Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
A vadon szava 737 csillagozás
Londonnak ez a regénye a legnagyobb sikert elért és máig is a legmakulátlanabb alkotása. Főhőse, Buck, a bernáthegyi- és juhászkutya keverék, amelyet az északi aranybányászat megindulásakor száz dollárért eladnak. Befogják szánt húzni, majd több ezer mérföld után három ügyetlen aranyásó veszi meg, s a fáradt eb egy idő után nem hajlandó továbbmenni, amiért kishíján agyonverik. Thorthon, a jártas aranybányász menti meg az életét és Buck nagyon megszereti, egy ízben az életét is megmenti. Thorthon és két társa nagyszerű aranylelőhelyre talál, de az indiánok rajtuk ütnek és megölik őket. Buck erdei bolyongásából hazatérve halva találja gazdáját: bosszút áll az indiánokon, és enged a vadon hívásának, beáll a farkasok közé. A regény mondanivalójának lényege az, hogy az állatok természetéből az ember a legnemesebb és a legrosszabb tulajdonságokat is ki tudja hozni. Az embereken keresztül pedig egy-egy pillantást vethetünk a társadalomra, az alaszkai élet viszontagságaira, amelyek… (tovább)
Eredeti megjelenés éve: 1903
Tagok ajánlása: 13 éves kortól
A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Jack London életműsorozat · Képes regénytár Szépirodalmi · Az én olvasmányaim Forum · Olcsó Könyvtár Szépirodalmi · Új Elzevir Könyvtár Magyar Helikon · Korunk mesterei Athenaeum · Ifjúsági könyvek Holnap
Enciklopédia 16
Szereplők népszerűség szerint
Kedvencelte 119
Most olvassa 19
Várólistára tette 312
Kívánságlistára tette 167
Kölcsönkérné 4
Kiemelt értékelések
Ez a könyv nekem eddig valahogy kimaradt, gondoltam, most bepótolom (rövid olvasmányt kerestem, mert várok egy új könyvre, amit mihamarabb el szeretnék kezdeni).
Nem voltak nagy elvárásaim a regényt illetően, mert már oly rég olvastam „állattörténetet”, hogy szinte el is felejtettem, mennyit tudnak adni az olvasónak, azaz jelen esetben nekem. Így szinte meglepetésként és váratlanul ért, hogy mennyire megérintett ez a könyv, Jack London csodálatos kisregénye. ♥
Azt, hogy kegyetlen a világ, meg vannak rossz emberek, sajnos már tudtam. Természetesen ez elkeserít, de önmagában ez még nem hozott volna újdonságot számomra a történet olvasása során. Azonban az, ahogyan belehelyezi ebbe a kegyetlen világba az emberi tulajdonságokkal is kétségtelenül felruházott szánhúzó kutyákat – akik az 1897-es Klondike-i aranyláz idején teljesítik nehéz feladatukat a Yukon vidékén – különösen megérintett.
Főhősünk Buck, egy szentbernáthegyi és skót juhászkutya keverék, aki – miután galád módon elcsalják a gazdájától – a messzi és fagyos északra kerül egy szánhúzó csapatba, s e csapat tagjaival osztozik a rájuk váró nehézségeken. A kutyaszán tagjai a hosszú út során kénytelenek alkalmazkodni egymáshoz, a mostoha körülményekhez, megvívni a harcaikat (ha kell, életre-halálra), és teljesíteni feladatukat (… természetesen nem írom le az egész történetet.). Közben tanúi lehetünk annak, ahogyan Buck jelentős jellembeli változáson megy keresztül, mely egyrészt a körülményeknek, másrészt ősi ösztönei feléledésének köszönhető. Ez a változás azonban nemcsak pozitív (mint a „lányregényekben” általában), hanem fekete és fehér is. De összességében megértjük és elfogadjuk ezt a változást és megszeretjük Buck-ot, akit aztán vélhetően mindannyian megkönnyezünk a történet végén (is).
Érdekes egyébként, hogy míg az állatok esetében az agressziót, a kegyetlenséget főleg az ösztönökkel, az „ősi törvényekkel”, vagy a túléléssel magyarázzuk (kvázi ezzel adunk Buck számára is feloldozást), addig az ember esetében elítéljük ugyanezt a viselkedést és jellemet. Amennyivel több (másabb) az ember az állatnál, ugyanannyival kevesebb is nála. A jelentősebb történések utáni erkölcsi tanulság levonása elmarad, ahogyan egy állat sem vonna le ilyen típusú következtetéseket (örülök, hogy erre ügyelt a szerző), így szerencsére meghagyja az olvasónak ezt a lehetőséget.
Számomra az első katarzist Dave, a tapasztalt rudaskutya története hozta el. Nemcsak egy állat, hanem szinte emberi tulajdonságokkal felruházott, mogorva és mégis szerethető szereplő lett számomra, akinek a történetén elsírtam magam (spoiler nélkül). Nála éreztem először, hogy szívesen megölelném, hozzábújnék azokban a bizonyos utolsó napokban, hogy nem félnék tőle (holott én nagyon félek az idegen kutyáktól)… Szívszorító volt a története, London nagyon jól kapta el a lényeget. Fájdalmasan-gyönyörűen ír Jack London, aki kevés szóval is képes sokat mondani (ez jellemző egyébként az egész rövidke regényre is). A következő katartikus élményem Buck és John Thornton, az „ember” barátsága, erős kötődése kapcsán következett, több alkalommal is.
Csak ezeket a katartikus élményeket viszem most magammal a könyvből és a sok szenvedést, fájdalmat, ösztönös vadságot és agressziót, a kegyetlenséget otthagyom a lapok között. Mivel ezek is az élet részei (sajnos), így most inkább elhagyom a siránkozást miattuk.
Valamit tud (tudott) Jack London, hogy képes volt 86 oldal alatt többször is könnyeket csalni a szemembe és komolyan megérinteni a lelkemet. Nem is gondoltam volna, hogy ennyi minden belefér egy ilyen rövid történetbe. Fogok én még tőle olvasni, azt gondolom…
Fájdalmasan szép történet, örülök, hogy elolvastam. Olvassátok Ti is!
A fülszöveg már eleve sokatmondó és igazából szinte minden fontos történést és cselekményt lelő, nem is értem, hogy miért nem változtatják meg, mert ez így kimondottan csalódást keltő, de mindegy…
Én csupán a mindössze 86 oldalas változatot olvastam, így gyorsan haladtam vele és elég hamar a végére értem volna, ha nem olvasom párhuzamosan a Fehér Agyarral.
Buck története roppant megindító, de tele van dühvel, gyűlölettel és emberi kegyetlenséggel.
Elég volt két regényt elolvasnom Jack Londontól, hogy rájöjjek: teljesen reálisan ábrázolja, hogy milyen amikor az „ember" képtelen emberségesen viselkedni, főleg egy állattal, egy védtelen lénnyel és megpróbálja azt kihasználni a végsőkig.
Elkeseírtő és szomorú, hogy most pontosan ilyen világot élünk. :(
Buck egy csupaszív, bátor kutyus, akit elsodor az élet a gazdái mellől és hirtelen kénytelen megtanulni egyedül boldogulni a rideg Alaszkában, a klondike-i aranyláz idején, amikor az embernek megint semmi más nem számít csak az önös haszna, az önös érdeke.
A főszereplő eb rengeteg viszontagságon megy keresztül, bántják és megalázzák, nap mint nap az életéért kell küzdenie, amíg a sors össze nem hozza a jószívű John Thorntonnal, aki megmenti és végre rendesen bánik vele.
Ám az élet kíméletlen, szeszélyes és kiszámíthatatlan, akárcsak maga az ember, ezt Buck már tudja jól és mire végre megint boldog lehetne, újra elveszíti mindenét, így végül csak egyetlen dolog élteti már: a vadon hívó szava…
A történet eredetileg ifjúsági regény, de sokszor elgondolkodtam azon, hogy vajon tényleg való-e egy tizenéves kezébe?
Aztán rájöttem, hogy igen, de mindenképp elrettentő példának, kihangsúlyozva, hogy miként ne bánjunk az állatokkal!
Filmként a legutóbbi, Harrison Ford féle változatot láttam és nekem nagyon tetszett, a sok CGI ellenére is.
Az kétségtelen, hogy a készítők igyekeztek családbaráttá tenni, így sokszor elveszett a történet fő mondanivalója, de szerintem a két alkotás teljesen jól kiegészíti egymást.
Bővebben pedig: https://klodettevilaga.blogspot.com/2020/12/konyvkritik…
A VADON SZAVA:
A legnagyszerűbb kutyás történet, amit eddig volt szerencsém olvasni!
Igazából borzasztó régen él bennem igen mély ellenkezés, hogy elolvassam. Általános iskolás koromban ugyanis elmentünk az iskolával megnézni a moziban. Ha jól emlékszem, körülbelül a kétharmadáig sikerült nyugton maradnom a széken, de amikor már ki tudja hányadjára korbácsolták meg szegény Buckot, besokalltam és leléptem. (Egyébiránt nem ez az egyetlen állatos történet, mikor hamarabb hagytam el a vetítőtermet, mint ahogy a film véget ért volna.) Nem bírta a szívem elviselni az állatok bántalmazását. Most sem bírja. Az, hogy rávettem magam végül, bizonyítvány önmagam előtt, hogy össze tudom kapni magam és bírom és kibírom.
Nagyon örülök, hogy összekaptam magam, és bírtam, mert Jack London nagyon jól ír. Ezennel átugrottam egy láthatatlan falat, átléptem egy láthatatlan korlátot, amit önmagam elé húztam fel pusztán önvédelmi célokból. Egy újabb példa arra, hogy megéri ilyeneket megtenni az ember életében: kilépni a komfortzónából, próbálkozni idegen vagy idegenné vált pályákon is.
Külön örömmel olvastam a Buck kinyíló elméjében élő vad farkas emlékeket, az ősi képeket, ritmust és dallamot, amik kiteljesítik minden élő életét világunk gyönyörű ege alatt.
Jöhet a következő Jack London történet!
A MEXIKÓI:
Rövid történet egy valódi forradalmár ifjúról, akiben jéghideg lánggal ég az elnyomott nép megmentésének vágya, nem mellesleg pedig kiváló képességekkel rendelkezik, melyek ezt elő is segíthetik.
Nos levontam fél csillagot, de csak a második A mexikói történet miatt.
Kezdjük A vadon szavával:
Ez a történet nagyon vitt magával. Nem tudnám azt mondani hogy tetszett. Nem szeretek arról olvasni, hogy törnek be és bántanak állatokat a pénz, vagy itt ugye a sárga fém miatt.
De Buck egy hatalmas utat járt be, rengeteget tanult, alkalmazkodott majd megtanult szeretni, végül szabadon halt meg.
Kicsit elgondolkodtam, hogy hiába itt az állat főszereplő és a kutyalét minden bújával bajával és erőszakos és néhol lelketlen és brutális voltával…. Az a gondolat fogalmazódott meg bennem hogy nem – e inkább rólunk kisemberekről szól?
Hiszen velünk mi történik? Megszületünk egy burokban vagyunk (elvileg), majd jön a felnőtt lét, ahol egyik pofon jön a másik után, majd betörnek bennünket, mert ha nem mész a többséggel éhen pusztulsz(mármint nem lesz jó, vagy akármilyen állásod stb). De mire megöregszel már felszabadulsz, ha eljutsz odáig és nem halsz meg középkorúan, mivel a pénz az úr itt is és most is, és addig dolgozol, míg bele nem pusztulsz, mert már annyira sok munkát kell végezni kevés pénzért….. majd ha megéred „szabad” leszel, az már más kérdés ki és milyen úton módon jut el idáig. De azért egy kis szeretet is befigyel az életed útján egy másik ember által. A szörnyű az egészben hogy ez több mint száz éve íródott és még most is él és talán fog is……..
Mindennel együtt nagyon örülök hogy elolvastam és Buck….. nagyon szerettem volna és örültem volna egy ilyen kutyusnak.:)
https://youtu.be/SQBlt_uXErM
Olvasás közben azon járt az eszem, hogy olvastam-e én ezt a regény tizenéves koromban, mivel nagyon ismerős volt a történet (az alapokat persze tudtam), de az is lehetséges, hogy korábban a televízióban láttam. Egy jelenet különösen belémívódott és felszínre jött olvasás közben, amikor Buck elhúzta a féltonnás, jégbe fagyott szánt, amire John Thornton kötött fogadást.
Számomra ez a könyv a fájdalom és a szeretet regénye volt, és annak a története, Buck hogyan tér vissza ősei életmódjához. Olyan mély szomorúság éledt fel bennem olvasás közben, és annyira fájt a szívem minden oldalon, ahogyan az emberi kegyetlenség legmélyebb és sokszor értelmetlen bugyrai feltárultak, félelmetes volt.
Még több:
https://gabriellajegyzetei.blogspot.com/2021/12/jack-lo…
Jack London amerikai író 1903-ban kiadott egyik legnépszerűbb regénye. A történet a XIX. században, a klondike-i aranyláz idején játszódik, amikor rendkívüli kereslete volt az erős szánhúzó kutyáknak. Buck, a 140 fontos, vastag bundájú gyönyörű kutya, Miller bíróék hatalmas birtokán királyként éli életét, amíg orvul elrabolják és eladják északra az aranyásóknak. Buck a kegyetlen körülmények hatására átalakul és a túlélésért folytatott harcból végül a vadon szabad, félelmetes királyaként kerül ki. Ahányszor olvasom, vagy látom valamelyik filmfeldolgozást, annyiszor bőgöm el magam. Megindító írás. Buck a saját, egykori Emma kutyámra emlékeztet, aki szintén okos, jellemes volt, bár bátorságban Buck nyomába sem érhet.
A legújabb filmet láttam de az nem teljesen ilyen volt. Már ott is elvarázsolt itt sem csalódtam. Érzelmi hullámok voltak bennem. Hihetetlen mennyi szenvedésen ment keresztül Buck. Rossz volt azt olvasni. Örömmel tölt el, hogy a vége az lett ami… nem mondom el hátha még van aki nem ismeri. Egy biztos nagyon örülök, hogy elolvastam.
Ez volt az első olvasásom Jack Londontól. Szerettem a tájleírásait.
A történet Buckról szól, aki kaliforniai „családjától” Kanadába kerül szánhúzó kutyaként. Sok szörnyűséget kell átélnie, végkimerültségig dolgoztatják, mire John Thorntonhoz kerül. Nála végre megtapasztalja milyen is ember és állat közötti szeretet. De valami mégis hiányzik neki, míg meg nem hall egy hangot … és már tudja…
Valami rohan a Hold sápadt sugarában, a derengő északi fényben, nagyokat szökken és félelmetes torkát kitátva énekli az ifjabb világ dalát…Az erdőt sötét éj lepi be fekete gyászruhába és ismeretlen erők kiáltásait hallom. Ha jobban belegondolok, mégis ismerősek ezek a hangok. Egy másik életből. Több száz, sőt ezer éve benne van tudatomban, mégsem gondoltam még bele mik lehetnek ezek a hangforrások. Levetem magamról a magány bús köpenyét. Ha tudom…
Népszerű idézetek
Van valamiféle önkívület, amely az élet csúcsát jelzi, s amelynél magasabbra nem emelkedhetik az élet. S mivel a létezés paradox dolog, ez az önkívület akkor tör reánk, amikor életünk a leghevesebben lángol, és ugyanakkor tökéletesen elfeledteti velünk, hogy élünk.
54. oldal [Móra Könyvkiadó, 1963]
Vagy ő uralkodik, vagy rajta uralkodnak; s aki irgalmat mutat, a gyengeségét árulja el. Az ősi életben nem létezett irgalom. Vagy ha mégis, félreértették, félelemnek értették, s az ilyen félreértésekből halál származott. Ölj, vagy megölnek, falj, vagy felfalnak – így szólt a törvény, és Buck engedelmeskedett e parancsnak, amely az idő feneketlen mélyéből kiáltott hozzá.
Az erdő mélyén egy hívó hang szólt, és valahányszor meghallotta ezt a titokzatos, izgató és csalogató hívást, lebírhatatlan vágy fogta el, hogy hátat fordítson a tűznek, a tűz körül letaposott földnek, és bevesse magát az erdőbe, s csak fusson egyre távolabb, maga sem tudta, hova vagy miért, nem is tűnődött rajta, hogy hova vagy miért, csak követte a parancsoló hívást, amely az erdő mélyén szólt.
Megverték, tudta: de nem törték meg. Egyszer s mindenkorra megtanulta, hogy nincs semmi esélye, ha az embernek fütykös van a kezében. Megtanulta a leckét, és holta napjáig sem felejtette el.
19. oldal (Móra, 1982)
Ezt a könyvet itt említik
- Benyák Zoltán: Féktelen történet
- Frank Márton: A Páratlanok világa
- Irving Stone: Matróz lóháton
- Janet Skeslien Charles: A párizsi könyvtár
- Jászberényi Sándor: A varjúkirály
- Jennie Melamed: Lányok csöndje
- Jennifer E. Smith: Greta James, az elsüllyeszthetetlen
- Kristin Hannah: Menekülés Alaszkába
- Leiner Laura: A Szent Johanna gimi 3. – Egyedül
- Nicolas Vanier: Az élet iskolája
- Raymond Carver: Katedrális
- Sawyer Bennett: Uncivilized – A vadember
- Totth Benedek: Az utolsó utáni háború
Hasonló könyvek címkék alapján
- Fekete István: Kele 92% ·
Összehasonlítás - J. D. Salinger: Rozsban a fogó 84% ·
Összehasonlítás - J. D. Salinger: Zabhegyező 78% ·
Összehasonlítás - Louisa May Alcott: Kisasszonyok 87% ·
Összehasonlítás - Marie Lu: Legend – Legenda 90% ·
Összehasonlítás - Dickens Károly: Karácsoni ének ·
Összehasonlítás - Fehér Klára: Bezzeg az én időmben 95% ·
Összehasonlítás - John Flanagan: Macindaw ostroma 94% ·
Összehasonlítás - Lucy Strange: A kastély szelleme 92% ·
Összehasonlítás - Serena Valentino: Kitör a frász! 91% ·
Összehasonlítás