1Link 74% 21 vélemény

Érdekes regény, amely egy pályázat alapján született. Az origo.hu és a Magvető által kiírt pályázat egyik nyertese volt a szerző (vajon ki? hiszen a Jack Smiles csak nickname), aki aztán megírhatta a 33 fejezetes regényt. Az internetes világról szól, arról, hogy a világháló milyen mértékben képes az embert beszippantani. Ismerjük az érzést, nem? Szinte már a valós létünk tűnik szürreálisnak, kreáltnak, lényegtelennek, amikor a drót világon zajlanak a fontos események. A főszereplő – ki más, mint Jack Smiles?! – a világhálón él. Amikor azt hisszük, hogy most a valós életéről van szó, gyerekéről vagy éppen a feleségéről, akkor mindig jöhet egy olyan képsor, amely ezt megkérdőjelezi. Negatív utópia? Minden bizonnyal, de valahogy mégsem. Kicsit valóság, illetve hogy az interneten sem épül – miközben milyen könnyen épülhetne! – más világ, mint a valóságban. Persze brutálisabb, hogy ölünk, lövünk, kiiktatunk, de mégis: van ennek súlya? Nincs, nohát akkor? Csak annyiban különbözik a mindennapi konfliktusainktól, sikereinktől és kudarcainktól, hogy itt mások az eszközök.

Valahogy. „Szép az, ami érdek nélkül elveszíthető.”
Milyen is ez a regény? Jó, eljátszik a virtuális és valóságos élet egybemosásával, és ez ma már teljesen természetes. A virtuális tér a világunk része, ahogy a könyvek, a tévé vagy bármi más. Innen kapunk információkat, ezen keresztül érintkezünk, virtuálisan élünk, legalábbis részben. Ezt jól is adja vissza, a párbeszédek követhetőek és valóságosak, még a játékelemek is, bár ehhez nem igazán értek. Egyébként viszont csak olyan negatív utópia, mint az Amerikai Psycho, yuppie, aki gyilkol, szeretkezik és a bankkártyájára vagy virtuális pontszámára figyel. Kapcsolatok nélkül. Bármikor felépíthető új egyéniséggel.

A bátyám kilőtte légpuskával a kezemből, mikor olvastam, és most egy lyuk tátong a könyvön a középső fejezetek egyikétől a végszóig. Nem is ártott neki egy kis szellőzés, mert elég sűrű anyag…

Melyik az igazi világ? A főhősnek melyik az igazi világ? A programba generált, menő cuccokat, milliós egységet birtokló, tolvaj, gyilkos, guruként élő, análisan közösülő, majd orálisan töltényt beadó link alak? Vagy a számítógéphez ragadt, nejével fura viszonyt folytató, lányát megismerni akaró, de tőle félő apa, akit a melóban is csak a kibervilág éltet, aki leszopja a főnökét, majd mégis felmond, hazudik, utálja az életét?
Zavaró egy könyv, felvet érdekes dolgokat. Nincsenek válaszai, de zavar…határozottan.

A századfordulón ismerőseim nagy része Hazai Attilát emlegette, ha párhuzamot keresgéltünk az Amerikai Psycho és a magyar irodalom között. Pedig hát Jake Smilest kellett volna. Az 1Link ugyanazt a meghökkentő élményt adja, mint az Ellis mű annak idején, anélkül, hogy lemásolná. Felismerhetően hazai történet: tobzódik a szalonnaszagban és a kilencvenes évek második felének magyar valóságában, ugyanakkor beteges prófécia is napjaink társadalmáról: a netes és a valós közösségek, élmények, identitások összemosódásáról, felcserélhetőségéről. Kemény szöveg, egyes részei gyomorforgatók, de az egész sodró lendületű, letehetetlen. Gangon zengő cyberpunk himnusz, de felüvölt mögüled a hatvanas évek beat irodalma is, miközben fejedet vörösesbarna és koszosfehér konyhakövekre nyomja.

00000101 vörös LED egy fekete kártyán.

Könyvtári példányból olvastam először. Majd megvettem. A két esemény között évek teltek el, egy lappangós-érős év és három vadászattal teli év. De végül bekövetkezett, egy olcsókönyv-boltban megláttam a sárgáját és már repültem is. Az internetes függőségről még nem számolt be senki jobban. Belülről. Kívülről a Mátrix.

Teljes mertekben egyetertek @wish velemenyevel…

Lehetne ez több is, ha érteném a 'szakszavakat':D Nem szeretek olvasás közben ennyit bogarászni:/
…és igen, még valahol a Gyalogló fénykorában (értsd: hajnalban max. öten voltunk) próbálkoztam ezzel a chat-es izével, de… nem az én világom, így a szavak sem:D

Nem is rossz, magyar viszonylatban főleg.

Nekem nem tetszett.
A főhős szánalmas. A nyelvezete túl vulgáris, a történet döcögös, sok helyen összeférceltnek tűnik.

Függőtől, függőknek? Mindegy, a szerző úgyis ott mosolyog egy oszlop mögött és arra vár, hogy lekapjon téged.