50. legjobb romantikus könyv a molyok értékelése alapján
!

A sógun 220 csillagozás

James Clavell: A sógun James Clavell: A sógun James Clavell: A sógun James Clavell: A sógun James Clavell: A sógun James Clavell: A sógun

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Európai – németalföldi – hajó bukdácsol Japán partjai felé, rettenetes viharban. Megkerülte az egész ismert (és még nem ismert) világot, s mire szokatlan irányból, kelet felől érkezve megfeneklik Izu-félsziget sziklazátonyain, a legénységből alig tucatnyian maradnak életben. A japánok azonmód fogságba vetik őket, vezetőjükkel, az angol kalandorral, Blackthorne főnavigátorral együtt.
Az európai naptár az 1600. esztendőt mutatja. A holland tengerészek – noha ők ezt természetesen nem tudják – baljósabb időpontban nem is érkezhettek volna. Két éve, 1598-ban halt meg Nippon katonai diktátora, a taikó, s azóta az országot az egész 16. századon át dúló polgárháborúk utolsó felvonása zajlik: a kisebb-nagyobb szamurájseregekkel rendelkező főurak, a daimjó-k a végső, nagy csatára készülnek, hogy egyszer s mindenkorra eldőljön, ki, melyik család birtokolja majd évszázadokon át a sóguni címet, ki lesz a szamurájok, az egész ország teljhatalmú ura. Cselvetések, árulások, orgyilkosságok… (tovább)

Eredeti mű: James Clavell: Shogun

Eredeti megjelenés éve: 1975


Enciklopédia 2

Szereplők népszerűség szerint

Josi Toranaga no Minovara · John Blackthorne


Hirdetés

Kedvencelte 80

Most olvassa 21

Várólistára tette 116

Kívánságlistára tette 46

Kölcsönkérné 4

Elcserélné vagy eladná

>!
2.000 Ft ★★★★★ Eladó Elcserélhető
Tadrihh könyve James Clavell: A sógun
>!
3.000 Ft ★★★★☆ Eladó
LostEcho könyve James Clavell: A sógun

Kiemelt értékelések

+
>!
stancili1

Korosztályom japántudásának alapköve (andzsinszan-tornagatya szaga), véres harcok az iskolaudvaron (általában négy andzsinszan harcol ugyanannyi jabuval-jezsuitával, néha indiánnal, kovbojjal vagy marslakóval :), hetente egyszer pedig a tévé képernyőjére tapadva nézve az újabb kalandokat.

Aztán a könyv, persze, rongyosra olvasva, kölcsönkérve-kölcsönadva, bizonyos részeket kívülről megtanulva, műanyag katonákkal lejátszva a szekigaharai csatát (tankok és lángszórósok részvételével, mondd már :), órán pad alatt olvasva, tanár persze elkobozza, véres bosszútervek, mit csinálna andzsinszan ebben a helyzetben?

Aztán elfelejteni az egészet, hagyni elmerülni a ködben, katonákkal, andzsinszannal, barátokkal és műanyag tankokkal, egész gyermekkorommal együtt.

Így hát ez nem csak egy könyv: egy kis darabka a gyermekkoromból.Nem is lehetne kevesebb, mint öt csillag.

23 hozzászólás
+
>!
Kriszta P

Ha A Tajpan nálam 5 csillagos volt, akkor ez 6 csillag lenne! Igen, átvette a vezető helyet, abszolút kedvenc lett.
Izgalmas, fordulatos, olvasmányos, vannak benne pozitív, szerethető figurák és ellenszenvesek egyaránt. Clavell nem hazudtolja meg magát, hozza a sajátos stílusjegyeit, ezt így három Clavell-regény elolvasása után már szépen meg tudom állapítani :)
Imádom, ahogyan Japánról, a japán szokásokról ír, ahogy minduntalan szembe állítja a Keletet a Nyugattal. A japán szereplők által kimondva bemutatja a katolicizmus, az egyház visszásságait, ugyanakkor megismerjük a buddhista szamurájok hitét és világszemléletét is (az egyik legtöbbször elhangzott szó a regényben: a karma).
Blackthorne, a Japánba vetődött angol navigátor lelkében, fejében csapódik le a két világ közti sok-sok ellentét, tulajdonképpen ezen a távoli földrészen szembesül európai életének minden szennyével és mocskos mivoltával. Ezzel egyidejűleg folyamatosan szörnyülködik a japánok kegyetlenségén, az emberéletek „elpocsékolásán”, ill. az ottaniak nyílt szexualitásán.
Clavell zseniálisan építi fel a cselekményt és oldja meg a szereplők gondolatainak bemutatását, gyakorlatilag alig van olyan figura a regényben, akinek ne hallanánk belső monológját. Ezáltal nem csak a tényeket ill. egy-két szereplő által vont következtetéseket ismerjük meg, hanem egy sereg nézőpontból láthatjuk ugyanazt a dolgot, így mindig fennáll a lehetősége, hogy a végén meglepődjünk, hogy ne legyen egyértelmű valaminek a végkifejlete. Ebből azonban szinte egyenesen következik az is, hogy van pár elvarratlan szál a cselekményben, általában nem zavaróak, de akad egy-kettő, aminek vártam a kidolgozását. Azért ha a regény egészét tekintjük (a durván 1200 oldalt), még ezek is csekélységeknek tűnnek.
Hogy én mit szerettem benne legjobban? Blackthorne romantikus szerelmi szálát, lovagiasságát, meg asszem úgy az egész jellemét, Toranaga derekasságát és fondorlatosságát, Mariko jóságát, és a teaszertartás leírását :) Az utolsó oldalakon őszintén megijedtem, hogy hiányérzetem lesz, vagy összecsapott lesz a vége (a cselekmény alapján még vagy húsz-harminc oldalnak lennie kellett volna, ehelyett volt öt-hat), de az író nagyon jól megoldotta, nekem tetszett, így volt tökéletes.
A regény végére a fordító, Gy. Horváth László írt egy utószót, melyből kiderül, hogy Clavell honnan, kikből gyúrta össze szereplői jellemét, mennyi valós történelmi háttere van a könyvnek és kapunk egy-két kiigazítást is. Nekem ez is nagyon tetszett, hasznos infókat kaptam.

12 hozzászólás
+
>!
fukszia

Szórakoztató irodalom vagy még sem? De az, hiszen nem igazi személyek a főszereplők, az író fantáziája teremtette őket, mégpedig olyan fantáziával, amely olvasmányossá, érdekessé teszi minden oldalát. Szórakoztató irodalom vagy még sem? Ha azt nézzük, hogy milyen részletes képet fest a japán társadalomról, a 16. század életviteléről, szokásairól, akkor mondhatjuk, hogy nem. Kevesen vannak, akik igaziszakkönyveket olvasnak Kelet-Ázsiáról. Nekik, nekünk, nekem alapműnek számítanak az ilyen könyvek, hiszen mégis csak ismeretet ad, még ha nem is a legpontosabbat.
Nagyon örülök, hogy újra elolvastam (kb. 20 év után), mert mást jelentett, mint az emlékeimben élő Sógun. Most, hogy japán őrületbe keveredtem, ez a második könyvem a Gendzsi után. Bár a két könyv össze sem hasonlítható, mégis egy lépés a megismerés útján.

9 hozzászólás
+
>!
pat P

Nagyon szép óráink-napjaink voltak együtt. Mint gyerekkoromban: kézbe a könyvet, lekuporodni egy csendes zugban, és agyő, világ! Míg az éhség, szomjúság, vagy egyéb testi szükséglet (esetleg a trombózis) ki nem ragad a varázslatból.
Most már mindent tudok a korabeli Japánról, a gondolkodásról, a kultúráról, és egész tűrhetően beszélek japánul is, azt hiszem.
És csak kicsit gyűlöltem a végtelen politikai cselszövevényt. Meg hogy ott van vége, ahol a lényeg kezdődik.

++
>!
mazsolafa

Történelmi köntösbe öltöztetett kalandregény, ami a középkorban egy más világba, egy más kultúrába vezet minket.
Egy óriási sakkjátszma, ahol mindenkinek megvan a helye, és ahol mindenkinek megvan a karmája. Zseniális karakterek, izgalmas cselekmény, sok olyan gondolat, amit nekünk is érdemes lenne megfogadnunk. ( Mióta olvasom, szamurájosat játszom, és igyekszem a gondolataimat rekeszekbe csoportosítani, és megpróbálok türelmesebb lenni ).
Kedvenc lett, csillagos hatos!

2 hozzászólás
+
>!
Almost_Zed

A nyolcvanas évek végén láttam a tévében vetített filmsorozatot, amiből Andzsin-szan, Mariko, Toranaga, meg a jellegzetes japán torokhangon elhangzó Vakarimasz szó, és egy érdekes cselekmény elhalványult emléke maradt meg. Ezek után előítéletek nélkül, rokonszenvvel fogtam az olvasásba.
Leginkább az idegen, tradíciókra épülő kultúra bemutatása fogott meg ebben a középkor idején zajló kalandregényben. Európaiként könnyű azonosulni Blackthorne, a partra vetett navigátor szerepével, és szemlélni ahogy fokozatosan beilleszkedik az ottani társadalomba, kénytelen-kelletlen felveszi a szokásaikat is, bár gondolkozása mégis más marad. Aztán ahogy alakul a titkos románca a szépséges és önfeláldozó Marikóval, ugyancsak üde színfoltja a történetnek. (Itt jegyzem meg, hogy meglepően sokszor foglalkozik a szerző az erotikával, a „párnázással”. Ebben, valamint a tisztaságban, tisztálkodási szokásaikban a japánok felvilágosultabbak voltak a hódító európaiaknál.) A legnagyobb taktikus maga a címszereplő, Toranaga, aki úgy keveri a lapokat, hogy a végén a lehető legtöbbet nyerhesse a főurak közti hatalmi harcban. (Sokáig rejtély volt számomra, hogy mitől A sógun a regény címe, de ez csak a legvégén derül ki.)
Keresztények, hűbérurak és európaiak nagy játszmája ez, néha el is vesztem a szálak bonyolításában. Az Utószóban tudtam meg, hogy nagy vonalakban a valóságban is hasonló történések zajlottak, de jó pár dolog Clavell képzeletének szüleménye.
Unikum volt olvasni a japán szamurájok fegyelmezettségéről és engedelmességéről, bármikor készek voltak felvágni a hasukat (a szamuráj nők a torkukat), ha a hűbéruruk elvárta tőlük. A másik dolog, ami gyakran előjött a történetben, a karma emlegetése. Magam is hiszek benne, de egy idő után már mosolyogtam rajta, ha valamely történésre nem tudtak elfogadható magyarázatot adni, egyszerűen így kommentálták: Karma, ne?
Nem hibák nélküli, de színes és egzotikus utazás volt egy távoli korba és országba.

+
>!
norka

Egyszer elmegyek japánba.
Szerencse, hogy nem tudok a 1600as évekbe menni. Amennyire élveztem a könyvet, annyira nem szeretnék ott létezni.
Furcsa ellentmondás. Azt hiszem a személy teljes alárendeltsége a rendszernek. Valami ilyesmi lehet az oka.

+
>!
acsferi

Szerintem a legjobb regény Clavelltól, egyben az egyik legizgalmasabb, legfordulatosabb kalandregény, amit valaha olvastam. Először a tévésorozatot láttam még gyerekként, kicsit talán féltem is tőle, utána pár évvel eszméltem, hogy ez nekünk megvan a könyvespolcon, és hihetetlenül tetszett. Később még egyszer végigolvastam, és ha lehet még a korábbinál is nagyobb élményt jelentett. Rendkívül érdekes a kor, melyet a szerző háttérként használ, és elmondható, hogy nagy szakértője is a témának, az ázsiai kultúra a vérében van. Az 1600-as évben veszi kezdetét a regény, mely években a világ egyre inkább kitárult az európaiak számára. A regény valós történetet dolgoz fel, bár néha a regényben anakronizmusok találhatók, de ez semmit nem von le a mű értékéből, mindez az élvezhetőség, cselekményszövés kedvéért történik. A szereplők is valós történelmi figuráknak felelnek meg, persze kitalált nevek alatt, így a főhős Blackthorneban, a valóban holland legénység navigátoraként Japán partokat elérő William Adamsre ismerhetünk, illetve Toranaga karaktere a Tokugawa sógunátus névadójaként a történelemkönyvekbe bekerült Tokugawa Iejaszu, sőt még a mellékszereplők is, mint Marikó szan is létező alakok voltak. Nagyon jól sikerült az írónak bemutatni a különböző kultúrákból származó egyének találkozását, az eltérő világfelfogást, életfilozófiát, az egymásra tett hatást. Tetszett, ahogy Calvell Toranaga alakjában a felvilágosult monarchát mutatja, be, aki egyébként kiváló stratéga is, és Andzsin szanban felismeri a nélkülözhetetlen potenciált, amit az európai gondolkodásból, ismeretanyagból át tud venni, és ezt a sógunátusért zajló küzdelemben remekül használja ki, illetve ugyancsak a maga javára fordítja a különböző európai hatalmak, protestánsok és katolikusok, azokon belül is a jezsuita portugálok és spanyolok vetélkedését, egymással szembeni bizalmatlanságát, ármánykodásait. Megdöbbentő fordulatokban gazdag a regény, egy teljesen más kultúra eltérő gondolkodásmódját a végére az olvasó is szinte magáévá teszi és még szerelmi szál is van benne, szóval kihagyhatatlan.

+
>!
Szirmocska

Nagyon jó könyv!
Nem csak a sikert szinte garantáló alapszituáció (távoli országba csöppent főhős, a legjobban bevált módja egy idegen kultúra bemutatásának) és a fordulatos cselekmény, hanem a korabeli japán élet egyszerre vonzó és taszító volta miatt is.
Ami engem személy szerint a legjobban lenyűgözött, az Toranaga zsenije. Mint egy sakkmester, tologatta a bábukat és játszotta le előre a játszmát fejben. Zseniális. Tágra nyílt szemmel vártam a következő húzását, de a történet végére mégis ellenérzéseket keltett bennem, mint ahogy a hasonló karakterek szoktak. Na de ezek az én erkölcsi dilemmáim.
Az utószóban említik, hogy sokat bírálták a történelmi tények és a fikció összemosása miatt. Szerintem ez nem baj. Sőt a szórakoztatás végett szükségszerű is, és én élveztem a játékot, ahogy a történetből valós személyekre és eseményekre ismerhettem rá.
Na és az, hogy pont akkor került a kezembe, amikor néhány, a könyvben szereplő gondolat és életfilozófia az elevenemre tapintott és megszólított, nos az karma, ne?

1 hozzászólás

Népszerű idézetek

+
>!
Nofrit

Sose felejtsd el, gyermek – mondta legelső tanítója –, hogy a rossz gondolatok a legkönnyebbek a világon. Ha elengeded és magára hagyod a lelkedet, egyre nagyobb boldogtalanságba süpped. De a jó gondolatok erőfeszítést igényelnek. Többek közt ez a fegyelem – az edzés – lényege.

98. oldal, 5. fejezet (Árkádia, 1987)

+
>!
mazsolafa

Készülj a legjobbra, de ne félj a legrosszabbtól se.

265. oldal (II. kötet)

+
>!
dióda

A türelem azt jelenti, hogy megtartóztatod magad a hét érzelemtől: a gyűlölettől, a rajongástól, az örömtől, a nyugtalanságtól, a dühtől, a bánattól és a félelemtől.

II. kötet - 45. oldal

+
>!
Almost_Zed

(…) minden japánnak hat arca van és három szíve. Van is erről egy mondásuk: az ember hamis szívét a száján hordja, hogy az egész világ lássa, a másodikat a keblében, ezt barátai és családtagjai előtt tárja fel, az igazi, a titkos szíve, amit magán kívül senki sem ismer, az csak az Isten tudja, hol rejtőzik.

+
>!
mazsolafa

Jabu most már biztos volt benne, hogy Toranaga halálra szánta, mert az ellenfél hagyományosan akkor a legudvariasabb, amikor vesztedre tör.

295. oldal (I. kötet)

+
>!
mazsolafa

– Rettenetes, nem, hogy senkiben sem bízhat meg az ember?
– Ó, nem, Andzsin-szan, nagyon sajnálom – felelte Mariko.
– Nem rettenetes. Csupán az élet által diktált legfontosabb szabályok egyike. Se több, se kevesebb.

237. oldal (II. kötet)

+
>!
Ashtray_Heart

Milyen szép is az élet és milyen szomorú! Milyen tünékeny: se múlt, se jövő, csak a határtalan most.

222. oldal

+
>!
Ashtray_Heart

Ezekkel a japánokkal sosem tudni, hányadán áll az ember. Hat arcuk és három szívük van.

137. oldal

+
>!
Ashtray_Heart

Ennek a kurva hajónak én vagyok az andzsin-szanja, és ha partra akarok szállni, akkor partra is szállok!

171. oldal

Kapcsolódó szócikkek: John Blackthorne
+
>!
Almost_Zed

Csak Isten tökéletes. És néha egy napnyugta vagy holdkelte vagy az évelő krókusz.


Hasonló könyvek címkék alapján


Ha tetszett a könyv, olvasd el ezeket is