Az ​értelmiség a középkorban 8 csillagozás

Hogyan született meg az értelmiség Európában, jöttek létre az egyetemek, az egyetemi autonómia, stb., stb.
Ez egy ismeretterjesztő munka, de izgalmas, élvezetes. Tényleg letehetetlen.

Pályatársával (és bizonyos értelemben riválisával) Georges Dubyvel együtt Jacques Le Goff számít a XX. századi középkorkutatás legismertebb képviselőjének, mondhatni úgy is: oroszlánrésze volt abban, hogy a középkori történelem kutatása a romantikus nosztalgiák, a nemzeti érzületek forrásából az elmúlt évtizedekben a történetírást megújító új módszertani törekvések kiindulópontja és központi motorja lett. Könyvei közül néhány magyarul is megjelent (Az értelmiség a középkorban, 1979, 2000;) Magam választottam kihívásom egyik kötetének. S nem véletlenül.
Le Goff alapmegállapítása, hogy az értelmiség elválaszthatatlanul összetartozik és összekapcsolódik a középkori európai városok, „a város” létrejöttével. S e városok nem tévesztendők össze a volt Római Birodalom egykori városainak maradványaival, ahol csak néhány maroknyian éltek a falak közt. Az ún. „karoling reneszánsz” jelentősen hozzájárult ehhez, miközben Nagy Károly analfabéta volt. De a scriptóriumokban másolt könyvek ez időszakban – a VIII.-IX. században nem olvasás céljából készültek, hanem díszes, értékes aranyedényekhez, azaz kincsekhez hasonlíthatók, melyeket adtak-vettek-ajándékoztak. Olvasni csak századokkal később kezdik őket, s igazából ez vezet a szellem fejlődéséhez.
Akik olvassák e műveket, művelődnek és tanítókká, oktatókká válnak a városok iskoláiban. Saját helyüket is felismerik: „Olyanok vagyunk, akár az óriások vállára felkapaszkodott törpék: Többet és messzebbre látunk, mint ők – nem mintha látásunk élesebb, vagy termetünk nagyobb lenne, mint az övék, hanem azért, mert ők a levegőben hordanak bennünket, felemelnek saját gigászi magasságukba…” A városok azok, ahová az utak befutnak, s így lesznek lendkerekeivé a fejlődésnek. Az utakon nemcsak kereskedelem bonyolódik, de eszmék cseréje is, a nyugat nyersanyagai ellenében kelet virágzó városaiból luxuscikkek és egykor az őskeresztények által keletre vitt műveltség is visszakerül nyugat városaiba. Az arab civilizáció így közvetíti a korábban elvándorolt és elüldözött tanok képviselőinek műveit, melyek ott már rég beépültek az iskolai tananyagokba, lettek közkedvelt művei a könyvtáraknak…s kerülnek vissza a nyugati városokba. Egyszerűen kutatás indul a görög-latin kéziratokért. A fejlődés úttörői a fordítók, s ez abban az időben szük keresztmetszet, mert nyugaton szinte senki nem beszél görögül…A legfogékonyabb terület Itália és Spanyolország, valamint Franciaország egyes városai. De sokat tesz hozzá a középkori értelmiség mára kihalt típusa a vándordiák, vagy csavargó értelmiségi…
És így tovább, és így tovább lépésről-lépésre. Le Goff oly mélyen és részlet-gazdagon ismeri a középkor „bugyrait”, hogy megállapításai mindenütt dokumentált tényekkel alátámasztottak. Élvezet olvasni és megérteni, hogy mai tudásunk, gyakorlatunk hogyan, s mi módon alapozódik meg az antik világból átvett értékek középkori megerősítése nyomán. Mikor a Kairói múzeumban jártam – nekem is ez erősödött gondolataimban – „hisz ezen elődeink már mindent kitaláltak, végiggondoltak előttünk évezredekkel…”
A könyv a mai világ jobb megértéséhez segít hozzá a középkori tények, a fejlődés mozgatórugóira való rávilágításával!

Kiváló tanulmány egy új szakma megjelenéséről, tündökléséről és hanyatlásáról. Rövid összefoglaló, hogy mire számítson az olvasó: az értelmiségi különös foglalkozás, a középkor sötétnek nevezett századai után, a 11. század városainak felvirágzásával jelenik meg, addig a kultúra az egyház kiváltsága. A kolostori iskolákból kikerülő művelt diákok egy része nem kér az egyházi életből és társadalomkritikus, csavargó értelmiségként él, ők a goliardok. Leghíresebb képviselőjük Pierre Abélard, akinek életét részletesen tárgyalja Le Goff az egyetemek megszületésével együtt.
Olyan kérdések fontosságát teszi nyilvánvalóvá, hogy ki fizessen az egyetemi oktatónak, egyházi, vagy világi intézmény-e, kinek van joghatósága az egyetemi viták felett. A 12. századtól Európa – elsősorban a hispániai mórok közvetítésével – újra felfedezi az elveszettnek hitt görög filozófiát, majd Arisztotelész módszertanával a teológiát új szintre emeli. Megjelenik a hitet kereső értelem, az igény, hogy logikus érveléssel támasszák alá a hittételeket, ennek módszere a skolasztika. De az egyetemeken nem csak teológiát, hanem a szabad művészeteket és orvoslást is tanítanak.
A 13. század az egyetemek (és a középkor) fénykora, az egyetemek nemzetközi jellegűek, az ott szerzett tudás szétsugárzik Európa minden sarkába. Az egyetemek hallgatói, tanárai nyilvános disputákon mérik össze tudásukat, szellemi párbajban. Szent Tamás teológiája egyesíti Arisztotelész tanait a keresztény hagyománnyal, majd a fejlődés megáll.
Egyszerre merevedik dogmává a skolasztika és indulnak hanyatlásnak a városok a középkori kis jégkorszak hatására, majd a 14. századi pestisjárvány és a százéves háború eseményei mellett a független, egyetemi értelmiség fontossága csökkeni kezd. A 14. század az európai egyetemalapítások kora, az új intézmények megjelenése nemzeti jellegűvé teszi az egyetemeket, egyre kevesebb diák tanul külföldi intézményekben. Az egyetemi elit mindent megtesz, hogy örökletessé tegye pozícióját, az egyetemeken egyre szívesebben fogadnak olyan diákokat, akiknek felmenői is tanult emberek, szemben olyanokkal, akik saját tehetségük jogán alacsony sorból érkeznek. Megjelenik a gondolat, hogy a tanult ember a szellem nemessége, a kard nemessége mellett, ami végül oda vezet, hogy a 16. század elején lovagi rangot kapnak az egyetemi oktatók.
Megjelenik a humanizmus, a reneszánsz és a humanisták vidéken, vagy uralkodói udvarokban találják meg helyüket, míg az egyetemeken egyre kevesebb friss eszme születik. Az egyetemekkel együtt a középkor is hanyatlik és a reneszánsz átvezet az újkorba.

megérte elolvasni ,mert sok új információt nyertem vele.