This is James Clavell's tour-de-force; an epic saga of one Pilot-Major John Blackthorne, and his integration into the struggles and strife of feudal Japan. Both entertaining and incisive, SHOGUN is a stunningly dramatic re-creation of a very different world. Starting with his shipwreck on this most alien of shores, the novel charts Blackthorne's rise from the status of reviled foreigner up to the hights of trusted advisor and eventually, Samurai. All as civil war looms over the fragile country.
Shogun (The Asian Saga 1.) 42 csillagozás
Eredeti megjelenés éve: 1975
Kedvencelte 15
Most olvassa 10
Várólistára tette 14
Kívánságlistára tette 6
Kiemelt értékelések
James Clavell gigászi méretű regényéről már sokat hallottam. Azokban az antikváriumokban, melyeket látogattam, rendszeresen felbukkantak az író könyvei, ahogy a könyvtárban is, ahová kölcsönözni jártam. Ám nem voltam túl nagy rajongója a történelmi regényeknek, és a méretük is ijesztő volt. Még akkor sem mertem őket elolvasni, amikor elkezdtem rajongani Japánért. És ha nincs a vívóiskolám szókéja (igazgató), akkor nem is fanyalodtam volna rá. Ennyit számít, mekkora hatást gyakorol rád egyetlen ember. Az iskola szókéja (Ócuka Rjúnoszuke Taira no Maszatomo) egy remek ember, aki a hokusin ittó-rjú hetedik nagymestere. Az iskola központja Németországban van, ahová augusztusban volt szerencsém ellátogatni, hogy egy két napos intenzív edzésen vegyek részt. Hogy miért írtam ezt le? Mert a szókénak ez a könyv adta meg a kezdő lökést ahhoz, hogy a japán harcművészetek felé forduljon. A Shogunt az ő tiszteletére szereztem be, és kezdtem el olvasni. Sokáig tartott, de végeztem vele.
Mikor beszélgettünk a könyvről, rákérdeztem, hogy ha a mai tudásával kellene megítélnie a könyvet, akkor hogyan állna hozzá. A válasz nem volt meglepő. Mosolyogva mondta, hogy „túlságosan romantikus” a szó irodalmi értelmében. Mivel a történelmi szereplők nevét az író módosította, sok egyéb történelmi eseménnyel együtt, így nem fogható fel hitelesnek a cselekmény. Én inkább úgy fogalmaznék, hogy történelmi eseményeken alapul, de nem adja át azokat hitelesen, és inkább szórakoztatni akar. Ebben mutat némi hasonlóságot a Jamagucsi Szango-könyvekkel és a David Charney-féle Sensei-el. Viszont a Shogunban megkapjuk azt, amit az említett íróktól nem: a könyv nem csak a fetisizált japán kultúrát hivatott bemutatni, hanem ezt ütközteti a nyugati világképpel is.
A könyvnek két főszereplője van. Egyikük Josi Toranaga, aki egyike Japán legbefolyásosabb daimjóinak (tartományi kormányzók), a másik pedig John Blackthorne, az angol navigátor, aki legénységével hajótörést szenved el, és – mit ad Isten – épp a szigetországban kötnek ki. Blackthorne és társai hamar rájönnek, hogy a japánok (akik a nyugati ember szemében barbárnak tűnnek) nem a vendégszeretetükről híresek, és a helyi jezsuita szerzetesek szintén megnehezítik a dolgukat. Ami nyugaton működött, keleten csődöt mond, így Blackthorne-nak alkalmazkodnia kell, ha túl szeretne élni. Toranaga pedig meglátja a fantáziát a kezdetben nagyon bárdolatlan tengerészben, aki többször is bizonyítja rátermettségét. Miközben Blackthorne (a japánok Andzsin-szannak szólítják, ami annyit tesz, hogy „kormányos úr”) megpróbál beilleszkedni, addig a daimjó mindent elkövet annak érdekében, hogy politikai manővereivel bebiztosítsa saját hatalmát. Mindkét karakter élete többször is veszélybe kerül, és egymás segítésén keresztül alakul ki közöttük a történet előrehaladtával egy barátság (melyre titkok árnya vetül).
A Shogun olyan történelmi regény, melyben nagyon fontos szerepet játszik a politika, és a különböző szereplők között történt múltbéli események. Sok a monológ, a párbeszéd, az expozíció és a különböző kultúrák egymásra hatásának vizsgálata. Ugyan van benne akció, de aki arra számít, hogy egy kardpárbajokkal teli, vérgőzös akcióregényt fog olvasni, azt kellemetlen meglepetések érhetik. A Shogun története lassú, és nagyon sok időt tölt a karakterek ábrázolásával. Minden fontosabb szereplő motivációját, gondolatait és fejlődését végigkövethetjük. Épp emiatt állítom, hogy Clavell remekül tud szereplőket építeni. Élnek, éreznek, gondolkodnak, cselekszenek, és mindezt logikusan, a jellemükből jól levezethető módon teszik. Ugyanakkor ennek meg is kell fizetni az árát: a Shogun erőteljesen túlírt. A sok oldalas expozíció és párbeszéd-rengeteg miatt a történet alig halad; már-már frusztrálóan lassú. A könyv mindent elkövet, hogy bemutassa az egzotikus, a mi látásmódunk szerint néha nagyon is igazságtalan Japánt. Az utókor szerint sikeres volt a törekvés, mivel nagyon sok olvasó ebben a könyvben találkozott először a japán kultúrával. Clavell pedig – bár él a költői túlzás és a romantika eszköztárával – remekül mutatja be a nyugat és kelet közötti különbségeket. Az egyik kedvenc jelenetem volt, mikor Blackthorne, ki már jó ideje a japánok között (és japán stílusban) élt, újra találkozik a legénysége megmaradt tagjaival. Hamar rájön, hogy ő ezekkel az emberekkel már nem igazán akar közösködni, hisz teljesen más szokások szerint élnek.
A Shogunnal kapcsolatban vegyesek az érzéseim. Az iskolám szókéja tiszteletéből olvastam el, ám nem tudtam annyira megkedvelni, mint ő, mikor tizenegy évesen kezébe vette. Én akkor már tudtam ezt-azt a japán kultúráról, amikor ez a könyv felkerült a polcomra, és már volt tapasztalatom nyugatiak által írt távol-keleti környezetben játszódó regényekkel, ami nem minden esetben volt pozitív. Viszont! Egyáltalán nem érzem elfecsérelt időnek az olvasását. Úgy tekintek rá, mint egy klasszikusra, melyen keresztül sokan kedvelhették meg Japánt. Néha soknak éreztem ezt a könyvet, máskor kevésnek. Jó társam volt egy hónapon át, ám nem tagadom, többször is éreztem késztetést arra, hogy felcsapjak valami mást helyette. Messze nem lesz a kedvenc könyvem, de nehéz lenne utálni. Annak tudom ajánlani, akit érdekel Japán és a szamurájok kultúrája, még relatíve szűz a témában, és nem zavarják a történelmi pontatlanságok. Viszont! Aki már tájékozottabbnak számít a japán történelem ezen szakaszában (hadakozó fejedelemségek kora, avagy szengoku dzsidai), annak néhányszor felszaladhat a szemöldöke.
Sikata ga nai, neh? Karma, deszu.
Egy nagyon-nagyon-nagyon hosszú utazás vége most ez. Iszonyatosan régen halogatom ennek a könyvnek az elolvasását. Nyáron egy kósza, azóta sem megerősített hír adta meg az utolsó löketet, és most végre az út végére értem. Végre megtudtam, és megértettem, miért istenitik annyian ezt a könyvet. Csodálatos írás. Beszippant és fogva tart az 1600-as évek Japánjában. Politikai harcok, hűség, önfeláldozás és egy jó adag japán gondolkodásmód. Ez a több, mint 1000 oldal sokat segített abban, hogy nyugatiként, nyugati szemmel belelássak ennek a sok tekintetben külön világnak a gondolkodásmódjába.
Történelmi regény a középkori Japánból, ahol már ismerik az európaiakat, de ragaszkodnak a saját világukhoz. Azt nem tudom, hogy történelmileg mennyire helytálló a történet, sem azt, mennyire hűen tükrözi a Japán életfelfogást, de ez nem akasztott meg abban, hogy mélyen elmerüljek egy brit navigátor történetében, aki megpróbálja átlátni az eseményeket.
Nagyon jó betekintést ad a sógunátus világába, a keleti és nyugati ember szemlélete közti különbségbe, nőknek pedig egyszerűen kötelező alapmű, avagy miért szeretik a férfiak a japán gésákat (nem, nem csak azért). :)
Népszerű idézetek
Majdnem hatvan éve tűröd a fájdalmakat. Mert mi is a fájdalom egy férfinak? Kitüntetés! A fájdalom leplezése a férfiasság mértéke.
az ember hamis szívét a száján hordja, hogy az egész világ lássa, a másodikat a keblében, ezt barátai és családtagjai előtt tárja fel, az igazi, a titkos szíve, amit magán kívül senki sem ismer, az csak az Isten tudja, hol rejtőzik.
A karma a tudás kezdete. Utána jön a türelem. A türelem nagyon fontos. A türelmesek az erősek, Andzsin-szan. A türelem azt jelenti, hogy megtartóztatod magad a hét érzelemtől: a gyűlölettől, a rajongástól, az örömtől, a nyugtalanságtól, a dühtől, a bánattól és a félelemtől. Ha ennek a hétnek nem engedsz, ha türelmes vagy, hamarosan sok mindenfélét megértesz, és harmóniába kerülsz az örökkévalósággal.”
A sorozat következő kötete
The Asian Saga sorozat · Összehasonlítás |
Hasonló könyvek címkék alapján
- Emmuska Orczy: The Scarlet Pimpernel ·
Összehasonlítás - Leo Tolstoy: War and Peace ·
Összehasonlítás - Henryk Sienkiewicz: Quo Vadis? (angol) ·
Összehasonlítás - Victor Hugo: Notre-Dame de Paris (Easy Classics) ·
Összehasonlítás - Diana Gabaldon: Outlander 90% ·
Összehasonlítás - Marina Fiorato: The Venetian Contract ·
Összehasonlítás - Simon Sebag Montefiore: Red Sky at Noon ·
Összehasonlítás - Donald McCaig: Rhett Butler's People ·
Összehasonlítás - Victoria Holt: The Queen's Confession ·
Összehasonlítás - Elizabeth Peters: Crocodile on the Sandbank ·
Összehasonlítás