A ​Street Cat Named Bob (A Street Cat Named Bob 1.) 89% 17 csillagozás

Ahogy az lenni szokott nem teljesen profilba vágó könyveknél, kihívásra olvastam ezt is. Hullámzott a véleményem végig – egy-két megfogalmazásnál határozottan az zümögött a fejemben, hogy James, mate, you're not the sharpest tool in the shed, máskor egész élvezetes volt olvasni. Szét kell választani a drogos múltat hátrahagyni készülő, küzdelmes életutat, és a szociális érzékenységet a nem irodalmi igényességű írástól, bár végülis a könyvnek nem célja Dickens regényeinek a helyébe lépni, csak mesélni akar egy különleges szövetségről macska és ember között, akik jókor találtak egymásra. A youtube-on fellelhető videók alapján Bob tényleg szuper látványelem lehet(ett).

Nehéz igaz történet alapján írt könyvet értékelni, de próbáljuk meg. Megragadtam volt, szívszorító, de felemelő James életéről olvasni. Néha nevetnem kellett, néha könnyeznem, hiszen ez valós és az csak különlegessebbé teszi.

Bob pedig egy csodás, csodás lény

Kiskoromtól kezdve macskák vesznek körül és egyszer nekem is szerencsém volt egy olyan baráthoz, mint Bob, így még közelebb éreztem magamhoz James és cicája történetét. Már az elején biztos voltam benne, hogy odáig leszek a könyvért, de végül sokkal többet nyújtott, mint azt vártam. Dühös voltam azokra, akik emberszámba sem vették Jamest (és ez felnyitotta a szemem, hogy én sem viszonyulok nagyon különb módon az utcán élők többségéhez, és nem jól van ez így…) és felháborított a sok igazságtalanság, ami őt és Bobot érte. James egyre szimpatikusabbá vált a történet során, ahogy őszintén írt a démonaival való harcáról és becsültem, hogy képes volt áldozatot hozni és változni önmagáért és Bobért. Érződik az írásán, hogy mennyire kötődik a macskájához és igazi csoda, hogy így egymásra találtak – újra és újra, az élet minden megpróbáltatása ellenére. A könyv után rákerestem az interneten Big Issue Bobra, és megható látni ezt a ragaszkodást cicán és gazdáján; már ez az apróság bearanyozta a napomat. :) Alig várom, hogy újabb történeteket olvassak erről a szeretnivaló párosról.

Ok. Seriously. Fuck. Megyek és elásom magam, mert én sem figyelek azokra az emberekre, akik kiestek a társadalom hálóján – or how to put that. Olvasás közben olyan dühös voltam sokszor a világra, meg az emberekre, amikor kicsesztek Jamesszel vagy egyszerűen csak átnéztek rajta, közben meg tudtam, hogy nem biztos, hogy én nem néznék keresztül rajta vagy a hozzá hasonlókon (direkt mondjuk nem bántanám őket, that's for sure). Szívet facsaró az is, hogy Jamesnek mennyire szüksége volt arra hogy valakit szeressen, és hogy valaki számára végre tényleg fontos legyen. Áh, nem akartam leírni, de csak itt van: heartbreaking. And lovely.

Ja és hát London. Cannot unlove. :D

Olvasás közben azt vettem észre, hogy egyre inkább érdekel, hogy „mi lesz most velük”. Kikapcsolódós, elgondolkodtató történet. Azt hiszem, kettejüknek pont egymásra volt szüksége, és annyira jó, hogy megtalálták egymást!

Nagyon megszerettem Bobot és le a kalappal James Bowen előtt. Kíváncsian várom további kalandjaikat.

It is not just a book about an adorable cat but an inspirational story about how a person can easily slip to a very hard reality of life and how he also can stand up again with the power of the will.