Az ​ismeretlen sziget 18 csillagozás

Jacques Perry: Az ismeretlen sziget

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

„Amikor ​egy könyvre gondoltam, amit megírhatnék, a Könyvet képzeltem el, amelyből kiderülne egy ember egész élete, minden nyomorúsága és bolond reménye, hogy megindítsa mások szívét, szóval egy Bibliát, mely nem egy népnek és Istenhez fűződő kapcsolatának a története volna, hanem egy magányosé és az emberekkel való nem létező kapcsolataié, fájdalmaié és álmaié, vagyis vallomások volnának ezek, esztétikai válogatás nélkül, melyeket az igazi félelem, az igazi szerelem, az igazi szégyen duzzasztanának óriásira.”
Ezeket a sorokat a regény főhőse, az ötvenéves agglegény egyetemi tanár, Gilles Laborde írja, s egy különös kaland kapcsán próbál is megfogalmazni egy hasonló vallomást – ez Az ismeretlen sziget. Laborde vitorlázás közben egy ismeretlen kis bretagne-i szigetre bukkan, egy megfoghatatlan vágy sugallatára betör a sziget egyetlen házába, s kutatni kezd a távollévő tulajdonos személye, élete, egyénisége után. Az ismeretlentől megrészegülve fiókokban turkál, naplókat,… (tovább)

Eredeti cím: L'Île d'un autre

Eredeti megjelenés éve: 1979

>!
Európa, Budapest, 1986
522 oldal · puhatáblás · ISBN: 9630741318 · Fordította: Szabolcs Katalin

Kedvencelte 6

Várólistára tette 32

Kívánságlistára tette 17


Kiemelt értékelések

SteelCurtain>!
Jacques Perry: Az ismeretlen sziget

A cím talán egy kissé félrevezető. A főszereplő valóban egy ismeretlen ember szigetén köt ki. Betör a lakatlan házba, ahonnan semmit sem szándékozik eltulajdonítani, s terve szerint másnap távozik. De a terv csak terv marad, mert a házban megismeri az ismeretlen tulajdonos tárgyait, bútorait, vallatja a fotókat és noteszeket, amelyek alapján igyekszik képet alkotni az ismeretlen személyiségéről. Mint kábítószeresnél a függőség, olyan gyorsan alakul ki nála az ismeretlen megismerésének vágya, már-már rögeszméje. Közben önmagából is egyre többet tár fel, olykor a két egyéniség már szinte egybeolvad. S ahogyan telik az idő, s egyre veszedelmesebben közelít a sziget gazdájának visszatérte, úgy sóvárog egyre jobban a főszereplő az ismeretlen barátsága után.
Valójában minden ember kicsiny sziget, vagy talán csak apálykor felszínre bukkanó zátony az óceánban. Vannak közöttünk szilárd és úszó szigetek az idő tengerében. Mivel oly csekély a valószínűsége két sziget találkozásának, ezért jogosnak érzem a címbeli szigetre vonatkozóan az ismeretlen jelzőt. Csakhogy ez a sziget nem azonos a történet helyszínéül szolgáló kicsiny breton szigettel, sokkal inkább a házba betörő egyetemi tanárral, s a végig láthatatlanul jelenlevő idegennel.
Nem lesz tömegolvasmány. Ahhoz túlságosan kifinomult. Hozzám hasonló elvetemültek viszont már az első olvasás közben tervezni kezdik az újraolvasást, mert ezt egyszerre úgysem lehet maradéktalanul befogadni.

3 hozzászólás
Emmi_Lotta I>!
Jacques Perry: Az ismeretlen sziget

Különleges regény a tapintatlanságról, bűnről, kapcsolatokról, magányról, barátságról. Egy furcsa, érzékeny férfi monológja, amely mindezekről szól, de magáról az alkotó írásról is. Érdekes és lebilincselő olvasmány.

>!
Európa, Budapest, 1986
522 oldal · puhatáblás · ISBN: 9630741318 · Fordította: Szabolcs Katalin
KBCsilla P>!
Jacques Perry: Az ismeretlen sziget

Pont az tetszik nekem ebben a könyvben, amit sokan mélységesen megvetnek.
Bemenni valakinek a házába, gyakorlatilag betörni.
Használni a dolgait, az ágyát, az asztalát, félig megenni a sonkáját, meginni a kedvenc borát.
Miközben egyre erősebb a vágy, hogy tovább, tovább, tovább…
Hát könyörgöm, nem erről szól az életünk?
Újat megismerni, megkedvelni, ami a másé.
Nem ellopni, csak megkedvelni.
Ráadásul az egész olyan izgalmasan és már szinte borzonganivalóan kerekedett megírásra, hogy nem lehet haragudni, e kedves betolakodásért.

bollaeszter>!
Jacques Perry: Az ismeretlen sziget

Valahányszor ezt a könyvet ajánlottam valakinek, valamiféle szégyenérzet fogott el, ahogy elkezdtem mesélni, hogy ez a könyv igazából arról szól, hogy egy ember úgy ismer meg egy másikat, hogy az arról nem is tud. Hogy betör a házába, elolvassa a legszemélyesebb feljegyzéseit, belemászik a másik életébe. Van ebben valami, ami perverznek tűnik, olyan határok kerülnek átlépésre, amiket magamban tabunak érzek. És mégis, örvényként ránt magába a könyv és felkelti bennem a vágyat, hogy egyszer én is ennyire mélyen, ennyire abszolút módon megismerjek majd valakit. Aki képes ugyanígy átlépni ezeket a határokat annak érdekében, hogy megismerjen engem.
A könyvet kölcsönadtam valakinek, akit szívesen megismertem volna, annyira, amennyire valakit ismerni lehetséges. Hát, most újra meg kell szereznem.

lauranne>!
Jacques Perry: Az ismeretlen sziget

Magának nincs saját élete?
Jó volt. Az a fajta regény, amit szívesen látnék a polcomon: lassan haladós, ideális téli olvasmány.
Az elején még fogalmam sem volt, mihez kezdjek vele: kinek szól? Laurentnek? De miért?
Nem tudok franciául (még), de azt éreztem, hogy ez a cím így nem jó. Hogy helyes-e vagy sem, nem tudom, de a google fordítótól egy számomra sokkal elfogadhatóbbat kaptam: A másik szigetén.
Élvezetes volt olvasni a főhős történetét, ugyanakkor hihetetlenül zavaró, amikor az elbeszélésen belül írni kezdi ezt az élvezetesen megírt történetet. Imádtam viszont naturalisztikus leírásait.
Az írás folyamata egy olyan ember tollából, aki az írás által él.

1 hozzászólás
Chöpp >!
Jacques Perry: Az ismeretlen sziget

Valahogy gyakran jár mostanában ez a könyv a fejemben. Jó volt olvasni. Rendhagyó és különleges történet volt. Amolyan könyvmolynak való magányos intellektuális, ámde nincs ki minden kereke főszereplős, aki mégis annyira őszinte és nyakatekert gondolataiban és cselekedeteiben annyira esendő és szeretni való, hogy látjátok, majd' 10 év után hiányozni kezd és ilyen handabandázós, érthetetlenül érzelmes értékelést írok róla.
És még mindig így gondolom. Talán újra kellene olvasnom. Vagy megvenni magamnak, hogy beleolvasgathassak.

szanes1>!
Jacques Perry: Az ismeretlen sziget

Ez valóban A KÖNYV, egy Biblia, minden a költészetet szerető embernek ajánlom. Én is kölcsön adtam valakinek, de ez tényleg olyan könyv, amit el lehetne olvasni még egyszer, s ha okosabb és műveltebb lennék, akkor az apróbb intertextuális utalásokat is érteném, érzékelném.

Kaia>!
Jacques Perry: Az ismeretlen sziget

Lebilincselő könyv. Az egyik legizgalmasabb dolog a másik ember megismerése, felfedezése. Mindezt úgy, hogy az a másik jelen sincs, lépésről-lépésre haladva, s mint egy igazi ínyenc egy lakománál, minden újabb falat ízét kiélvezve.


Népszerű idézetek

SteelCurtain>!

Kevesebb tökfilkó, kevesebb seggnyaló, kevesebb nyámnyila, és mindjárt másképp fest a világ.

Chöpp >!

Itt állok tehát egy könyvvel a hónom alatt vagy a kezemben, mint hogyha egy életre össze volnék láncolva a mások tébolyával.

SteelCurtain>!

Mindig is ágáltam az ellen, hogy a határnál köteles vagyok bemutatni a „papírjaimat”. Elég megkérdezni tőlem, hogy ki vagyok, és majd én megmondom. A csavargóknak úgyis vannak papírjaik. Gyakran elképzelek egy nyitott világot, és szívesen volnék az első állampolgára, aki csak jön-megy, és semmi bizonyítéka rá, hogy azonos önmagával.

SteelCurtain>!

Semmi nem olyan gyötrelmes, mint a gyerekkor (az én gyerekkorom), és csakis akkor szeretném újra megélni – a test könnyedségét, a bőr bársonyosságát, a szem ragyogását, az életerőt –, ha szüleim nem takarják el a láthatárt, mint egy hegylánc. Harminc tiltást és tizenhét parancsot számoltam meg egyetlen téli napon, napkeltétől napnyugtáig, és a nappalon felül még éjszaka, arra vonatkozóan, hogyan kell feküdni az ágyban.

Londonna>!

– Arra nem gondolt még, hogyha egyszer találkozik a tökéletes emberrel, legalább egy hibája kell majd, hogy legyen: hogy eltűri a maga tökéletlenségét?

218. oldal

Londonna>!

Biztos kihagyott valamim, mintha bizony a bátorság és a vakmerőség, amiről tanúbizonyságot tettem, nem lehetnének reális tulajdonságok nálam, mintha örökre gyávaságra, rettegésre, puhányságra lennék „beprogramozva”.

139. oldal

Londonna>!

[…] egyetlen fellángolásom se lehet tiszta, egyetlen cselekedetem se lehet jó. A tiszta és jó szavaknak mindaddig nincs jelentésük, míg a gondolkodó és a cselekvő lény együtt egy összetett, dialektikus embert nem alkot, nem pedig egy szentet vagy egy rögeszmést, aki csak egyetlen ösztönnek engedelmeskedik.

145. oldal

Londonna>!

[…] meg fogom írni az abszolút könyvet, ez a könyv lesz a nagy közbenjáró. Kibékít majd az életemmel, beragyogja azt az időszakot, amíg írom, és egy barátság és szeretet övezte jövőt tár fel előttem.

139. oldal

Londonna>!

Nálam a könyvek mindent elárasztanak, halmokban állnak a földön az előszobában, homorú vagy domború ostromlétraként támaszkodnak egy rokokó kredenchez, szigorúan követve kiszögelléseit és hajlatait, ellepik a vécét, az étkezőasztal két végét, környi helyet hagyva a tányérnak és a pohárnak, s szükség szerint folyosót nyitva a tál meg az üveg számára. Ha olvasni akarok, csak ki kell nyújtanom a karom […].

134. oldal

Londonna>!

Az ember belső valója izgat, a személyiség.

219. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Yann Martel: Pi élete
Marc Dugain: Óriások útja
Robert Merle: Madrapur
Eric-Emmanuel Schmitt: Oszkár és Rózsa mami
Valérie Perrin: Másodvirágzás
Gyurkovics Tamás: Mengele bőröndje
Robert Merle: Mesterségem a halál
Donatella Di Pietrantonio: A visszaadott lány
Émile Ajar: Előttem az élet
Delia Owens: Ahol a folyami rákok énekelnek