72. legjobb romantikus könyv a molyok értékelése alapján
!

A sógun (Ázsia saga 1.) 243 csillagozás

James Clavell: A sógun James Clavell: A sógun James Clavell: A sógun James Clavell: A sógun James Clavell: A sógun James Clavell: A sógun

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Európai – németalföldi – hajó bukdácsol Japán partjai felé, rettenetes viharban. Megkerülte az egész ismert (és még nem ismert) világot, s mire szokatlan irányból, kelet felől érkezve megfeneklik Izu-félsziget sziklazátonyain, a legénységből alig tucatnyian maradnak életben. A japánok azonmód fogságba vetik őket, vezetőjükkel, az angol kalandorral, Blackthorne főnavigátorral együtt.
Az európai naptár az 1600. esztendőt mutatja. A holland tengerészek – noha ők ezt természetesen nem tudják – baljósabb időpontban nem is érkezhettek volna. Két éve, 1598-ban halt meg Nippon katonai diktátora, a taikó, s azóta az országot az egész 16. századon át dúló polgárháborúk utolsó felvonása zajlik: a kisebb-nagyobb szamurájseregekkel rendelkező főurak, a daimjó-k a végső, nagy csatára készülnek, hogy egyszer s mindenkorra eldőljön, ki, melyik család birtokolja majd évszázadokon át a sóguni címet, ki lesz a szamurájok, az egész ország teljhatalmú ura. Cselvetések, árulások, orgyilkosságok… (tovább)

Eredeti mű: James Clavell: Shogun

Eredeti megjelenés éve: 1975


Enciklopédia 14

Szereplők népszerűség szerint

John Blackthorne · Josi Toranaga no Minovara

Helyszínek népszerűség szerint

Japán


Hirdetés

Kedvencelte 89

Most olvassa 25

Várólistára tette 134

Kívánságlistára tette 56

Kölcsönkérné 3

Elcserélné vagy eladná

>!
2.000 Ft ★★★★★ Eladó Elcserélhető
Tadrihh könyve James Clavell: A sógun
>!
3.000 Ft ★★★★☆ Eladó
LostEcho könyve James Clavell: A sógun
>!
1.500 Ft ★★★★★ Eladó
Dorci19 könyve James Clavell: A sógun

Kiemelt értékelések

+
>!
stancili1

Korosztályom japántudásának alapköve (andzsinszan-tornagatya szaga), véres harcok az iskolaudvaron (általában négy andzsinszan harcol ugyanannyi jabuval-jezsuitával, néha indiánnal, kovbojjal vagy marslakóval :), hetente egyszer pedig a tévé képernyőjére tapadva nézve az újabb kalandokat.

Aztán a könyv, persze, rongyosra olvasva, kölcsönkérve-kölcsönadva, bizonyos részeket kívülről megtanulva, műanyag katonákkal lejátszva a szekigaharai csatát (tankok és lángszórósok részvételével, mondd már :), órán pad alatt olvasva, tanár persze elkobozza, véres bosszútervek, mit csinálna andzsinszan ebben a helyzetben?

Aztán elfelejteni az egészet, hagyni elmerülni a ködben, katonákkal, andzsinszannal, barátokkal és műanyag tankokkal, egész gyermekkorommal együtt.

Így hát ez nem csak egy könyv: egy kis darabka a gyermekkoromból.Nem is lehetne kevesebb, mint öt csillag.

24 hozzászólás
+
>!
Turms MP

Mi kell egy jó történelmi kalandregényhez?
Díszletnek egy izgalmas történelmi korszak – pipa;
legendás történelmi alakok mellékszereplőnek – pipa;
egy jó főhős, akivel az olvasó könnyen azonosulhat – pipa;
történelmi hitelesség legalább nagy vonalakban, hogy az illúzió meglegyen – pipa;
szerelem, sok-sok halál és árulás – pipa;
minimum hat-nyolcszáz oldal terjedelem, mert a történelmi regény olvasója nem vasárnapi sétára, hanem komoly felfedező expedícióra vágyik – pipa és pipa, ezerkétszáz oldalával ezt duplán is teljesíti a könyv.
A ráadás: fejlett és büszke civilizációk találkozása, helyenként szinte Passuth Esőistenét idéző módon.

A történet röviden arról szól, hogy egy holland hajó angol navigátora Japánba vetődik 1600-ban. Bár nem az első európai, de az első protestáns a szigetországban, ahova elég hamar beilleszkedik, rangot szerez és az éppen zajló polgárháborúban fontos szerepet kap. Legtöbb gondja nem is a japánokkal, hanem a katolikus portugálokkal, illetve konkrétan a jezsuita renddel akad, akik kezükben tartják az ázsiai kereskedelmet, miközben otthon, Európában hadban állnak a protestáns angolokkal és hollandokkal.

Bevallom, nem tudtam maradéktalanul azonosulni a kora újkori japán mentalitással és emiatt egyik japán szereplővel, még az író által preferált Tokugava/Toranagával sem. Nehéz is olyasvalakinek szorítani, aki például azzal bünteti egy vazallusának hibáját, hogy lemészároltatja újszülött gyermekével együtt, és ezt mindenki, még az áldozat és családja is így érzi helyesnek.

A másik fél csillag levonás a Könyvmolyképzőnek szól. Ennyire csapnivaló kiadást nem láttam mostanában, az egész könyv tömve van hibákkal és elírásokkal.

3 hozzászólás
+
>!
Kriszta P

Ha A Tajpan nálam 5 csillagos volt, akkor ez 6 csillag lenne! Igen, átvette a vezető helyet, abszolút kedvenc lett.
Izgalmas, fordulatos, olvasmányos, vannak benne pozitív, szerethető figurák és ellenszenvesek egyaránt. Clavell nem hazudtolja meg magát, hozza a sajátos stílusjegyeit, ezt így három Clavell-regény elolvasása után már szépen meg tudom állapítani :)
Imádom, ahogyan Japánról, a japán szokásokról ír, ahogy minduntalan szembe állítja a Keletet a Nyugattal. A japán szereplők által kimondva bemutatja a katolicizmus, az egyház visszásságait, ugyanakkor megismerjük a buddhista szamurájok hitét és világszemléletét is (az egyik legtöbbször elhangzott szó a regényben: a karma).
Blackthorne, a Japánba vetődött angol navigátor lelkében, fejében csapódik le a két világ közti sok-sok ellentét, tulajdonképpen ezen a távoli földrészen szembesül európai életének minden szennyével és mocskos mivoltával. Ezzel egyidejűleg folyamatosan szörnyülködik a japánok kegyetlenségén, az emberéletek „elpocsékolásán”, ill. az ottaniak nyílt szexualitásán.
Clavell zseniálisan építi fel a cselekményt és oldja meg a szereplők gondolatainak bemutatását, gyakorlatilag alig van olyan figura a regényben, akinek ne hallanánk belső monológját. Ezáltal nem csak a tényeket ill. egy-két szereplő által vont következtetéseket ismerjük meg, hanem egy sereg nézőpontból láthatjuk ugyanazt a dolgot, így mindig fennáll a lehetősége, hogy a végén meglepődjünk, hogy ne legyen egyértelmű valaminek a végkifejlete. Ebből azonban szinte egyenesen következik az is, hogy van pár elvarratlan szál a cselekményben, általában nem zavaróak, de akad egy-kettő, aminek vártam a kidolgozását. Azért ha a regény egészét tekintjük (a durván 1200 oldalt), még ezek is csekélységeknek tűnnek.
Hogy én mit szerettem benne legjobban? Blackthorne romantikus szerelmi szálát, lovagiasságát, meg asszem úgy az egész jellemét, Toranaga derekasságát és fondorlatosságát, Mariko jóságát, és a teaszertartás leírását :) Az utolsó oldalakon őszintén megijedtem, hogy hiányérzetem lesz, vagy összecsapott lesz a vége (a cselekmény alapján még vagy húsz-harminc oldalnak lennie kellett volna, ehelyett volt öt-hat), de az író nagyon jól megoldotta, nekem tetszett, így volt tökéletes.
A regény végére a fordító, Gy. Horváth László írt egy utószót, melyből kiderül, hogy Clavell honnan, kikből gyúrta össze szereplői jellemét, mennyi valós történelmi háttere van a könyvnek és kapunk egy-két kiigazítást is. Nekem ez is nagyon tetszett, hasznos infókat kaptam.

12 hozzászólás
+
>!
mama_gold

Nem volt könnyű olvasmány az egyszer biztos. Nagyon unatkoztam a politikai és a harcos részeknél. Időnként bosszantott ez a hozzáállás, hogy mindig mindent az uralkodónak tartozunk elszámolással, tőle kell engedélyt kérni…ha azt mondja, ugorj a kútba, akkor beleugrom…ettől eltekintve szerettem Toranaga urat. Nagy kedvencem volt Andzsin-szan, Mariko-szan…a tragédia kissé leülepítette a történetet, utána nem szívesen olvastam tovább. Nem ilyen befejezésre számítottam.
Érdekes volt megismerni egy idegen kultúrát, melyet J.C. nagyon részletesen jellemzett, összehasonlítva az angol kultúrával. (Ne feledjük, az 1500–1600-as években játszódik a történet) Megismertük a Japánok szexuális szokásait – örökké párnáztak :D – a teázási, szaké ivási, evési szertartásaikat. Bemutatta részletesen az öltözködésüket. Sőt, a hatalmi harcokba is be voltunk avatva rendesen :)
Olvashattunk a nagy pusztításokról, amiket az időjárás okoz rendszeresen: tájfun, földrengés.

15 hozzászólás
+
>!
fukszia

Szórakoztató irodalom vagy még sem? De az, hiszen nem igazi személyek a főszereplők, az író fantáziája teremtette őket, mégpedig olyan fantáziával, amely olvasmányossá, érdekessé teszi minden oldalát. Szórakoztató irodalom vagy még sem? Ha azt nézzük, hogy milyen részletes képet fest a japán társadalomról, a 16. század életviteléről, szokásairól, akkor mondhatjuk, hogy nem. Kevesen vannak, akik igaziszakkönyveket olvasnak Kelet-Ázsiáról. Nekik, nekünk, nekem alapműnek számítanak az ilyen könyvek, hiszen mégis csak ismeretet ad, még ha nem is a legpontosabbat.
Nagyon örülök, hogy újra elolvastam (kb. 20 év után), mert mást jelentett, mint az emlékeimben élő Sógun. Most, hogy japán őrületbe keveredtem, ez a második könyvem a Gendzsi után. Bár a két könyv össze sem hasonlítható, mégis egy lépés a megismerés útján.

9 hozzászólás
+
>!
pat P

Nagyon szép óráink-napjaink voltak együtt. Mint gyerekkoromban: kézbe a könyvet, lekuporodni egy csendes zugban, és agyő, világ! Míg az éhség, szomjúság, vagy egyéb testi szükséglet (esetleg a trombózis) ki nem ragad a varázslatból.
Most már mindent tudok a korabeli Japánról, a gondolkodásról, a kultúráról, és egész tűrhetően beszélek japánul is, azt hiszem.
És csak kicsit gyűlöltem a végtelen politikai cselszövevényt. Meg hogy ott van vége, ahol a lényeg kezdődik.

+
>!
Morn

Sosem ismertem igazán a japán kultúrát, pláne így visszatekintve a múltba. Ilyen szempontból is igen élvezetes volt olvasni ezt a regényt. Blackthorne-nal együtt próbáltam beilleszkedni ebbe a furcsa civilizációba, majd a régiekkel találkozva undorodni és őrlődni, hogy valójában kihez is legyél hűséges (bár ha belegondolunk, az akkori japánok a mai európaiakhoz mégis csak közelebb állnak, legalábbis tisztaságügyileg :)). Az emberre ráragad néhány japán szó, meghökken szokásokon, avagy esetemben az elején elalvás előtt nem olvassa, mert bizony rémálmokat okoz (tessék csak gondolni az európaiak első fogadtatására).
Kár, hogy romantikus címkével szerepel itt molyon, mert az a legkisebb és talán legjelentéktelenebb része – legalábbis számomra. A politikai húzásokat, cselszövéseket nehéz volt követni, de le a kalappal a csavaros észjárású szamurájok előtt! No ez meg a másik, a fene nagy kötelességtudatuk. Szép kis etikai vitákat lehetne belőle folytatni. :) Ennek ellenére nagyon szimpatikusak lettek a végére, lehet azért is, mert míg olvastam, szép apránként én is beilleszkedtem közéjük.
A legvégén olvasható történelmi összefoglaló jó húzás, mert letisztázza a szereplők eredetijét és valamennyit megtudhatunk a kedvelt vagy kevésbé kedvelt karakterek jövőével kapcsolatban, már ha feltételezzük hogy Clavell azt nem írta volna át.
A könyvet még apu találta a buszon. Valaki tavaly márciusban elhagyta, kb. fél évig valahol csavargott, aztán újra elhagyatott. Először én is el szerettem volna hagyni, de nagyon megszerettem, meg akármilyen ostobán hangzik is, megsajnáltam. Úgy döntöttem, befogadom a „családba”, de valamennyire mégis utazókönyv marad, mert nem sokára egy nyárra biztosan, ha nem tovább, egy barátomnál fog vendégeskedni, de legalább lesz állandó otthona, hova hazatérhet.

>!
Árkádia, Budapest, 1987
1264 oldal · ISBN: 9633070872 · Fordította: Gy. Horváth László
++
>!
mazsolafa

Történelmi köntösbe öltöztetett kalandregény, ami a középkorban egy más világba, egy más kultúrába vezet minket.
Egy óriási sakkjátszma, ahol mindenkinek megvan a helye, és ahol mindenkinek megvan a karmája. Zseniális karakterek, izgalmas cselekmény, sok olyan gondolat, amit nekünk is érdemes lenne megfogadnunk. ( Mióta olvasom, szamurájosat játszom, és igyekszem a gondolataimat rekeszekbe csoportosítani, és megpróbálok türelmesebb lenni ).
Kedvenc lett, csillagos hatos!

2 hozzászólás
+
>!
Almost_Zed

A nyolcvanas évek végén láttam a tévében vetített filmsorozatot, amiből Andzsin-szan, Mariko, Toranaga, meg a jellegzetes japán torokhangon elhangzó Vakarimasz szó, és egy érdekes cselekmény elhalványult emléke maradt meg. Ezek után előítéletek nélkül, rokonszenvvel fogtam az olvasásba.
Leginkább az idegen, tradíciókra épülő kultúra bemutatása fogott meg ebben a középkor idején zajló kalandregényben. Európaiként könnyű azonosulni Blackthorne, a partra vetett navigátor szerepével, és szemlélni ahogy fokozatosan beilleszkedik az ottani társadalomba, kénytelen-kelletlen felveszi a szokásaikat is, bár gondolkozása mégis más marad. Aztán ahogy alakul a titkos románca a szépséges és önfeláldozó Marikóval, ugyancsak üde színfoltja a történetnek. (Itt jegyzem meg, hogy meglepően sokszor foglalkozik a szerző az erotikával, a „párnázással”. Ebben, valamint a tisztaságban, tisztálkodási szokásaikban a japánok felvilágosultabbak voltak a hódító európaiaknál.) A legnagyobb taktikus maga a címszereplő, Toranaga, aki úgy keveri a lapokat, hogy a végén a lehető legtöbbet nyerhesse a főurak közti hatalmi harcban. (Sokáig rejtély volt számomra, hogy mitől A sógun a regény címe, de ez csak a legvégén derül ki.)
Keresztények, hűbérurak és európaiak nagy játszmája ez, néha el is vesztem a szálak bonyolításában. Az Utószóban tudtam meg, hogy nagy vonalakban a valóságban is hasonló történések zajlottak, de jó pár dolog Clavell képzeletének szüleménye.
Unikum volt olvasni a japán szamurájok fegyelmezettségéről és engedelmességéről, bármikor készek voltak felvágni a hasukat (a szamuráj nők a torkukat), ha a hűbéruruk elvárta tőlük. A másik dolog, ami gyakran előjött a történetben, a karma emlegetése. Magam is hiszek benne, de egy idő után már mosolyogtam rajta, ha valamely történésre nem tudtak elfogadható magyarázatot adni, egyszerűen így kommentálták: Karma, ne?
Nem hibák nélküli, de színes és egzotikus utazás volt egy távoli korba és országba.


Népszerű idézetek

+
>!
Nofrit

Sose felejtsd el, gyermek – mondta legelső tanítója –, hogy a rossz gondolatok a legkönnyebbek a világon. Ha elengeded és magára hagyod a lelkedet, egyre nagyobb boldogtalanságba süpped. De a jó gondolatok erőfeszítést igényelnek. Többek közt ez a fegyelem – az edzés – lényege.

98. oldal, 5. fejezet (Árkádia, 1987)

+
>!
Sándor_Langer_Pudingman P

Bolhák és legyek, friss szalma minden tavasszal, de istentisztelet mindennap, vasárnap kétszer is, hogy beléd verjék Isten igéjét: semmi más nem számít, csak az Isten és az üdvözülés.
Bűnben fogantunk, szégyenben élünk, az ördög fattyai vagyunk, kárhozatra ítélve, imádkozunk az üdvösségért és a bűnbocsánatért. Felicity mindenkinél jámborabb és istenfélőbb, retteg az ördögtől és elkeseredetten kívánkozik a mennyek országába. Aztán hazamegy a templomból és megebédel. És ha a jókora, nyárson sült cubákból egy falat leesik a földre, fölveszi, letörli és megeszi, ha ugyan nem a kutyák érnek oda előbb, ámbár azoknak úgyis odavetik a csontot. Mint ahogy a többi maradékot is a padlóra szórják. Aztán esetleg fölsöprik és kidobják az utcára. Esetleg. Többnyire a nappalt viselt ruhákban alszanak, és vakaróznak, mint az elégedett kutya, mindig vakaróznak. Fiatalon öregszenek, fiatalon csúnyulnak, fiatalon halnak meg. Felicity. Most huszonkilenc, a haja már szürke, foga alig van, megvénült, megráncosodott, kiszáradt.
– Időnek előtte, a szerencsétlen, nyomorult asszony! Micsoda ostoba, értelmetlen pocsékolás, úristen! – ordította őrjöngve. – Micsoda rohadt, baromi pocsékolás!
– Nan deszu ka, Andzsin-szan? kérdezte egyszerre a két nő, és elégedettségük szertefoszlott.
– Bocsássatok meg… én csak… olyan tiszták vagytok, mi pedig mocskosak vagyunk, elpocsékoljuk az életünket, számtalan milliók pocsékolják el az életüket, köztük én is… és mindezt azért, mert nem tudjuk, hogy jobb is lehetne! Úristen, micsoda értelmetlen pazarlás!
A papok… ők a tanultak, a tanítók, a papoké minden iskola, ők tanítanak, Isten nevében, minden aljasságot… Ez az igazság!
– Igen, persze – csitította Mariko, akit meghatott a fájdalma.
– Kérlek, ne bánkódj, most, Andzsin-szan. Minderre ráérsz holnap is…

II. kötet - 96. oldal

+
>!
Sándor_Langer_Pudingman P

„És a sintó? Mi a sintó?”
„Sajnos, ez is megmagyarázhatatlan. Amolyan vallásféle, de mégsem az. Eleinte neve sem volt – csak azért neveztük el vagy ezer esztendővel ezelőtt sintónak, vagyis a kamik útjának, hogy megkülönböztessük a bucudótól, vagyis a Buddha útjától. De, noha meghatározhatatlan, a sintó Japán és a japánok lényege, és soha nincs se teológiája, se főistene, se hitvilága vagy erkölcsi rendszere, a sintó a mi létünk alapja. A sintó a mítoszok és legendák természeti kultusza, amelyben senki sem hisz igazán, mégis mindenki mélységes tiszteletben tartja. Itt mindenki eleve sintó, mint ahogy mindenki japánnak születik.”

II. kötet - 49. oldal

1 hozzászólás
+
>!
mazsolafa

Készülj a legjobbra, de ne félj a legrosszabbtól se.

265. oldal (II. kötet)

+
>!
Sándor_Langer_Pudingman P

– Kérlek, mondd meg neki, minket arra tanítanak, hogy szégyelljük a testünket, a párnázást, a meztelenséget… és egyéb hasonló ostobaságokra. Erre most jöttem rá, amióta itt vagyok. Most, hogy már egy kicsit civilizálódtam, több az eszem.

II. kötet - 95. oldal

+
>!
Sándor_Langer_Pudingman P

– Uram azt mondja: "Jól van, Andzsin-szan. A karma a tudás kezdete. Utána jön a türelem. A türelem nagyon fontos. A türelmesek az erősek, Andzsin-szan.
A türelem azt jelenti, hogy megtartóztatod magad a hét érzelemtől: a gyűlölettől, a rajongástól, az örömtől, a nyugtalanságtól, a dühtől, a bánattól és a félelemtől. Ha ennek a hétnek nem engedsz, ha türelmes vagy, hamarosan sok mindenfélét megértesz, és harmóniába kerülsz az örökkévalósággal"

II. kötet - 45. oldal

Kapcsolódó szócikkek: karma · türelem
2 hozzászólás
+
>!
Sándor_Langer_Pudingman P

Blackthorne ezen eltöprengett. "A válás nálunk lehetetlen. Lehetetlen! – mondta aztán.
„Én is így hallom a szent életű atyáktól. Ne haragudj, Andszin-szan, de ez nem valami okos dolog. Az emberek tévedhetnek, meg is változhatnak. Karma, ne? Miért kelljen a férfinak elviselnie egy undorító asszonyt, vagy a feleségnek egy undorító férjet, ha nem muszáj? Butaság örökre egymáshoz ragadni, nem?”
„De igen.”
"Ebben mi sokkal okosabbak vagyunk, mint a szent életű atyák. Ez volt az oka, hogy a taikó nem fogadta el a kereszténységet, ez a buta makacsság a válással kapcsolatban – a másik pedig az ötödik parancsolat. Ne ölj! A vizitátor atya kérvényezte Rómától, hogy a japánok esetében engedélyezzék a válást. De őszentsége, a pápa a maga bölcsességében ezt megtagadta. Ha őszentsége igent mond, azt hiszem, a taikó megkeresztelkedik, azóta minden daimjó az igaz hitet vallaná, és egész Japán keresztény lenne. A >> ne ölj << kérdése lényegtelen, azt úgysem tartja be senki, a keresztények a legkevésbé.

II. kötet - 53. oldal

+
>!
Almost_Zed

(…) minden japánnak hat arca van és három szíve. Van is erről egy mondásuk: az ember hamis szívét a száján hordja, hogy az egész világ lássa, a másodikat a keblében, ezt barátai és családtagjai előtt tárja fel, az igazi, a titkos szíve, amit magán kívül senki sem ismer, az csak az Isten tudja, hol rejtőzik.

+
>!
dióda

A türelem azt jelenti, hogy megtartóztatod magad a hét érzelemtől: a gyűlölettől, a rajongástól, az örömtől, a nyugtalanságtól, a dühtől, a bánattól és a félelemtől.

II. kötet - 45. oldal

+
>!
Leah

Andzsin-szan, felejtsd el a falut. Ezermillió dolog történhet, mielőtt az a fél év lejár. Szökőár, földrengés, visszakapod a hajód és elvitorlázol, meghal Jabu, meghalunk mindnyájan, ki tudja? Isten gondját hagyd Istenre, a karmát a karmára. Ma itt vagy, és ezen semmivel sem változtathatsz. Ma élsz, itt vagy, kitüntettek, szerencsével halmoztak el. Nézd a napnyugtát, olyan szép, ne? Ez a napnyugta van.
Holnap még nincs. Csak a most. Kérlek, nézd. Olyan gyönyörű és soha többé nem lesz ilyen, egészen ilyen, mert a következő napnyugta már más lesz. Merülj el benne, légy eggyé a természettel és ne aggódj a karma miatt, se a tiéd, se az enyém, se a falusiaké miatt.

~ Mariko ~ 510.old (1. kötet, Európa, 1987)

Kapcsolódó szócikkek: jelen · jövő · karma · naplemente · sors

A sorozat következő kötete

Összehasonlítás

Ázsia saga sorozat


Hasonló könyvek címkék alapján


Ha tetszett a könyv, olvasd el ezeket is