Gyermek- ​és családi mesék 22 csillagozás

Jakob Grimm – Wilhelm Grimm: Gyermek- és családi mesék

1861-ben jelent meg utoljára teljes magyar Grimm-mesegyűjtemény. Azóta mintegy kétszázötven kiadásban olvashattuk a népszerű meséket, a Piroskát, a Jancsi és Juliskát, a Hófehérkét, a Csipkerózsikát nagyszerű fordításokban és átköltésekben, s egyre inkább elfeledkeztünk a német romantika két nagyszerű alakja által lejegyzett és feldolgozott gyűjtemény egészéről.
Jakob és Wilhelm Grimm családi olvasmánynak szánta a könyvet, melyben gyerek és felnőtt egyaránt megtalálja örömét, sírhat és kacaghat, borzonghat és töprenghet.
A Magvető Könyvkiadó régi adósságot törleszt, amikor útjára bocsátja új, szöveghű fordításban a kétszáz Grimm-mesét, és lehetőséget ad az olvasónak, hogy gyermekkori élményeivel szembesüljön, és felfedezze e gyűjtemény méltatlanul elfeledett gyöngyszemeit.

Jakob Grimm – Wilhelm Grimm: Örök mesék címen is megjelent.

Tartalomjegyzék

>!
Magvető, Budapest, 1989
678 oldal · keménytáblás · ISBN: 9631414345 · Fordította: Adamik Lajos, Márton László · Illusztrálta: Ludwig Richter

Enciklopédia 4

Szereplők népszerűség szerint

Rumpelstiltskin


Kedvencelte 2

Most olvassa 4

Várólistára tette 21

Kívánságlistára tette 44

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

mate55>!
Jakob Grimm – Wilhelm Grimm: Gyermek- és családi mesék

Egyszer volt, hol nem volt, élt egyszer két magával ragadó, ám egymással homlokegyenest ellenkező természetű fivér. A cinikus Willhelm és az álmodozó Jacob. Nekik köszönhetjük ezt a varázslatos írást, amit megannyi szülővel egyetemben, magam is szeretnék elsajátítani. Azt gondolom, hogy ez a „mese-csodakönyv” bármely olyan gyermeknek páratlan élményt adhat, akinek megvan a magához való kis gondolatvilága. Ekkor beléphet a Grimm-testvérek elbűvölő világába, és olyan képeket gyárthat az apró bensőjében, amelyek számára a legkifejezőbbek. Nekünk felnőtteknek, pedig a könyvet olvasva: egyrészt érezhetjük benne gyermekeink lelkesedését, izgalmát, másrészt feléledhet bennünk a nosztalgia. Számos érzést hozott elő belőlem, nem tagadom, némelyik bizony fájdalmas volt, mégsem bánom egyetlen percig sem. Ez pedig, mint egy falat kenyér úgy hiányzik gyermeki énemnek, amely néha van úgy, hogy odabenn bezárva „sír”.

13 hozzászólás
Timár_Krisztina I>!
Jakob Grimm – Wilhelm Grimm: Gyermek- és családi mesék

Gyerekként olvastam. Felét se értettem.
Most újra. Tavaly december óta, persze megszakításokkal. Általában napi egyet, az utóbbi héten négyet-ötöt is, mert nem akartam még két hónapig húzni. Állandó társnak (is) remek. Nagykorúaknak! A fordítás az egyik legkorábbi német kiadáson alapul, amelyben a népmesék még csak az őket összegyűjtő Grimm testvérek átdolgozásán estek át.

Ezekben a mesékben simán letépik akárkinek a fejét, kivájják a szemét, elevenen hajigálják bele a tűzbe… és ez még semmi, de némelyik mese olyan magatartásformákat tekint példaértékűnek, hogy a gyerekemet minimum húsz kilométerre menekíteném a közeléből, nemhogy a kezébe adjam. Esetleg úgy, ha én is ott vagyok, és megbeszélhetem vele.

Részletes értékelés (egynémely mesék külön elemzésével) a blogon:
https://gyujtogeto-alkoto.blog.hu/2020/03/06/jakob_grim…

anesz P>!
Jakob Grimm – Wilhelm Grimm: Gyermek- és családi mesék

Tényleg gazdagító élmény volt ez a háromnegyed év, amit a mesék olvasásával töltöttem. Voltak köztük ismerősök, ismeretlenek, régi és új kedvencek, olyanok is, amikkel nem tudtam mit kezdeni. Viszont tény és való nélkülük nem lenne ugyanaz a világ mesekincse. egyáltalán nem bántam meg, hogy végigrágtam magam a vaskos köteten. Némely mese kicsit más, mint a népszerű, könnyedebb változata, meg is hökkentem eleinte, de érdemes ezeket is megismerni.
Részletes lista a mindennap egy népmese kihívásnak köszönhetően:

Békakirály és Vashenrik (dec. 1.): Ismerős mese, képeskönyvben is megvolt nekünk. Most a címére figyeltem fel: A hűséges Henrik, mint jó szolga alázatra int bennünket.

Macska-egér barátság (dec. 2. ): Igazi egyenlőtlen kapcsolat, ami tragédiával végződik. Kicsit tanmese jellegű.

Mária gyermeke (dec. 3.): különös mese. Miért kell a hazugsághoz ragaszkodni, amikor az már úgyis kiderült?

Mese a fiúról, aki világgá ment, hogy megtanuljon félni (dec. 4.): végül csak sikerült, de kellett hozzá pár oldal.

A farkas és a hét kecskegida (dec. 5.): ismerős mese. Ez a hasfelvágás és köves történet úgy látom nagy divat volt arrafelé (lásd. Piroska és a farkas).

A hűséges János (dec. 6.): Végül is milyen jutalmat kapott a hűségéért János? Hogy tovább szolgálhatott?

A furcsa hegedűs (dec. 7.): Ennek a mesének mi a tanulsága?

A jó vásár (dec. 8.): Az ostobaságból is meg lehet gazdagodni ezek szerint.

Tizenkét fivér (dec. 9.): Ismerős mese, több változatban is olvastam már különböző népek mesegyűjteményében. Biztos azért olyan népszerű, mert a hűségről és áldozatkészségről szól, amely minden korban hiánycikknek számít.

Bitang csőcselék (dec. 10): Kiről vegyünk példát? A csalókról vagy az ostoba fogadósról?

Raponc (dec. 11.): Azért belegondolva ez több szinten is kegyetlen mese!

Bátyácska és húgocska (dec. 12.): Ismerős meseelemek, ismerős mese.

A három erdei emberke (dec. 13.): kicsit nekem a Holle anyó parafrázisa.

A három fonóasszony (dec. 14): Hogyan szabaduljunk meg a nemszeretem munkáktól? Jé, a lustaság is lehet valahol erény? Akkor egyszer talán én is bekerülök egy mesébe…

A kígyó három levele (dec. 15.): Számomra ennek a mesének az a tanulsága, hogy ne állítsunk teljesíthetetlen követelményeket mások elé, olyanokat, amiknek mi sem tudunk megfelelni. Előbb ismerjük meg magunkat, aztán követelőzzünk!

A fehér kígyó (dec. 16.): Nagyon élvezem a nyelvezetét a kötetnek, ezeket az ízes kifejezéseket. Ebben a mesében is megcsillant néhány ilyen (nyelv)kincs.

Jánoska és Margitka (dec. 17.): Csak egyet nem értek: miért lett Juliskából Margitka?

Szalmaszál, parázs és babszem (dec. 18.): A megmenekülés önhittséghez vezet? Illetve legszebb öröm a káröröm? Mindenesetre megtudhattuk, hogy miért fut végig minden babszemen fekete varrat.

A rejtvény (dec. 19.): Ismerős mese. Olyan rejtvény feladása, ami az illetővel történt szokatlan dolgot takar.

Az egérkéről, a madárkáról és a kolbászról (dec. 20.): A barátságot mennyire megronthatja a rágalmazás és az uszítás.

A királyfi, aki nem ismerte a félelmet (dec. 21.): De hová tűnt az oroszlán egyszeriben?

Holle asszony (dec. 24.): ismerős mese, nekem mindig is a kakas versikéi tetszettek belőle a legjobban.

A hét holló (dec. 25.): itt is ismerősek a meseelemek, bár mintha kissé zanzásítva lenne.

Pirosbúbocska (dec. 26.): Ez Piroska álnéven. A végét ill. az utóiratát nem ismertem.

A brémai városi zenészek (dec. 27.): Mindig az jut eszembe erről a meséről, hogy az Öcsém, amikor óvódás volt, előadták, és ő volt a szamár. :-))

Az éneklő csont (dec. 28.): A világról és az igazságról.

Tetvecske és bolhácska (dec. 29.): Ide vezet a sopánkodás?

A háromféle nyelv (jan. 1. ): ilyen nyelveket én is lehet, hogy lelkesebben tanultam volna!

Az ördög s az ő három arany hajaszála (jan. 2.): Ismerős mese ismerős elemekkel. Attól még élvezetes olvasmány volt.

Okos Jancsi (jan. 3. ): A címmel ellentétben igencsak buta ez a Jánoska!

Az okos Elza (jan. 4.): Nem tudom, ki mit tart okosnak, de eme mese alapján nagyon elgondolkodnék a dolgokon….!

A szabó a mennyben (jan. 5.): A mások szemében a szálkát, magáéban a gerendát sem tipikus esete.

Az halászrúl s az ű feleségirűl (jan. 6.): ismerős mese, amit a régies nyelvezete tesz különlegessé.

A bátor szabócska (jan. 7.): a furfangos Hetet egy csapásra szabója eszessége jutalmául király lesz.

Hamupipőke (jan. 8.): Hogy ez milyen kegyetlen! Én csak a lightosabb változatát ismertem.

A levágott kezű lány (jan. 9.): Ilyen istenfélő mesét is ritkán olvasni! Valamint tetszett, hogy egyszer végre nem almafa, hanem az egyik új kedvencem, körte van a központban.

Rókáné menyegzője (jan. 10.): két változatban van meg a mese a könyvben. Nekem jobban tetszett az első változat.

Terüljasztalka, Aranyszamár és Bújjkibunkó (jan. 11.) : Ez a kecske újdonság volt számomra!

Hüvelyknőc (jan. 12): Kicsi a bors, de ravasz! jeligére

A prikulicsok (jan. 13.): három mese található ez alatt a cím alatt. Én csak „A suszter manói ” változatot ismertem (A képeskönyvben ez volt a címe.) A mesék alapján ezek a kis lények igen furák, sem egyértelműen jók, sem rosszak.

A haramia – vőlegény (jan. 14.): fantasztikus milyen gyorsan kicsíráztak azok a borsók! De ezért nevezzük ezt a műfajt mesének! :-))

Kosarasi úr (jan. 15.): Izé… erre mit is mondjak?

Komám uram ( jan. 16.): Megjelenik az ördög is.

Boszorák (jan. 17.): Végig Boszorkáknak olvastam és csodálkoztam, hogy miért nincs egyeztetve a szám és a személy.

Akinek a halál volt a keresztapja ( jan. 18.): Az volt az érdekes, hogy azért választották keresztapának, mert megvesztegethetetlen, mindenkivel egyenlőként bánik. A gyereknek pedig ez lett a veszte, mert azt hitte, vele kivételezik majd.

Hüvelyktyű vándorútja (jan. 19.): Nagyon hasonlít a Hüvelyknőc meséhez.

Ficseri – madár (jan. 20.): egyes elemei ismerősök voltak, de a versikék nem.

Az öreg Szultán (jan. 21.): aki egy kutya. A hálátlanság még mindig nem tudom, hogy miért pozitív tulajdonság? Mindenesetre a hűség és a hála összeütközéséről is szól ez a mese.

A gyalog fenyűrűl (jan. 22.): Azért ez egy elég brutális mese.

A hat hattyú (jan. 23.): Az erdő közepén lévő lakatlan kastély újdonság volt nekem.

Csipkerózsika (jan. 24.): Ez tulajdonképpen egy időutazásos történet.

Lelencfiók (jan. 25.): A címszereplő elég passzív végig, mondhatni semmit sem csinál, csak helyesel.

Rigócsőr király (jan. 27): Ez a mese nagyon tetszett, talán a kötetből ez a kedvencem eddig. A gőg megbüntetése és egyben figyelmeztetés is, hogy vegyek vissza a piszkálódásaimból. Ráadásul ez az illusztráció van a címoldalon is. :-))

Hófejírke (jan. 28.) : A vége azért kicsit brutális. Ez volt a spanyolcsizma elődje?

A tarisznya, a sipka meg a sípocska (jan. 29.): Nem igazán szeretem azokat a meséket, amik a becstelenséget dicsőítik.

Koppciherci (jan. 31.). Névkitalálósdi, pedig a királynénak csak a mese címét kellett volna elolvasnia! :-))

Kedves Roland (márc. 5.): Végül boldog lett a vége.

A kutya meg a veréb (márc. 6.): A könyörtelenség elnyeri méltó büntetését.

Az aranymadár (márc. 7.): Milyen nehezen is szakadunk el a külsőségektől. A róka szerepe és kiléte viszont nagyon tetszett. :-))

A Fregyó meg a Katóca (márc. 8.): Einstein szavaival élve: az emberi butaság határtalan!
Viszont ez a jóember nagyon türelmes…

A méhkirálynő (márc. 9.): szokásos tematika.

A róka meg a macska (márc. 10): Nagyon érdekes és tanulságos tanmese a gőgről és az alázatról.

A két testvér (márc. 12.): Nagyon tetszett a kalandos történet az állatokkal, hősiességről, testvéri szeretetről.

Fődi (márc. 13.): Ez a ravaszság már a végén nem volt szimpi, mert túl sok életet követelt.

A három toll (márc. 14.): Ezek a békák újdonságszámba mentek!

Az aranylúd (márc. 15.): Ezek az odaragadós történetek nagyon viccesek, persze nem a szereplőknek, akiknek futniuk kell. (Ez utóbbiért őszinte részvétem! :-))

Az nyulacskának az ő arája (márc. 16.): Igen fura mese régies nyelvezettel.

A tizenkét vadász (márc. 17.): Kedvenc mondatom a meséből: „… és ki a régi kulcsot megleli, újra annak nincs szüksége.” (286. old.)

Gereznabarka (márc. 18.): Nagyon hasonlít a Hamupipőkére csak nekem kreatívabb ötletek vannak benne az aranyorsócskával meg az aranyrokkával. Azért ez egy nagyon ügyes hercegkisasszony, ha ilyen finom leveseket tud készíteni! Határozottan kedvenc lett! :-))

Az zsibtolvajról meg az ő mesteréről (márc. 19.): Egy félreértés mennyire meghatározhatja egy ember életét!

Jorinde és Joringel (márc. 20.): Gyönyörű szép mese.

Három szerencsések (márc. 21.): Minden csak nézőpont kérdése.

A farkas meg az ember (márc. 22.): Az egyenlőtlen küzdelem.

Hatan megbirkóznak az egész világgal (márc. 23.): Ha nem is az egész világgal, de a kevély király birodalmával mindenképpen.

A farkas meg a róka (márc. 24.): Akár ez is lehetne a címe: a falánk és a ravaszdi.

A róka meg a komaasszony (márc. 25.): Csak azt lehet rászedni, aki hagyja magát?

A szegfű (márc. 26.): Érdekes mese nem feltétlenül pozitív véggel.
Eszes Marcsa (máj. 1.): Inkább falánk és furfangos.
Öregapó meg az unokája (máj. 2. ): Tanmese, sokan okulhatnának belőle.
A vízitündér (máj. 3.): Egy rosszindulatú, gonosz tündér?
A tyúkocska haláláról (máj. 4.): Ez kész tömegmészárlás!
János nősül (máj. 5.): Eleve átejtéssel belemenni egy házasságba. Biztosan boldogan éltek, még meg nem haltak…
A két aranygyermek (máj. 6.): ismerős mese ismerős motívumokkal, bár a végét kicsit hirtelen zárták le.
Vidám Koma (máj. 7.): Szent Péter átvágása. Viszont jót mulattam a végső poénon.
A róka meg a ludak (máj. 8.): Egy folyamatos mese… :-)
Kártyás Janó (máj. 9.): Érdekes nyelvezettel egy érdekes fickóról.
Szerencsefi János (máj. 10.): Az ilyen emberre mondjuk, hogy kifolyik a kezei közül a pénz.
A szegény ember meg a gazdag (máj. 11.): Annyira tipikus példázatszerű mese a jólelkű és a sötétben botorkáló emberről. Még a kívánságaik is jellemzik őket.
A daloló, szökellő süsetekmadár (máj. 12.): igazi tündérmese, tetszett.
A libapásztorlány (máj. 13.): Ez az öreg király szokatlanul figyelmes és érzékeny ember, sokkal szimpatikusabb, mint a vőlegényjelölt.
Az ifjú óriás (máj. 14.): Sajnos a testi erő növekedésével nem jár együtt az okosodás és az emberség fejlődése.
Az föld – béli emberkéről ( máj. 15.): Azért ezek a királylánykák nem az állhatatosságukról híresek!
Az aranyhegy királya (máj. 16.): És ettől boldog lett?
Hollólány (máj. 17.): A sokadik esély végre meghozta gyümölcsét!
Az okos parasztlány (máj. 18.): Ezt Mátyás király mesékben ismertem.
Az öreg Hildebrand (máj. 19.): A rosszat tervezők előbb – utóbb lebuknak! ezért szeretjük a meséket. :-)
Az három madárkákrúl (máj. 20.): Ezek a rossz testvéri viszonyok! Ráadásul általában az azonos nemű testvérek között jellemzőek (Talán a féltékenység miatt). Az életben is ezt figyeltük meg az öcsémmel. A különböző nemű testvérek inkább segítik egymást, ott ritkábbak a konfliktusok. Ezt a mesék is leképezik.
Mindentudó Doktor (máj. 21.): Ha csak ennyi kellene egy orvosi diplomához! :-) Egy kis józan paraszti ész…
Az élet vize (máj. 22.): Ez az aranyból épített út új motívum volt számomra.
A palackba zárt szellem (máj. 23.): Szimpatikus, hogy amint lett pénze, főhősünk tovább folytatta a tanulást.
Az ördög kormos komája (máj. 24.): Egyes királylányok milyen finnyásak! :-)
Medvebundás (máj. 25.): Hasonlít a tegnapi meséhez, csak itt a hűség és a nagylelkűség, a jóság fontosabb szerepet kap.
A sövénykirály és a medve (máj. 26.): Avagy kicsi a bors, de sok a barátja.
Az édes kása (máj. 27.): A feledékenység bizony sok baj okozója!
Eszesék (máj. 28.): Az ostobaság végtelensége…
Békamesék (máj. 29.): Három rövid történet a békákról. Tanulságosak, bár az utolsóval nemigen tudtam mit kezdeni.
A szegény molnár meg a cica (máj. 30.): Valahogy sejtettem, hogy ez lesz a vége!
A halotti ingecske (máj. 31.): A gyász és annak végletessége.
Az égből jött cséphadaró (jún. 1.): Az ilyen meséknek mi az értelme?
A két vándor (jún. 2.): Ha gonosz mesefigurára gondolunk, akkor elsősorban a mostoha, a farkas vagy a boszorkány jut eszünkbe, pedig ez a varga sokkal inkább velejéig rossz, és számomra sokkal félelmetesebb volt, hiszen sokkal ember- és valóságszerűbb. Ilyen könyörtelen szívvel sajnos a való életben is összefuthatunk.
Sünöm János (jún. 4.): Erre az apára azért senki sem lehet büszke!
Az okos szabócskáról (jún. 5.): Ismerős mese, ismerős elemekkel, csak a medve volt új.
Tüske fogta zsidó (jún. 6.): Ilyen ajándékötletek…!
A tanult vadász (jún. 7. ): Az előrelátó hős elnyeri méltó jutalmát.
A fényes Nap majd földeríti (jún. 8.): Önbeteljesítő jóslat vagy átok?
A kék mécses (jún 9.): Ezt a történetet ismertem, csak nem ilyen címmel.
A makacs gyermek (jún. 10. ): Ez a makacsság megdöbbentő, de sajnos a mai világban egyre inkább terjed…
A három felcser (jún. 11.): Azért ez így is elég gáz…
Hét hős svábok ( június 12.): Ez nagyon pihent…
A három iparoslegény (jún. 13.): Egy krimi röviden, a nyomozás megbízója pedig az ördög.
A királyfi, aki nem ismerte a félelmet (jún. 14.): Még mindig nem tudom, hogy mi lett az oroszlánnal!!!
Erdei anyó (jún. 15.): Szép, frappáns mese. Ma én is elviseltem ezt a fajta kényeztetést! :-)
A leveli szamár (jún. 16.): Tetszett a megoldás.
Az keráloknak két gyermekekrűl (jún. 17.): Ezt kivételesen nehezen olvastam.
A három fivér (jún. 18.): Végre egy mese, ahol a szülő ugyanúgy szereti a gyerekeit, nem kivételezik! A fiúk is példás testvérek.
Az ördög meg az öreganyja (jún. 19.): Itt sem tökéletes a családi összhang! :-)
A lusta fonóasszony (jún. 20.): Azért ahhoz, hogy valaki megengedhesse magának a lustaság luxusát, nem csekély ötletesség szükségeltetik.
Az hű valamint az hűtlen két Ferdinándrúl (jún. 21.): Mi lett a hűtlen Ferdinánddal?
A vaskályha (jún. 22.): Ezzel a mesével kapcsolatban csak 2 kérdésem van: Az összes ruhát elvitték a kastélyból? Egy király úgy uralkodik, hogy nincs körülötte senki, hogy magányosnak érzi magát? Tudom, ma különösen cinikus vagyok, de kicsit megviselt a hőség.
A négy nagy tudományú fivér (jún. 23.): Ez a befejezés igen egyedi, a királylány meg hoppon maradt.
Szép Katrinelje és Dirr – Durr Dörregi (jún. 24.): A mese különlegessége, hogy csak párbeszédből áll.
A róka meg a ló (jún. 25.): A ravaszdi megint bedobta magát, ezúttal a jó cél érdekében.
A széttáncolt cipellők (jún. 26.): Elérkeztünk Öcsém kedvenc meséjéhez: nem is csoda, van ebben minden, kaland, furfang, láthatatlanná tévő köpeny, küldetés.
Az három fekete királkisasszonkákrúl (jún. 27.): Egy mese nem jó véggel. Ennek az okoskodás az oka. Miért nem lehet betartani az ígéreteket?
Knóistrúl meg az ő három fijárú (jún. 28.): Van olyan, hogy abszurd mese?
Az Brákelbűl való leánka (jún. 29.): Na, a kis feleselő…
Cselédnépség (jún. 30.): Ez a mese annyira semmitmondó volt nékem!
Egyszemke, kétszemke és Háromszemke (júl. 1.): Ez milyen érdekes mese volt! Nem olvastam még hozzá hasonlót, de tetszett.
Bárányka és Halacska (júl. 2.): Ez azért érdekes mese, mert nem volt egyértelmű happy end, de a békesség hangsúlyozása lett fontossá.
A hat szolga (aug. 1.): Mondjuk, így könnyű. A végén a próbatétel tetszett.
Füstmenyasszony, Hómenyasszony (aug. 2.): Ismerős elemeket felvonultató mese, csak a cím furcsa.
Vasjános (aug. 3.): Mivel is váltotta meg Vasjánost? Ezt nem igazán értettem.
Szimelihegy (aug. 4.): Ali baba és a 40 rabló parafrázisa.
Az vádor-útra való el-indúlásrú (aug. 5.): Ismételten a butaság dicsőítése.
Szamaracska (aug. 6.): Csak azt nem értem, hogy miért ragaszkodott a szamárbőrhöz, ha ilyen könnyen megszabadult tőle?
A hálátlan fiú (aug. 7.): Isten nem ver bottal..
A répa (aug. 8.): Nekem a címről mindig a húzta – húzta ráncigálta jut eszembe, az orosz népmese, de ez nem az volt. Ismételten testvérviszály.
A tűzönifjult apóka (aug. 9.): Erre mondhatjuk: amit szabad Jupiternek…
Az Úr jószága meg az ördögé (aug. 10.): így még nem gondoltam a kecskére.
A kakasgerenda (aug. 11.): A bosszú reklámozása?
Az öreg koldusanyó (aug. 12.). Tanmese?
A három lusta (aug. 13.): Ha lustaság dönt, hogy ki legyen a király, akkor még én is pályázhatok a trónra!
Tizenkét lusta szolga (aug. 14.): Azért jóból is megárt a sok(k)!
A pásztorfiúcska (aug. 15.): A bölcsesség győzedelmeskedik.
A csillagtallérok (aug. 16.): Megható mese arról, hogy a jószívűség elnyeri méltó jutalmát.
Az ellopott krajcár (aug. 17.): Visszajáró halott.
A mátkanéző(aug. 18.): Érdemes megfogadni az okos anyósjelölt tanácsait.
A csiszladékok ( aug. 19.) A szemfüles vőlegény megérdemli a boldogságot.
Találós mese (aug. 20.): Ismertem a megoldást.
Dietmarscheni füllentős (aug. 21.): Ennek mi értelme van?
A veréb és az ő négy fia (aug. 22.): A nevelés ezek szerint mellőzhető?
Mese a lepénylesők országáról (aug. 23.): Ezeket a meséket értelmetlennek találom.
A pógár a mennyben (aug. 24.): Érdekes…
Öszvér Bözsi (aug. 25.): Az értelmetlen veszekedések prototípusa.
Jóban- rosszban osztozni (aug. 26.): Nem lehet mindent kimagyarázni!
Hófehérke és Rózsapiros (aug. 28): Kiben bízhatunk? Kinek kell segítenünk?
A nyelvhal (aug. 29.): Nyelvelt a kis hamis.
Bölömbika és Búbosbanka (aug. 30.): Mint kiderült, legeltetni sem olyan egyszerű.
A bagoly (aug. 31.): Mindentől retteghetünk, amit nem ismerünk.
Az üvegkoporsó (szept. 1.): Ez jó volt, csak mi lett a házigazda öregapóval?
A hold (szept. 2.): Ennek a mesének egyik eleme sem volt ismerős. A bűnözés következményei…
Az élet határa (szept. 3.): Ez nagyon találó…
A halál hírnökei (szept. 4. ): Minden csak olvasat kérdése…
Lusta Hencsi (szept. 5.): Azt szokták mondani, a rest kétszer fárad. Nos ők csak fáradtak voltak…
Duikics mester (szept. 6.): Vannak, akik semmiből sem tanulnak??
Az erdei ház (szept. 7.): állatszeretők előnyben.
A királyka (szept. 8.): Egy bujkáló király?
A libapásztorlány a kútnál (szept. 9.): Egy kicsit megvariálva a Lear királyi történet, de tetszett.
Éva más – másrendű gyermekei (szept. 10.): Érdekes elképzelés…
A tó tündére (szept. 11.): Nekem a cím is ellentmondásos. Hogy lehet egy tündér gonosz?
A tengerimalac (szept. 12.): Jó kis bújócska, a megoldása nagyon szellemes.
A kristálygömb (szept. 13.): A végére maradta a kedvenc Grimm mesém. a kedvenccé lételhez hozzájárulhatott, hogy gyerekkoromban ez megvolt képes könyvben gyönyörűséges illusztrációkkal. Viszont a testvéri segítés is nagyon példamutató és szívmelengető.

1 hozzászólás
csend_zenésze>!
Jakob Grimm – Wilhelm Grimm: Gyermek- és családi mesék

Ha nem is egyhuzamban, de darabonként, fel-felütve szerettem. (És ez volt az egyetlen ajándék, amit már azelőtt felfedeztem a szekrénybe dugva, mielőtt megkaptam volna névnapomra.)

Amrita I>!
Jakob Grimm – Wilhelm Grimm: Gyermek- és családi mesék

Van benne méltatlanul ismeretlen, mókás, vidám mese, nekem ez a kedvencem: http://blackoriole.blogspot.com/2011/06/libapasztorlany… de tényleg sok benne a kegyetlenség, úgyhogy továbbra sem értek egyet azokkal, akik fújolnak a „megháziasított” népmesékre. Nekem meg azok tetszenek jobban, bocs. :P

………..

újraolvasás után: az egyes mesék kegyetlensége továbbra sem tetszik, de második olvasásra már jobban el tudtam vonatkoztatni tőle, jobban rá tudtam csodálkozni a mesék részletes, szerethető, érdekes világára, a rengeteg, egyedi mesebeli alakra és kedves fordulatra. Például, hogy amikor a királykisasszony végre kiszabadul az üveghegyből, megöregedett, de mégis hozzámehet a vőlegényéhez, aki szintén öreg már, és boldogan élnek együtt. :)
Mégis megkapja az öt csillagot.

1 hozzászólás
kicsiboszi P>!
Jakob Grimm – Wilhelm Grimm: Gyermek- és családi mesék

Nekem a „Levágott kezű leány” volt a kedvencem kiskoromban. Amikor még nem tudtam olvasni, a nagymamám olvasta fel nekem. Csak a véres történetek érdekeltek a könyvből. Mégse lettem tömeggyilkos… csak egy picit morbid.

bfg3 P>!
Jakob Grimm – Wilhelm Grimm: Gyermek- és családi mesék

Érdekes volr „eredetiben” olvasni a számtalan feldolgozásból jól ismert történeteket. Ezen a téren már csak egyvalamit szeretnék: egy olyan fordítást, ami nem az utolsó kiadásból, hanem az első, „cenzúrázatlan” kéziratból készült. ;)

1 hozzászólás

Népszerű idézetek

Timár_Krisztina I>!

Az oroszlán erre elmesélte neki, hogy a kimerültségtől ők is mind elszunnyadtak, felébredve aztán holtan találták, levágott fejjel, s hogy a nyúl elment az életgyökérért, ő azonban sietségében fordítva tartotta gazdájuk fejét; de ezt a hibát tüstént jóváteszi. Azzal újra letépte a vadász fejét, megfordította, a nyúl pedig odaforrasztotta a gyökérrel.

259. oldal, A két testvér

Kapcsolódó szócikkek: nyúl · oroszlán
4 hozzászólás
mate55>!

Kedves Bettina, ez a könyv másodszor érkezik Önhöz, miként a kiröppent galamb is visszatér otthonába, s megpihen annak melegében.

(első mondat)

Timár_Krisztina I>!

Ahogy ott álldogált nagy tanácstalanságban, megpillantott a közelben két embert, akik dühödten civakodtak. Odament hozzájuk, és látta, hogy egy nyereg torzsalkodásuk oka, amely ott hevert mellettük a földön, s mindkettejük a magáénak akarta. „Bolondok vagytok ti – kérdezte tőlük –, marakodtok egy nyereg miatt, holott lovatok sincs hozzá?” – „Ezért a nyeregért érdemes civakodni – felelte az egyik –, mert aki rajta ül és valahová kívánja magát, légyen az a világ vége akár, abban a szempillantásban odaér, amint a kívánságot kimondta. A nyereg mindkettőnké, s most rajtam a sor, hogy fölüljek reá, hanem ez a másik nem akarja átengedni.” – „Majd én eldöntöm a vitát” – úgymond a doboslegény, odább ment valamennyivel, és leszúrt egy fehér botot a földbe. Aztán visszajött, és azt mondta: „Fussatok versenyt; amelyikőtök először odaér, az ülhet a nyeregbe.” Mindketten futásnak eredtek, ám alig távolodtak el néhány lépésnyire, nyeregbe pattant a doboslegény, fölkívánkozott az üveghegyre, s egy szemhunyás alatt ott is termett.

634-635. oldal, A doboslegény

Kapcsolódó szócikkek: három ördögfi
2 hozzászólás
Amrita I>!

Olyan puskapora lehetett annak, amelyikkel cikkcakkban is lehet lőni!

477. oldal

Timár_Krisztina I>!

Egyszerre csak megpillantott a messzeségben két óriást, azok magukhoz intették, s amikor odaért, így szóltak hozzá: „Azon torzsalkodunk, melyikünké legyen ez a kalap, s mert egyforma erősek vagyunk, egyikünk sem tudja legyőzni a másikat; a magadfajta kis emberek okosabbak nálunk, azért most neked kell igazságot tenned.” – „Érdemes egy ilyen avítt kalapon civakodni?” – kérdezte az ifjú. „Látszik, hogy nem tudod, milyen erénye van ennek a kalapnak; ez egy varázskalap, aki a fejére teszi, az bárhová kívánhatja magát, abban a szempillantásban ott is terem.” – „Adjátok ide a kalapot – szólt az ifjú –, odébbmegyek valamivel, s ha kiáltok, fussatok versenyt, és amelyikőtök először ér el hozzám, azé lesz a kalap.” Azzal a fejébe nyomta a kalapot, és elindult, közben eszébe jutott a királyleány, az óriásokról pedig elfeledkezett, és egyre csak ment előre. Egyszerre csak felsóhajtott: „Ah, bárcsak ott lehetnék az arany nap kastélyánál!” És alighogy e szókat kimondta, már ott is állt egy magas hegyen, a kastély kapuja előtt.

647. oldal, A kristálygömb

Kapcsolódó szócikkek: három ördögfi
2 hozzászólás

Hasonló könyvek címkék alapján

Arany László: Magyar népmese-gyűjtemény
Kozma Mária (szerk.): A csónakázó kisegér
Dallos Edina (szerk.): Ezeregy nappal meséi
Radó Vilmos (szerk.): Magyar gyermek- és népmesék
A Türelem köve
Merényi László: Dunamelléki eredeti népmesék
Josef Haltrich – Kovács Ágnes (szerk.): A csodálatos fa
Zalka Csenge Virág: Mesemondók márpedig vannak
Boldizsár Ildikó: Mesekalauz úton lévőknek
Rakovszky Zsuzsa (szerk.): A megbabonázott puding