehet, hogy most mindjárt kitekerik a tisztelt nyakát, kedves barátom, ami magának bizonyára kellemetlen lesz, de nem hiszem, hogy az emberiség számára olyan nagy veszteséget jelentene.
– Hogyan? Hát az eddigi tudományos munkásságom a maga szemében semmi?
240. oldal
A sorozat következő kötete
Bőrharisnya sorozat · Összehasonlítás |
Hasonló könyvek címkék alapján
- Scott O'Dell: Kék delfinek szigete 87% ·
Összehasonlítás - Liselotte Welskopf-Henrich: Tokei-ihto visszatér 92% ·
Összehasonlítás - Rónaszegi Miklós: Az indián hercegnő 88% ·
Összehasonlítás - Anna Jürgen: Az irokézek fia 89% ·
Összehasonlítás - Alberto Vojtěch Frič: A hosszú vadász visszatér ·
Összehasonlítás - Mark Twain: Tom Sawyer kalandjai 87% ·
Összehasonlítás - Scott Westerfeld: Behemót 91% ·
Összehasonlítás - Majoros Nóra: A néma táltos 94% ·
Összehasonlítás - John Flanagan: Gorlan romjai 93% ·
Összehasonlítás - Gail Carson Levine: Elátkozott Ella 92% ·
Összehasonlítás