A ​kalózhajó 30 csillagozás

Jack London: A kalózhajó Jack London: A kalózhajó

A vadon szava, Az éneklő kutya és sok más remekmű írójának három érdekes, izgalmas és elgondolkoztató írását nyújtja át olvasóinak a Delfin sorozat. Jack London (1876-1916) legtöbb írásában saját életének tapasztalatait dolgozta fel. A modern amerikai irodalom klasszikus alakja valóban kalandos életet élt: már kisgyermek korában keményen kellett dolgoznia (a gyermekmunkások szörnyű sorsáról szól e kötetben A szökevény című elbeszélés), volt rakodómunkás és tengeri rabló (A kalózhajó), csavargó, aranyásó és gyári munkás. Korán megismerkedett a Kommunista Kiáltvánnyal, és szocialistának vallotta magát. A forradalom ügyéért nagy önfeláldozással küzdő ifjúságról szól a hallatlanul izgalmas A mexikói című elbeszélés.

Tagok ajánlása: Hány éves kortól ajánlod?

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Delfin könyvek Móra · Ifjúsági kiskönyvtár

>!
136 oldal · ISBN: 9789635595075
>!
Móra, Budapest, 1978
186 oldal · puhatáblás · ISBN: 9631112713 · Fordította: Tersánszky Józsi Jenő, Vajda Miklós, Bartos Zoltán · Illusztrálta: Szecskó Péter
>!
Ifjúsági, Budapest, 1956
256 oldal · puhatáblás · Fordította: Bartos Zoltán, Vajda Miklós, Tersánszky Józsi Jenő · Illusztrálta: Szász Endre

Enciklopédia 1

Szereplők népszerűség szerint

Joe Bronson


Most olvassa 1

Várólistára tette 13

Kívánságlistára tette 3

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

eme>!
Jack London: A kalózhajó

Kevesebb benne a kalózkodás, mint vártam. Annál több a „gödör”-világ. A szegénynegyedek, a munkásélet, a gyerekmunkások sorsa. Kaland helyett nyomasztó rögvalóság. Mintha kalózok kirabolta, nyílt vizen imbolygó hajón lennénk, ahol meg kell tanulni kormányozni, valamiképpen földet kell érni, ki kell kötni. A kötet címadó írásában Frisco Kid alakja hangsúlyozza ezt a vágyat a szebb, jobb, rendesebb élet iránt, a főhős, Joe, San Franciscó-i kalózkalandja pedig jó alkalom arra, hogy a picit elkényeztetett, az iskola „nagy” gondjaival küzdő, az élet nagy kalandjára vágyó fiú ráébredjen az igazi életre, a felelősségekre… A másik két, rövidebb írás kevésbé didaktikus, sokkal sötétebb – szomorú, nehéz sorsú, de elszánt, döntésre, lépésre képes főszereplőkkel. Ezeket már nehezebb nem összeszoruló szívvel olvasni. Főként a kis szökevény történetét. Igen, Jack London belopta magát a történetekbe, és nemcsak oda.

1 hozzászólás
Kyrana P>!
Jack London: A kalózhajó

3 rövidebb elbeszélést tartalmaz a kötet. Nem térek ki a tartalmukra, ezt már megtették előttem, de mindegyik írás teljesen más, és érzésem szerint nem is azonos korosztálynak szól. A kalózhajó célközönsége egyértelműen a fiatalabb generáció, A mexikóié az idősebb, A szökevényé pedig mindkettő. A három történet közös pontja a szegénység, a gyermekmunka, és az, hogy ez mire kényszerítheti az embereket.

Nem a legvidámabb elbeszélések ezek, de mindenképpen a realitás talaján mozogva írta meg őket Jack London. Elolvastam az élezrajzát, és meg kellett állapítanom, hogy valóban a saját életéből merítette a témát. Valószínűleg ez az oka, hogy a szereplői élők, igaziak, szerethetők. Keserédes írások ezek, de mindenképpen érdemes volt elolvasni őket.

Dilaida P>!
Jack London: A kalózhajó

Mást kaptam, mint amire számítottam, talán mert már nem emlékeztem a fülszövegre, amikor elkezdtem olvasni.
A kalózhajó című kisregényben ugyan kalózkodás és hajózás bőven akadt, de közel sem ez volt az alapja, sem a lényege a történetnek, ami egyszerűsége ellenére jó és tanulságos volt. Én nagyrészt unatkozva olvastam, de ezen kívül nem tudok róla érdemben kritikát mondani.
A két elbeszélés már más történet. A mexikói valóban izgalmas, egy viszonylag gyors bevezetés után, ami bőven elegendő, egy jó hosszúra nyújtott jelenetben hirtelen felcsap a feszültség, majd következik a lezárás, ami szuper. És kielégítő.
A szökevény is más volt, mint vártam. Fel voltam készülve a szenvedésre, a kínokra, gyerekkínzásra és hasonlókra, de egy kissé egyhangú történettel találkoztam, aminek a vége meglepően szép és megnyugtató. Viszont nem váltott ki belőlem érzelmeket, amin csodálkoztam.
Azért adok viszonylag kevés csillagot a kötetnek, mert ezek nem az én történeteim voltak, és cseppet sem az én világom. Ugyanakkor szerettem arra gondolni olvasás közben, amit nem sokkal korábban megtudtam: Jack London, ahogy (szinte?) minden írásához, ezekhez is saját élményekből merített, nem kis mértékben. Jó érzés a szerzőket, különösen ha ismert(ebb) személyekről van szó, szintén megismerni, a műveik mellett. Ha pedig valaki a saját tapasztalatait beleszövi a történeteibe, azt én nagyon támogatom.

erabig>!
Jack London: A kalózhajó

Nagyon jó, hogy a kezembe akadt egy a gyűjtemény. Mind a három történetben megjelenik dolgozni kényszerülő gyerekek szomorú sorsa. Azonban az első és az utolsó tartogat pozitívumot az olvasó számára. A mexikói c. történetről viszont nem mondhatom el ezt. Minden része csupa bánattal teli. Elolvasva az író életéről szóló összefoglalót kiderül,hogy saját életéből merítette a történeteket.

Fater>!
Jack London: A kalózhajó

Jack Londont elsősorban aranyásós, kutyás, illetve aranyásós és kutyás történeteiről ismerhetjük. A kalózhajó-ban viszont egyikkel sem találkozhatunk, annál inkább három önálló elbeszéléssel (kisregénnyel?). Az első – a címadó – tipikus ifjúsági regény, főhőse az otthonról elszökött, de aztán mégis hazataláló fiatal, aki útja során nem mindennapi kalandokon megy keresztül.
A második elbeszélés főszereplője egy tizennyolc éves fiú, aki szinte bármit hajlandó megtenni a forradalom győzelméért. (Ezt egy kicsit túlzónak éreztem, nem gondolom, hogy egy forradalom valóban múlhat – adott esetben – egy nyertes boxmeccsen.) A végkifejlet egy pillanatig sem volt kétséges, emiatt is talán kicsit gyengébb a történet…
A harmadik sztori egy gyermekmunkás története, aki – miután rájön, hogy mennyire kihasználja őt a pénzvilág és a haszonleső kapitalisták – odahagyja családját és – akár az első elbeszélés hőse – világgá megy. Nem tudjuk, mi történt ezután, ezért talán joggal éreztem befejezetlennek az elbeszélést.
Összességében elmondható, hogy egyik történet sem igazán világrengető, még az eredetiség is hiányzik belőlük. De Jack London életrajzát ismerve tudjuk, ezeknek, pontosabban ehhez hasonló történeteknek maga az író is részese volt kalandos és zaklatott élete során.

pwz I>!
Jack London: A kalózhajó

Igen, @vivóca írta, hogy olyan „Jack Londonos”. Valóban az, érződik rajta, hogy a szerző ezeket a történeteket többé-kevésbé, de személyesen is átélte. A három történetet tartalmazó összeállítás címadó elbeszélése nem a kalózok megszokott korába, és helyszínére visz el bennünket, hanem a 19. század végének San Franciscójába, az USA nyugati partvidékére. A kis 3-4-5 személyes vitorlások le-lecsapnak a partra, visznek mindent, ami mozdítható – ebbe pl. kisebb páncélszekrények is beletartoznak. Előzetesnek legyen ennyi elég, a többit olvassátok el :)

>!
Móra, Budapest, 1978
186 oldal · puhatáblás · ISBN: 9631112713 · Fordította: Tersánszky Józsi Jenő, Vajda Miklós, Bartos Zoltán · Illusztrálta: Szecskó Péter
Cetti94>!
Jack London: A kalózhajó

Másra számítottam, de mégis úgy gondolom, hogy nem volt rossz. Napjainkban másképpen „lázadnak” a kamaszok, mai fiatalokkal nem is tudnám elképzelni a történetet, de minden korban megvannak erre az eszközök. Az apa annyira elnéző, hogy az már hihetetlennek tűnik, a történetben azonban megállja a helyét, pont ez kellett ahhoz, hogy Joe „észhez térjen”, megvan a tanulsága, csak napjainkban már kicsit más tényezőkkel kell értelmezni. Valamiért többnek tűnt a tengerész-élet ideje, hiába rövid a történet, és annak is csak egy részében olvashatunk róla. Jack Londontól még nem olvastam eddig (vagy csak nem emlékszem rá), de szerintem ezután lesz még alkalmam pótolni ezt. :)

lizzizi>!
Jack London: A kalózhajó

Modern kalózos történet, ami inkább egy kamaszfiú rövid kalandozását, családjához való viszonyulásának változását mutatja be. Közben pedig a kalózok vasat lopnak, osztrigatelepen tanyáznak és fosztogatnak, és hánykolódnak a tengeren viharban, szélcsendben. :)))

Viv_>!
Jack London: A kalózhajó

tetszett. :) olyan igazi Jack Londonos volt. :)


Népszerű idézetek

Cetti94>!

Csak egyet szerettem – a könyveket! Ó, nagyon sokat olvastam, azt mondhatom, de ez nem kárpótolt mindenért.

17. fejezet - Frisco Kid elmondja történetét

erabig>!

„A világ minden pénze sem ér föl azokkal a lehetőségekkel, amelyeket egy emberi élet kínál, és nem is lehet vele megváltani az elkótyavetyélt életet, de pénzzel nem lehet tökéletessé, boldogítóvá, széppé sem tenni, ha már egyszer elrontottad, derékba törted, elrútítottad!”

161. oldal

erabig>!

„Nekem egyik dollár éppolyan, mint a másik – és sok van belőlük a világon; Joe is sok van, de egyik sem az én Joe-m, és a világon egy Joe sem pótolhatja nekem őt!”

161. oldal

dokijano>!

Végigrohantak a vakító fövenyen, hátuk mögött a Csendes-óceán csapkodta magasra hullámait, és amint az országútra értek, felkaptak kerékpárjukra, és gyors iramban tűntek el a zöld park útjain.

(első mondat)

Dilaida P>!

– Lányízlés – mondta hirtelen –, lánymulatság! Köszönöm, nem kérek belőle!

10. oldal, A kalózhajó, Első fejezet

Kapcsolódó szócikkek: Joe Bronson
Dilaida P>!

– […] Annyi esélyed sincs, mint harmatcseppnek a pokolban.

144. oldal, A mexikói, 3.


Hasonló könyvek címkék alapján

Mackenzi Lee: Úriemberek kézikönyve: a bujaságtól az erényekig
Leigh Bardugo: Six of Crows – Hat varjú
Adrienne Young: Fable – Ékkő a tolvajok között
Rick Riordan: A szörnyek tengere
John Flanagan: Jégföldje
Soman Chainani: Az én váram
Greg Weisman: Kanyargó ösvény
Jules Verne: A rejtelmes sziget
Rónaszegi Miklós: A királynő kalóza
Natalie C. Parker: Seafire – Lángoló tenger