Utazások ​a világ körül 14 csillagozás

Első utazás
James Cook: Utazások a világ körül James Cook: Utazások a világ körül James Cook: Utazások a világ körül James Cook: Utazások a világ körül

A ​18. század közepén a Csendes-óceán szigetvilága – Óceánia – Ausztráliával együtt még Földünk legismeretlenebb területei közé tartozott. Felfedező utazásokban pedig eddig az időpontig sem volt hiány. 1513-tól kezdve, amikor a Panama-szoroson átkelő spanyol konkvisztádor, Vasco Nunez de Balboa elsőnek pillantotta meg a nyugat felé végtelenségbe vesző víztükröt, melyet a spanyol király nevében birtokba vett és Mar del Surnak (Déli-tenger) nevezett el, spanyol, portugál, holland, francia és angol tengerészek szelték át hajóikkal ismételten az ismeretlen vizeket. Az első európai, aki keresztülvágott vitorlásával a Csendes-óceánon, a spanyol szolgálatban hajózó portugál Fernao Magelháes volt. Magelháes 1519. szeptember 20-án indult el a föld körülhajózására, hogy rövidebb úton közelítse meg a mesés Indiát és a gazdag Fűszer-szigeteket (Indonézia). 1520. november 28-án siklott ki hajója Dél-Amerikát megkerülve a Csendes-óceán vizeire, és anélkül, hogy közben földet ért volna, 1521… (tovább)

Eredeti cím: Captain Cook's Journal During His First Voyage Round the World

Eredeti megjelenés éve: 1773

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Világjárók – Klasszikus útleírások Gondolat

>!
Osiris, Budapest, 2002
454 oldal · ISBN: 9633893232 · Fordította: Vajda Endre
>!
Gondolat, Budapest, 1962
394 oldal · keménytáblás · Fordította: Vajda Endre
>!
Gondolat, Budapest, 1962
394 oldal · Fordította: Vajda Endre

1 további kiadás


Enciklopédia 10

Szereplők népszerűség szerint

James Cook

Helyszínek népszerűség szerint

Ausztrália


Most olvassa 1

Várólistára tette 29

Kívánságlistára tette 21


Kiemelt értékelések

Bla IP>!
James Cook: Utazások a világ körül

Egy több mint 250 éves igen jól élvezhető útleírás. Kifejezetten „jó fej” volt James Cook!

pwz I>!
James Cook: Utazások a világ körül

Mindig is szerettem a hajós-felfedezős könyveket, filmeket. Cook, illetve a Csendes-óceán és térsége pedig kifejezetten vonz. Nagyon sok barátot sikerült ott találnom, bár ezekre a helyekre még nem jutottam el. Itt a „még”-en van a hangsúly! ;)
No sebaj, arra való a könyv és a korábban ott járt felfedezők, hogy meséljenek arról az időről, amikor a déli-tengerek nagy fehér foltja és a spekulatív Terra Australis, a déli kontinens alakot ölt. No, nem úgy, ahogy sokan az 1700-as évek közepéig elképzelték. Ennek az időszaknak kiemelkedő alakja volt James Cook, aki – az Admiralitással együtt – már akkor tudta, mitől „döglik a közvélemény”: a lehetőségekhez mérten már az első út (1768-70) után, 1773-ban könyv formájában is, illusztrációkkal és persze térképekkel együtt kiadták ennek az útnak a történetét. Valóban, ez nem egy regény, inkább „egy tapasztalt ember benyomásai papírra vetve”, viszont annak egészen rendkívüli. A jó tengerészhez méltón pontos, kimért és a lényeges dolgokat kiemelve vezet végig bennünket Cook a tengereken, szigeteken és korallzátonyok, valamint az ott lakó őslakók között.
Figyelmes olvasó még a mai szörfözés elődjéről szóló megfigyelést is megtalálja a könyvben! :) Cook, mint első szörf-észlelő (nem „szmörf” :D) 1769-ből!!! Molyplecsnit neki! :D :D :D
Az addigi föld- és szigetfoglaló kapitányokkal ellentétben igen csak humánus és megértő a csendes-óceáni szigetvilág lakóival, azok furcsa szokásaival szemben. Odáig megy, hogy bizonyos társadalmi törvényszerűségeket is képes megfogalmazni a Tahatiban, Új-Zélandon, vagy éppen Új-Dél-Walesben látottakhoz fűződően és némelyik még most is megállja a helyét.
Ha megnézed az 1987-es filmsorozatot, ott a teljes életútról kapsz összefoglalót!!!
* * * * *
Adatlapot egy kicsit kipofoztam, mert nem volt minden egyértelmű rajta, így pl. ez csak az első útjáról szóló leírás!!!!

>!
Gondolat, Budapest, 1962
394 oldal · Fordította: Vajda Endre
Olympia_Chavez>!
James Cook: Utazások a világ körül

James Cook kapitány karrierje ugyan mintaszerűen ívelt fölfelé, azonban nagy valószínűséggel őt magát is meglephette kinevezése arra a déltengeri expedícióra, melynek során bizonyos csillagászati megfigyelésekkel egybekötött, titkos megbízatást is kapott. A megbízás nem szólt másról, mint a hollandok által már fölfedezett Új-Hollandia (a köztudatban még nem egyenlő Terra Australissal) és még annyi környező sziget elfoglalásáról a korona nevében, amennyi csak belefér. Ez az admiralitás részéről született dörzsölt döntés (Cook neve ismeretlen volt a rivális spanyolok és franciák előtt, így nem is sejthették mi a valódi célja az útnak…) végül örök hírnevet és dicsőséget hozott neki, a helyi őslakosokat pedig feltételezhetően megkímélte az első nagyobb traumáktól.

James Cook tudományos érdeklődésű, humanista gondolkodó volt, ami igen kellemes párosítás egy világhódító, gyarmatosító hatalom zászlaja alatt, főleg a kiszemelt területek lakosainak szempontjából. De tudományos érdeklődését talán a matrózai is megsüvegelték, már ami a skorbut elleni szorgos és úttörő intézkedéseit illeti. A kötet az első világ körüli utazás kalandjait írja le, Tahiti, Új-Zéland és Ausztrália érintésével, ahol a földrajzi, természetrajzi és néprajzi megfigyelések mellett igyekezett jó barátságot ápolni a szigetek népeivel. S ha ez önmagában még nem tenné elég szimpatikussá személyét, akkor ott van az a szarkasztikus humorérzék, amivel a kor bizonyos tudományos és – meglepő – , de vallási nézeteit is kezeli.
A könyv egészen ígéretesen kezdődik, hiszen mindig bizsergető érzés korabeli feljegyzéseken keresztül megismerni és átérezni, az akkori élet ritmusát, vagy az olyan vidékek hétköznapjait szemlélni, amire ma sincs feltétlenül lehetőségünk. Brazília partjainak elhagyása után pedig azonnal kezdetét is veszi a kaland a Tűzföldön, ami után már nem is találkozunk uncsi európaiakkal három évig. Készleteink feltöltése pedig csak a trópusi szigetek természeti kincseitől és lakosainak jóindulatától függ majd. Tahitin eltöltünk három hónapot, a Benny Hill show hangulatában, – nekem legalábbis ezt idézte meg Cook kapitány beszámolója, a magántulajdon helyi értelmezéséből fakadó, napi rendszerességű problémákkal. Majd a harcias kannibál maorik földjére lépünk, akikről sajnos sokkal kevesebbet tudunk meg, mint reméltem. Végül a csendes és bujkáló aboriginek földjére lépünk, ahol aztán lesz újdonság bőven, hajósaink számára.

Útinaplójának egyetlen kellemetlen része az, ami az átlag olvasó számára ma már irreleváns. Méghozzá a pontos hajózási adatok precíz lejegyzése, ami a tizedik ilyen oldal után már igazán megterhelővé válik.* (Ez a rész, ha minden igaz, a 2002-es Osiris kiadásból már kikerült.)
Összességében azonban jó élmény volt ez a beszámoló, szívesen elolvasnám a másik két utazás teljes szövegét is, ha létezne magyar kiadása, így viszont egyelőre megelégszem a ʼ87-es sorozattal, amit talán gyerekkoromban láttam utoljára.

*spoiler

spoiler

spoiler

6 hozzászólás
Ibanez P>!
James Cook: Utazások a világ körül

A fél csillag levonást csak és kizárólag azon napokért – illetve bejegyzésekért – kapja, ahol hosszú napokon (akár heteken) keresztül csak a part mentén hajóztak és szélesség és hosszúsági fok, mélységmérési adatok és ilyen-olyan fok elnevezését kapjuk, ezt így egymás után tizenakárhányszor… ott kicsit ásítoztam néha.

De… ez egy baromi jó könyv azon kívül… kicsit több (jóval több) térképet elfogadtam volna, hogy végig követni lehessen az útját (mai térképen, dupla elnevezésekkel esetleg, hogy ne zavarodjon bele a mai olvasó se)… Azért gondoljunk bele, hogy egyetlen szál hajóval, ismeretlen vizeken, ismeretlen helyeken 3 évig hajózgatni!!! Ha bármi baj történik a hajóval, jó esetben egy idilli kis szigeten élheted le az életed, rossz esetben egy törzsi harc után megesznek a kannibálok.. brr… vagy ahogy Cook-ék is felfedezik: olyan szigeten kötsz ki, ahol gyakran az éhség az úr, és a fogott halak mennyiségétől függ, hogy túléled-e a következő szezont…

A leírások nekem nagyon érdekesek voltak, főleg a Tahiti és a környékbeli szigeteké (bár néha én kikészültem a tolvaj népségtől, hogy újra barátkoztak velük de mindig felpofoztam magam, hogy ugyan már, miért haragudtak volna rájuk, mikor vacak kis üveggyöngyökért meg szegekért szereztek tőlük hatalmas mennyiségű húst-élelmet-egyebet – egyebek alatt a khm.. ingyenes szórakozási lehetőséget is értem a helyi leányzókkal)… Aztán mekkorát fordul a helyzet, mikor Új-Zélandhoz érnek, ott meg minden bennszülött egyből dárdákkal vonul ellenük… Érdekes volt, mennyire két különböző mérsékletű bennszülött csoport élt itt és amott… Ez a második, új-zélandi rész kicsit unalmasabb is volt, hiszen itt főként a partvonalat kutatták, a fent már leírt módon.

Aztán a harmadik nagyobb része Új-Hollandia, egy kis ideig tartott, mire leesett, hogy Új-Zélandról hirtelen Ausztráliába értünk, itt a zátonyra futás adott izgalmakat és milyen jól megoldották, magam előtt láttam az egészet, hogy ezek a férfiak tényleg mi mindenhez értettek, mennyi mindent sikerült nekik megoldani….

Összességében egy nagyon élvezhető,abszolút nem régies nyelvezetű kötet, három évnyi hajóút, amelyre én is bizony elindultam volna ezzel a csapattal. Érdekes megfigyelni azt is, hogy a három év alatt egyszer sem volt szó lázadásról a hajón, vagy elégedetlenségről, egyszer akart megszökni két matróz és ott maradni az egyik szigeten, meg egy-két morgolódás volt, mikor Cook nem akart kikötni a veszélyesebb helyeken, de semmi olyasmiről nem tesz említést, ami azt mutatta volna, hogy a legénység nem volt elégedett a vezetői képességeivel. És nem is lehet, mert nemcsak a szerencsének volt hála, hogy egy ekkora utazást ilyen veszteséggel vitt végig egy expedíció, hanem Cook rátermettségének és előrelátásának is. Következő ilyen jellegű könyvem Magellán útja lesz (már csak azért is, mert egy vele utazó vicenzai születésű fiatalember írta meg az egészet) :-D

Ui: azért az, hogy amikor van bőven hal meg gyümölcs, de megölik a kutyát… na, ott fordult egyet a gyomrom…

kaporszakall>!
James Cook: Utazások a világ körül

Cook kapitány a nagy felfedezők egyik legszimpatikusabb képviselője. Nem nézi le a természeti népeket, tárgyilagosan mutatja be életmódjukat, szokásaikat. Ha lehet, kerüli az agressziót.

Ez a kötet az Csendes-óceán déli vizeire indított expedíciójának leírása, Tahiti, Új-Zéland, Ausztrália partvidékének ismertetésével.

A könyv legjobb része – mint az a Klasszikus Útleírások sok kötetének esetében előfordul – az idegen népekkel való találkozás, azok életének, szokásainak leírása. Itt is a tahitiak, új-zélandi maorik, ausztrál bennszülöttek néprajza a legérdekesebb.

A hajóút földrajzi-navigációs-meteorológiai részletei nekem nem voltak annyira izgalmasak, de egy vitorlázni szerető ismerősömtől megtudtam, hogy ő bezzeg díjazza az ilyesmit… Javasoltam neki, hogy írjon ő is recenziót a moly-ra, és ragassza át ránk a lelkesedését…

Ami a földrajzi-természetrajzi ismertetőket illeti (geológia, flóra, fauna), Banks és Solander urak megfigyelései alapján, ott meg a rengeteg számomra élményszerűen nem ismert állat- és növényfaj aprólékos leírása volt egy kissé fárasztó, bár néha felcsillant a szemem, például a kenguruk bemutatásánál.

Egészében véve – a szerző rokonszenves volta és a téma alapvető érdekessége ellenére – nem érzem elejétől végig elolvasandó munkának. Inkább lapozgatni érdemes benne, és ahol felkelti a kíváncsiságunkat, kissé jobban belemélyedni…

Indignation I>!
James Cook: Utazások a világ körül

Ha megválaszthatnám, hogy milyen évszázadba születnék le, akkor egész biztosan a hajós felfedezések kora lenne az. Amikor az ember körbetapogatja a Földet, először rajzol térképet ismeretlen vizekről és földrészekről, kapcsolatot létesít másképp szocializálódott emberekkel. A kíváncsiság kielégítésére törekszünk, még ma is, hiszen rengeteg dologról nincs még fogalmunk ma sem (lásd az agy működését vagy az űr rejtelmeit), s ennek a mohó vágynak a megtestesülése ez a könyv.
Részletes útinapló a műfaj minden objektivitásával és szárazságával (a több oldalnyi helymeghatározásról, tengermélység mérésről és újonnan felfedezett fokok elnevezéséről van itt szó) ugyanakkor Cook szubjektív megközelítésével. Többször elmerül elméletek fejtegetésében is, nem csak a megfigyeléseire szorítkozik.
Különösen sokat tudhatunk meg Tahiti őslakosairól, kicsit kevesebbet Új Zéland és Ausztrália népeiről, és kimerítő leírást kapunk a hajózásról is (vitorlák, horgonyok, dagály, lavírozás…).
Cook szimpatikus ember lehetett az írása alapján, és azt hiszem szolgáltam volna az Endeavour-on ha lett volna rá lehetőségem :)

attatoth P>!
James Cook: Utazások a világ körül

Nagyon meglepődtem, száraz és kissé unalmas könyvre számítottam, de egy nagyon érdekes és jól megírt úti beszámolót olvashattam. Cook kapitány nagyon lényegre törően írt, jó megfigyelőként tömören és mégis élvezetesen foglalta össze az általa látottakat. A hajóutak leírását megkurtították, azonban néha így is unalmasak, de ez így volt a valóságban is. Nem gondoltam volna, hogy a háborús veterán James Cook ilyen széles műveltségű, nyitott és kifejezetten emberséges személy volt.

1 hozzászólás

Népszerű idézetek

Ibanez P>!

…a papok addig ismétlik szertartásaikat, míg a beteg vagy meggyógyul, vagy meghal. Ha felépül, azt mondják, hogy az orvosság használt, ha meghal, kijelentik, hogy a betegség gyógyíthatatlan volt, amiben nem különböznek túlságosan minden más ország orvosaitól.

Kapcsolódó szócikkek: szertartás
Olympia_Chavez>!

Aznap a legénységnek majdnem minden tagja látta azt az állatot, melyről a vadászok előző nap beszámoltak; az erdőben csatangoló egyik matróz pedig azt mesélte igen komolyan, hogy magát az ördögöt látta; faggattuk, milyen formában jelent meg neki, amire olyan furcsa választ adott, hogy legjobb, ha saját szavait idézem. „Akkora volt, mint egy gallon és hasonlított is hozzá erősen; szarva és szárnya volt, mégis olyan lassan mászott a füvön, hogy akár megfoghattam volna, ha nem félek”. Hamarosan rájöttünk, hogy ez a szörnyű lény denevér lehetett; meg kell adni, hogy az itteni denevérek elég ijesztő külsejűek, mert csaknem teljesen feketék, és olyan nagyok, mint egy fogoly; igaz ugyan, hogy szarvuk nincs, de ezt a hiányt könnye pótolja az olyan ember képzelete, aki az ördögöt véli látni.

320-321. oldal, III. könyv, 4. fejezet - Az Endeavour-folyó mellett (Gondolat, 1962)

Kapcsolódó szócikkek: Ausztrália · denevér · ördög
1 hozzászólás
Ibanez P>!

A tahitibeliek naponta háromszor mosakodnak, bármily távol is legyenek a tengertől vagy a folyótól: reggel, felkeléskor, délben és este, lefekvés előtt. Említettem már, hogy étkezés közben csaknem minden falat után megmossák kezüket és szájukat; sem ruhájukon, sem testükön tisztátlanságnak nyoma sincs; úgyhogy a tahitibeliek nagyobb társaságában legfeljebb a hőség kellemetlen, amit aligha mondhatunk el Európa legragyogóbb összejöveteleiről.

Kapcsolódó szócikkek: mosakodás
Indignation I>!

Azonban mindent összevéve, ha el is ismerjük, hogy boldogabbak nálunk, ki kell jelenteni, hogy a gyermek mindig boldogabb a felnőttnél, mi viszont kiestünk ebből a boldogságból – természetünk tökéletesítésével, ismereteink növelésével és látókörünk kibővülésével.

Indignation I>!

Megtudtuk, hogy az indiánok szigetüket Tahitinak hívják; sok fáradozás után rájöttünk, hogy a bennszülötteket sehogy sem tudjuk neveink kiejtésére megtanítani; valahányszor megpróbálták neveinket tagolni, egészen mást hoztak ki belőlük, viszont ez a helytelenül ejtett új szó mint elnevezés mindig rajtunk ragadt; engem például Kukinak vagy Tutnak hívtak, Hicks urat Hitnek; nem tudták kiejteni a Molineux nevet, ehelyett Bobának hívták keresztnevéről: Gore úrból Tura lett; Solander doktorból Tolano, Banks úrból Opane, Green úrból Trin, Parkinson úrból Patini, Sporing úrból Polini, Pickersgillből Petrodoro; hasonló módon formálták át a legénység minden tagjának a nevét.

Kapcsolódó szócikkek: Tahiti
Olympia_Chavez>!

Lehetetlen volt azonban huzamosan tovább folytatni azt a munkát, mellyel a szivattyúkat állandó működésben tartottuk; mivel pedig nem állapíthattuk meg pontosan a lékek helyét, nem sok reményünk volt arra, hogy a víz áramlását belülről megállítsuk; ebben a helyzetben keresett fel Monkhouse úr, és egy eljárást ajánlott, mely egyszer az egyik kereskedelmi hajón, ahol valamikor szolgálatban volt, bevált; a hajó szintén léket kapott, és óránként négy lábnyi vizet engedett be, mégis szerencsésen eljutott Virginiából Londonba. Annak a hajónak hajómestere annyira bízott ebben az eljárásban, hogy el mert indulni a hosszú útra, noha a hajó állapotával tisztában volt, s úgy vélte, a léket nem is kell más módon betömni. Egy percet sem haboztam, hanem megbíztam Monkhouse urat, hogy alkalmazza itt is ezt az eljárást, melyet sapkatömésnek neveznek. Négy vagy öt személyt adtam melléje, akiknek segítségével a következő műveletet hajtotta végre. Elővett egy kis toldalékvitorlát, s miután összekevert jó csomó szétbontott hajókötelet és apróra vagdalt gyapjút, mindezt a lehető leggyorsabban a vitorlára szórta, ezek fölé állatainknak ganéját terítette; a lótrágya még megfelelőbb lett volna. Az így készített vitorlavásznat a hajótő alá eresztette néhány kötéllel, amelyek kifeszítve tartották. A lék, amely szívóhatást gyakorolt a vízre, magához vonta a vásznat, a kócot és a gyapjút is, amelyeken a tenger vize nem tudott áthatolni, mivel – szerencsénkre – a tenger csendes volt; az eljárás olyan jól sikerült, hogy a lék jelentősen kisebbedett…

313-314. oldal, III. könyv, 3. fejezet - A Trinity-öböltől az Endeavour folyóig (Gondolat, 1962)

Kapcsolódó szócikkek: Ausztrália · hajó · hajótörés · hajózás · James Cook

Hasonló könyvek címkék alapján

Peter Aughton: Cook kapitány
Ed Wright: Eltűnt felfedezők legendás útjai
Ernest Shackleton: Endurance
Ernest Shackleton: Dél
Koszó-Stammberger Kinga (szerk.): Felfedezések kora
Ed Stafford: Felfedezők enciklopédiája
Dan Simmons: Terror
Thor Heyerdahl: Aku-aku
Passuth László: Édenkert az óceánban
Stein Aurél: Ázsia halott szívében